Magamhoz térve a pihenésemből kényelmesen és lusta mozdulatokkal mászok le a falon. A talaj felett kb. egy méterről elengedem magam és földet érés után kinyújtóztatom végtagjaimat. Egy új nap és új lehetőség a királynő és a fészek szolgálatára. A központi főjáratban hemzsegnek testvéreim mindenki végzi a dolgát és épp ez az ami engem aggaszt. A királynő még mindig nem adott feladatot pedig sok alkalom volt, amikor pihenésemből is kiszakított az általa indított üzenet. Most nem, épp ezért megkockáztatok egy hosszabb idejű táplálkozást. A folyosókon haladva pár testvérem tojásokat hord a királynő kamrából a tojás kamrába. Emlékszem az időre, amikor nekem is el kellett látni ezt a monoton feladatot. Az ,,éléskamránk,, most igazán bővelkedik a táplálékot nyújtó lényektől. A legkülönbözőbb fajtájú, kinézetű és életvitelű lények a falra rögzítve illetve a földön megtépázva várják az éhes szájakat. Nincs kedvem maradékot enni, ezért a falra felrögzített áldozatokhoz lépek ők még érintetlenek. Kevés hezitálás után egy leopárd méretű de hüllő szerű lénybe döföm a farkamat, amire egy kisebb rángás a reakció, majd szépen a farkammal a testében leválasztom a bio organikus börtönétől. A kültakarója nem túl kemény és hatalmas húsdarabokat tépek ki az oldalából. Falatozás közben becsatlakozik két mellkasrobbantó és mohón követik példámat. A hús szépen megtelít és az íz is kezd megszokottá válni, közben még mindig azon töprengek vajon milyen feladatot szab ki rám úrnőm. Az utolsó falat lenyelése után mintha csak erre várt volna királynőm, hogy elég energiát vegyek magamhoz mentálisan közli, hogy jelenjek meg előtte mert egy fontos dolgot szeretne rám bízni...