Dzsungel

Szinte az egész bolygót Dzsungel borítja. Kiváló lakhelye a Xenomorphoknak, sok búvóhellyel és gazdatestnek valóval.

//előzmény, a Királynői kamrában//

Már magasan járt a nap. Jó pár óra telte el azóta, hogy a Királynő parancsot adott a begyűjtésre. Az elején, a társaimmal együtt jártuk, az erdőt, el is kaptunk pár állatot, de aztán otthagytam őket, hogy magamnak keressek valamit. Nem igazán vagyok társaságkedvelő, szeretek egyedül lenni. Magyarázatot nem tudok adni, de ez van.
Most is itt ücsörgök egy fa ágán és keresem a tökéletes prédát. Nem sokára meg is leltem egy kisebb csordát, a közeli folyó partján. Leugrottam a fáról, s halkan huppantam a talajon, majd megindultam feléjük. Pár száz méter után ki is értem az erdőből, majd megbújtam a magas fűben. Keresgélni kezdtem, hogy melyiket tudnám a legkönnyebben elkapni, hisz már mardosott az éhség. Ki is szemeltem egy fiatal példányt, ami nem volt túl nagy, de a célnak megfelelt. A legésszerűbb az lenne, ha minél közelebb lopódznék, és onnan rájuk rontanék. De kizárt, hogy észre ne vegyenek, mielőtt elég közel érnék hozzájuk.
- Francba az egésszel! – szisszentem fel halkan – Lerohanom őket, aztán lesz, ami lesz Úgy is el tudom kapni. – majd osonva elindultam feléjük.
Közelebb, közelebb és még közelebb értem. A fű zavaróan sercegett, ahogy haladtam, így megálltam egy pillanatra. Egy rossz lépés és megindul a csorda. Nem egyszer láttam már olyat, hogy egy testvéremet halálra taposták.
Még szerencse, hogy megálltam, mivel észre sem vetem azt a száraz ágat, ami előttem volt. Átléptem, de ekkor kiszúrt az egyik őrszem és futásnak eredt a csorda. Nem volt mit tenni, kiugrottam rejtekemből és üldözőbe vettem prédámat. A folyó mentén menekültek lefelé így könnyen beértem őket. Amint elég közel értem, összeszedtem minden erőmet egy hatalmas ugráshoz, majd elrugaszkodtam. Ám bevágott közénk egy nagyobb állat, így őrá érkeztem, majd beestem vele a folyóba. A víz hideg volt, de ez nem nagyon érdekelt. Áldozatom, kapálózott, próbált szabadulni a halál karmaiból, de nem volt elég erős hozzá. Karmaimmal kiszakítottam a torkát. A lény, hörögve, összeesett. Próbált lélegezni, de a torkán csak vér és víz ment le. Mikor fölé hajoltam, egyenesen rám meredt. Pupillái kitágultak., szemeiben lehetett látni, a halálfélelmet, de azt már nem kerülhette el. Belső állkapcsomat egyszerűen, semmi erőlködés nélkül belemélyesztettem koponyájába, s áldozatom kimúlt.
Miután befejeztem lakomámat, elindultam vissza a fészekbe, meghagyva a maradékot a többi vadállatnak, had egyenek ők is valamit, mert lehet…hogy ők lesznek a következők. És akkor is jól akarok lakni.

//Folytatás, a Királynői kamrában//