Garry Fotter és a Spájz Kamrája

ezt a történetet én írtam, egyelőre ennyi van.

Garry Fotter
és a
Spájz kamrája


Harry Potter: Garry Fotter
Ron Weasley: Bon Dealey
Hermione Granger: Bermione Danger
Fred és George Weasley: Geg és Bordzs Bealey
Ginny Weasley: Csini Bealey
Voldemort: Voltnemvolt
Tom Denem: Most Verem
Vernon Dursley: Vasfarok Bűzli
Petunia Dursley: Elűnyila Bűzli
Dudley Dursley: Pudli Bűzli
Dobby: Zokni

Garry Fotter egy átlagos fiúnak látszott a polgárok szemében. Szeretett shoppingolni, csajozni, számítógépezni, emellett a zenei téren a rap elkötelezett híve és kedvenc itala a Sprite.
Hovatovább Garry nagyon szerette a pizzát, kedvenc sportja a foci és ott is a Manchester Unitednek szurkol.
Igen, ez mind szép és jó.
Garry egyébként körülbelül 180 centi lehet, ehhez társul olyan 60 kiló, egy James Bond-os napszemüveget visel mindig, s egy buggyos farmer gatyában jár-kel, pólóként pedig mindig valami rap sztájl félét visel.
Iskolába nagyon szeret járni, ezért a barátai megrökönyödve néznek rá.
Bár nem tudják a nagy titkot.
Garry nem közönséges suliba mászkál.
Nem! Mellé nyúlt az olvasó!
Nem leány kollégium, ahol ő az egyetlen fiú!
Pedig mily jó lenne, igaz-e?
Hehe, szóval nem oda jár, hanem Goffortba, a Jók és a Gonoszak képző mesteri iskolájába.
A Goffortot átlag polgár nem láthatja, mert rejtve van, ezt Bermione Danger bizony kőkeményen megmondta az előző könyv valamelyik oldalán.
El van rejtve és mindenféle bűbájjal meg van hintve, hogy az ugli, a varázstalan lény ne lásson mást ott, pl. csak egy nagy büdös szemetes kukát.
Bon Dealey, Garry másik barátja meg nagyon szeret kifingelni.
Ez a kifing egy népszerű sportág a varázslók és boszorkányok körében, mert, hogy Garry bizony varázsló és a Goffort egy varázsló sulika.
Példátlan módon Garry volt az első olyan első éves kölök, akit beválasztottak a kifing csapatba házában az elmúlt sokadik száz meg egy néhány év óta.
Szóval a kifing az olyan, hogy hét ember van a csapatban és egy bazi nagy stadionban művelik a mérkőzést, melynek három fázisa van:
- beállnak egy nagy körbe és behozzák a lábost tele babbal. Mindenki vesz egy adagot.
- Megeszik, és utána elkezdenek futkározni és, hogy érdekesebb legyen, egymás közt passzolgatnak egy labdát. Közben a szemfüles bíró bedob egy bűvölt kis arany tárgyat, mely a drágaszág nevet kapta valami Gyűrűk Urából és egy görnyedt hátú fazon veszettül ordítozott utána, mikor lenyúlták és a rendező is azt kiabálta, hogy „Ti büdös barmok hozzátok vissza, ez a film főszereplője!”, meg egy pöttöm hobbit vagy mi sopánkodott nagyon érte, valami zsák fordó vagy mi. Szóval ez a drágaszág ide-oda rohangál nem létező lábain, és olyan pöttömre zsugorították, hogy csak sas szem láthatja. Ha az nincs kéznél, vagy elfogyott a non-stop boltból, akkor bizony emberekre kell hagyatkozni és a Sas Szemnek a feladata meglátni a drágaszágot. Ez Garry feladata is egyben és remek Sas Szem őkelme. Amúgy van három csatár, kettő védő, akik baseball ütővel próbálják cseszegetni az ellen csatárait és van egy kapus. Remélem senkit nem hagytam ki, de, ha igen, a pénztártól való távozás után úgy sem reklamálhat. A meccsen akárhányszor bikázhatják a szegény kapusba, vagy a kapuba – tetszés szerint választható, de a kapusba lövésért nem jár pont, csak a kapus szenved – a labdát, az nem igazán számít, csak pontnövelő. Az igazi érték a drágaszág megszerzése és ezért 150 ponttal jutalmazzák a győztes csapatot és azonnal véget ér a rangadó.
- A fenti szabályokhoz hozzá tartozik a megevett bab, róla se feledkezzünk meg! Közben egy lelkes szintén volt Sas Szem játékos, aki már visszavonult, számolja a mérkőzés alatt a fel-alá rohangáló emberek fingását és minden fing egy pont, s, aki a legtöbbet fingja, az lesz a fing király és, aki sokat fingik, az lehet a hónap… nem playmate-je, hanem hónap fing királya, majd az év végén fing díjra jelölhetik, ha sokszor volt a fing királya. Ekkor lesz fing überfrankóászszuperkiálycsávesz, vagy csaj.
Garry tavaly egy sajnálatos incidensnek köszönhetően ezt az év végi grandiózus címet nem nyerhette el, mert Voltnemvolt bizony keresztbe tett neki.
A szemétje már kis korában piszkálta, mint egy perverz a kis lányt a sarkon és berontott szülei házába. Szegény szülei a gyilkos átok „Mosmegdeglesz!” hatására feldobták a talpukat, mely amúgy egy zöld fénycsóva keretében éri el az ember fiát, vagy lányát, de közben valamiért bejátsszák a híres Star Wars filmben Darth Vader rettegett bevonuló számát.
Garry szülei megpurcantak és a gonoszok gonosza rászegezte pálcáját, majd kimondta a kis cumizós babára az átkot, de az visszapattant a gonoszok legendás harcosára és kámforrá lett!
Ám tavaly, mikor Garry tizenegy évesen bekerült a suliba, év végén el akarta lopni Voltnemvolt a Királyok kövét, melynek megszerzésével és birtokában nem csak, hogy testet tudott volna ölteni, de királyos cuccokra tehetett volna szert, mint a korona, az ország alma és a jogar, s ezek birtokában ászos produkcióra lett volna képes és lesepert volna mindenkit.
Csak, hogy a kis Garry és itt rugdos a hülye Bon és Bermione, hogy ők is ott voltak, szóval Garry barátai is segítettek neki.
Én meg most fejbe vágom Bont egy rohadt nagy fejszével, szegény elterült és vérzik a feje, Bermionet is utána küldöm egy seggbe rúgással.
A második világháborús német szanitéc ellátja Bon sebeit.
Tehát a kis Garry keresztbe tett Voltnemvoltnak és ismét elnyelte őt valami és eltűnt.
Garry vörös szőnyegen vonult végig ezer meg ezer csajjal az oldalán, konfettik hullottak alá az égből, vagyis plafonról és pezsgő pukkant, Garry nagy bulit rendezett.
Csak hát lemaradt az év utolsó kifing meccséről és a díjról is, melyet egy Hülye Vagyok nevű ismeretlen gyerek nyert el.
Akit Garryék ezért megruháztak, de atom módra!
Értsd: nagyon.
Most pedig a mi hőn szeretett Garrynk a Király Drive utcában tengeti unalmas nyári vakációját és extázisban számolja a naptárában a napokat, hogy mikor mehet a Budiba. A Budi Bon Dealey családjának lakhelye, de ez nem a mellékhelység, hanem egy hétemeletes felhőkarcoló, tele kacskaringós lépcsőkkel és a csoda se tudja, hogy a rozoga épület miért áll még. Nem egy feldühödött bulldózeres munkás akarta lerombolni a rozoga vityillót a romboló golyóval, de szegények kicsit megkésve látták be azt, hogy vajmi kevés sikerrel zárulhat. A bulldózerek megindultak a rettegett Budi irányába és vicsorgó munkások néztek farkasszemet az épülettel, mely irracionálisan fittyet hányva a matematika és fizika szabályaira, stabilan és szilárdan állt minden időjárási körülmény ellenére is. Szóval neki rontott a jó nép a szegény Budi épületnek és el akarták mosni a föld felszínéről is! De egyes gonosz és alantas pletykák szerint, amik még a mocskos Blikkben se állják meg a helyüket, bizony ám a galád munkások még a föld alszínéről is el akarták paterolni a Budit! Hűha! Ez bizony gonosztett lett volna! Ám megjelentek a Budi védelmére kelő öreg nénikék és járókerettel, illetőleg botokkal a kezükben „Szemét huligán!” kiáltásokkal elkergették a megriadt munkásokat. Ez volt a híres munkások vs öreg nénik csata, ami aztán olyan híres lett, hogy évszázadok múlva is emlegették, hogy láttad a Mari nénit, amint a Jóska bácsit kergette? Az mekkora volt! Várj, remélem a mérőszalaggal… egy kilométeres volt!
Így menekült meg hát a Budi a nagy mészárlástól és áll a mai napig Délceg Hegytető nevezetű helyen, ahol délceg uraságok szoktak vasárnap délutánonként piknikezni és teázni és a napi politikai dolgokat beszélik meg mindig. Bon szobájának ablakából remek rálátás nyílik a gyűlésre. Maga a fiú szokott lenni az ellenzéki párt, mert ő mivel közel van a dombhoz, hallja a délceg urak beszélgetését és mindig ellenkezik. De nem csak ellenkezik, hanem egy ügyes kis csúzlival szokta lődözni a délceg urak buksiját, így általában a gyűlés pár perc múlva, de legkésőbb fél óra elteltével be szokott zárni. A piknikes kosarat meg az ostoba Sövény Lakók szokták lenyúlni. A Sövény Lakók egy harminc centis „égimeszelő” jószágok. Legalábbis Sövény Lakóknál bizony a harminc centi nagy, de van köztük huszonöt centis, vagy alacsonyabb jószág is. Általában semmi nincs rajtuk, hírlik is róluk, hogy a nudista strandok lelkes, már-már fanatikus törzsvendégei, de ők erre mérgesek, ők azt szeretik, ha azt mondják, VIP vendégek. Szóval azok Emellett, hogy kábé semmi ruházattal nem rendelkeznek ezek a nincstelen, hajléktalan népség, még olyan rusnyák is, hogy az öreg nénik inkább felkapják a járókereteiket és messze szaladnak, ha meglátják őket. Mondják is gyakran a munkások és öreg nénik összecsapással kapcsolatban, hogy, ha bizony egy Sövény Lakó ott tartózkodott volna, akkor bizonyára egészen más kimenetele lett volna a Budi elleni küzdelemnek. Ám így… hát ismerjük a történet végét, ami már történetelem. Úgy tudjuk, hogy akkoriban Bon Dealey háza táján igen nagy volt a Sas járás és meglehet, hogy megéheztek a Sasok, majd felkapták a Sövény Lakókat, amiket nyílván túlméretezett, esetleg mutáns mezei pockoknak néztek. Bon Dealey jó lelkületű, ám roppant vas szigorú anyukája, Mrs. Bealey meg is jegyezte, hogy most egy ideig nem lesz gondjuk a Sövény Lakókra. Ami végül is téves kijelentésnek bizonyult, annál is inkább, mert egy héttel rá, újra kidugták a fent nevezett nép jogerős utódai a fejüket a földben lévő lyukakból és kíváncsian kandikáltak ki, hogy mi történt, mi a mostani helyzet és mit tehetnének annak érdekében, hogy jövőjük stabillá váljon. Egyébként ez a faj eléggé jámbor, emellett barátságos. Bizonyos mértékig megfér az ember társaságában, előszeretettel kobozza el annak egyéb apró dolgait, fémes vackok és limlomok tömkelegét találták már egy-egy Sövény Lakó lyukában. Amit nagyon nem szeretnek ezek a kis mitugrászok, az, hogy a territóriumuk közelébe férkőzöl és megpróbálsz esetleg elcsenni, vagy pontosabban inkább visszacsenni pár holmit, ami úgy is a tied. De ezt évekig magyarázhatnád nekik, úgyse értenék meg. Ilyenkor vérengző fenevaddá válnak és letépik rólad a bőrt is. Persze ez vaskos hazugság. Kis kezük és azokon lévő kis körmeik vajmi keveset árthatnak az embernek. Nem beszélve a rossz fogakról, amik öröm egy fogorvos számára, mert olyan sok a teendő rajta, hogy élete végéig ellenne vele és nyerne is rajta. Na, persze, Sövény Lakók majd fizetik is a pénzt a dokinak, mi? Hogyne. Szóval karmaikkal, vagy körmeikkel, tök mindegy, védekeznek és fogaikkal és veszettül rúgkapálnak és ütlegelnek is, ha tudnak. De ebből te, kedves barátom vajmi keveset érzel meg.
Roppant izgalmas egy hely a Budi.
Garry pedig már várta, epekedve várta, hogy végre ott legyen. Tavaly nyáron még nem volt ott, mert nem ismerte akkor Bont, csak a suliban haverkodott össze vele. Viszont megbeszélték, hogy remek párnacsatát rendeznek majd este és fent maradnak sokáig, meg tévéznek és sok csipszet esznek. Bon ugyan nem ismerte ezt a kaját Garry érkezéséig, de Garry nagylelkűen bevezette a fiút az ugli kaja birodalmába. Bon pedig nemes egyszerűséggel függővé vált és imádta a csipszet.
Garry háza egy komfortos kastély volt a Király Drive utcában, ahol királyok laktak. Mátyás király, első és második Lajos meg az egész Lajos király klán megtalálható volt ott, valamint Oroszlánszívű Richárd király és Tom Cruise, meg egyéb királyok uralkodtak ebben a híresen hírhedt utcában.
Ehhez a kastélyhoz remek udvartartás társult. A mostoha szülei voltak az udvarnokok. Mivel az édes szülei ugye sajnálatos módon elhunytak Voltnemvolttal szembeni igencsak esélytelen küzdelemben. Így a Bűzli családnál tölti a nyár egy részét. Vasfarok Bűzli a család feje, egy kövér férfi, akinek vajmi kevés esze van. Vasfaroknak bizony van egy csemetéje is, akit a galád sokkal jobban szeret Garrynél, ám ezt csak Garry háta mögött meri hangoztatni. Nyíltan meghunyászkodva lefetyeli Garry cipőjét. Vasfarok gyereke Pudli Bűzli, aki majdnem olyan kövér, mint az apja. És meglepő, de Vasfaroknak még felesége is van mindezek ellenére! Lehet a zsibvásáron vásárolta anno Vasfarok, mert egyrészt piszok csúnya felesége van, másrészt meg igen sovány hozzá képest. A férfi feleségének neve Elűnyila. Így teljes a Bűzli klán és azért Bűzli a nevük, mert mindig bűzölögnek. Pedig még csak nem is kifingelnek, mint Garry. Egyes kifing játékosokkal ugyanis előfordul, hogy a túl sok bab miatt örök életre megmarad egy bizonyos szag, ami körbelengi őket. Garry udvartartásában Pudli Bűzli a cseléd, a szolga. Ő készségesen teljesíti Garry minden egyes parancsát. Egyértelmű, hogy Vasfarok Bűzli a biztonsági őr, a hadúr, aki a hadászati ügyekért felelős. A kapuőrségért is ő felel és a védelemért is. Elűnyila Bűzli pedig a szakácsné és remek kosztot főz minden nap. Garry a márkás órájára nézett, majd nyugtázta a tényállást, hogy most múlt el délután hat és hamarosan elérkezik a vacsora ideje. A fiú nyugodtan sétált a kastély folyosóján, mikor pukkanás hallatszott.
- Vasfarok Bűzli! A védelem hibás, ezért száz kör futás! Támadnak a franciák! Szólj hát Richárd királynak, hogy erősítés kell! – mivel Garry is angol volt, így érthető, hogy az utcában szövetséget kötött Oroszlánszívű Richárddal. Azonban a fiú hamar feleszmélt, hogy szó sincs álnok támadásról, csupán egy fura szerzet állt előtte öltönyben és napszemüvegben, egy cigivel a szájában és telefonált éppen.
- Majd visszahívlak főnök, ja – bólogatott. – Éppen a szemetest intézem el, rásózom az ugli kertjére – a telefon másik oldaláról hangos, elégedett röhögés érkezett válaszul. Az illető megszakította utána a vonalat, levette a napszemüvegét, így láthatóvá vált, hogy ázsiai férfivel van dolga Garrynek, ezt a ferde szemek állásból következtette ki. Amúgy a figura eléggé kis növésű volt, vagy esetleg törpe lehetett. Ugyanis alacsony volt. De összességében egész jó benyomást keltett a fiatal, máris világot megmentő fiú számára.
- Mi szél hozott idegen és hogyan jutottál be? – tette fel a jogos kérdést az elmés fiú. Garry nem csak szuperhős volt és példakép sokak számára ily fiatalon, hanem remek észjárású srác is.
- Nem szél, hanem a lábam – javította ki az ismeretlen alacsony figura. – És fontos indokkal érkeztem hozzád, Garry Fotter – valahogy ellenszenvesen magas volt a hangja az idegennek, de azért az üveg ablakok szerencsére nem törtek ki.
- Ez igaz – hagyta rá Garry, hogy a másik tényleg nem széllel érkezett, hanem a két saját lábával. No, persze nem Garry lábaival, hehe, furán is venné ki magát a dolog, hehe…
- Folytathatnánk? – nézett az idegen a kamerába okosan csillogó szemével, ebből is kitudódott az egyszerű olvasó számára, hogy ez az új szereplő is a történetben legalább olyan művelt, mint Garry, ha nem műveltebb. Na, jó ez erős túlzás, Garry közelébe se ér tudásban, de nyolc általánost mindenképpen kijárt. Erről papírja is van a figurának, ezt én magam tanúsíthatom. Közben az ismeretlen megkapta a jelet a folytatásra, így folytatta rögvest. – Szóval, Garry Fotter, a nevem Zokni és…
- Zokni? – nevetett fel Garry, ezzel vérig sértve a másikat, de, ha nem is vérig, akkor is mindenesetre komolyan megsértette a másik érzéseit. – Hogy lehet valaki Zokni? Agyilag zokni vagy? – nevetgélt Garry kissé gonoszkásan, éppen ezért elnézést is kérek kedves olvasóimtól a nevében is.
- Uram, ön az érzéseimet sérti meg. Én egy kisebbségi csoporthoz tartozom, ha nem tudná – nézett komolyan az okos tekintetével Zokni Garry Fotter most ostoba tekintetébe. Ritka alkalom bizony, amikor Garry ostobán néz, vagy ostoba, szinte tizedmásodpercek kérdése általában, de lehet évek kérdése. Nem tudom. Most is kapcsolt Garry és bólogatott.
- Bocsánatot kérek, kedves Zokni. Mindenesetre szeretném látni a papírját a kisebbségi csoportról, mert gyakran tapasztalni olyan jöttment barmok által kreált eseteket, akik ilyen alakoknak adják ki magukat és csak a pénzt akarják lenyúlni közben. Most kemény időket élünk meg. Itt vannak Lajos királyék, meg a franciák is és én egyedül, illetve most már Richárd királlyal együtt nézek szembe. Háború van és a háború igen sok pénzbe kerül, spórolnom kell, tudja.
- A franc enné meg azt a fene ostoba fajtáját azoknak az álalakoknak! – rázta az öklét mérgesen Zokni a kastély ablaka felé, mintha csak ott lett volna egy fajankó. De nem, helyette az üveg nézett rá vissza üvegesen. Utána öltönyének zsebébe nyúlt és a következő pillanatban szerencsére nem fegyvert, hanem papírokat, hivatalos, vagy hivatalosnak tűnő iratokat vett elő. De ezek hivatalosak voltak és nem csak annak tűntek. Garry hamar átfuttatta tekintetével.
- Hm, hm – bólogatott, mint a buszon az ellenőr.
- Az ott az igazolvány, amott meg a klubtagsági kártyám látható – mutogatott Zokni, ezzel is segítve Garry áldásos munkáját. A fiú pedig megértette a dolgot, bólintott, visszaadta a papírokat és kezet rázott Zoknival.
- Örvendek, Zokni. Remek találkozás és a papírok is rendben. További szép napot – és indult volna tovább a fiú, csak hát Zokni megállította egy ügyes gánccsal és ráült Garry hátára.
- De uram! Még meg se hallgatta a mondanivalóm!
- Ja, igen, akkor mond el – Zokni leszállt, Garry pedig felkelt.
- Én nekem ön az én példaképem és tudom, hogy mily nagy varázsló! – rebegte Zokni nagy csodálattal, amitől Garry egészen elérzékenyült és megpaskolta Zokni fejét.
- Áhá, szóval autogramm kell! – lobbant fel a szikra Garryben és most már mindent értett, miért eme váratlan találkozás, ráadásul nála, ahová még egy rajongója se tette be a lábát. Talán az aknamező miatt részben és a megszigorított védelemnek köszönhetően? Hehe. – Máris adok – és írt is egyet és az idegen kezébe nyomta, aki már nem is idegen.
- Ó, köszönöm! Garry Fotter nem csak nagy varázsló, de nemes és nagylelkű! – rikoltotta extázisban Zokni.
- Ó, ugyan, semmiség. De ne beszélj ilyen hangosan, ha kérhetem. Miért ilyen magas a hangod?
- Elnézést – szabadkozott Zokni. – Születési rendellenesség – pirult el.
- Nem tesz semmit. Majd az orvosok talán megoldják, helyre hozzák.
- Kétlem. Nos, amiért jöttem… - kezdett bele sokadjára Zokni a lényeg elmagyarázásába. – Garry Fotter nem mehet vissza Goffortba! – mondta kidülledt szemekkel, félelemmel teli hangon. Garry testét egy csapásra hideg zuhany érte és leblokkolt. Nem mehet vissza Goffortba, arra a helyre, ahova leginkább szeret járni, csajozni, bulizni és néhanapján tanulni, de elsősorban kifingelni? Mi történik itt? Megragadta Zoknit a nyakánál és a falnak nyomta és rávicsorgott, vérengző fenevaddá változott a fiú.
- Jól fontold, meg mit mondasz. Ez igaz? – kérdezte Garry.
- Igen – felelte komolyan Zokni, akit azonnal elengedett Garry, mert belátta, hogy halálosan komoly szituációról van szó. Sóhajtott egyet és Zoknira nézett folytatásért. Ami nem is késlekedett.
- Komoly dolgok készülődnek Goffortban, uram. Voltnemvolt ismét gonosz tervet szövöget és valami olyasmi fog történni, amire a múltban immár jó rég nem volt példa. Halálosan veszélyes dolgok, arra szövetkeztek a Sötét Oldal erői, hogy önt, uram, eltegyék láb alól. Nem mehet vissza! Túl fontos!
- Á, naponta kapok halálos fenyegetést vagy Voltnemvolttól, vagy mástól – legyintett Garry.
- De ez más!
- És különben is, nem maradhatok itthon! A barátaim ott várnak majd! Bon Dealey, Bermione Danger! Meg a kifing, az a nagyszerű sportág!
- A barátai, akik egyetlen emailt se írtak önnek, uram? – tette fel a ravasz kérdést Zokni.
- Á, hát bizonyára vírusos lett a gépük. Bon most szabadult be a net birodalmába és biztos sok pornót tölt le, hehe… és beszívta egyiknél, hehe. De Bermione eszes és neki nem is kell pornó… várj csak! Honnan tudod, hogy nem írtak a barátaim? – kapott észbe Garry és fenyegetően nézett Zoknira, sőt, nem csak nézett, hanem el is indult felé, amaz hátrálva, hebegve válaszolt.
- Garry Fotter ne legyen mérges. Zokni csak jót akart. Zokni úgy gondolta, ha Garry nem kap emailt a barátaitól… akkor… talán… már nem is akar visszamenni Goffortba. Zokni ezért… meghackelte a barátai gépét! – sírt fel az említett személy, bevallva ezzel rettenetes bűntettét, de Garry megelégelte a dolgot és elkezdte kergetni. Elől Zokni, mögötte az előrenyújtott karú, vérben forgó szemű Garry. Izgalmas látvány lehetett, folyosóról folyosóra rohantak, lovagi páncélokat kerültek, amik a kergetés menetszele miatt megcsörrentek, de össze szerencsére nem dőltek, ennek Pudli Bűzli igen örült, mert akkor bizony Pudli Bűzlinek kellett volna helyreállítania őket. És az eltartott volna egy darabig. Emeleteket rohantak körbe, kétszer el is tévedtek a nagy fogócskázásban, mikor végre már a főlépcsőn jártak lefelé, hogy kitudja, merre kergetőzzenek.
- Nahát, dicső Garry Fotter futó edzést tart! – lelkendezett Vasfarok Bűzli meglátva a kapunál lévő fiút, intett az őrségnek, azok kinyitották a terjedelmes bejárati ajtót és Garry és Zokni már kint a földön rohantak. Ami azért veszélyes, mert mindjárt elérik az említett aknamezőt, hehe. – Gyerünk, gyorsan lázadjunk fel! – szólt hátra az ott tébláboló fiának Vasfarok, amikor már Garry messze járt. Az álnok milyen hűtlen! Garry nem is sejtette mi készül ellene.
- Álljon meg, uram! – kérte Zokni.
- Megállok, ha miszlikbe aprítottalak! – lihegte Garry.
- De az aknamező! – kérlelte Zokni és megállt, mert ott voltak az aknamező előtt, így Garry is megállt és fejét vakarta.
- Na, jó… tudod mit… elfelejtem az incidenst, ha feloldod a hack tilalmat a barátaim gépén és továbbítod egyúttal azokat az emaileket, amiket blokkoltál – kezdett el üzletelni okosan Garry, közben nem is sejtette, hogy udvartartása fellázadt ellene.
- És megígéri Garry Fotter, hogy nem megy vissza Goffortba? – tette fel a Zokni számára igen jogos és fontos kérdést Zokni. Garry mélyet sóhajtott, elszámolt tízig, biztos matematikai tudását akarta fent tartani. Bár lehet csak mérges volt. Inkább utóbbi, igen.
- Nem, nem maradok itt. El nem tudod képzelni milyen itt nekem. Egy egész királyságot kell vezetnem, az udvartartásom teljesen ostoba, mindent a szájukba kell rágni. Látod azt? – mutatott előre Garry, Zokni pedig oda nézett. – Az ott már a franciák területe, hadat üzentek, Lajosok támogatják őket. El vagyok foglalva bőven és élmény Goffortba menni ezek után, meg ott annyira szeretnek. Persze itt is, de inkább itt utálnak – sóhajtott Garry. – És ebben a stresszben élni nem jó.
- Megértem.
- Plusz az ajánlat része legyen még az, hogy hozzám szegődsz a királyi udvaromba, mint például udvari bolond. Na, mit szólsz? Elég jutányos ár, vagy ajánlat, én úgy gondolom. Egy ilyen hírességtől, mint én.
- Sajnos nekem már van gazdám – kókadtak le Zokni fülei és maga Zokni is szomorú volt.
- Látom, nem örülsz neki, bizonyára nem bánnak jól veled.
- Tényleg nem… - aztán észbe kapott és rá akart futni az aknamezőre önszántából! Garry még az utolsó pillanatban kapta el remek kifing reflexeinek köszönhetően.
- Ezt meg miért csináltad? Meg akarsz halni?
- Zokninak büntetnie kell magát, uram – sóhajtott az illető. – Zokni gazdái szeretik, ha Zokni folyton megbünteti magát mindenért. És a fizetés is minimális és mindent nekem kell csinálni napi huszonnégy órában. Kegyetlen világ – sopánkodott.
- Felháborító! – háborgott Garry. – És hogyan szabadíthatnálak fel?
- Az nehéz ügy, uram. El kell érni, hogy a gazda egy követ adjon ajándékba alkalmazottjának, vagy rabszolgájának. A kő a szabadság jele, mert a kő szabadon élhet bárhol.
- Akkor adjon neked.
- De nem akar. Szóval Garry Fotter kérem, ne menjen Goffortba!
- De megyek – tette le Zoknit az aknamezőtől biztonságos távolságba. – Oltsd fel a hack tilalmat, meg enged át a leveleket is. Cserébe nem köplek be a gazdádnak…
- Nem is tudja ki az.
- Még nem… de kiderítem, ha kell. És a könyv végén felszabadítalak! – ígérte ünnepélyesen Garry. Zokni pedig olyan boldog lett, hogy csak, na és kezet ráztak.
- Rendben, sok szerencsét uram. Én megpróbáltam önt figyelmeztetni, de, ha a hülye nem ért a szép szóból… - nevetgélt.
- Hé, hallottam! Ne aggódj, elintézem az ottani helyzetet, ennek mestere vagyok – búcsúzott Garry és Zokni pukkanás keretében eltűnt. Garry visszasétált kastélyába, a kapu kinyílt, ő bement, a kapu pedig becsukódott. Csakhogy a következő pillanatban Vasfarok és Pudli Bűzli közre fogták Garryt és megfenyegették, hogy ne akarja, hogy erőszakot alkalmazzanak ellene, majd a vártömlöcbe dobták.
Garry a tömlőcben találta magát, ahol egy-két patkány lett a társasága. A mihaszna jószágok éppen a sarokban marakodtak egy őskori szemgolyón, de Garry csúnyán nézett rájuk és elszaladtak apró kis fertőző lábaikon. Garry pedig végre rátérhetett komolyabb dolgokra, mint például arra, hogy mi a rossebbért ül a saját kastélyának cellájában? Elővette hirtelen ötlettől vezérelve spéci mobil telefonját a zsebéből, aztán tárcsázta Richárd király számát. Ám nagy bánatára az angol uralkodót nem tudta elérni a nyavalyás térerő hiánya miatt. A rosszebbe már! A jó eb meg segíthetne rajta, a rossz eb meg menjen a sunyiba. Egy szó, mint száz, hát nagy trutyiba került. Ez annál is inkább igaz, mert, ahogy lépett egyet a cellában, undorító cuppanó hang hallatszott, de ehhez szag is társult. Méghozzá olyan szag, mint ami Pudli alsógatyájából árad, amikor a kis srác megijed a saját árnyékától és berittyent. Garry undorodva konstatálta, hogy térdig fekáliában járkál.
- Ki a franc uralkodhatott ebben a cellában előttem? – kérdezte morogva félhangosan, majd megakadt a szeme egy csontvázon, ami a másik sarokban ült halálian jó vigyorral az arcán. Fején egy szakadt kalózkalap pihent unottan, mert már szabadságra ment volna, de a kalóz eskü kötötte a gazdájához. A csontváz felett pedig sok rovátka hirdette a falba vésve, hogy jó ideje itt pihent. Valamint egy régi dámajáték fal változata is látható volt a falon. Garry most már értette a dolgot, egy kalóz raboskodott itt ősidők óta. Vállatvont és azon kezdett el gondolkodni, hogy hogyan tovább. Egy sor kérdés merült fel. Vasfarok Bűzli vezette a lázadást, de miért tették? Erre egyszerű a válasz: mert hülyék. Vasfaroknak papírja van róla, hogy megbukott és csak ötödik osztályig járt. Utána felvette egy kisipari cég minimál béres munkára. Pudli pedig még ennél is „jobb” eredménnyel büszkélkedhetett. Túltett apján. Elsőben kidobták, miután kiderült, hogy terrorizálta a gyerekeket és annyit se tudott, hogy egyszer egy az egy. Elűnyila Bűzli meg hát ugye vásárolva lett a feketepiacon, kitudja, milyen háttérrel rendelkezik, de az biztos, hogy kevés agyi kapacitása lehet. Garry úgy gondolta vasmarokkal kell leverni a lázadást, főleg Vasfarok miatt. Mindig is úgy gondolta, hogy Vasfarok Bűzli a leglázadóbb személy a trióban. Pudlinak agya sincs, nemhogy érzéke egy lázadás vezetéséhez. Elűnyila pedig gyáva és ostoba, csak az ételekhez ért. Így marad hát kizárásos alapon Vasfarok Bűzli. A teremburáját!
Garry amíg így gondolkodott, telt az idő. Berendezkedett töprengés után a cellába, amit egészen lakhatóvá tett. Kicsit sepergetett háziasszony módjára a kezével itt-ott és vígan éldegélt a földön, mert még egy nyamvadt vaságy sem pihent. Garry a várat úgy építette meg… de miket is beszélek! Úgy építette meg másokkal, hehe, mert ő nem dolgozott, csak vezényelt, de azt lelkesen, hogy a raboknak ne legyen kényelem, mert aki idekerül, az nyomós okkal kerül ide. Megérdemli. Még egy vaságy se lett, hogy minimális kényelme legyen a galád rabnak. Így Garry most a saját levét itta meg. Szóval, ahogy ő a cellájában éldegélt, múlt az idő, mentek a napok, nagy ritkán valaki behozott a helyi klántól neki eledelt, néha olyan, aki szimpatizált vele, néha olyan, aki inkább leköpte volna. De az hagyján! Még meg is tette és le is köpte! A szemét! A helyi klán alatt Garry várában, vagy kastélyában lévő katonákat kell érteni. Mert serege is volt. Szerencsére kevés volt a nem szimpatizáló, többen szerették, de nem hangoztathatták. A kaja is kevés volt és pocsék.
De Garry hősként állta a sarat! Azt a sarat, amit meg se érdemelt, jogtalanul tették őt bele Bűzliék a dutyiba! Galád népség! Nem hiába Bűzli a nevük, hehe, mert bűzölögnek a bűntől, meg a fekáliától, meg mindentől.
Egyik nap azonban a galádok mégis meglátogatták, de abban nem volt köszönet. Két un szimpatizáns katona érkezett Bűzliékkel, karon ragadták Garryt és kicibálták, majd kicipelték. A főtérre. Ahol már összeverődött a tömeg és Garry száját is eltátotta, mert egy hóhér várta a tér közepén, az emelvényen. Almát eszegetett és éppen valami Gagyi Lovaggal társalgott, egy fekete bőrű fickóval, aki erősen magyarázott neki valamit, hogy most már ideje lenne visszamenni a saját filmjükbe. A hóhér megelégelte a dolgot és nyakánál megragadva, egy szénakazalba hajította a fekete pórul járt fickót.
Az esküdt szék összeült, természetesen Bűzliék voltak, ki más is lehetne. A gyevi bíró sajnos nem ért rá, mert Ludas Matyit kergette, illetve kergettette. Mivel dagadt volt. Szóval nem ért rá ítélkezni az ügyben.
Garryt a hóhér karjaiba dobták, mint szűz kislányt az első éjszakán a perverz disznó markaiba. Garry remegett. A hóhér is, mert meglátta Garry árnyékát. De aztán megemberelte magát és megesküdött arra, hogy mostantól maximum csak a saját árnyékától fog megijedni. Ám azzal az árnyékkal roppant nagy barátságban van, így attól se. Garrry árnyéka csalódottan legyintett, Garry káromkodott, a hóhér pedig bevágta Garryt a fapadra, fejét ráhelyezte és rácsapta a tetejét, így Garry beszorult. Meglengette fejszéjét a hóhér és várakozva Vasfarok Bűzlire nézett.
- Garry Fotter bűnös! Halállal lakol! Intézkedjék Hóhér Úr – szólott igazat… helyett szólott hazugat Vasfarok Bűzli, és még ő nevezi magát bírónak. Vicc. Igen, csakis ezért kerülhetett bele a történetbe, mert nagy vicc.
A hóhér meglendítette a fejszéjét, Garry egy másodperc alatt átérkételte rövid életét, elcsámcsogott a csajozós részeken és nyál csorgott ki a szájából, a tömeg visszafojtotta a lélegzetét… és ekkor a semmiből ott termett egy limuzin! Amit a hóhér bánt, mert egyenesen a fején landolt, aki így szörnyethalva széttrancsírozódott és ennél fogva kiíródott a történetből, majd leparkolt a fekete extravagáns, elegáns jármű Garry mellett. Ajtó nyílott hátul, s ki dugta ki a képét? A vörös hajú, agyon szeplőzött Bon Dealey, de nem csak ő! Őt kilökdöste kit hasonlóan vörös hajú, ám kevésbé szeplős és jobb megjelenésű fiatalember. De ez hagyján. Uzik voltak a kezeikben és aranyosan megszórták Garry udvartartásában tartózkodó árulókat, beleértve a Bűzli klánt is. Azok nagy lihegések árán bevetették magukat a zsűri asztal mögé, ahol az ítéletet zsűrizték volna.
- Bon! Hogy kerülsz ide és mi ez a limó? – kérdezte Garry, még mindig fogságban, de nem sokáig, mert a fent említett két jóképű fiatalember kimentette őt azonnal. – Geg és Borzds Dealey, Bon ikertesókái! Királyok vagytok, skacok! – lelkendezett Garry. Bon Bealey családja terebélyes volt, akár a fa. Két szülő és rengeteg kölök. Bonnak volt két ikertestvére, a fent említett Geg és Bordzs, akik bizony roppant mód hasonlítottak egymásra éppen ezért. Az ikrek betuszkolták Garryt a limuzinba, mint a sztárt, aki a média és a vakuk villogása elől menekül. Bon pedig elhelyezett még egy aranyos TNT-t, majd ő is beugrott hátulra. Az ikrek egyike pedig elől telepedett le a volánnál.
- Gázt, gázt, gázt! – üvöltötte Bon kétségbeesve, mert látta, egy raj érkezik a limuzin felé sebesen. Mérges Bűzli klán katonák rohamozták meg karddal az autót, de már csak a levegőt csépelhették, mert a limuzin felemelkedett és elrepült. Azok ott lent pedig szájtátva meredtek utána, köpni-nyelni nem tudtak, mert még ilyet nem láttak.
- Na, ez király volt! Ászos ez a cucc! – örvendezett Garry. – De felmerül sok kérdés, mint egy remek detektívregényben. Honnan tudtátok, hogy ez a helyzet és mi ez a jármű és miért tud repülni? Eddig csak a kifing meccsen lehetett repülni a faágon – érdeklődött okos tekintetével Garry. A kifingen pedig való igaz, hogy egy megbűvölt és spéci, felturbózott faág segítségével repkedtek a játékosok. A faágnak bizony kategorizált szériája volt, mert több spéci típus készült, így magától értetődik, hogy faágaknak kell mondani, hiszen több van belőlük, hehe. És annál jobb részben egy kifinges csávó, minél jobb, spécibb faága van. Mivel a sebesség fontos és a legjobb faágak bizony úgy repesztenek, hogy hatszor körbe repülik a szerencsétlen madarat, aki a fokozott légi forgalom miatt teljesen elszédül.
- Ugyan már Garry! – szólt Geg. – Anya már hetek óta készül rád.
- Készül? – nyelt nagyott Garry és elsápadt.
- Ne aggódj, nem úgy – nyugtatta Geg a szakavatottak hangsúlyával nevetés közben, ami nehéz lehet. Egyszerre nevetni és ilyen hangsúlyban beszélni. Talán Nobel díjat kap majd ezért Geg, kitudja, de az biztos, hogy eme történet összes szereplője, még a Bűzlik is az Oszkár gálán majd részt vesznek és tarolnak. – Szóval ő csak örül neked. De Csini a húgunk extázisban vár téged, a legnagyobb rajongód, öreg – kacsintott.
- Csini? – hökkent meg Garry.
- Ja… - akarta mondani a témát Geg.
- Vigyázz, öreg! – szólt figyelmeztetőleg Bordzs, mikor Geg tekintete lemaradt az események forgatagáról, mert Garryhez magyarázott. Ő vezette a limuzint, vele ült elől Bordzs. A probléma pedig egy cég nagy épülete volt. A makacs építmény a fenének se akart arrébb menni az útból, így hát a limuzin szépen belerohant volna, ám Geg szintén remek kifing reflexeinek köszönhetően kitért az utolsó pillanatban. Hála egyben Bordzs közreműködésének. A limuzinban ülők mind valamennyien remek kifing reflexekkel rendelkeznek, kivéve tán Bont, aki még nincs csapatban, de szereti a sportágat és bátyaival gyakran játszik otthon kifinget a kertben. Csakúgy, mint kábé mindenki a családból, igen, még Csini is, a húguk.
- Kösz Bordzs tesó.
- Nincs mit Greg tesó.
- Szóval, ja. Csini azért Csini, mert nagyon csinos, ilyen egyszerű. Szerintem te is név hiányban szenvednél, ha már világra szültél legalább öt kölköt és akkor még jön még kábé ugyanennyi. Anya kifogyott az ötletből és mikor ránézett a húgunkra, aki az egyetlen kiscsaj a Bealey klánban anyát leszámítva…
- Fasz túltengés van – röhögött Bordzs.
- Naja, de kuss, had fejezzem be.
- Bocs.
- Nem tesz semmit. Szóval ránézett a csajszi képére és akkor úgy döntött, hogy mivel szép, ezért Csini, mert csinos. De ez rá is ragadt Csinire, mert igen találóra sikeredett a név, ugyanis a húgunk gyakran illegeti, billegeti magát a tükör előtt és minden szar kenceficét ken magára és úgy néz ki, mint egy hét perces pláza cica a sarkon.
- Szóval kur… - akarta mondani Garry, de lepisszegték a többiek.
- Voltaképpen az, mármint a viselkedése, meg minden. De ilyet húgunkra nem mondunk. Inkább csak plázacica, azt kész – nevetett Geg.
- Rendben – nevetett Garry is. – Kösz, hogy kimentettetek, már azt hittem, nekem ennyi.
- Nincs mit – mosolygott Geg. – Ja, igen, Bon már frankón hiányolta a csipszeket és téged. De leginkább a csipszeket.
- Jaj, már Geg! – sápítozott Bon, mint egy rossz csaj. – Bár igaz, ami igaz, ennék már abból a csipszból. A többiek nevettek.
- És ezért kezdtünk hiányolni, meg a megbeszélt találkozó időpontja kicsit már elmúlt – magyarázta Geg. Garryék való igaz, hogy iskola végén megbeszéltek egy időpontot, ami a kényszer fogság miatt bizony már lejárt, mint a kint felejtett májkrémes konzerv szavatossága. – Először azt hittük, falusi paraszt tahó vagy, aki nem ismeri a naptárat és az órát, meg a napokat és a heteket – magyarázott tovább Geg. – De rájöttünk, hogy a mi okos Garrynk nem lehet ilyen. Úgy, hogy fogtuk apa verdáját a cégtől, amit egy Nobel díjas küldetésért kapott és eljöttünk érted, még időben.
- Szerencsére – nyugtázta Garry. – Az uglik nem látják a repülő limuzint? Kissé fura ám az égen egy limuzint látni, ami mozog és repül is ráadásul – észrevételezte a dolgot a főhős az okos tekintetével.
- Ne aggódj, láthatatlan a verda – paskolta meg a műszerfalat elégedetten Geg.
- Láthatatlan? Atyagatya! – képedt el Garry és utána füttyentett.
- Bizony – bólintott Bordzs. – Apa imádja az ugli dolgokat és szabadidejében a műhelyben bütyköli őket. Általában csak szétbarmolja még jobban, de van, hogy akad átütő siker is.
- Szökő évente – nevetett Geg.
- Ja, kábé – helyeselt Bordzs. – És ez az egyik ilyen átütő siker. A repülő verda és a láthatatlan ketyere benne. Mármint a cucc nem láthatatlan, csak azzá teszi, ha megnyomjuk ezt a gombot itt a műszerfalon.
- Értem, klassz – örült Garry. – Azért is, mert ezzel mentettetek meg. A limóval. Nos, ha tehetünk kitérőt, akkor abba a sarki boltba toppanjunk be a csipszekért – mutatott le Garry az ablakon át és indítványozta is egyben.
- Oké, főnök – vigyorgott Geg és egy éles bal kanyar kíséretében fordultak is az új koordináták felé, mint az ügyes repülő pilóták. Lent a kis kutya vakkantott ijedtében és bevizelt. Az öreg néni cipellőkéje bánta, akinek a keze remegni kezdett és a botját kis híján elejtette. A kis kutya az öreg nénijé volt és Fifinek hívták, de Fifike miután látta a repülő limuzint, nem előre sétált az utcán ettől a naptól fogva, hanem hátrafelé közeledett és méterenként maga elé eresztett a rémülettől, sőt, még a saját árnyékától is megijedt folyton.
A limuzinból két vörös hajú fiatalember ugrott ki és sztárok sofőrjeként járó stílussal elegánsan nyitották ki a hátsó ajtót, ahol füst kíséretében kisétált klasszishoz beillő belépővel Garry Fotter és mögötte Bon Dealey. A rajongók hada helyett a már a fent említett öreg nénike várta és botjával Garry buksiját kalapálta lelkesen. A szerencse az, hogy alig fájt. Garry és Bon beszaladtak, az ikrek meg utánuk.
A boltba belépve átlagos is bolt fogadta őket. Voltak polcok tele minden földi jóval, meg egy hűtő is különböző üdítő, illetőleg alkoholos tartalmú italokkal. Meg egy lelkes, vagy inkább fáradt pénztárossal. Kicsi boltocska volt, de tartalmazta a szükségeseket.
- Na, Bon, ezek itt a csipszek – magyarázta Garry és oda vitte egyik polchoz ahol a választék között volt a rengeteg fajta, finom, ropogtatni való csipsz. Volt ott sós, sonkás, sajtos, hagymás és még vagy ezer féle.
- Fú! – képedt el a keveset látott Bon Dealey. – A világ kilencedik csodája! – és megmarkolt vagy öt zacskót és forrón magához ölelte őket. Garry vigyorgott.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog neked. De én azon is csodálkozok, hogy az első nyolc világcsodát tudod. Na, gyere – és elindult Garry a pénztároshoz.
- Mondta ő egyáltalán, hogy tudja az első nyolcat? – nevetett Geg.
- Ő még a saját nevét se tudja, amikor jó formában van – kacagott Bordzs. De Bon meg se hallotta, hanem átszellemült arccal a fellegek felett járva, szökdelve tömegközlekedett a lábain a boltban. És ahogy jött, úgy ment.
- Hé, dilis! Mégis ki fog fizetni, öcsi! – dörrent rá a fáradt, ámde éber pénztáros a távozó Bonra.
- Nyugalom, majd én – intette nyugalomra egy fél téglával szegény boltost Garry. A fickó csendben beleegyezett a dolgokba, és zokszó nélkül fogadta el a valamennyi pénzt a földön heverve. Garry vidáman kisétált.