6-os terem

8-10 katona osztozik egy hálótermen, vegyesen nők és férfiak.

//ebben a terembe vannak beosztva, a gateway-en lévő jk-k//

///Szóval, aki itt van, az küldjön pm-et!///

\\Folyosók//

A folyosóról beérve, 6 katona van a szobában, 3-an pókereznek, 2-ten sakkoznak, és egy magányos nőt is látok a sarokban. A nő melleti szabad ágyra dobom a táskámat, dobok egy laza hello-t neki, utána lefekszek.

Raynor és Iván kalandja:

Raynor:
-Köhömm! Elnézést a zavarásért uram, de egy üzenetet hoztam önnek! – hallatszik egy fiatal srác hangja. Kinyitod a szemed, majd lassan felülsz és ránézel az órádra. 5 órája, hogy lefeküdtél egy kicsit pihenni és máris megzavar egy taknyos kölyök. Hihetetlen! Épp, hogy megjöttél, de máris nyaggat egy zöldfülű. De elég álmos vagy még, így inkább hagyod, hogy inkább átveszed a levelet, majd olvasni kezded.

Tisztelt James Raynor!

Kérjük jelenjen meg a B blokk, eligazító termében, 15:20-kor (azaz másfél óra múlva).
Ott majd részletes beszámolót adunk, a küldetésével kapcsolatban.

Wayans őrnagy

- Kirk! Fuss! Ne nézz hátra! - hirtelen megtorpan kirk és a levegőbe emelkedik majd.....
-Köhömm! Elnézést a zavarásért uram, de egy üzenetet hoztam önnek! - mondja egy látszólag 19-20 éves takonypóc.
- Mivan? - ránézek a kezemre - Jaa levél - mondom, sóhajtok egyet, majd ránézek az órára.
~Fél 8. 5 óra alvás után máris csesztetnek? Remélem fontos! ~ kinyitom a levelet és a következő áll benne:

_______________

Tisztelt James Raynor!

Kérjük jelenjen meg a B blokk, eligazító termében, 15:20-kor (azaz másfél óra múlva).
Ott majd részletes beszámolót adunk, a küldetésével kapcsolatban.

Wayans őrnagy
___________________

~ Az igen, alig 7 órája vagyok itt, máris küldetés... Most ennek örüljek, vagy verjem a fejemet a falba? ~ nem bírom eldönteni, de erőt kapok magamon, összeszedem magam, a kést a bakancsonba rakom, és elindulok az eligazító teremhez.

\\Folyosók//

Folyosón:

Amint kiléptem a tábornok irodájából egyenese a C blokk felé vettem az irányt. Szerencsémre a falon volt egy eligazító térkép így könnyen oda találtam. Amíg sétáltam körbe néztem a folyosón. Igazi kiszáradt hely, minden felé fénycsövek és a vas fémes szagát érezni lehetett a levegőben. Mindig is utáltam a szűk folyosókat és a bezártságot. Egyedül csak a szobámat szerettem. Ha mondjuk egy erődben lennék valahol a földön, ahol nincsenek idegenek, sokkal jobban érezném most magam. Nah de nem nyavalygok. Voltam már rosszabb helyen is.

C blokk:

Belépve az ajtón felfigyeltem pár katonára és az ágyak soraira. Nem voltak külön háló helyek. A terem közös volt. Nem tetszett, sosem szerettem másokkal együtt lenni ilyen helyen, mivel mindenki bámulja a másikat. A Strandokon is ez a helyzet, de az strand, és nem az a hely ahol aludni szoktam. Alvás közben zavarhat mások horkolása. Nincs más választás a szoba legelkülönültebb ágyára telepedtem le távol a bejárattól és közel a sarokhoz. Az ágyam mellé tettem le a táskát, miközben a bakancsomat vetettem le. Amint fekvő helyzetben voltam, elgondolkodtam az eddig történteken. Semmit sem tudok, hogy mi folyik a földön, és hogy mi történhetett Jakkel. Idegesítő, hogy az űrben vagyok. Nem tetszik ez az egész. Félek a jövővel kapcsolatban, vajon mit hozhat? Kinyitva a szememet a fénycsövek sugara elvakított. Magamra húztam a takarómat és a késemet a mellkasomon, két kezemmel szorítottam, mint valami kabala figurát. Megpróbálok egy kicsit aludni, hát ha lenyugszik az elmém.

Folyosón:
Megérkeztem a szállásomhoz, egy katona ment éppen ki, az eligazgatóba tart.

A szálláson:
Egy katona alszik, hárman pókereznek, fel se néznek amikor belépek, kettő sakkozik, láthatólag még fiatalok. Egy magányos nő figyeli a pókert, az egyik pókeres próbálja felszedni de nem sikerül neki. Senki se figyel rám csak a nő nézi a sebhelyes arcomat.
Elrúgom az egyik táskát az ágy elől, majd az enyémet rakom oda, pont az alvó katona mellett van az ágyam. Erre se nagyon reagálnak. Ideje lesz Bisur stílusban bemutatkozni. Oda lépek a pókeresekhez, amire mindenki rám néz. Előveszem a humanoidtól kapott tőrt, majd az asztalba szúrom.
- Szeretnétek valami izgalmasabbat mint a póker?
Az egyik katona láthatólag tudja mire gondolok, leteszi a lapokat és a bal kezét az asztalra teszi. Ujjait szétnyújtja, én is rárakom a kezem, majd a tőrrel hihetetlen sebességgel szurkálok az ujjközekbe. Másik kettő röhög, a fickó kiáltozik, a csaj pedig figyel, én csak koncentrálok. Körülbelül egy percig csinálom utána leállok. Elrakom a tőrt és ledőlök az ágyamra. Jó hangulat lett a szobába, nagy nevetések, mindenki a bátor jelentkezőt cikizi.
Én az ágyamon fekszek és a kezem vizsgálgatása közben magamban, a gondolataimban éneklem a kedvenc számomat.

Iván és Bisur:
Hírtelen vibrálni kezdenek a lámpák, kisebb nagyobb kimaradásokkal. A teremben lévők mind felfigyelnek erre, majd a néma csendet megtöri az egyik pókeres.
- Mi a szar?!
- Lehet, hogy csak egy patkány szórakozik, a vezetékekkel. Majd egy „takarító” kinyírja.– mondja a partnere, majd leteríti a kártyáit. Ám most, már valami fúrcsa, kaparászás, vagy inkább dörömbölés is hallható volt.
- Aha. Akkor kurva nagy patkány! Kiált fel az eddig némán figyelő nő.

A fekete sötétséget fehér villódzás és hangok szakítják meg. Álmodtam, de nem tudom mit. Egy kicsit még nyomot volt a fejem, de ez szokványos, ha új helyen ébredek. Megint hangokat hallok.

(- Mi a szar?!
- Lehet, hogy csak egy patkány szórakozik, a vezetékekkel. Majd egy „takarító” kinyírja.– mondja a partnere, majd leteríti a kártyáit. Ám most, már valami furcsa, kaparászás, vagy inkább dörömbölés is hallható volt.
- Aha. Akkor kurva nagy patkány! Kiált fel az eddig némán figyelő nő.)

Körbe nézek a teremben és villódzik a lámpafény. Mellettem egy sebhelyes arcú fazon fekszik. Ami furcsa a képben, hogy látok nála egy tört. Nem szokványos, ezt az alakjáról már fel is ismertem. Mind1 megrázom a fejen és a hangok irányába tekintek. Pár katona és egy nő. Arcukon megdöbbenés árnyékai olvasható ki a villódzó fényben. Pár másodperc és én is hallom a kaparászást. Agyam visszaeszmél arra, amit a nő mondott:

(- Aha. Akkor kurva nagy patkány! Kiált fel az eddig némán figyelő nő.
A pupilláim tágra nyíltak és éreztem, hogy az adrenalin szétárad a testemben. A félelem vett körbe. Felültem az ágyon és a bakancsomba léptem a késemet a mellemen lévő tartóba szúrtam. Rá néztem a mellettem lévő sebhelyes fazonra. )

-Gyere velem, légy szíves!- arcomon próbáltam nem mutatni az idegesség jeleit, de remegő szemgolyóim biztos elárultak. Hangomon persze keményítettem, hogy nyugodtnak látsszak, és ne keltsek benne félelmet. - A bökődet pedig tartsd magadhoz közel, lehetséges, hogy xenok vannak a bázison. Elsőnek biztosra kell mennünk, nem szabad feleslegesen riadót fújnunk.
Ezután én a hangok felé vettem az irányt, persze szememmel kerestem a közelben lévő bútordarabokat, amiket ütő, esetleg dobó eszközként bevethetek. Csak reménykedtem, hogy a sebhelyes idegen a pengéjével követni fog és nem izgul annyira, mint én.
A testsúlyomat lejjebb helyeztem és vész esetére egy riasztó gombot is kerestem.

Az előbbi események magukért beszéltek, nem kell itt kommentálni.
Utána megyek a kamikaze stílusú fasza gyereket járszó gyereknek, megfogom a vállát.
- Te hülye vagy?! Volt már dolgod xenoval?! Mindneki fegyvert a kézbe!
90% hogy ellenséges idegen életforma. Maradjuk együtt. Hölgyem kérem maradjon közel.
Beállok védő pozícióban majd figyelek.

A sebhelyes megfogja a vállamat ezzel visszatartva öngyilkos akciómat. és rám kiált.

(- Te hülye vagy?! Volt már dolgod xenoval?! Mindenki fegyvert a kézbe!
90% hogy ellenséges idegen életforma. Maradjuk együtt. Hölgyem kérem, maradjon közel.)
-
Ő, nem tudom. Nem emlékszem semmire!- Hihetetlen mindent elfelejtettem. Biztos a stresz teszi.

A sebhelyes arcú fazon erőteljes hangja ébresztett fel, hogy most a Getaway-en vagyok és a háló körletben. A katonák irányába néztem és mindenki feszülten figyelt. Igaza van a sebhelyesnek. Ezek tutira azok az idegenek lehetnek.(ha lehetséges, akkor a szobában lévő riasztót megnyomom, ezzel értesítve a bázist a veszélyre) Egy gondom viszont akadt. Nem volt nálam lőfegyver. a késemmel sokat nem árthatok. Vágni, szúrni és hajítani tudok vele!
Ránéztem az férfira és megkérdeztem:

- Honnét a francból vegyem elő a fegyveremet?!- biztos érezte a hangomban lévő idegességet az idegenek véget- Én leadtam a puskámat és a pisztolyomat a raktárba. Úgy tudom, fegyvert nem lehet viselni addig, amíg azt parancsba nem adják. Ez alól kivétel a kés és esetleg a pisztoly, bár az utóbbiban nem vagyok biztos

Megpróbáltam a szobában keresni valamilyen kommunikációs eszközt. Telefon, vagy számítógép!
Eszembe jutott az is, hogy a cápák mindig arra csapnak le, aki elkóborol a csapattól.
Legszívesebben kifutottam volna a szobából, hogy a fegyveremet megkeressem.

- Nyugi, volt már velük dolgom, ha félsz, ideges vagy akkor levadásznak. Olyat kell tenni amire nem számítanak. Most könnyebb a helyzetünk mert csapatban vagyunk. Na jó, ebben a zárt szobában elég érdekes lesz a helyzet, de ha kimegyünk a folyosóra, vissza a fegyverraktárba akkor meg nagyon óvatosnak kell lennünk. Nem egyedül vannak.
Na jó induljunk, a legbizonságosabb hely jelenleg a bázison a kettőméteres körzetem.
Ezután, kinézek a folyosóra, ha tiszta indulok.
- Gyertek! vagy az a tervetek, hogy leboxoljátok őket?

Támogatom a sebhelyes ötletét. Itt így ilyen körülmények közt nem küzdhetünk, persze csak tudnánk valamit kezdeni velük. Mondjuk, összekötjük az idegenek cipő fűzőjét, és ha megmozdulnak, akkor bizony elesnek, csak a gond, hogy nincs cipőjük. Hát nem tudom mitévő legyek. Meg próbálok együtt működni a sebhelyessel. Látszik az arcán, hogy magabiztos és volt dolga testközelből az idegenekkel.
- Ezek szerint neked volt már dolgod velük. Szerintem riadóztatnunk kellene és gyorsan fegyvert szerezni. - Végig néztem rajta és a bökője mellett eltörpülne egy macséta is. Nagyon nagy kése volt. Kezdtem egy picikét megnyugodni, ahogy ránéztem. Sugárzott belőle az erő és a tudatosság. Mintha mindent kiszámolt volna előre.

-Egy szó: LV-426. Ne bámulj már, ferdék a hajlamaid?! Na gyerünk a fegyverrakiba, egyébként kb 10-20 darab lehet, mivel az elektromos cuccokkal vacakolnak valószínű alul vannak, 5 perc kb míg felérnek.
Gyerünk!
Megint be vagyok szorítva egy rakat pancserrel, akik temgerést gyalogosnak nevezik magukat.

//Egész kellemes volt nézni ezt a csevegést! xD Na de, haladjunk tovább!//

- Na jó! Én se fogom itt megvárni őket! – pattan fel az egyik pókeres, majd ellenfeléhez fordúl - Te is jössz, Jason?
- Naná!
A sakk asztalnál lévők is felpattantak gyorsan, majd csatlakoztak az ajtónál összegyűlt társaságnál.
- Rendben. Induljunk, mielőtt ideérnek! – mondja végül Sara is.

Kirúgom az ajtót majd kirakom a ballábamat, utána körülnézek.
- Tiszta.
Felhúzom a betörő maszkomat és közbe elindulok a fegyverraktár felé. Még a fejembe volt a dal szövege, ugyan már ha ilyen sokan vagyunk tuti tudják hol vagyunk, fordult meg a fejemben. Ezután megint elindul a dal a fejemben.
- A nevem rock, a nevem roll
Elég ha azt mondom magamról
A nevem rock, rock a nevem!
Rock a nevem!

És azóta is csak keresem az igazit
És tudom milyen az, ha a rock'n'roll igazít
Az útra. A szívem ultra
És ha atomon borulok a pultra
Néhány csepp könnyet elmorzsolok,
De könyvet soha nem írok róla,
De mégis néha gondolok a múltra,
Gondolok a múltra!

Hirtelen észbekapok és ismét a túlélésre koncentrálok.

Nagy puffanást hallottam az ajtó felől. Meglepetésemre a sebhelyes arcú volt. Éppen kirúgta az ajtót és utána felhúzta a sí maszkját. Megjegyzem igen komolynak tűnt benne, már szinte röhejesnek. Én sem álltam tétlenül, meg fogtam és amilyen erővel tudtam beütöttem a riasztó gombját. Kigyulladtak a vörös villódzó fények és újra az a fülsüketítő sziréna. Ismerős volt a szitu. Pontosan, mint a földön Jakkel. Istenem vajon túlélte? Mi lehet vele?

- Nos, emberek a legelső dolgunk, hogy fegyvert szerezzünk és értesüljünk a többiekről. Nah meg kinyírni az idegeneket. Mi a frász folyik itt? – arcomon megfeszültek az izmok és a falon lévő eligazító táblát néztem- Tudom, hogy merre van a fegyverraktár. Gyerünk!- kiáltottam az embereknek. Csak reméltem, hogy nem esik bajuk az út közben.

//Landolás//

Sam éppen élvezte a szabadnapját amikor egy társa lépett be és intett neki, hogy jöjjön.
- Gyere! Valami nagy buli lesz itt!
Majd elindul kifelé, éppen, hogy csak utol éred az ajtóban, máris tovább halad, még visszatekint, hogy jössz-e. Fegyver nincs nálad, csak a ruhád van rajtad. Kicsit habozol de követed.

(Folytatás a folyosókon)

//Segélykérés, Frank Smith kalandja//

Fekszel az ágyon és gondolkodsz... most végre nyugalomban lehetsz, senki nem zavar, nincs senki a szobában, kivéve egy magasabb, katonát, ő nem rég érkezett, most pihen (ő Iván). Hamarosan egy másik katona is megjelenik az ajtóban, majd megszólal.
- Frank Smith? Öt perc múlva várják az eligazítóban!
Ezután távozik, nyilván sokkal több dolga lehet mint neked, bár ezúttal úgy tűnik, neked is jár valami munka. Ezután még egy telik egy néma perc, ideje indulni.

//Segélykérés//

Eléggé nyugalmasak itt a dolgok. Talán túlságosan is. Kéne már valami izgalom és váratlan esemény. Jelenleg éppen ketten vannak ebben a szobában, habár eddig egyedül tengette itt a napjait. A másik alakot nem ismeri, de ő is jól megtermett katona. Majd ekkor valaki belép a szobába. Talán jön egy kis izgalom. Talán valami akció is.
- Hmmm… ? – néz fel kérdően a katonára.
Rangjelzést nem lát rajta, így nem tudja hova tenni a fickót. Talán valami újonc kis tisztecske.
– Értettem. Mindjárt ott vagyok. – mondja a katonának, aki ezúttal kimegy.
Így hát feláll az ágyából, ahol eddig heverészett ezen a napon. Elmegy a csaphoz, hogy kicsit lemossa magáról az álmosságot. Ezt követően, miután sikerült fel frissítenem magam, magamra kaptam a gyakorlózubbonyt. Egyenlőre fegyver nem volt nálam, mivel nem hordhattunk magunknál. Így hát miután biccentettem az újonnan itt lévő katona felé, aki jelenleg mellesleg az egyetlen lakó.
Ezt követően már elindultam végre az eligazító felé.

Ellen Ripley egy tiszttel sietett végig folyosók hadán, mert küldetésre fog indulni és nem ér rá ücsörögni, falat bámulni. A tiszttel már mindent megtárgyaltak, zöld utat kapott, már csak egy ember kell mellé, akinek a segítségével elkaphatnak egy őrült fickót a Marson. A tiszt és ő egy ajtóhoz értek, benyitottak és megláttak egy katonát bent, aki éppen fekvőtámaszozott. Erős testalkatú, izmos, harcra kész férfit látott benne Ripley, hm, tökéletes, gondolta. Az akcióra megfelel.
- Meg - bólintott helyeselve Ripley is, bár nem kérdés, hanem kijelentés volt. Úgy tűnik egyre gondoltak a tiszttel. Majd megvárta, hogy felöltözzön a katona, így hátat fordított neki.
- Úgy fest, hogy sajnos most nem fogunk találkozni kedvenc kis állatkáinkkal, pedig tudom magának is mennyire hiányoznak - mondta irónikus hangon. - Micsoda hülyeség, mindenféle futóbolondokat kergetni. Kint kéne lennünk terepen, és a dögöket irtanunk minden módszerrel. Na kész van már? - Ripley sietett, nem ért rá megvárni egy öltözést, felőle a férfi akár meztelenül is mehetett volna. Felesleges időpocsékolás az egész. De a fickó elkészült, így elindultak a folyosókon ismét, de most már az új katonával.
- Na jöjjön vitéz úr, út közben elmesélek mindent. - a folyóson haladva be is váltotta a szavát.
- Tehát a feladatunk, hogy felkutassunk és a bázisra hozzunk egy idegen fanatikus őrültet. A fickó spearseket gyűjt maga köré, hogy a segítségükkel terrorista akciót hajtson végre. Most éppen a Marson bujkál. Nekünk kell elkapnunk.
- Remélem megértette a dolog lényegét... fontos ez a küldetés.

A Gateway űrbázison a reggeli szokásos fekvőtámaszát végezte Iván közlegény, amikor benyitottak hozzá. A baka gyorsan felugrott testhelyzetéből és tisztelegni kezdett, mert egy magas rangú tisztet látott. A tiszt mellett egy nő állt. Iván jelenleg félmeztelen volt, így kezdte zavarban érezni magát, hogy tiszteletlenül mutatkozik a két alak előtt. Nem akart fogdába kerülni emiatt. Ez a pármásodperces gondolat menet hamar elillant, amikor a megfelelt szó elhangzott a szobában.
A tiszt kettesben hagyta Ivánt a nővel, akiről kiderült, hogy főhadnagy. Amíg öltözött, addig útba igazítást kapott a küldetésről. Figyelmesen végig hallgatta, és egyre inkább csak öltözött. Amikor teljesen kész volt, döbbenten fordult a hadnagyhoz.
- Már elnézést, de mik azok a spearsek? - nézz kétségbe esetten, hogy nem eléggé tájékozott a témáról kapcsolatban.

Haladnak és első fontos dolguk, hogy felfegyverkezzenek a küldetésre. A régi, jó öreg impulzus fegyver tökéletes lesz. Mennyi emlék fűzi hozzá. Hm... ó, Hicks... és a francba, Newt! Sötét árny suhan át egy pillanatra a nő arcán, majd rendezi a vonásait, kérdést is kapott, ideje válaszolni.
- A spears az egy különös ember. Nem fogja elhinni, de összeköttetésben tudnak állni az idegenekkel. Pontosabban a mamijukkal. Álmukban kapnak bizonyos jeleket, amik akár parancsok is lehetnek. A hadsereg egy ideje lehet alkalmaz ilyeneket, nem tudom. Mert így könnyebb kideríteni, mit terveznek az idegenek. Ezeket az embereket álmodozóknak hívjuk, mivel álom útján tartják a kapcsolatot és sokáig ők se jöttek rá saját képességükre - közben átértek a fegyver raktárhoz és kiválaszthatták a saját fegyvereiket, majd elindultak a dokk felé.
- Mi a neve? Remélem nem lesz zavarban mellettem, nem szeretném, ha a küldetésen véletlen a hátsómba repítené abból a mordályból a cuccot - mosolyog és, ha minden jól megy, hamarosan elérik a dokkot is.

Iván meghökkenve hallgatja Ripley válaszát. Saját magában azt gondolja, hogy ő is egy spears, hiszen sokszor álmodik velük. Majd megrázza a fejét a közlegény és válaszol a nő kérdésére.
- Iván Csernovec! - ejti ki mély hangján és kihúzza magát - Megnyugodhat, nagyon jó hátvéd voltam annak idején. - majd a nő mosolyára szintén elenged ő is egy mosolyt. Felkapja a szokásos felszerelését. Kés, 5 db gránát, páncélzat, sisak, lábvért, szolgálati pisztoly és a smartgun. Majd követi tovább a hadnagyot.

//Folyosók//

Belépve egy nő és egy magas férfi beszélgetnek, nem tudom miről.
- Hello mindenki! Raynor vagyok - köszönök nekik, és választ nem várva ledőlök az egyik ágyra. Cuccaim egy málhában és pár kisebb táskában vannak. Lepakolok mindent az egyik szabad ágy mellé, ledőlök és abban a pillanatban elalszok.