Gate Way- munkás élet

A Gate Way űrállomás E blokkjában jó pár hónapot töltöttem. Az itt létem alatt sok mindent hallottam bár idegenekkel nem találkoztam. Nem láttam sokat az állomásból maximum a D blokkig jutottam, de ezt is csak azért, hogy frissítsek a ruhatáramon vagy egy-két bizniszt elintéztem a civil lakosokkal. A lakórészünk a legegyszerűbben kialakított szállás volt semmi luxus sem extra. A minden napi teendők után egy kis iszogatás vagy egyéb tudatmódosító szerek segítettek feledtetni a szürkeséget életemben. Nem volt rossz sorom a napok a gyülekező helyeken kezdődtek eligazítással. Ha lehetett én az egyéni munkákat vállaltam be, mert akkor a magam ura voltam nem okoskodott nekem senki sem. Párszor a D blokkban összetűzésbe keveredtem a rend őreivel de semmi komoly nem történt. Egy nap a levegő tisztító ventilátor rotorját szereltem és furcsa neszre lettem figyelmes. A hangok egy szinttel fentebbi szellőzőből hallatszottak és elindultam abba az irányba bal kezemben a csavarhúzó markolatát szorítottam döfésre készen. A legcsendesebb léptekkel haladtam előre a létrán felmászva a szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni. Mikor felértem a szintre ahol a hangot hallottam semmit sem láttam, azt hittem a képzeletem játszik velem. A tegnapi este kicsit ütősre sikeredett pár kollégámmal eléggé beittunk és nem pihentünk eleget. Ezen gondolkodva sétálok tovább a szellőző rendszerben és újra hallottam a hangot, amit már nem tudtam behatárolni de a D blokk felé vezető szellőzők felől jöhetett. Biztos valamelyik idióta kollégám próbál megtréfálni egy másikat vagy engem. Minden esetre nem foglalkoztam vele tovább és visszafele indultam ahol a munkámat végeztem. Pár lépés után megpillantottam valami undorító nyálkás anyagot, aminek kissé zselés érintése volt és nyúlt mint a rágó. Undor fogott el de nem tudtam, hogy kerülhetett ide és miből válhat ki ilyen gusztustalan váladék. Tippem volt az idegenekre de arról tudnánk és a Gate Way bázist is a legszigorúbban őrizték. Aztán egyszer csak véget ért a nap a munkám befejeztével olyan hamar eltelt miközben a dolgokon töprengtem, hogy észre sem vettem. Gondoltam már mindenre, hogy mi van ha direkt csempésztek fel egy idegent a hajóra, gondoltam minden lehetséges és reális dologra, hogy miként kerülhetne be. Talán a dokkokban valamelyik hajón potyázott és itt talált magának megfelelő menedéket ebben a sötét labirintusban. A munkások itt védtelenek a katonák is az őrjáraton kívül nem sokat fordulnak erre. Teltek múltak a napok de nem hallottam többet a hangot amitől felállt a szőr a hátamon. A munkák a saját megszokott menetükben haladtak a napokkal együtt, majd az egyik napon hárman melóztunk én hegesztettem fel a pántokat, amik az ajtókat tartják majd, míg másik két kollégám csavarozott. Emberek hangjára figyeltünk fel pedig ezen a részen csak nekünk kellett volna lennünk. Kinéztünk a járat végénél és velünk szembe egy nyolc főből álló szakasz menetelt fegyverekkel a kézben. Bármit kérdeztünk nem méltattak válaszra, de ők ezzel szemben elvárták minden kérdésükre a legpontosabb választ. Egyik kollégám kapott is az M41-A tusával a gyomrába egyet, amiért arcoskodott. A katonák szemében mi csak droidok voltunk és úgy is viselkedtek velünk lenéztek és megalázóan szóltak hozzánk. Felém fordultak és tőlem is megkérdezték láttam e vagy hallottam e valami szokatlant mostanában, majd fegyverüket erősebben markolva várták a választ. Abban bíztak, hogy engem is jó modorra kell tanítaniuk de én csak annyit válaszoltam,, uram semmi szokatlan nem tűnt fel nekem" majd vártam a fejleményeket. Nem történt semmi mielőtt tovább mentek volna annyit nyögtek ki,, ha valami ilyesmi történne az A blokkot értesítsék azonnal". Másnap a leszálló dokkban volt egy kis melóm és annyit mondtak ha a rakodással végzek mehetek a hálókörletbe. Örültem is, hogy ma hamarabb végzek nem számoltam sokat a rakodásra. Pár fegyveres láda élelmiszerek töltények nagyjából két és fél órás meló volt az egész. A szobámba beérve a kis titkos dobozomhoz nyúltam, hogy betekerjem és kifújam a nap fáradalmait de sajnos a felénél a kaputelefonom megszólalt. A kivetítőn a főnököm unott és ocsmány képe jelent meg, aminek,, nagyon tudtam örülni" de ez van. Annyit mondott, hogy holnap hatra legyek ugyan ott a dokknál összecsomagolva minden személyes felszerelésemmel, mert elhagyom a Gate Way állomást. Annyit még hozzá tett ha akarok később mennyek át aki közelebb áll hozzám és búcsúzzak el ha akarok, mert egy ideig biztos nem térek vissza. Halkan megjegyezte, hogy pont az egyik legjobb emberétől fosztják meg és ezentúl a nagy melókhoz még több ember kell. Nem vártam ezt a kijelentést mivel sosem dicsérte meg semmilyen munkánkat ő ezt természetesnek vélte és amúgy is ez a dolgunk. Megkérdeztem az új állomásom helyét de neki sem mondtak semmit. Annyit tudott amennyit nekem kellett továbbítania és miután távozott ennek eleget téve kezdtem pakolászni közben a félbe hagyott ,,dolgomat" befejeztem. Csak úgy jöttek a gondolatok talán a sok munka gyümölcse most érik be és kapok valami kevésbé mocskosabb és jobban fizető állást. Bár úgy lenne. Egy nagy és egy kisebb csomagba sikerült minden dolgomat belesűríteni és elhatároztam az egyetlen embertől búcsúzom el, akivel elég jól elvoltam az ott létem során. Az ajtó becsukódott és elindultam a körlete felé. Becsengettem ő ajtót nyitott és közöltem vele a tényeket, amire ő is elég meglepett tekintettel figyelt. Mi ketten elég jó párost alkottunk nem volt olyan meló, amit ne tudtunk volna elvégezni. Kicsit sajnáltam, hogy ő nem jöhet velem de amint tudom, hogy emberekre van szükség ahol én leszek a nevét megemlítem. Az idő további részében beszélgettünk a régi sztorikat is felhoztuk meg, amikor robbanást szimulálva befosattuk az egész blokkot és akkor sem buktunk le. Igazi bajkeverők voltunk persze semmi komoly kár nem keletkezett de szerettem vele lógni majd nem mint két tesó. Három pohártól többet nem ittam mert nem akartam a másnapot bűzölgő szeszes pofával kezdeni és fájó fejjel sem. Ő nem fogta vissza magát és pár óra múlva ki is dőlt. Mielőtt elhagytam volna a körletét az ajtópanelen beállítottam, hogy csak belülről lehessen kinyitni és az öt másodperces automata lezárás előtt kiléptem a szobából. Elindultam vissza a saját helyemre még pár óra és indulok, de az álmosság nem volt úrrá rajtam. Nem úgy mint az izgalom és talán ez vonta el a figyelmem. Felettem a rácsozott szellőzőben egy árny suhant el még csak a körvonalát sem láttam, de tudtam volt ott valami. most már teljesen biztos voltam abban, hogy itt idegen van az E blokkban. A tipikus stílusom megint csak nem hazudtolt meg nem érdekelt mi fog történni és egyfolytában felfelé és magam mögé nézve szartam az egészre csak a körletemig jussak el. Holnap már úgy sem itt leszek és ha megélem akkor indulás előtt szólok a dögről a katonáknak addig remélem elkapja azokat akikkel dolgunk volt és megaláztak pár napja. Reggel teljes felszerelésemmel álltam a dokknál és még megkértek egy utolsó munkára, mivel a gépem késik és ha már itt vagyok egy apc-n kellett javítást végeznem. A nagy munka közben észre sem vettem az eltelt időt és a három alakot sem, akik mögöttem álltak. Majd egy női hang szólt,, a te tapasztalatodra van szükségünk" nyögte ki a nő. Az első kérdésem a pénz volt de elég meggyőző választ kaptam, aminek nem tudtam ellenállni és elvállaltam. Beszálltunk az űrhajóba a nő mellém ült és feltett pár szakmai kérdést olyan teszt féleség lehetett, amire kapásból tudtam a választ. Az elismerő bólogatást egy kis szende mosoly kísérte de a katona arcán a vonások eltorzultak. Lehet érez valamit iránta de magasról teszek rá engem a lóvé érdekel. Az utunk során jutott eszembe, hogy nem szóltam az idegenről de már mind egy és abban a pillanatban a nő ismét témába kezdett pont velük kapcsolatban. Elmeséltem neki mikor találkoztam először velük és hogy menekültem meg illetve az eddigi unalmas időről is beszéltem neki. Látszott rajta, hogy érdekelte és a végén hozzá tette az unalom itt már nem fog beskatulyázni. A Minor Algora Alfa bázisán kezdem majd a munkálatokat és ha jól teljesítek bekerülök a titkos béta bázisra, amiről sok társasági ember nem is tud. Szóval mindent bele Dré és lehetsz valaki.