Barakk

A katonák szálláshelye. Kis szobák, épp hogy csak elég. Minden szobában alapból van WC, zuhanyzó, ágy, személyi kommunikátor, és egy kis személyi számítógép. További kiegészítőkért fizetni kell. [ staff állapítja meg az összeget ]

Amint Knight elengedett a 13-as barakk felé vettem az utamat. Minnél gyorsabban le szerettem volna feküdni, mert már elég régóta nem aludtam normális ágyon. Ami a börtönbe volt, hát az még egy kutyának is kényelmetlen lett volna. Kis idő múlva elértem a szálláshoz, amin egy kopott 13 volt felfestve. Bedugtam a zárba a kulcsot és elfordítottam. Az ajtó engedelmesen kinyílt, én pedig beléptem. A legtöbb ágy körül rend uralkodott, csak az egyiken voltak összehajtogatott ruhák. Egyből felismertem, hogy az az enyém. Oda sétáltam és lehuppantam az ágy szélébe. Végig néztem az ágyakon, aztán megnéztem a sajátomat is. Egy pár ruha, és egy katonai táska volt mellettem. A táskát ledobtam a földre a ruhákat rá, aztán elterültem az ágyon. Végig gondoltam az utóbbi napok történéseit, aztán elaludtam.

//Wesley Cole kalandja//

Nyugalmadból erős dörömbölés ábrándított ki. Az egyik katona volt. Szólt, hogy azonnal öltözz fel, és menj az űrkikötőhöz, ott fog várni a parancsnodok, és adja az utasításokat.- Kemény lesz..na gyere már!..- újra csend űlt a szobába, és benn is rekedt az ajtó záródása után. Kifele futva látod, hogy a riasztó pirosan villog és szirénázik.

Egy ismeretlen szőke csajjal táncolok. Elég sokat ittam, és nagyon jó buli volt. Ekkor valami bunkó csávó kirángat az álom világból. Öltözzek fel, meg kemény lesz, aztán elrohant.
-Te meg ki a franc vagy?-kiáltottam utána félkábán. Aztán felültem, megdörzsöltem a homlokom, és felkaptam a ruháimat. Gyorsan elkészültem. Kinéztem az ajtón, akkor tudatosodott bennem, hogy valami gáz van. Villódzó vörös fények és riasztó. Ez sehol nem jelent jót. Elsőre azt hittem, hogy megtámadtak, de ki a franc támadna, meg a Marson. Tudtommal xenók nincsenek itt, szóval nagy baj nem lehet. Lehet, hogy itt így indulnak bevetésre a csapatok. Nem, az kizárt. Akkor nem rohant volna el így az a fószer. Aztán beugrott, hogy az űrkikötőbe kell mennem, és akkor minden kiderül. Meggyorsítottam lépteimet és elindultam az űrkikötő felé.

(Maniac kalandja)

Éppen édes álmodat alszod a szobádban, szerencsére mivel jelenleg nincs csapatod nem kell osztoznod senkivel. Össze vissza eldobált üvegek, szanaszét az egész szoba, alvás szag terjeng, csak a szuszogásod szakítja meg néha a néma csöndet. Pont fordulsz egyet amikor kopogást hallani, majd nyílik is az ajtód, amit bezártál, elvileg csak a te kártyád nyitná. Felriadsz, egy fekete hajú, magas, karcsú, nőt látsz, mosolyogva tekint rád. Végig nézel rajta, de nem a kitüntetésein akad meg a szemed... Majd egy két másodperc csöndeben eltelik ezután nő utasítva, de mégis mintha kérően szólal meg:
- Zahar közlegény. Tizenöt perc múlva felszerelkezve legyen kérem a főépületben. A parancsnok beszélni akar magával.
Majd megfordul és kisétál, csípőjét ide-oda ingatva, az ajtónál még visszaszól.
- Lehetőleg ne késsen!

Tegnap este kicsaptunk a hámból néhány alkalmi ívócimborával, ezért próbálok ma aludni egy kicsit. A szokásos gyakorlatozásomat délutánra halasztom, a többit teendőmet meg majd megcsinálom... Az alvásos tervem füstbe ment, mert valami nő jött be a szobámba, aláírom, hogy szép látvány, meg dögös, de ha felébresztenek, akkor rohadt morcos tudok lenni. Mikor megszólít felülök az ágyamban és elkezdek körbenézni a szobámon, nem emlékszem már hova dobtam el a ruháimat, meg szellőztetnem is kéne, mert már engem is zavar a szagom.

- Rendben, ott leszek, Domina! - morgom, mikor visszaszól, hogy ne késsek el.

Tizenöt percem van, hogy megfürödjek, megborotválkozzak, felöltözzek és megtisztítsam a fegyvereimet, jah és még oda is kéne érni. A fürdés és a borotválkozás gyorsan megvan, viszont a szobában a megszokott legénylakás-rend van, mocskos ruhák a földön, tiszták mindenhol máshol. Jó néhány perc keresgélés után sikerült felöltöznöm, de a fegyvereimet már nem tudom kitakarítani. Mindegy, úgyis csak közölni fogják velem, hogy most sincsen új csapatom. Fegyvereimet jobbnak látnom nem vinni el, tekintve az állapotukat... Meg úgyis vissza jövök még ide.

Pár perc séta után megérkezek, két perc késéssel. Bekopogok a parancsnok irodájának, vagy milyének, az ajtaján, majd előkapok egy szál cigit és meggyújtom. Leszívom tüdőmbe a csodás füstöt, pár másodpercre semmi nem érdekel, aztán még egy slukk.

Sietve szinte mindennel végzel, ám a fegyver kitakarítással van egy kis baj, elfelejtetted, hogy le kellett adnod őket. De ez nem is csoda az üvegek számából eredően. Majd elindulsz, végig a folyosókon, majdnem elbotlasz egy ügyetlen technikusba. Az irodából nem érkezik válasz, csak egy erőteljes hang hallatszik a hátad mögül.
- Ez itt nem dohányzó részleg katona!
Megfordulva egy sebhelyes arcot látsz, a katona rangjáról nem árulkodik semmi... Megfogja elnyomja a cigidet majd int, hogy kövessed. Hamarosan a főépületben találod magad.

//Folytatás ott.//