Szellőző és szervizalagutak

- Vettem az adást uram!- katonásan ejtem, ki a szavakat- Folytatjuk az előrenyomulást. Ha ellenséget látunk, egyből tüzet nyitunk. Adás vége.
Ahogy elhagyta a számat az utolsó szó, úgy megálltam egy pillanatra. Nem tetszett ez az egész. Csak nem rég vagyok itt. Nincs kedvem meghalni, de bosszút akarok állni Jack haláláért. A fegyveremet megnézem. A vállszíj a nyakamon, így bármikor elengedhetem a puskát anélkül, hogy elveszíteném.

A sötét aknában egyre beljebb jutunk. Pillantást vetek a környezetemre, hogy mi vesz körül. Remélem nincs semmi robbanó dolog. A puskámban kis kaliberű lőszert tartalmaz. Nagyon gyors tüzelésű.
Ha: látom az ellenséget azonnal tűz alá veszem. Ha kifogyott a tár, gyorsan pisztolyra váltok.

Eléritek a helyiséget, majd beléptek óvatosan. A néma csend, és a sötétség, még a legbátrabb emberben is félelmet kelthetne. Balról megpillantjátok, a másik csapat lámpafényeit. Többet árt a fény, mint segít, mivel inkább a felismerhetetlen árnyékokat sokasítják. A mozgásérzékelő nem jelez semmit a közelben. Ám hirtelen egy sziszegő hangot hallatok a hátatok mögül.

Lassan, de biztosan elértük a helységet. Nem volt semmi gond, csak pattanásig feszült az idegrendszerem. Már szinte őrült módjára járt körbe a szemem a területen, vele párhuzamosan a puskám is. Amire ránéztem, arra a puskám csöve is.

Belépünk a sötét helyiségbe. Balról látjuk, hogy közelít a másik csapat. A fényük elárulja őket. Sok árnyékot látunk, de nem vehetjük biztosra, hogy ellenségek. Érzem, hogy a homlokomról csurog a verejték. Kezdek bedilizni. A semmiből hirtelen a hátunk mögött, sziszegést hallunk. A pupilláim kitágulnak. A testem meg remeg. Az adrenalin szinten az égbe szökik.
- Itt vannak a G@cik.- őrülten kiáltok. Kb. úgy mint Leonidász a 300-ban, amikor ordítja, hogy spárta.
A fegyveremet meg fordítom és a mellkasom elé tartom, nagyon gyorsan csinálom ezt. Majd meghúzom a ravaszt. Nem sajnálom a lőszert. Jobbra, balra és körkörösen is lövök. Közben ordítok. Nem is ordítok, hanem vonyítok, akár egy felbőszült oroszlán.
- Dögöljetek meg a k@rva anyátokat. - Akár egy idegbeteg. Ha valaki látta az arcomat, az biztos, hogy egy pszichopata állatott látna bennem.
- Ezt nektek ti G@CIK!.- már rázom is a fegyvert. majd elordítom magam még jobban, hogy megnyugodjak.- Áhhhhhhh!- A torkolat tűzben látszik, hogy kurvára nem szeretem, ha valaki ijesztget.

Bemegyünk a terembe, semmit nem veszek észre, túl sok az árnyék, látom Csipkerózsika össze vissza kapálózik a fegyverrel. Észre veszek egy mozgó árnyat de szt hiszem csak a szemem csalt.
~ Bakker bementünk a csapdába, és Iván pont azt csinálja amit akarnak, bepánikol.
Ekkor meghalottunk egy sziszegést mögülünk.
~ B@sznátok teherbe a jó qrva édes román anyukátok, nem megmondtam, hogy a hátunkba kerülnek.
Egy hirtrelen mozdulattal hátra vágom a tőrt, izomból fogom, ha valamibe beleáll megforgatom és kihúzom belőle, ha a falon koccan, hátrébb vetődök.
Iván elkezd lődözni mint egy őrült, lőszert nem kímélve, látszik megijedt. Én hátulról fedezem.
- A falakon is lehetnek.
~ Basszus, pedig tudtam ez lesz, na most inkább próbálom fedezni mindenkinek a seggét.

Raynor is megfordult, de ő hamarabb észrevette, amit ti nem.
Sajnos, most nagyon melléfogtatok. Csupán egy szelep rossz tréfája volt, ahogy kiengedte a felgyülemlett forró levegőt. Az összes lövedék, a falba fúródtak. Pár pedig a csövekbe ütött jukat, amiből forró és hideg víz spriccelt mindenfelé.
A másik is felbukkant eközben, hogy nektek segítsenek.
-Remek! Ennyit a meglepetésről! Gratulálok balfékek!- rivallt rátok Sara, miután rájött, hogy csak vak lárma volt, majd a helyiséget kezdte pásztázni, a mozgásérzékelővel, a csapata pedig, vállhoz emelt puskával figyelt némán.
-Még jó, hogy nem robbantjátok széjjel magatokat. Láttam, hogy gránátvetőket is akartatok hozni.- szollal meg Jason.-Nem hiszem el, hogy ennyire idióták vagytok. – monológja végén ő is hátat fordított nektek, majd szintén a xenomorphok nyomát kezdte kutatni.

A sötétben csak előre nézek. nah neh! nah neh ! Egy kibaszott cső volt az. Istenem a menyben. Segíts meg engem.
Majd a másik csapattól kapunk egy jó lecseszést. Mérges voltam és ideges a történtekre. A mozgás érzékelő semmit sem jelez.
- Elnézést! De mi nem hülyéskedünk- vállon lököm a társaimat- itt komoly munka folyik. Csak a feladatott teljesítettük. Nem akartuk, hogy az ellenség túlélje és magukat kinyírja. Amúgy, meg a lámpájuk is bezavart. Nem tudtunk tájékozódni így. Elijesztették az idegeneket. - próbálok valami hazugságot kitalálni, hogy ne mi vigyük el a pálmát.- Mi csak próbáltuk őket elkapni, mielőtt megszöknének. Látták, hogy merre mentek tovább?

~ Egy darab cső, és ez az Iván szétlőtte a félterepet. Noha én is hibás vagyok, de én nem lőttem semmit.
Majd a másik csapatból, szinte újoncok kezdenek minket csesztetni.
Csipkerózsika magyarázkodik.
~ Ezeket a faszokat, most könnyen pofáznak, de ha itt lett volna a dög, más lenne a helyzet, persze még xenot se láttak.
- Kuss. Ha tényleg itt lett volna és Iván nem lőtt volna valószínű nem élnénk. De ha annyira tudják tessék, elmehetnek arra. Mutassák mennyire fasza gyerekek.
~ Nekem ne pofázzanak ilyen puhapöcsű kezdők, a meglepetés ereje mi?! 100x jobbak az érzékeik, pontosan tudják hol vagyunk.

Jól van te minden tudó! Most már elegem van belőled és a fajtádból! – üvölti Jason, majd megindul Bisur felé, bal kezével megragadja a mellvértjét, jobbját, pedig ütésre emeli.
De keze, már nem érte el az arcát. Megmerevedett, szemei kitágultak, majd megrándult és egy fekete tőrszerű dolog tört elő a mellkasából. Mindenki felnéz, és egy hatalmas idegen alakja bontakozik ki a plafonon. Felvisított, hatalmas szájából nyár fröccsent Bisur arcára. Közben a nyársra húzott férfit, Sara-ék felé dobta.

- Jól van te minden tudó! Most már elegem van belőled és a fajtádból!
~ Gyere.
Mi előtt nekem ronthatott volna egy alien farok szúrta át, megjelent a dög a plafonon.
~ Hát Sanyikám, ezt elintézted helyettem. De ez a visítozás nagyon kevés lesz.
Ezután egy hirtelen mozdulattal az alien fejéhez emelem a puskámat (csak félkézzel) és elsütöm. Ha nem jönne be rögtön a tőrt használom a másik kezemben, eközben kiálltok.
- Nem csak egyedül van!

Szerencsémre társam is mellettem állt ki.
- Kuss. Ha tényleg itt lett volna és Iván nem lőtt volna valószínű nem élnénk. De ha annyira tudják tessék, elmehetnek arra. Mutassák mennyire fasza gyerekek.- Bisur csillapította le a kedélyeket. Jogos amit mond.

Majd az egyik pasas dühödten Bisurnak ered. Épp emelem a pudkámat, hogy a tussal lecsillapítsam. Tudom, hogy Bisur simán elintézné, de ezzel meg akarom mutatni, hogy vele vagyok és nem hagyom cserben. Egy társamat már elvesztettem. Többet nem akarok.

A mérges pali már ütötte volna Bisurt, amikor hirtelen megállt, majd remegni kezdet. Egy tőr szerű fekete valami fúródott át a mellkasán. Egy alien volt épp a plafonon csücsült. A foga fehérjét megmutatta és csöpögött a nyála, akár egy kutyának.

Bisur társam nemes egyszerűséggel fel emelte a puskáját az egyik kezével és célba vette a lényt. Amennyire ismerem a puskáját a lényből nem maradhat semmi. Majd el kiáltja magát.
- Nem csak egyedül van!
Gyorsan megnézem a puskámat, hogy lőszerrel hogy állok, ha üres cserélek tárat közbe ha támadna az alien, aboxoló tehetségemnek köszönhetően eltáncolok tőle. Keresem az ellent, közben a puska a mellkasomnál van.
Célba veszem a xenomorfot. Lehetőleg a testközepére célzok, és meghúzom a ravaszt.

Bisur lövése sikeresen telibe találta a lényt. A feje elülső része szó szerint széjjelrobbant. Sajnos túl közel is voltál hozzá, így a széjjelfröccsenő sav elérte a mellvértedet és a shotgunodat, ami teljesen tönkre ment. Szerencsére a halott tengerész fegyvere a lábad mellett találod, ami egy m41a, tele lőszerrel.
Iván, a fegyvered majdnem kifogyott, csupán 23 lőszer maradt a táradban. Rajtad múlik, hogy kicseréled-e a tárat.
A másik idegennek egyelőre nyoma sincs. Sara sokkos állapotban lökte le magáról az immáron élettelen társa testét.

Bisur lövése akár egy atom robbanás elpusztította az idegent. A testről levált a fej. Sajnos a sav nem maradhatott el. Kár a szép shotgunért. Tudom, hogy szereti ezt a fegyvert, hisz kérdeztem. Nos oda megyek Bisurhoz, és a halott katona fegyverét a kezébe nyomom.
-Tessék használd. Fedezz, mert töltök.- elő rántottam a fegyvert. Úgy álltam, hogy a teremben majdnem mindent lássak. fel nézek a plafonra, hát ha megint ott bujkál egy. Majd gyorsan tárat cserélek. Ezek a folyamatok nagyon gyorsan zajlanak. Remélem Bisur tudd reagálni és nem fagy le, hogy elvesztette a szívéhez oly közel álló fegyverét.
Oda sétálok a nőhöz. Próbálom észhez téríteni.
- Térj magadhoz meghalt!- ordítok rá és a szabadon lévő kezemmel megrázom.- Talpra, katona!- pár csepp nyál is folyt ki a számból, olyan erősen mondtam a szavakat, remélem hatot a nőre. Ha nem, akkor adok neki egy pofont. - Gyerünk, védekező pozícióba!
Meg próbálom a csajt magunk mellé húzni és mindannyian egy kört alkotunk. a hátunk egymással szemben így mindenki kifelé nézz.
- Hééé maguk, gyerünk. - majd Bisurra pillantok. Tuti látja az izzadságot a homlokomon.- Hogy vagy öreg??

Az idegen szépen szétloccsant, ahogy a tervben szerepelt.
~ Kár a shotgunért, de most gyorsan kellett cselekedni.
Iván rögtön a kezembe is nyom egy másikat.
- Kössz.
~ Jó lesz ide ez is.
Majd a nőhöz megy és próbálja észheztéríteni.
~ Mondtam, hogyha látnának egy igazit akkor besokkolnának.
Ezután körkörös pozícióba állunk.
Iván rámtekint.
- Hogy vagy öreg??
- Én jól, de egyet már elintéztem, egy marad neked is.
Majd mosolygok, mintha mindent pontosan kiszámoltam volna előre és tudnám mi lesz az akcióvége.
- Jah és el kéne indulni valamerre, mert így elég hamar megfog minket.

Sara felpillant rád, és valahogy kinyögött egy Igenis-t. Felállt, közben felvette a saját fegyverét, közben pedig még utoljára rápillantott a hullára. Mind az öten háttal egymásnak egy kört alkottok és figyelitek, hogy honnan jön majd a támadás, de semmi mozgás.

- Hééé maguk, gyerünk. - majd Bisurra pillantok. Tuti látja az izzadságot a homlokomon.- Hogy vagy öreg??
- Én jól, de egyet már elintéztem, egy marad neked is.- majd elmosolyodik Bisur.
- Inkább rád hagyom. Te vagy a specialista.- Feszülten pásztáztam a terepet a többiekkel.
- Jah és el kéne indulni valamerre, mert így elég hamar megfog minket.
- Jó ötlet Bisur. - Nem mutattam az arcomon, hogy fogalmam sincs merre kell menni. Nem akartam, hogy a csaj újra pánikoljon. Vettem pár lélegzetet. Elkezdtem gondolkodni. Én, Bisur Raynor, Sara. 4 ember.
- Ki látta, hogy merre ment? ( majd válaszol? ha nem akkor elmegyünk egy olyan irányba, ahova, még nem mentünk. Ők jöttek balról, mi jobbról, csak középső utat választhattuk.)
- Oké emberek kettes sorba. Raynor figyelj a hátunkra. Bisur, légy résen. Sara, ne csinálj hülyeséget! Értette?


Csak reménykedhettem, hogy nem fogok még egy embert elveszíteni. Próbáltam magam össze szedni. Amikor kitisztult a gondolatom elindultunk. Én mentem elől. Bisur ügyel a csajra, hogy ne csináljon hülyeséget, nem akarok sor tüzet a hátamba. Raynor pedig a hátunkat figyeli. Az út sötét volt és rejtelmekkel teli. Újra táraztam a fegyvert. Késem a mellkasomon. Pisztoly a derekamon.

- Inkább rád hagyom. Te vagy a specialista.
~ Az értelem csiráinak felragyogó csillagjai.
- Ki látta, hogy merre ment?
- Itt se volt, ha ketten lettek volna idebent, nem úsztuk volna meg. Vagy igen.
- Oké emberek kettes sorba. Raynor figyelj a hátunkra. Bisur, légy résen. Sara, ne csinálj hülyeséget! Értette?
~ A kis ezredes, parancsnok, de legalább tud gondolkodni.

Oda fordulok a teljesen összetört nőhöz.
~ Jajj bazzeg, roncshalmaz.
- Figyeljen, tudom mien ez... pont így jártam. A lényeg, az idegen tudja, hogy maga sokkos állapotban van és arra számít, hogy kihasználhatja magát. Meglepően okosak, ha ölésről van szó, maradjon nyugodt. NE lőjjön minden mozgásra, csak maardjon veszteg, majd én megvédem, ha kell.
~ Ez nagyon hihető volt, talán én is bevenném, ha nem tudnám, hogy ha csak ketten lennénk megölném, hogy ne hátrálltasson. Ugye milyen szemét vagy? De a túléléshez kell.

Tehát elindultok előre, amerre a xenomorphot sejtitek. Sara lassan kezdi visszanyerni a támadás előtti állapotát.
-Iván, látom, nem igen jelez a mozgásérzékelőd. – szóllal meg nagy sokára Raynor. – Nem kéne megkérdezni az ezredestől, hogy nem látnak-e ők valamit?

-Iván, látom, nem igen jelez a mozgásérzékelőd. – szóllal meg nagy sokára Raynor. – Nem kéne megkérdezni az ezredestől, hogy nem látnak-e ők valamit?
-Igazad van Raynor. Kösz, és nézz a hátad mögé, úgy tudom te vagy a hát véd.- baszki ha ilyeneket figyel, akkor hamar hátba támadhatnak. Gyorsan kiverem a fejemből ezt a dolgot. Kezdek paranoiás lenni. Megállok és megnézem az érzékelőt. Nem jelez semmit. Majd a kommunikátorba beszélek.
- Uram! Itt Iván közlegény. Találkoztunk a csapatával, sajnos elvesztettük az egyik emberét, talán Jason a neve. Egy xenomorphot likvidált Bisur közlegény. Az érzékelőm nem mutat semmit. Az öné is? Jó felé megyünk? Uram, adás vége.

-Iván, látom, nem igen jelez a mozgásérzékelőd.
~ Milyen igaz, de nem erre kéne figyelned.
-Igazad van Raynor. Kösz, és nézz a hátad mögé, úgy tudom te vagy a hát véd.
~ hát...
- Iván tévedsz -mosolygok- én vagyok a hátvéd, mindenkit befedezek.
- Uram! Itt Iván közlegény. Találkoztunk a csapatával, sajnos elvesztettük az egyik emberét, talán Jason a neve. Egy xenomorphot likvidált Bisur közlegény. Az érzékelőm nem mutat semmit. Az öné is? Jó felé megyünk? Uram, adás vége.
~ Hát igen, egyel több a listán.
Követem őket, eközbe megfeszített idegekkel figyelek, nem szeretném ha egy ügyesen elbújt alien rajtunk ütne...

-Valóban? mindjárt megkérdezem Mac-et. Vége
(pár másodpercnyi rádiócsend)
Biztos abban, hogy nem nyírták ki azt is Iván? Mert Mac se lát semmit. Egy pillanat...
(sziszegés)
A francba, eltörte a (valamilyen csövet, amiből fehér gőz tör elő). Hogy a francba, nem lehet látni?!
-Hank mögötted! – kiáltja valaki a háttérben.
- ÁÁÁáááááá!
(xenomorph visítás)
(fegyverropogás)
(csönd)

-Biztos abban, hogy nem nyírták ki azt is Iván? Mert Mac se lát semmit. Egy pillanat...
~ Én nyírtam az egyiket... hmmm... ott csak egy volt.
A francba, eltörte a... Hogy a francba, nem lehet látni?!
~ Basszus
-Hank mögötted! – kiáltja valaki a háttérben.
- ÁÁÁáááááá!
Majd a véres jelenet hangjai.
~ Basszus... tudhattam volna, nézzük a jó oldalát, egy fekete van már csak... nem kell a járatokban császkálni és nem dirigál senki.
Ördögi vigyort vágok.
- Gyerünk emberek, ki innen minél gyorsabban.
Majd elindulok kifelé...

//200. hsz-em hurrá//

A helyzet a tetőpontjára hágott. Az alien kitört a járatból és lemészárolta a parancsnokot és embereit. Onnét tudom, hogy a kommunikátoromból ezt vettem ki. A vonalban a lövöldözések és különös sziszegések után csak foszlány hangok voltak. Általában, mint minden süket rádió adáson.

Bisur vigyorog. Talán tetszik a szitu, hogy az emberek az állomáson egyre nagyobb mértékben haláloznak el. Ezek a lények a gyilkolás mesterei. Erre születtek. Nagyon érdekesek és veszélyesek. Eddigi megfigyeléseim alapján hihetetlenül kiszámíthatatlanok.
- Gyerünk emberek, ki innen minél gyorsabban.- Bisur hangja ébreszt fel a mély elmélkedésemből.
Jó gondolat, de a legjobb a legrövidebb út, és nem lankadhat a figyelmünk. Ez nem egy egy éjszakás légy ott, hogy elkapkodjuk.
- Igen, igen, igen, de legyünk éberek, majd szétnézek, hogy merre lehet menni és követem Bisurt. Nem rohanok és nem kapkodok. Szemem, fel, le, jobbra, balra cikázik. A fegyveremet magam előtt tartom lövésre készen. Próbálom a hangokat is kiszűrni.

Ismét a szűk folyosókon találjátok magatokat. Mintha valami rossz deja vu lenne, úgy hatoltok ismét előre, a sötétségben. Nem sokára elkanyarodik a folyosó, és egy tágasabb helyiségbe értek, ahol egy lépcső vezet felfelé, aminek tetején egy zárt ajtót pillantatok meg.

//bocs, hogy csak ennyi, de nem volt túl sok ötletem :S //

Kiértünk a sötétbe.
~ Klotyóbol sloziba. Szarnak szar. Nem baj, legalább nem szűk a hely.
Felnézek, majd végig kémlelem a terepet.
- Egyedül van, sunyiba fog támadni, tudja, hogy kinyírtuk a haverját, óvatosan!
Majd figyelmesen előre indulok.
~ Vajon, hogy kerülhettek ide? Valami hajóra szökhettek fel. Nem... lehet direkt hozták be őket a fejesek "teszt"nek... azt soha nem derül ki... ismerem a módszereiket. Ezt a csajt is itt ápol gassam, le kéne lőni. Csak félek valami bajom lenne belőle utána. Mindegy, koncentrálj.

- Egyedül van, sunyiba fog támadni, tudja, hogy kinyírtuk a haverját, óvatosan!
Majd figyelmesen előre indulok.- mondja Bisur.
- Biztosan, ha te mondod.
Majd váll lámpámmal körbe világítok. Elérek egy lépcsőhöz, ami egy zárt ajtóhoz vezet. Szétnézek jobban. Fel, le jobbra, balra. Hát ha látom a gyilkológépet. Amikor tisztának látom a terepet megragadom a puskát. Bólintok Bisurnak, hogy fedezzen. Majd előre megyek felfelé a lépcsőn.