Esőerdő (Dzsungel)

Már a címből sejthetitek, hogy mire való.
Aki nem képes együttműködni, az ide lesz kirakva. Ha bannolnak valakit az is kikerűl ide.
Közölni kell a felhasználó nevét, hogy miért lett ide kirakva és a büntetés megnevezését, teszem azt, bannolás, 2 hétre.

Mesélő

//Agresszív Vicsor kalandja//

Kijátszod a lényt, s a hátára ugrasz. Bőszen marcangolod, téped, s a lény tehetetlen veled szemben, így kétségbeesett lépésre szánja el magát. Elkezd futni, be a bozótosba.

Tartózkodási hely : Mars

- Ó, hogy aza...- Elejtem a fályákat, szinte indulás közben szedem csak össze őket, mert hívatnak. Húzott szájjal kocogok be a felettesemhez. Szinte érzem a plusz meló szellőjét. De mélyet szippantok a reményben, hogy vérszaga van. Megérkezve szalutálok és hallgatom a gyors magyarázatot, fél kézzel rátámaszkodva, amíg figyelem a képet és hallgatom a hozzá tartozó szöveget. Már tudom a végén, hogy ez egy előzetes lebaszás. Hiszen az ellenségeink jól felszeret gyilkoló gépek... akárcsak én.
- Igen uram és kurvára értettem. Leszedem a ragadozót amelyik a retkes ketrecet molesztálja, uram. - Hangosan elhadarom, majd sarkon forulok, út közben kérek egy távcsövet, hogy azzal a kezemben, kocogva érkezzek meg a csapatomhoz.
- Srácok, rossz hírem van, a mai szolgálatra kicsit rákúrtatok. Ragadozók várhatóak, mindenki, marad a helyén. Szólok ha látunk valamit... tudom, hogy láthatatlanok. - Ezzel besorolok valami rejtekbe és vizslatom a ketrecet, nem tudom mit tudnak a fiúk. De nem karok veszteségeket.

Mesélő

Őrködés közben zajt hallasz. Kezdetben alig érzékelhető, de a mély dübörgés egyre erősödik. A hangforrás már egész közel lehet, mégsem látsz semmit. Végül a semmiből egyik pillanatról a másikra egy árnyék vetül rád. Felnézve egy űrhajót látsz meg. Egyértelműen nem ember alkotta tárgy, de szerencsére jóval kisebb, mint a fotón látott objektum, mindössze harminc méter hosszú lehet. Az álca kikapcsolása után fokozatosan ereszkedik, s végül eltűnik. Úgy számítod, egy vagy két kilométerre szállhatott le, a tábortól északra.

Tartózkodási hely : Mars

Guggolva támasztom a fát amelyik a rejtekemül szolgál és a távcsőből vizslatom, már-már kicsit unva a dolgot. Épp fújok egyet is jelezve, hogy mennyire elb.szott egy helyzet ez a mostani. Ekkor meg meghallom az űrhajót, először elemelem a távcsövet a szememtől és úgy kezdem az árnyék forrását kémlelni. Egy idegen hajó száll le tőlünk pár kilóméterre, de eltűnik a lombok között. Most már tuti, hogy kinéztek minket maguknak. Csak ezek a francok sportvadászok szeretik kiélvezni a játékot. Nem mintha én nem szeretném, de nekem sok mást is a nyakamba varrnak. Pont ehhez visszatérve jelzek a két formának aki a dobozoknál áll, hogy jöjjenek a hajó irányába és itt rejtőzzenek el. Ha kint hagyom őket, kinyúlnak mielőtt a ragadozók felfedik magukat. Én közben kidugom kicsit a fejem a fa mögül és megnézem látni-e valamit a hajóból és az utasaiból vagy túl sűrű ahhoz az erdő. Megpróbálom latolgatni az esélyeink, illetve, hogy milyen taktikával lennének a legnagyobbak. Úgy érzem vérgőzös levegőt fúj a jövő szele és ez a közelié...

Mesélő

//Jester kalandja//

Sajnos a fák törzse között alig húsz méterre látsz el, majd minden egyetlen zöldes barna masszává folyik össze.
Eltelik fél óra, de semmi sem történik. A feszültség egyre fokozódik, még a dzsungel is kísértetiesen csöndes. A szél sem fúj, ami szinte elviselhetetlenné teszi a meleget. Végül ezt a pokoli hangulatot egy pukkanás töri meg. Összerezzensz, mert a táborból jött, de mikor odafordulsz, csak egy rágóval szétmaszatolt képű ideges közlegényt látsz. Bocsánatkérően néz rád, mert a ragacstól nem tud beszélni. Gyors megtörli a száját, s már szólna is, de egy a semmiből előtűnő lándzsa átszúrja a testét, s a szó örökre az ajkán ragad. A fegyvert nem a hajó felől dobták, hanem ellenkező irányból. A táborban pillanatok alatt eluralkodik a káosz. Az őrödet ért támadásra a sátrakból katonák özönlenek elő, s vaktában lövöldözni kezdenek minden felé. Válasz is érkezik kék plazmagömbök formájában, melyek minden irányból érkeznek, kivéve északról, a hajó felől. A támadásnak egyre több katona esik áldozatul.

Tartózkodási hely : Mars

A katona előtt állva venném épp a mély levegőt, hogy lenyugtassam magam és ne keverjek le egy pofont az idiótának, mikor a testén átível egy dárda. Az irányba kapom a fejem ahonnan jöhetett volna.
- Azt a ro... Riadó! - Az elejét elharapom, majd gyorsan elkiáltom magam és csak a mozdulat miatt egy cigit dobok a számba, de még nem gyújtom meg, csak felmelem a srác testét és kirántom belőle a fegyvert, oldalra kitartva pörgetem meg a jobb kezembe.
- Ráb.sztok rasztamocskok, bezony...nagyon. - Megropogtatom a nyakamat a megdöntésével, miközben a plazma sugarakat figyelem. Kicsit oldalasan haladok valami fedezék felé és nagyjából megpróbálom belőni egy kis sandítás közben az idegenek helyét. Amint megvan kezembe veszem a fáklyát, feldobom, hogy átpördüjön és így a rendes irányba legyen a bal kezembe, a gyújtos részével és ezzel a lendülettel meg is állok valami fedezék mellett aminek a felületén egy húzással meggyújtom a fáklyát és oda dobom ahonnan szerintem jönnek a lövések. Figyelem a fények törését, aminek a kiszúrásában a füst és nagy fény egyaránt segíthet majd nekem.
- Célozz, úgy lőjj! - Ordítom el magam a füstre mutatva, majd betámasztom a hátam a fedezéknek, hogy kicsit idegesen rágyújthassak végre. A cigi békésen lóg számba miután leszívom az első slukkot. Mintha hegyi levegőt szívnék, egy pillanatra megkönnyebült fejem döntöm hátra, majd beforgatom a cigit középre a nyelvemmel és két oldalt fújom ki a füstöt. Túl stillszerű lenne, ha most jelenne meg mellettem az egyik gennyláda. Szóval így vagy úgy ha kiszúrom, gyorsan összecsuklok, ha magasra jön a támadás, ha nem tudnék kitérni, akkor az alkar pengét aktiválom egy gyors ökölbeszorítással és azzal védem magam vagy a dárdát teszem a támadás útjába

Mesélő

A zűrzavarban az első fáklyádat kilövik a kezedből, s csak a másodikat gyújtatod meg. Menet közben még a lövészeket is megszámolhatod. Úgy látszik, négy ragadozó tüzel a táborra. A füstben észre is veszed az egyiket. Mozgást észlelsz, s egy kis figyelés után látod is a lény körvonalait.
Előtted tíz méterre van egy faágon. Kiszúrta, hogy kiszúrtad, ugyanis megvillan maszkja szemlencséje, majd meglátsz három fénypontod a fa törzsén, melyek átvándorolnak a homlokodra.

Tartózkodási hely : Mars

Megjellennek a fatörzsön a lézercélzó jelei.
- Na ne mond, tényleg? - Kérdezem magam elé pimaszul, majd elrugaszkodok a fától, a dárdával lököm el magam, hogy még egy kis lendületet nyerjek. Előre görnyedve indulok meg futva, majd később egynesedek kicsit fel, de próbálok nehéz célpontot nyújtani. Ha észre veszem, hogy becéloz akkor előre lendülök egy ugrással. Most valahogy tudnám értékelni, ha valamelyik dobó fegyverem itt lenne. De anélkül kell megoldanom ezt az elb.szott szitut. Amint a közelbe érek ráugrok a fatörzsre és onnan rugaszkodok tovább a ragadozó ága fele, aktíválom az alkar pengém és a pördülés után megpróbálom lehasítani az ág maradék részét a törzstől.. Nem vagyok én majom, hogy felmenjek vele spanolni vagy mi. Lent szeretném tudtára adni, hogy nem frankó belesz.rni a müzlimbe. Nagyon nem frankó.

Mesélő

Egészen a lény közelébe kommandózol, ám út közben megtapasztalod, hogy a lándzsa nem a legjobb fegyver a számodra, mert a te kezedben órmótlan és nagy, ami miatt nehéz kezelni és inkább akadály a harcban, mint fegyver. A lény látva, hogy nem szarral gurigázol, leugrik a fáról, s egyenesen előtted ér földet. Álcája már nem aktív, így meglátod valódi méreteit. Legalább két és fél méter magas, s cseppet sem jókedvű. Aktiválja saját lándzsáját, s egy ütéssel kiveri kezedből a másik dárdát.
Ezután kihívóan rád morog.

Tartózkodási hely : Mars

Végül nem kell játszanom az akrobatát, elém ugrik a srác és kiveri a kezemből a haverja cuccát.
- Kekeckedsz? - Nem tudom érti-e mit mondok, de lassan nyúlok a cigiért szívok egyet ha még ad rá időt, majd miközben kivenném hozzá pöckölöm a csikket és jobbra igyekszem kitérni, ha az utolsó slukkra nem ad időt akkor is. Megpróbálok találni egy rést a páncélján a bal oldala környékén, mert ugye az került hozzám közel, kicsit felé lépek oldalasan és a lendületem adom bele egy ütésnek induló mozdulatba a jobb kezemmel aminek a vége fele aktíválom az alkar pengém úgy, hogy a tenyerem a preda háta fele nézzem és így mikor tovább lépek oldalazva még húzzam egy kicsit benne a pengét mielőtt a lépésekkel mögé érek, ha minden jól megy és közben kihúzom a pengét, hogy a másik oldalon is beleszúrjam az egyik szabad területen, amit nagy rántással húzok ki, hátrálok egy lépést, hogy megint felé léphessek egyet és térdhajlaton rúgjam. Ha ezzel elveszti az egyensúlyát, még fordulással lépek is egyet, ami közben kirántom a katanám az alkar penge deaktiválása után, hogy a karddal vegyem a fejét.

Mesélő

A bal oldalán és a hátán sem találsz gyenge pontot, ugyanis pont ezt a részt fedi a páncél. Viszont újdonsült pajtásodnak nem tetszik ahogy körbe ugrálod, így megfordul, s a dárda lapjával (nem döf hanem csak lendíti) megüti a bal oldaladat, melytől elesel. Bordán talált, s bár el nem tört, érezni fogod egy darabig a hatását. Időt sem hagy a talpra állásra, a torkodhoz nyomja a lándzsát, s már érzed is, hogy feszíti izmait, ám nem tudja befejezni a mozdulatot. Bömbölés hallatszik a tábor felől. A ragadozó megfordul, majd egyetlen ugrással a bokrok közé veti magát. Most hogy a nagy test eltűnt utadból, láthatod mi rémítette meg. A ketrec lakója kiszabadult, s most feléd közelít. A bestia döngő léptekkel halad, egy lépéssel métereket téve meg. Tíz méternél is hosszabb lehet, s tíz ördögnél is rosszabb. Első blikkre egy húsevő dinoszaurusznak néz ki, ám feje hosszúkás, fekete és sima. Sem szem, sem orr nincs rajta. Futás közben farka ide- oda leng, így látod a végtag végét ékesítő tövist. Akármi is ez a jószág, nem a természet szülötte.

Tartózkodási hely : Mars

Erősen figyelem a ragadozó izmait, hogy mikor felszülnek, meg a következő támadásra, hogy elgurulhassak előle, de mikor azt hiszem támadni készül egyszerűen megfordul és elugrik. Ekkor feltűnik nekem valami... először a hiányérzet fog el, ahogy a ketrecet nem látom. De aztán hirtelen... egy nagy... őslény(?) Néz rám, szinte látom ahogy körbe nyalja a száját és azt mondja "nyami". Rossz jel, még ha igazából el nem is történt meg. Amikor megteszi az első lépést én átfordulok és igyekszem felpattanni a földről, behúzom a pengét, hogy ne legyen útban és úgy kezdem szedni a lábam. ~ Hogy az a. Rosszul tudom vagy akik megtámadták a tábort ezt akarták kiszabadítani? Akkor meg minek fut? Banyek! Ne engem nézzen ki magának, csak ne, csan ne engem.~ A nagy futás közben hátra pillantok.~ Basszus... de otromba nagy.~ Erőlettten elkezdem szabályozni a légzésem, egy kis nyugtató jelleggel, miközben sprintelekabba az irányba ahova az a szemét is elmenekült és idegesen kapkodom a szemem. Remélem még nem volt idejük becsapdázni a placcot, mert ha engem néz ki ez a szemét, nem lesz sok esélyem azokra is ügyelni.

Mesélő

Egy kis futás után te is a bozótba veted magad. A lény futtában feléd kap, de nem talál el, s tovább megy. Nyomában két yautja fut, lándzsájukat dühösen rázva. Alig néhány méterre egy falevelekkel borított alak emelkedik fel, s legalább olyan értetlenül néz a kis csapat után, mint te. Előbbi ellenfeled az, s mikor meglát, feléd fordul, majd kihívóan magára mutat. Ezután a jobb karján két penge jelenik meg. Rád bömböl, s jobb kezével a páncéljára csap.

Tartózkodási hely : Mars

Egy frissító sprint után a bozótosban landolok és mire kimászok csak azt látom, hogy két ilyen jófej kölök szalad a nagy után. Ami egy részről, egy gonddal kevesebb másrészről meg...
- Mi a f.sz? - Tátogom magam elé, kicsit rázva a fejem, miközben megfordulok és az előző ellenfelem is akkor mászik ki a susnyásból. Őt annyira nem köti le az óriásgyík, hanem nekem mutat. Ráérősen megvakarom válaszul a mellkasom, majd megrántom a vállam és mutatom a job kezemmel, hogy jöjjön csak.
- Könnyű a kicsit bántani... De gyere csak srác! - Szépen beállok, jobb láb előre, bal hátra és azon a súly három ötöde, meg a hátamról is kirántom a két pengét. ~ Sz.r egy nap ez a mai, látom én...~ Még kicsit kirázom a kezeim és várom, hogy jöjjön a kis csáprágós.

Mesélő

A lény még vár egy darabig, majd megunva a szélcsendet támad. Karmolóját feléd lendíti egy jobbról balra indított vízszintes csapással.

Tartózkodási hely : Mars

Az ujjaimmal játszok amíg meg nem indul.~ Gyere-gyere, gyere már! Ezaz!~Megvártam míg felém mozdult és mikor elindítja a támadását én felé ugrok egy tigris bukfenccel, hogy a támadás allat jóval, a háta mögé kerüljek és amint véget ér a bukfen a jobb kezemben lévő szamuráj karaddal térdhajlatban vágjak be neki egy szolidat, ha ők is úgy működnek mint mi, akkor nem csak fáj, de piszkosul csíphet. ~ Remélem nagyon... megrohadsz...~Bár gondolom az ilyen csúcsragadozó formákat úgy nevelik, hogy bírják, de akkor se egy forró fürdő. Ha sikerült a támadás ha nem, még guggolva fordulok és a lendülettből félig felállok, hogy nagyot csaphassak a comjaira is mind a két fegyverrel, anélkül, hogy megszakítnám a lendületet. Így amint a vágásnak vége, a rogyasztva maradt lábammal elrugaszkodok, így ugrova el, miközben a levegőben kicsit pörgök és megpróbálok simán landolni.

Mesélő

Az bal térdhajlatába belevágsz, melytől megrogyik, ám mikor felé ugrasz, elkap a levegőben és a földre vág. Sántikálva közelít, miközben folyamatosan kattog és morog. Nem ismered a nyelvüket, de a hangsúly nem arról árulkodik, hogy éppen gratulál a szép támadásért.

Tartózkodási hely : Mars

Szolidat puffanok a susnyásba, de jön tovább a vadász forma, valamin nagyon kattog, gesztusra talál...~ Mért tenné? Kit érdekel? Na de...~
- Áá, tetszett? Kérsz még egyet? - Már kicsit szédülök a gurulástól és az ellenfél is ráérősnek tűnik, szal feltápászkodok kicsit hátrálva. A véres szabját végighúzom a gatyámon egyik, majd másik oldalával, hogy letiszticcsam róla a úgynevezett... járulékos hasznot. Az-az vért vagy milyük van ezeknek. Közben elkap a harci kedv, az érzés ragad meg hirtelen a fejemben, hogy én most meg akarok vele vívni. Szét tárom a karjaim, benne a két pengével.
- Játszunk, hehehe... - Nézem felé kajánul, megbolondít a vér szaga. Ezért szeretem én a pengéket. Szemtöl szembe az ellenfelemmel. Amikor támad ellegánsan próbálom hárítani, minden támadásnál egyik lábam marad elől, az amelyik oldali karomban lévő pengével hárítok, a másikkal hátrább lépek, így oldalasan maradva minden támadásnál, miközben azt hárítom, de két hárítás után belépek a támadó oldalal és szúrok vagy vágom a szabad felülethez mérten.

Mesélő

Heves párharc alakul ki köztetek, mely során hárítod a támadásokat, s többször meg is sebesíted ellenfeled. Ám még a mély döfések sem elegek, hogy a lényt harcképtelenné tedd. Végül kiveri az egyik pengét a kezedből (mindegy melyiket) s diadalittas morgással egy egyenes döfést indít karmolójával.

Tartózkodási hely : Mars

A nyelvem lógatva, mosolyogva veszem a levegőt, az után is, hogy megszabadít a nagy darab forma jobb kezemben elhelyezkedő szamurájkardtól. Nem érdemes most még érte mennem, csak fél szemmel csekkolom, hol landol, miután eleresztem a kezemből útjára, mielőtt kezemet veszik a nagy ragaszkodásban. Boxoló módjára táncolok, mikor felmordul a szörny és a kitérésem előre indul, hogy nekem jobbra kerüljem a felém tartó pengét, egy fél szökkenéssel. A machetevel kicsit még tolom is a pengét, hogy ne tudja csak úgy rángatni és ellent tudjak tartani, ha csavarna a modulaton, de közben amint stabilan leér az elől álló lábam megindul a jobb kezem, mint egy jobb horog az idegen könyöke felé és akkor kioldom az alkar pengém, hogy egyenesen azon döffhessem át teljes erőmből. Közben bízva benne, hogy nagyjából stabil a cél inkább ellenfelem figyelem mint azt, különösen figyelve a fejét és a másik vállát, miközben olyan kajánul vigyorgok, hogy mások ezért pofon csűrnének. Mondjuk most pont azért teszek, hogy ez a tag még csak legyet se tudjon hesegetni a balosával. Fordítok egyet a könyökében az alkarpengén, ha ez megvan megpróbálom kihasználni az időt, gyorsan a machetevel megcélzom a nyakát és egy lendítőssel csapok le arra, ha viszont rám mozdul akkor kifordulok a háta felé a támadás elől és a rasztáin keresztül célzom meg a tarkóját az alkar pengével, fordulásból.

Mesélő

Ugyan beledöföd a pengét a bestia jobb könyökébe, amitől a fenevad dühösen felordít, ám ezután bal karjával vállon ragad, és egy fának dob. Szédültem támaszkodsz fel, s ha homályosan is, de látod, ahogy a vadász bal kezében egy nagy késsel közelít. Jobb alkarját nem tudja már mozgatni.

Tartózkodási hely : Mars

Tompán puffanok a fán és szépen lefolyok róla, kicsit fáradt arcal de eközben is mosolygok. Amint tudok el is kezdek felállni, de kezemmel is támaszom a fát közben és a vadászt nézem.
- Úúú, ez biztos fájt... - Nem mintha a találkozásom a fával kellemes lett volna. De nagyon nyeregben érzem magam, hiszen a kisebb sikerek egy lassú ellefelet ereményeznek. Kicsit hátrálva lépegetek, amíg nem kezdek megint tisztán látni. Ha ez összejön az egyik lépés közben lehajolok és előkapom a katonai késem a jobb kezembe, miközben a pengét ismét visszahúzom és a machetén is ismét bztos a fogásom. Onnan előre lépek az ellenfelem felé, hogy támadásba lendüljek. A képébe lépek, hogy ismét amachetével védjem magam, hogy onnan az álkapcsa alól szárjak fel a fejébe a katonai késsel vagy ha az védettnek látszik akkor nyakon szúrom. Aztán könyökkel taszítok rajta egyet, hogy a még sértetlen térdén rúgjam izomból.

Mesélő

//A kalandot Chiva veszi át próbamesélés céljából. Ha bármi probléma merül fel, a kalandot visszaveszem és nem lesz károd belőle.//

Tárgy: Re: Esőerdő (Dzsungel) Vas. Jan. 02, 2011 7:20 am

A vadász önelégülten tekintett Rád, mikor a fának csapódtál; csak egy Pyode Amedh /Puha Húsú/ vagy. A trófeád értékes lesz, mert derekasan küzdöttél és egy ilyen koponya bizony növelni fogja a Ragadozó dicsőségét.
Agyarait csattogtatva közeledik Feléd; számított rá, hogy az utolsó pillanatig küzdesz majd, azonban vérvágya árnyékként vetült ösztöneire és meggondolatlansága Paya (A yautják Istene) elé vezette.
Bal kezében lévő tőrt, hamar kicselezted és nyaka alá vágtad felszakítva ezzel rengeteg létfontosságú eret. A kés markolta zöldes, forró vérben úszott, ami megáradt folyóként árasztotta el a ruházatodat.
A bukott vadászt a végzetes pillanatban könyökkel ellökted magadtól, majd egy térden való rúgással kifektetted.
Nem halt meg azonnal, utolsó hörgései közepette valamit mondani próbált, de ezt már senki nem érthette, hiszen szájából és nyakából vér szivárgott.
Mikor megbizonyosodtál róla, hogy valóban döglött megfeszült testedet kissé ellazítottad.
A szíved még mindig őrülten kalapált, kemény harc volt, de élvezetes...
Ezen megállapítás után rendbe szeded magad, keresel egy magasabb fát, amin egyenlőre biztonságban lehetsz, majd átgondolod mit érdemelnek azok akik Jesterrel húznak ujjat...

Tartózkodási hely : Mars

Még most is boldog fejjel, nyitott szájjal lihegtem. Büszkén néztem a tetemre, miután véglek kinyúlt. Először óvatosan közelítettem, megnézegettem. De felrémlett, hogy nem éppen a béke szigetén állogatok most. Szóval összeszedegettem a fegyvereim, csalinkázva fel alá ebben a retek erdőben. Mután minden a helyén volt szépen felmásztam egy fára, miután gyanakvóan körül néztem.
Fent fán már a rádióal babráltam.
- Haló, a tengerész gyalogság táborát keresem. Van ott valaki? Valaki túlélte a Jurassic Parkot? - Fáradt hangon ismételgetem Közben a kezemben azt a kardot tartom amivel utoljára nekem ugrott az a vadász forma. Avval reszelgetem a fa törzsét és a mozdulat sorban elmélyülve pihentetem az agyam. Fel-fel villan a képsor amikor kicsinálom a ragadozót és végig kajánul mosolygok. Így üveges tekintettel nem lehetek egy bizalom gerjesztő látvány. De még rádióztgatok azt ha nem jön be kitalálok valami kreatívat.

» Vér-esőerdő /Predatoroknak/
» Dzsungel
» A végtelen dzsungel
» Dzsungel, Őserdő