James Christopher Denton, a katona

Név: James Chrisopther Denton
Faj: ember
Nem: Férfi
Becenév: JC (ejtsd: dzsé-szí), JCD (ejtsd: dzsé-szí-dí)
Születési dátum: 2163 június 29
Születési hely: London, Anglia
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Katona, azelőtt tanuló
Külső és belső jellem:
A Föld elhagyása óta zárkózott, frusztrált és állandóan filozofál.
Mindennél jobban gyűlöli az alieneket, elpusztításukat életcéljának jelölte ki.

Felszerelés:
- M4A3 szolgálati fegyver
- Szigonypisztoly
- M41AE2M

James Christopher Denton naplójából
2190. október 13-a… Egy ágyban fekszem, valami korházszerű épületben. Hirtelen felébredek. Három öltönyös fickó közeledik, és kettő gépfegyveres. Valami miatt a gépfegyverüket fel tudtam ismerni… M41AE2M-esek. Viszont nem tudtam akkor még semmit, még azt sem hogy ki vagyok.
A három öltönyös közeledett. Odamentek az ágyamhoz. Szóltak.
- Keljen fel, Mr. Denton. Tudom, hogy ön súlyos fejfájást szenvedett a gépe lezuhanásakor de…. – mondta a középső, a kék öltönyös.
- Hol vagyok? Ki vagyok? Mi történik itt? – kérdeztem én. Erre a tőle baloldalra levő fekete öltönyös átnyújtott valami papírt, amire rá van írva a nevem, rangom, felszerelésem, meg a hasonlók.
- Ön James Christopher Denton, közlegény. Ön az egyetlen túlélője azon tengerészgyalogosnak melyik a géppel lezuhantak egy sikertelen küldetés után.
Ez nekem nagyon gyors volt. Átadták a papírokat. Egy kis olvasnivaló. Benne vannak az adataim, a múltam. Nem tudhatom hogy a papíron írott információ igaz vagy hamis, de mivel más nincs, ezért igaznak fel lehet fogni. Szóval, idézek a papírokról. Persze a papírok mellett másik forrásom a naplóm, melyet állítólag még akkor kezdtem el írni, amikor a földön voltam.
A dokumentumok szerint 2163 június 29-én születtem, Londonban, Nagy Britanniában, John Denton és Patricia Armendson egyetlen fiaként. A Szent James & Szent Michael Általános iskolában tanultam gyermekkoromban, majd a Blackheath középiskolában tanultam. A középiskola elvégzése után, 18 évesen elmentem a Sandhursti Királyi Katonai Akadémiára. Innentől a hivatalos dokumentumok csak a kevésbé érthető információkat adják, ezért inkább a naplomból idézek. Itt tanultam meg azokat, amiket megtanították. Lövészet, hadrend. A képzettségeim ellenére sose jutottam előre. Mindig közlegény maradtam, most is az vagyok.

A hivatalos iratok szerint 2184 január 17-én volt az első küldetésem. Az alienek elleni harcra rendeltek, A tojásokkal teli helységeket kellett megtisztítanom. Már akkor elkezdtem ezektől az undorító idegenektől undorodni. Örömmel írthattam őket.

2187. Az alienek egyre jobban jönnek. Az egység, melynek tagja vagyok egy hónapig tartja a frontot, míg végül elkezdenek fogyni készleteink. Menekülnünk kell. London, ahol már születtem nincs többé. Gyermekkori barátaim, szüleim, mindenki akit ismertem mielőtt katona lettem, nincs többé. Egyedül az osztagból a társaim maradtak meg, már amelyikük még életben maradt. Megkezdődi az evakuálás.
2188. Új otthon. A Gateway. Csak úgy jönnek a könnyek, arra gondolva hogy a Földön mik történtek. Első vagyok azon önkéntesek közül, akik vállalkoznak arra, hogy irtsák ezeket a féreg alieneket és spearseket. De mindeközben azon is gondolkozom, hogy jobb-e vagy rosszabb-e hogy életben maradtam ahelyett hogy meghaltam a Földön. Hogy életben maradtam, megvan az esélyem a bosszúállásra. Az alienek kiirtása a cél, egyértelmű. De haragszom a katonai vezetőségre is, gyengeségük és gyávaságuk miatt. Talán ezért nem jutottam tovább, talán ezért vagyok még mindig közlegény? Ki tudja, de nem is fontos szerintem.
Viszont sok mindent láttam. Azt, amit az élő TV közvetítésen is mutattak. Az Anyakirálynő, őt kell megölni. A vezetőink gyávasága miatt nincs rá lehetőség. Pedig én lennék az első olyan, aki arra vállalkozna önként, hogy mások számára öngyilkosságnak tűnő küldetésen részt vegyen, az emberiség megmentéséért. Azt hiszem hogy a sok küldetést, amiben részt vettem 2188 és 2190 között nem érdemes említeni. Csak az utolsó küldetésemet, amely azelőtt volt, mielőtt elvesztettem az eszméletemet és amnéziás lettem.
A Földön voltunk, felderítő küldetésen. Mivel küldetések alatt nem tudok naplót írni, és pont ezután a küldetés után vesztettem el az emlékezeteimet, nem tudok róla mit mondani. Csak azt, hogy a küldetés sikertelen volt, valamit kerestünk a Földön, de el kellett menekülnünk. A jármű nem működött, lezuhant. Mindenki meghalt, csak én éltem túl épségben. Jött egy másik hajó, felkutatni a romokat, hátha akadt túlélő. Bevittek a Gatewayre. És most, hogy felépültem, tökéletes állapotban vagyok, újra szolgálhatok a hadseregben.

A fene, én és az amnézia? A saját magam által írt napló és a hivatalos dokumentumok segítségével visszanyertem az emlékeimet. Másik kérdés, hogy az énemet, a személyiségemet és a céljaimat is visszanyerteme.

Szia JCD

Nekem tetszik amit írtál, szerintem ötletes eredeti. Elfogadva.

Üdv a családban. Katona.

Szerintem is jó lett, grat!
Itt ott, van pár szóismétlés, de belefér. Az előtörire kapsz egy erős 12-est. És kapsz egy bónusz pontot, mivel nagyon tetszett. Kiváncsian várom a folytatást!
Tehát:
Előtörténet: 12 sp
Bővítmény: 1 sp

És mivel ez már level 2, így a kezdő pontszámod 15.