Szellőző és szervizalagutak

Iván lép elő, majd a többiek előtt elkezd araszolni felfelé a lépcsőn. Nem tudhatod, hogy mi vár mögötte, lehet, hogy a xenó. De az is lehet, hogy egy másik alagútba vezet, vagy egy üres folyosóra. A bátor katonát, pedig szó nélkül követi Raynor és Sara, a legapróbb mozdulatokra is figyelve. Ahogy mentek fölfelé, Raynor hírtelen eltűnik, ezt pedig egy tompa puffanás kíséri. Véletlenül mellélépet és majdhogy nem visszagurult a lépcső legaljára.

///Most már írhattok! ///

Iván elől bóklászott. Jobban megnézte a helyet, hát ha valami információt szerez. (//Ő most van világítás, vagy nincs//) Elmerült a gondolataiba. Nem rég egy őr volt egy bázison. Semmi gondja nem volt, mindaddig, amíg nem találkozott ezekkel a xenomorf lényekkel. Társát, Jacket is elveszítette. Családja nem volt, így maradt a katonaság. Felelősnek érezte magát a társai elvesztéséért. Ugyanakkor félt is, de ezt próbálta nem mutatni a többiek előtt. Féltette magát, testi épségét és másokéit is. Sőt az emberiséget is féltette. Sokszor olvasott azokról a lényekről, de nem akart hinni bennük. Úgy gondolta, hogy a rossz katonákat, akik nem teljesítik a kötelességüket, azokat ezzel a kitalált mesével ijesztgetik.

Puffff. hallatszik a háta mögött a robaj. Gyorsan hátra néz. Raynor eltűnt mögötte.
- Hova tűnt? - kiálltja el magát a közlegény aggódva.
Majd meglátja, hogy legurult a lépcsőn.
- Szedd már össze magad. Állj vissza a helyedre. Jobban figyelj a lábad elé.

Majd Iván közlegény vissza fordul a menet irányba. Meglepetésére ( ha ott áll egy idegen, akkor ledöbbenve nézi, hogy mi a frászt keres ott, majd jobbra lép, hogy kitérjen a lény útjából, ha támadni készülne. Mivel szélesnek gondolja a lépcsőt. Ha nem széles a lépcső, akkor nyomba tüzelni kezd a lény felé. )

Éppen a lépcsőn tartottunk felfelé, a terepet tisztának véltem, tehát szokás szerint magamban énekeltem.
~ A nevem rock rock a nevem roll elég hogyha azt mondom magamról, a nevem rock rock a nevem.
Iván elöl nagyon óvatos volt, talán valamin gondolkodott is.
~ Lehet most néz szembe a halálfélelemmel? Mindegy.
Majd hátulról egy halk puffanás.
~ Éreztem, éreztem, elöl vagy középen a jó, hátul nem.
Megfordulok és mit látok.
~ Elesett, nem hiszem el, sírjak vagy nevessek?
- Szedd már össze magad. Állj vissza a helyedre. Jobban figyelj a lábad elé.
~ Milyen igaz.
Hideg arcal tekintek felé, ellen súlyozva Iván idegességét.
- Fölösleges, ez nagyon kevés lesz, inkább lődd fejbe magad, hogy ne halj kínhalált vagy tedd magad hasznossá, robbantsd fel magad a döggel együtt. Szánalom.

///azt mondtam, hogy majdhogy nem! No de mind1, legyen így. És íván, majdnem teljes a sötétség. Pár vörösen izzó lámpa világít, de nem sok fényt adnak.///

Raynor gyorsan feltápászkodik, majd üres tekintettel rábámul Bisurra.
-Csak nehogy a végén nekem kelljen megmentenem a kurva seggedet! - Közli, aztán felveszi a lépcsőn heverő fegyverét. Ám annak tapintása nem a megszokott. Jobban megnézi és azt látja, hogy valamilyen ragacsos, anyag borítja be azt az oldalát, amelyik felével a földre esett. Raynor felkapja a fejét és gyorsan körülnéz, hátha meglátja az idegent, de sehol senki, ill. semmi, csak ti 4-en.

-Csak nehogy a végén nekem kelljen megmentenem a kurva seggedet!
~ Nehogy, nehogy... tényleg az nagy lenne.
Majd felveszi a fegyverét. Látom rajta a nyálkát.
~ Hmmm itt van... valahol, csak szórakozik velünk
- Óvatosan előnyben van.
Majd megfogom a pisztolyom és ellenőrzöm, biztos ami biztos.
~ Ne érjen meglepetés, lehet hogy szükség lesz rá.
Ezután Ivánra nézek.
- Biztos mész te elöl? Már csak egyedül van, egyel könnyen elbánnék szerintem. -eközbe kicsit ördögi vigyort vágok- Vagy megfosztasz az ilyen örömöktől?

- Biztos mész te elöl? Már csak egyedül van, egyel könnyen elbánnék szerintem. Vagy megfosztasz az ilyen örömöktől?- kérdezi Bisur Ivántól.

A közlegény tűnődik társa mondatán. Neki ez öröm? Ember társai halnak meg. Mekkora tragédia. Nem száradhat mások élete egy baklövés végett. Ha elhibázná valaki a küldetést és ő nem tudna bele avatkozni, de közben tehetett volna valamit, az lelkileg sértené őt.Ezt nem lehet elkapkodni. Majd megnézi Bisur fegyverzetét. Nincs nála shotgun, ha lenne, akkor taktikai okokból előre küldené.

- Nem fosztalak meg. - mondja Iván picit mosolyra húzva száját.- Most nem az örömödért vagyunk itt. Már vér tapad a kezünkhöz.

Majd Iván foglya fegyverét és elindul. Kissé feszült, hisz Raynor fegyverén nyálkát látott. Megáll egy pillanatra és lejjebb helyezi testsúlyát, majd vár. Úgy áll akár egy oszlop. Nem tudja, hogy merre vezet a lépcső. Kommunikátora a fülén van. Társai tőle olyan 5 méterre lehetnek.
- Haló, veszi valaki az adást?- kérdezi a mikrofonban, hát ha csapat társain kívül mások is hallják. Az állomáson riadó készültség van. Mindenki a helyén szokott lenni, így az irányító teremben is veheti valaki adását.

A xenomorph akár a közeletekben is lehet. Sőt, biztos, hogy ott van valahol. Bizonytalanságodba, beleszólsz a kommunikátorodba, s várod a választ, hát ha tud valaki segíteni nektek. Egy kis várakozás után, azonban megszólal a kommunikátor.
- Itt Schneider tizedes, a kettes osztagból! Kivel beszélek? Vétel.
Mint ha órák teltek volna el, de végre van valaki a vonal másik végén is.

- Itt Schneider tizedes, a kettes osztagból! Kivel beszélek? Vétel.
- Itt Iván közlegény. Jelentést tennék uram. Az ezredesünket elveszítettük és az egyik csapatát. Jason nevű katona, aki a kettes csapathoz tartozott, holtteste egy szerelő járatban van, nem messze tőlünk. Xenomorph aktivitást észleltünk. Szám szerint 2 darabot. Eddig egyet likvidáltunk. A kettes csapat utolsó tagja velünk van. A mozgás érzékelőink nem mutatnak semmit. Erősítést kérnénk uram.

A katona közben lovaglóülésben állt. Térdek berogyasztva, test súly lejjebb, így jobb a tapadás. Szeme óvatosan figyelt a sötétben. A váll lámpáját kihasználva próbált előtte mindent megvilágítani, csak háta és az oldalai maradtak megtámadhatók. Remélte, hogy túl lesz a dolgokon és épségben visszatérhet.

Út közben gondolkodtam és résen voltam.
~ Csak egyedül van... ilyenkor kevésbé vad, sokkal megfontoltabb, hogy biztosan levadászhasson mindenkit. És ilyenkor a gyilkolás vágya alább hagy és elég nagy meglepetéseket tud okozni. Résen kell lennem.
- Haló, veszi valaki az adást?
- Itt Schneider tizedes, a kettes osztagból! Kivel beszélek? Vétel.
- Itt Iván közlegény. Jelentést tennék uram. Az ezredesünket elveszítettük és az egyik csapatát. Jason nevű katona, aki a kettes csapathoz tartozott, holtteste egy szerelő járatban van, nem messze tőlünk. Xenomorph aktivitást észleltünk. Szám szerint 2 darabot. Eddig egyet likvidáltunk. A kettes csapat utolsó tagja velünk van. A mozgás érzékelőink nem mutatnak semmit. Erősítést kérnénk uram.
~ De még milyen szépen likvidáltam, bumm pofába. De hogy minek az erősítés, csak tudnánk hol van, vagy valami plusz fény kéne.
- Uram nem tudják, hol van a lény, valahol körölöttünk, olálkodhat.

- Jól jönne az erősítés, Uram. A felső szint milyen részleg? Más bejáratok is vannak? Le kellene zárni őket, hogy ne tudjon egy könnyen meg menekülni. Most felmegyünk arra a szintre. Ott lesz ajtó, vagy valami egyéb, ami elválaszt minket a célponttól? Sajnos nem rég érkeztem és nem ismerem annyira az űrállomást. Majd jelentkezem. Adás vége.

Iván kiszállt a vonalból. Intett a többieknek a fejével, hogy kövessék. A lépcsőn felmentek a következő szintre, de nagyon óvatosan. Ott nyílt egy ajtó, ami balra vezetett. Innét már csak be kellene menniük és ahogy Sneider tizedes mondta, már 50 méterre lehet a célpont. De még mielőtt bemennek, Iván körbe néz a csapatán.
- Fegyvereket és lőszert ellenőrizni. Valakinél van esetleg gránát?
Majd megvárja amíg felelnek, utána újra a kommunikátorba szól.
- Uram Itt Iván közlegény. Fent vagyunk azon a szinten, amit mondott. Még nem mentünk be balra. Az erősítés, hogy áll? Több bejárat is van?

Iván füllel és várja a válaszokat. Egyik kezét a füléhez teszi, hogy jobban halljon. Fegyverét maga mellett tartja mellkasmagasságban. A többieket bámulja, hogy mit csinálnak.

// Raynor és a csajszi viselkedését szeretném megtudni. Látni akarom az arcukon, hogy min gondolkodnak. Hogy érzik magukat és milyen a lelki állapotuk. Meg hogy melyik Bankól az Ertse banknál . Emellett kérném az Épület alap rajzát vagy leírását. Bejáratok. Helység funkciója. Feltételezhető berendezések. Esetleges erősítéssel való kapcsolatot szeretném fel venni, ha lehetséges. Mivel jó mesélő vagy, gondolom ezeket az információkat beépíted Sneider válaszába.//

Iván még kérdezgeti a fickót de utána kiszáll az adásból.
~ Pontosan úgy se tudja megmondani... nem egy helyben áll.
Felmentünk a következő szintre.
- Fegyvereket és lőszert ellenőrizni. Valakinél van esetleg gránát?
- Nincs gránátom .
Majd pumpálok egyet a shotgunon.
- Uram Itt Iván közlegény. Fent vagyunk azon a szinten, amit mondott. Még nem mentünk be balra. Az erősítés, hogy áll? Több bejárat is van?
Iván rám tekint miközben a választ várja.
- Menjünk már. -mondom türelmetlenül-

-Ez a szint is egy lakó részleg. Nem rég beszéltem pár katonával, akik szintén azon a részlegen vannak. Ők is hamarosan odaérnek. De vigyázzanak, mert az áramellátást szintén szétszedték ezen a szinten, szóval csak vészvilágítás van (kb. 15 méterre lehet szabad szemmel tisztán ellátni). A folyosó 2 helyen ágazik el jobra és balra, mindkét elágazásnál. A célpont az egyiklezárt szobába próbál bejutni, ahova katonák zárkóztak be.
-Meg kell mentenünk őket! – kiállt fel sara, majd megindul előre. - Nem véletlenül barikádozhatták be magukat.

-Ez a szint is egy lakó részleg. Nem rég beszéltem pár katonával, akik szintén azon a részlegen vannak. Ők is hamarosan odaérnek. De vigyázzanak, mert az áramellátást szintén szétszedték ezen a szinten, szóval csak vészvilágítás van. A folyosó 2 helyen ágazik el jobbra és balra, mindkét elágazásnál. A célpont az egyik lezárt szobába próbál bejutni, ahova katonák zárkóztak be.
~ Akkor talán még se lesz olyan nehéz lerendezni...
Majd Sara őrült módon hősködni akar.
~ Hülye...
- Állj már meg, mit akarsz tenni... előbb felzabáltatni magad?
Majd én megyek előre.

Utasítás megadva. Gyorsan kell cselekednünk. Katonák elvannak barikádozva.
- Értettük uram. Tudja értesíteni a katonákat? Legalább lelkileg készüljenek fel.

Majd Sara elindul. Utána megyek én is. Pont abba az irányba amerre ő is. Megragadom a vállát, ha tudom és vissza rántom, hogy megálljon.
- Várj! ne kapkod el. Menjünk együtt.- majd engedek felé egy baráti mosolyt.
- Bisur, van kedved elől menni?- Vigyort ejtek felé. Hisz úgy is tudom a választ.

Ha igent mond akkor megyünk óvatosan és keressük a célpontot.

-Sajnos nem érem el őket, az áramkimaradás végett. Értelem szerűen, ilyenkor csak a legszükségesebb eszközök működnek. – szollal meg hang ismét a rádió másik felén.
Iván, utoléred Sara-t, majd megállítod.
- Várj! Ne kapkod el. Menjünk együtt. – mondod.
Rendben. – feleli, majd gyorsan leellenőrzi fegyvere állapotát.

Iván gyorsabb volt mint én.
- Várj! Ne kapkod el. Menjünk együtt.
Rendben.
~ Lámlám... egészen helyrejött a sokk után, szép szóbol is ért.
Majd rám tekint Iván.
- Bisur, van kedved elől menni? - közbe rám vigyorog-
~ Gyilkos Ninja!!! -vetek egy pillantást a páncélom elején lévő nagy zöld NINJA feliratra-
- Elöl menni?! - közbe ördögi vigyorral nézek Iván felé, szemeim közbe csillognak.- Kapjuk el.
Majd megindulok előre, kezemben a shotgun, figyelve a falakat hátha meglep ha rám ugrana vagy valami történne a tőrhöz nyúlok. Ha meglátom és messzebb van rögtön lövök.

Iván leghátul van és forgolódik. Kezében nézi a mozgás detektort. Várja, hogy közel érjenek. Majd meg várja , amikor a helyiség ajtaja elé érnek.
- Főnök, hogy is mondta merre kell menni?- kérdezem a kommunikátorba, majd meg lököm Raynort, mert előttem áll, és nem látok tőle semmit.
Itt vagyok ragyogok. Gyere csak. Már kezdek begolyózni.

a többi h.sz. ismét a Folyosók -ba megy.

//Előzmény a NightHammeren//

És már be is jutsz a szerviz alagutakba, ez minden terembe elvisz, látod a fényt az alagút végén, úgy tűnhet, hogy egy fegyverraktárból jön, csupán két személy van a teremben és töbszáz fegyver, de fentről nézelődsz körbe, mindenhol polcok és fegyverek.

Sikerült Lékelőnek átjutnia és szabad, mint a madár... most egy alagútban mászkál gondtalanul, ez némi megnyugvást jelent számára, mert végre nem kergetik golyók. Nagyon helyes.
Egy fényt lát a messzeségben, elment megnézni, hogy miaz, monvdán nem árt az óvatosság. Ahogy odaért, látta, hogy fegyverek tömkelege tornyosul a polcokon, s semmi különös emberi aktivitás nincs a közelben... vagy de... mégis... két ártatlan, elkódorgott emberke van a tengernyi fegyver társaságában.
Megáll Lékelő... és figyel, hogy érdemes-e megtámadni őket, vagy sem és esetleg megpróbálja értelmezni beszélgetésüket, hátha fontos lehet számára és elcsíphet valami információt.

Lékelő kivár és beveti minden tudását, érzékelése tökéletes, mindent meg tud állapítani. Az egyik ember nőnemű a másik férfi, feromonjaik alapján vonzódnak egymáshoz. És a férfi épp udvarol a nőnek, könnyű célpontnak véled őket, de persze ott a rengeteg fegyver is. Két esélyes lenne a közvetlen támadás.

Úgy tűnik, sikerül kivennie némi részletet az egyszerűnek tűnő dologból és a kavalkádot sikerül értelmezni. Egy férfi és egy nő van a helységben. Az egyik talán vonzódik a másikhoz... legalábbis ezeket a jeleket érzékeli az idegen. Ez nem tudja, hogy jó vagy sem számára, mert kevés ember ismerettel rendelkezik, lévén ő nem használni szokta a testeket, áldozatokat, hanem megölni. Esetleg a Királynő parancsára majd a fészek falára tapasztja őket, ha a jövőben úgy hozza a dolog.
Szóval... most mit kezdjen? El tud vajon osonni anélkül, hogy észrevegyék? Nem biztos... és itt ez a sok fegyver, talán nem ártana megölni őket, akkor kavarodás lenne fegyver kiosztásnál, ha még plusz pár hullát találnak idebent. Addig majd ő értékes időt nyerhet, amikor a balhé kitör.
Ha tud, a polcokon árnyékként suhanva megpróbál a páros közelébe érni... és esetleg a kellő időpontban lecsapni rájuk... farok csapással... a nőt átszúrná és villámgyorsan megpróbálná elemi erővel elütni a férfit a helység túloldalába... mire felkelne, már ott lenne és meghalna.
Mindjárt meglátjuk mi sül ki az egészből és, ha úgy alakul, kivitelezhető-e az elgondolása.

Szépen mozog, de nem a polcokon, azok tele vannak fegyverekkel, hanem inkább akkor már a falakon közlekedsz. Szép óvatos vagy, nem is vesznek észre téged, még akkor sem amikor túl késő, átszúrod a nőt hátulról, viszont már nincs elég időd elhajítani a férfit, az úgy látszik nem olyan gyakorlatlan, előkapja szolgálati fegyverét és máris tüzelne rád. De te a nő testével védekezel, szorult helyzet az egyszer biztos, mivel máris nyúl egy puskáért a fickó.

Sajnos a polcokon nincs elég hely a mozgásra, így maradnak a jó öreg falak. Ezt kicsit elszámította, de talán nem baj. Eddig minden jó. Nem vették észre és már ott van náluk. Farka átdöfi a nőt... és ekkor történik meg a baj. Lehet az számít most, hogy Kíméletlen Lékelő még kevés éles helyzetben volt, szinte semennyiben, most fedez fel mindent és lehet elszámította magát, mindenesetre a fickó már nyúl a fegyveréért. Egyetlen pajzsa az idegennek, a nő ernyedt teste, talán még él, de nem sokáig, mármint a nő.
Ha elég közel van a férfi, akkor a belső állkapcsával megpróbálhatja átdöfni... ellenkező esetben banzáj... rádobja a nő hulláját és ráugrik a férfire. Ha tud.