Wesley Cole

Faj: ember
Név: Wesley Cole
Kor: 25
Rang: tizedes volt



-Hé, te ott a sarokban!
-Én?- fordultam a hang forrása felé.
-Ja. Hogy kerültél ide?
-Miért érdekel? Törődj csak a saját dolgoddal.
-Ne őrülj meg. Én 3 éve itt vagyok. Egy kis társaság nem árt meg senkinek.
-Oké. Ha ilyen kíváncsi vagy elmondom. Angol vagyok, Liverpoolból. Anyámat nem ismertem. Lelépett amikor 1 voltam. Faterom tanár volt. Itt éltem amíg 18 nem lettem. Utána leléptem. Mindig szerettem a kihívásokat, a kalandot, ezért át mentem Amerikába. Nem olyan volt, mint képzeltem, de ott volt a tengerészgyalogság. Jelentkeztem is ahogy megtudtam, hogy önkénteseket várnak. A kaját és Popó őrmestert leszámítva egész jó volt.
-Popó őrmester?
-Ja . Volt ez a fószer. Azt nem tudom, hogy jutott ilyen rangba, de az biztos, hogy nála szerencsétlenebb embert még nem láttam. Egyszer valami hülye gyerek elbőgte magát a kiképző pályán. Az a nyomorult összecsinálta magát a géppuska tűz miatt. Na akkor a jó öreg Redford kiképző őrmester, hasra vágta magát és odakúszott Herkuleshez. Elkezdte nyugtatni, és nagyjából be is jött a húzás. Abba hagyta a sírást a gyerek és elindult. Popó meg utána. Csak a szerencsétlen azt nem vette észre hogy a drót beakadt a nadrágjába. Innen kapta a nevét is, mert amikor felállt, az egész hátsója kilátszott. Odaszóltam a mellettem lévőnek, az meg olyat röhögött, hogy szerintem még a barakkokban is hallani lehetett. Az az idióta elkezdte, hangosan ordibálni, erre Redford oda jött, és közölte velünk, hogy ez a kis incidens, milyen szankciókat fog maga után vonni.
-És mi lett vele?
-Popóval. 87 telén láttam utoljára, részegen, a hóban feküdve, törött orral és bordával. Az a rohadék, elkezdett szórakozni velem. Én meg szét vertem azt a ronda képét. A földön is kapott egy keveset. Másnap, már jött a katonai rendőrség. 5 év, súlyos testi sértésért, és mert a felettesem is volt ezért még kaptam 2 évet a paradicsomban. Nem tudom hova vittek, valami hülye neve volt. Itt voltam egy darabig aztán, átszállítottak mindenkit valami szigetre. Hallottunk valami xeno izékről.
-Xenomorphok! Azok a tetves, ragadós nyomorultak. Azok miatt a szemetek, miatt halt meg mindenki, akit valaha is ismertem. Azok a szemetek kinyírtak mindenki a Földön.-ordibálta az az ismeretlen rabtárs.
-Tudom! Nem vagyok hülye. Ki ne hallott volna róluk. Mindegy. Ott voltunk egy darabig. Az idő érzékem teljesen elvesztettem. Nagyon ---- hely volt. A smasszerek egyfolytában, csesztettek minket. Aztán beütött a baj. Egyik éjjel, valami idegesítő hangot hallottam. Nem tellett sok időbe, míg rájöttem, hogy M41 esek zaja volt. De volt ott más is. Az emberek ,szinte szüntelenül ordítottak. A hangok alapján nagy mészárlás lehetett odakinn. Aztán feljött a szerencse csillagom. Valamelyik barom elkezdett, gránátvetővel lövöldözni. A szomszéd cella is kapott egyet. Robbanásokat hallottam, aztán egy nagyon közelről, szinte szétrobbant a dobhártyám, aztán mire magamhoz tértem a földön feküdtem, társaságomban, pedig ott volt egy halom tégla, és a szomszéd maradványai. Pár másodpercnyi bámészkodás után felkeltem. Átnéztem a falon tátongó embernagyságú nyíláson. A legnagyobb meglepődésemre a cella ajtaját is elintézte a gránát. Nem gondoltam volna először, hogy egy 15 centi vastag acél ajtót is ki lehet nyitni egy gránáttal, de mivel elég szűk volt a cella, a robbanás ereje meghatványozódott. A folyosó üres volt. Elindultam és egy bezárt ajtóhoz értem. Volt rajta egy elég nagy ,,ablak,,. Elkezdtem ütni, de a keserű igazság az volt, hogy ez egy golyó álló üvegből készült alkalmatosság volt. Azért én tovább püföltem. Egy smasszer épp akkor járhatott erre, mert egyenesen az üveghez jött. Rémültnek tűnt. Először azt hittem elfut, de miután eltűnt, pár másodperc, múlva kinyílt az ajtó. A csávó már a folyosó sarkán volt, mikor áttudtam jönni az ajtón. Eltűnt. Elindultam utána, de nem sokáig jutottam. Irdatlan erejű rengés rázta meg az egész komplexumot. A padlóra vetettem magam a biztonság kedvéért, bár tudtam, hogy nem lesz bajom. Felálltam, és egy hatalmas porfelhő láttam csak abból az irányból terjengeni, amerre az előbbi segítőm rohant el. Egy hülye gondolat miatt elindultam abba az irányba. A porfelhő fullasztó volt, még az orromig se láttam el. Valószínűleg leszakadt az egyik őrtorony, és az átszakította a mennyezetet. Egy emberi torzó feküdt a törmelékek között. A lába deréktól lefelé eltűnt. Vért köhögött fel, ami meglepett. Egy ilyen pusztítást túlélni. Odamentem hozzá. Sokkot kapott, a tüdejét valami átszúrta. Egy ökölnyi lyuk tátongott a mellkasán. Aztán egy tompa puffanást hallottam. Hátranéztem és egy fekete lény feküdt a földön. Letépte a fejét valami, de abban biztos voltam, hogy ez végzett a mögött, immár halott őrrel. A farka hegyén még csillogott a friss vér a tompa villanások közepette. Még soha nem féltem, úgy mint akkor. Hamar realizálódott bennem a helyzet képe. Xenók elértek ide is. Az folyosó erre járhatatlanná vált, így elindultam arra amerről jöttem. Elhaladva a cellákhoz vezető ajtó mellett, kiáltásokat és valami iszonyatos vinnyogást hallottam. Az a hang beleégett a memóriámba. Bezártam az ajtót, és elrohantam. Szerencsére nem találkoztam egy rohadékkal sem. Egy terv fogalmazódott, meg az elmémben. Tudtam, hogy van egy helikopter valahol. Elindultam az igazgató irodájába. Mikor elértem és beléptem az irodába, az igazgató halott volt. A falra kente agyvelejét utolsó tetteként. A sarokban egy pingvin vettem észre.
-Pingvin?-kérdezte meglepődve.
-Egy öltönyös fószer te agyas. Az igazgató pisztolyát szorongatta. Odaléptem hozzá, de észre sem vett, annyira berezelt. Kicsavartam a kezéből a fegyvert. Elmentem, de nyöszörgést hallottam. A srác könyörgött, hogy vigyem el. Akkor azt hittem, hogy ő lesz a vesztem, de megsajnáltam. Eléggé lelassított, de kiértünk a tetőre. A helikopter ott volt. Egy másik rab próbálta beindítani. Csak akkor, tűnt fel, hogy a gép kétszemélyes. Nem lett volna szívem otthagyni azt kölyköt, ezért mihelyst beléptem a gépbe golyót eresztettem a nyomorult börtön töltelék fejébe. Kidobtam a gépből, majd én is megpróbálkoztam beindítani. Volt már tapasztalatom olyan géppel. Faterom imádott repülni. Beindult pár próbálkozás után. Felszálltunk. Az udvar tele volt dögökkel. Ha késlekedünk még egy kicsit, mi is ott veszünk. Az ellenállás abba maradt. Vagy másfél óra repülés után elértünk egy katonai bázist. Leszálltunk, de egyből lefegyvereztek. A ruhám miatt egyből kiderült, hogy honnan jöttem. A változatosság kedvéért itt is bedugtak egy cellába. Aztán evakuáltak. Nem tudom miért vittek magukkal engem is. Aztán itt kötöttem ki.
-Kemény. Ez aztán az élettapasztalat. Én rendőr voltam. De volt egy kis mellékes.
-Hát a rendőröknek nem voltak nagy fegyvereik, ezért nem oda jelentkeztem.
-Miért te is M41-esekkel akartál durrogtatni.
-Egy frászt. Megőrjít a hangjuk. Az egyik nap egy M42-es orvlövész puskát nyomtak a kezembe.
És nem szerénykedek, elég jól ment a célzás.
-Szóval te is orv...- nem tudta befejezni a mondatot.
-Cole. Maga velem jön.-kiabált be a smasszer.

Csak később tudtam meg, hogy a pingvin, akit megmentettem, valami pénzeszsák fia. Ő hozott ki a sittről. Most már csak valami munka kéne. Csak remélhetem, hogy vissza vesznek a TGY-be.

Mr. Cole, az előtörténetét elfogadom. Az előtörire 11 pontot adok, és mivel ötletes még 1 pont jár a bővítményért. Ez összesen 12 pont. Ez így már 2-es szint így +2 Sp jár még. Tehát összesen 14 ponttal és kettes szinttel indulsz. Kezdő pénzösszeged nincs, hiszen frissen szabadultál.

Ha megfelel, első kalandként szívesen mesélek neked egy tárgyalást a tengerész gyalogsággal. Az alapján meglátjuk vissza vesznek-e.

EZ AZ!!! //Körbetáncolja a szobát.//
Kössz. Már régen fúrumoztam. Azt hittem nem lesz ilyen sima. A tárgyalásra, pedig örömmel elmegyek.

(Képet holnapra gyártok)

Akkor írtam is a Marsra.