Királynői kamra

Itt található a boly úrnője

Egy ideje már itt vagyok az új fészekben. Nem sok időt töltöttem a régiben, de alig különbözik tőle. Ugyanolyan sötét, labirintusszerű folyosók, amelyeken egy élőlény sem tudna tájékozódni. Sok időt töltöttem Úrnőm mellett, várva parancsait. Várakozás közben sokszor villantak be emlékképek, amik igazából a gazdatestem emlékei voltak. Legtöbbször a családját, vagy a barátait láttam. Mondanom sem kell, nagyon bosszantó volt. Puhány egy alak lehetett, ezért is sikerült könnyedén elkapniuk a testvéreimnek. De legalább ismerem annak a bázisnak az alaprajzát, ahol szolgálatban volt. Valami Algorának hívták. Aztán áthelyezték ide. Az is lett a veszte. Ha majd eljutok arra az Algorára, nagy szolgálatot tudok tenni, a bázis bevételénél.

…hmm…már megint ezeken elmélkedem! Mostanában túl sokat foglalkozom ezekkel az emberi dolgokkal. – fejeztem be a haszontalan elmélkedésemet, s kimásztam a falba épített mélyedésből, amibe pihenni szoktam, majd megindultam az éléskamra felé, hogy harapjak valamit. Amint odaértem, sajnos észrevettem, hogy nincs szinte semmi kaja, így közöltem dolgot a Királynővel, aki kiküldött pár testvéremmel együtt az erdőbe, hogy szerezzünk valamit. Nem igazán szerettem az effajta dolgokat, inkább visszafeküdtem volna, de Úrnőnk parancsait teljesíteni kell, így hát elindultam, kifelé a szabadba.

//Folytatás a Dzsungelben.//

//Előzmény a Dzsungelben.//

Tele hassal tértem immáron vissza a Királynő termébe. Testvéreim bő
zsákmánnyal tértek haza, feltöltve az éléskamrát. Nem volt annyira
értékes számomra ez a nap, de legalább falatoztam egy jót.
Végül visszamásztam abba a mélyedésbe, ahonnan reggel lemásztam, majd elaludtam, s vártam az újabb kalandra.

Ezt a rövid magánkalandot azért írtam, hogy lássátok, ilyetis lehet. Gyerünk, kaptok egy esélyt, hogy játszatok! no meg fejlődjetek.
Különben ez csak egy rövidke példa, ha lehet csináljatok hosszabbat és élménygazdagabbat.

//A magánkalandok szabályzata, hamarosan elkészűl és a szabályzatban lesz látható.//

Végezz a vendégekkel
Gyilkos kalandja

A fészekben ez a nap más mint az eddigiek. Több felderítő tér be a királynői kamrába jelentést tenni. Emberek bukkantak fel egy közeli kutató állomáson és a királynő akarata, hogy utódairól gondoskodjatok és öljétek meg a maradékot. A fészek nincs messze az állomástól tíz percnyi járásra. Hét katonáról számolnak be a társaitok, akik már pár testvéretekkel végeztek. Eddig erősen tartják a pozíciójukat, de most többen indultok el a fészekből a bázis irányába. A bázisra két féle képpen lehet bejutni. A szellőzőkön keresztül, melyek körbefonják az objektumot illetve a szerelőaknán át, ami a mellékhelységbe vezet. Innen a folyosókon keresztül lehet felderíteni az ellenség helyzetét. Kiérve a fészekből elindúltok páran az iránytól függően fog alakúlni a történet.

//Kiegészítettem a bevezető hsz-t, hogy lásd, minek kell benne lennie//

Testvéreimmel az állomás felé közeledünk. Társaimnak felajánlottam, hogy váljunk ketté, (amennyiben elegen vagyunk hozzá) a csapat egyik fele menjen a szerviz alagúton, én a másikkal meg a szellőzőkön keresztül. Megpróbálok minél több gazdatestet gyűjteni az Úrnőnknek, de azért pár katonával végezni is fogok. Karmaimat és fogaimat rég mélyesztettem emberi húsba. Kezdtem már elfelejteni, hogy milyen is volt. Jó lesz újra gyilkolni, érezni a vér fémes ízét, érezni azt a különös bizsergést, amiből sosem elég.

A legkisebb zajt sem ütitek figyeltek minden lépésre, kitudja lehet nem csak heten lehetnek. Az épület keleti részénél értek ki a sűrűből és eszedbe jut, milyen régen jártál erre, de emlékszel rá a bejutás többféle képen lehetséges. A szellőzőt választod két testvéred veled tart, mert a szerviz alagútban többen elférnek. A felderítők a komplexum északi oldalán látták a katonákat és munkájuk felénél járhatnak. Az épület rendelkezik a földszinttel és egy alagsori szinttel. Egy kisebb labirintus ez a hely és mikor bemásztok a szellőzőbe a gyilkolási ösztön szétáramlik benned. Társaid állán is csorog a nyál biztos ők is ki lehetnek éhezve a gyilkolásra. Elindultok az északi irányba a járatokban a másik csapat még nem ért fel az alagsori mellék helységbe. Egyenlőre minden nyugodt, de a munka zaja már hallható.

Jómagam két testvéremmel, a szellőzőben folytattuk utunkat. Reméltem, hogy ha kétfelől támadunk, akkor megzavarhatjuk az embereket, ezzel nagy előnyhöz jutva. Jó lenne, ha be is tudnánk keríteni őket. Megpróbáltam a lehető leghalkabban mászni előre a szűk szellőzőben. Hírtelen meghallottuk a munka zaját, s reméltem, hogy nem késtünk el. Ahol volt szellőzőrács, kilestem, hogy tudjam, mire számíthatunk.

Éreztétek az emberek közelségét a hangok is egyre élesebbek és kivehetőbbek lettek. A rácsozott részen a váll lámpa fényei látszottak alattatok te elől mentél. Hallod amint az emberek arról beszélnek, hogy ,,túl nagy a csend,, bár ezt nem érted csak haladtok tovább. Még nem értetek feléjük (mozgás detektoruk nincs) és ekkor egy kisebb zaj hallható. Testvéreitek bejutottak a mellék helyiségbe bár nem tudjátok mire vélni az elnyomott csörömpölést. Megint emberi hangokat hallasz és két ember megindul alattatok nem tudván rólatok és talán testvéreitek sem róluk, ugyan is a lépcsőház tetején állnak, majd fordulóról fordulóra egymást fedezve mennek lefelé. Egy enyhe lejtésű szellőző cső vezet le az alsó szintre megfordul benned, hogy követed őket (dönts:) vagy még jobban kikémleled a munkafolyamat végéhez érő embereket.

Nem hagyhattam ki a lehetőséget. A szellőzőben lévő két testvéremet előre küldöm azzal a feltétellel, hogy ha meglátják a célpontokat, értesítenek. Addigra megpróbálok végezni velük. A szellőzőben követem őket, közben figyelek, hogy vannak-e mások is a közelben (itt az 1-es szintű érzékelő képességem használom). Amint leérek, megpróbálok úgy helyezkedni, hogy ha alattam/vagy mellettem haladnak el, akkor a farkammal egyből fel tudjam tűzni az egyiket, majd rádobom a másikra.
1. Remélhetőleg addigra megérkezik a másik csapat is. Ha nem, akkor a szellőzőből kiugorva, egyből rávetem magamat. Közben persze végig figyelek a közelben lévőkre, a mellékhelyiségen bejutó csapatot pedig értesítem a fejleményekről, majd beugrok a szellőzőbe és a társaim után eredek.
2. Ha idő közben megérkezik a másik csapat, akkor a szellőzőben lévő társaim után e5redek, meghagyva a még élő katonát a másik csapatnak.

A szellőzőben szétváltok a képességeddel csak a két katonát érzed közvetlen közelben. Halkan meglapulva a felettük lévő szellőzőben osonsz a rácsok segítenek a helyzetük felmérésében kicsit megszaporázod lépteid és az utolsó fordulóba pont beéred őket. Megvárod míg elhaladnak előtted miközben a beláthatatlan sötétben állsz lesben. Hallod az érthetetlen beszédüket a lámpák fénye megvilágít egy előtted fekvő élettelen testet, amiből egy mellkas robbantó kelthetett ki régebben. Beértek eléd elfordulnak és sétálnak le, figyelmetlenségüknek hála fel sem tűnik nekik a szellőző ürege. Kibújsz és nagy lendülettel a jobboldalon haladót egy pontos döféssel hátulról sikerül szíven szúrnod. Nem akarsz túl nagy erővel támadni inkább a pontosságra koncentrálsz, mert a másodikról is gondoskodnod kell, ugyanis a társaidnak nagy részét egy gránát csapda ritkította meg talán így már érthető a tompa zaj. Az ember felordít egy pillanatra, majd rögtön kiszáll belőle az élet és neki sodornád a társának, aki meglepő módon számított erre és kicselezi a támadásod. Ügyesen használja a testét, földön bukfencből térdre érkezik, majd fegyverét vállához támasztva becéloz, de mielőtt lőhetne fentről egy hatalmas erejű robbanás rázza meg az épületet és a fegyverek zaja. Biztos valami energia tárolót találhattak el és pechükre volt benne. Sok helyen a még le nem szakadt kábelek és vezetékek most megadják magukat, alkatrészek potyognak fentről. Az egyik közéd és a katona közé esik de mire visszaáll az előző pozícióba a kb. negyven kilós vasdarabot nekitolod a katonának. Eltöröd a lábát, amit egy hatalmas reccsenés és nagyobb kiáltás követ. A fegyverét kivered kezéből és belyukasztod a koponyáját. Társaid ekkor lépnek eléd és megtudod a mellékhelyiségben egy dróthuzal volt a fedőn amiről nem tudtak. Kinyitásával a gránátok aktiválódtak. A fenti zaj irányába veszitek az irányt, hozzád csatlakozott megmaradt három testvéred és most már a lépcsőház falán és padlóján egyaránt nagy sebességgel viharzotok fel. A lépcsők végén jobbra fordultok egyből fedezéket találsz be is ugrasz, majd tovább. Hamar megálltok és csak az égő romhalmaz fogad bennetek. Meghalljátok egy jármű beindítását. A folyosó végi ablakhoz ugrasz két nagy lendületes ugrással kinézel és az udvarról egy cmc indul kifelé. Az ablakon kitörve társaid utánad ugranak. Feltápászkodva az erdei útra tekintetek és felszisszensz, majd neki iramodtok a rengetegnek a gép kocsi után. Eszedbe jut, hogy nem messze van egy platform egy elég nagy. Talán oda tartanak és ez okból az egyik társad visszaküldöd, hogy jelentsen úrnőtöknek. Bízva a mihamarabbi erősítésben gyorsabbra veszitek a tempót és beéritek a faágak segítségével a járművet. Hirtelen egyik társad lekaszálják egy a gép farán kialakított lőrés mögül, Neked is lassítanod kell picit, mert majd nem tűzvonalba ugrassz de tudsz korrigálni. Így most az út mellett a fák takarásában tudsz utánuk sprintelni de nem árt az óvatosság. Még jó pár km van a célig (ha a kitartás szerepel képességeid között akkor érkezésnél ez meg sem fog kottyanni) és inkább a fedezékre koncentrálsz.

//A cmc, az az Űrgárdának a rövidítése. Szerintem te az apc-re gondoltál és ennek megfelelően értelmezem a történéseket.//

Az emberek szökni próbálnak, ezért utánuk eredek. Biztosan egy régebbi leszállópálya felé tartanak, ami pár kilóméterre van csupán innen. Egyik testvéremet visszaküldtem a királynőhöz, hogy jelentést tegyen, a másik kettővel pedig az apc után eredtünk. Közben egy másik társamat is lelőtték, így már végképp meg akartam őket ölni, de eszembe jutottak úrnőm szavai, hogy az utódokra is gondolnunk kell. Közben persze a tankszerű jármű mellett haladok. Legalábbis próbálom tartani a tempót.
Mivel is tudnám megállítani őket, vagy legalább feltartóztatni, amíg ideér az erősítés. Ha egyáltalán jön. Minden esetre, gyorsan ki kell találnom valamit.

A terep viszonyok nem igazán kedveznek az apc-nek és nem tud teljes sebességgel haladni a kátyús föld úton. Sok helyen felszántja az utat és a növények is sok helyen őket a kilátás szempontjából. Régen volt használva. Arra gondolsz ha valami nagyobb faágat sikerülne az útjukba ejteni talán letérnének vagy akár megállásra is kényszerítenéd őket. Egyetlen társaddal visszaugrotok a fák ágaira és pillanatok alatt feléjük kerültök, majd el is hagyjátok őket, és egy nagy kanyart levágtok míg ők az utat követik. Épp időben a golyók centivel melletted süvítenek el, de társad az alkarjába kap egyet. Ránézel túlzottan nem zavarja és egy alkalmasnak tűnő öreg fa ágán az út felett megálltok. A savas vér amint rácseppen az ágra az ötletedet kivitelezhetőnek véled és társaddal gyorsan aprítani kezditek a fa törzsénél az ágat. Sokat segít, hogy megsebesült hisz a vére nélkül sokkal több időbe telne ezt kivitelezni. Már látjátok a gépezet körvonalát és a tervetek, hogy egyszerre ugrotok a faágra amint a megfelelő helyre érnek. Felmásztok a fa legmagasabb pontjára belátod az egész környéket és a platform képe is kezd kirajzolódni előtted. Eljött az idő ugranotok kell. /az apc-t megállásra fogjátok kényszeríteni és onnantól kezdődik az emberek menekülése a platform irányába közben tűzfüggönnyel fedezik magukat, a társaitok nem sokára megérkeznek./

Ugrottunk, és az öreg fa ki is dőlt, a tank pedig megállásra kényszerült. Mielőtt megláthattak volna, beugrottam a lombok közé. A tengerészek kiszállnak és a leszálló irányába menekülnek. El kell velük bánnunk, mielőtt odaérnek. Társaim, hamarosan megérkeznek, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit eljátszadozom velük.

Ha kellőképpen keskeny az út, akkor átugrom a másik oldalra, hogy felfigyeljenek jelenlétünkre és hogy elültethessem bennük a félelem magját.
Ha pedig túl széles ahhoz az út, hogy egyetlen ugrással átérjek, akkor a farkammal belecsapok a lombokba, majd gyorsan odébb is állok, hogy ne tudjanak bemérni.
Amint sikerűl felhívni a figyelmüket, akkor keresek egy út menti bokrot, s meglapulok benne. Ha kellően közel érnek ismét átfutok, de közben megpróbálom elsodorni az egyik embert.

A torlasz megállásra kényszerítette a tankot, a katonák egyenként szálltak ki belőle a terepet pásztázva. Az idő szorította őket, ezért nem a kellő figyelemmel néztek körül. Nem láttak meg és társadnak megmondod, hogy húzódjon fedezékbe és csak akkor segítsen ha valami balul sülne el. Jóval messzebbre hátrál mint azt gondoltad volna, de azért szemmel tud tartani. Az út elég keskeny, majd beméred az érkezési célodat, ami egy sűrű bogáncsos bokor mögött fog menedéket adni. Egy nagy steril belsejű dobozt visz két katona egy megy előttük és ketten zárják a sort. Sötét árnyként ugrassz át felettük és földet is érsz a meghatározott célnál. Egyből megfordulsz de az embereken összezavarodottság látszik ugyan is nem tudják hol keressenek. Visszább vesznek a tempóból a bokrokban és a fák lombjaiban keresnek. Megint neki leselkedsz és átugrassz vissza a másik oldalra, de most némi hangot is adsz. Az embereket megállásra készteted ők azt hiszik többen vagytok a határozottságuk elszállt helyébe a félelem és aggodalom költözik. Védelmi pozíciót vesznek fel. A sötétben csak egymásra, fegyverükre és lámpájukra számíthatnak. Nem úgy mint te, aki most érezte meg társait. Még pár perc addig kell feltartanod őket és tereled a figyelmüket./ Ha megbizonyosodtál, hogy itt vannak segíthetsz nekik a harcban vagy elindulhatsz az űrhajó felé bár ezt utána is megteheted csak éld túl a harcot/.

Hangosan felvisítok, hogy a maradék bátorságot is kiűzzem a katonákból, majd gyorsan helyet változtatok, ne hogy bemérjenek.
Még ha hárman lennének, akkor bevetném magam közéjük, de így túlerőben vannak. Még akkor is, ha a társammal együtt támadnánk. Nem akarom megkockáztatni, hogy lelőjenek, de még is csinálnom kellene valamit. Gyorsan körülnézek, hogy felhasználhatnék-e valamit a környezetemből.

A kegyetlen vadonban nem sok választás mutatkozik a hatalmas fákon, leveleken, korhadt fadarabokon talán a földbe ágyazódott kövek megteszik. Társaid a látóhatárodba értek de az emberek fejletlen érzékei ezt nem veszik észre. Egy ilyen kővel remek elterelést tudnál csinálni, hogy a kezdeményezés a tiétek legyen.

A közelben nincs semmi, amit használni tudnék. De nem is kell már, hiszen az erősítés megérkezett. Ismét felvisítok, csatára hívva testvéreimet, s társammal készenlétben állunk a támadásra.

A hangod irányába fordul minden katona, majd társaid alátámasztják érzékeid támadni kell és abban a pillanatban ők is felvisítanak. Négy ember az új hangforrás felé fordul de az egyik még a bozótost kémleli. Egy nagy ugrással leteríted a katonát, aki téged akart kifürkészni, miközben négy társad ráveti magát egy egy emberre. A katona akit a lendületed földre taglózott, most feláll fegyvere pár méterre hever tőle és előveszi kését. Most lezárhatjátok ezt az egészet. /Te nagy előnnyel indulsz ellenfeled fegyver hiánya miatt/.

A ball karommal feléje csapok. Nem akkorát, hogy elérjem, de remélhetőleg kihátrál és akkor, jobbról a farkamat a vállába mélyesztem, egy adag idegmérget belepumpálva. Utána egy másik katonát próbálok megragadni, majd beugrok vele a sűrűbe, ott pedig őt is lebénítom.

A katona csapásodtól meghátrál, bár esetlenül hadonászik közben késével. Hirtelen abba hagyja mozdulatait és válláról nyílt seb tátong, majd neki taszítod egy másiknak, aki éppen egy társadat öli meg. /Az a társad, aki mögéd hátrált még pár perce, akivel a tankot állítottátok meg/ most csatlakozik a harchoz. Épp időben ugyan is egy katona céloz be, miközben a második áldozatodat húzod be a sűrűbe. A második gazdatestnek valót sikerült lebénítanod gondolod magadba biztos hálára lel a kitartásod. Kinézve a sűrűből látod két ember lövi a fákat a sűrűket céltalanul. Három társad érzed a közelben plusz te így már számos előnyben vagytok ha gondolod elindulhatsz a hajó felé.

Tudván, hogy a testvéreim elintézik az embereket, az erdőben elindulok a leszállóhely felé. Minden erőmet összeszedve rohanok a célom irányába, s remélem, hogy a testvéreim is hamar végeznek. Nem tudom még, hogy mi fog várni ott, így mielőtt kiérnék az erdőből, kívülről felderítem a terepet.

Az izmaid feszülnek a sietségtől a távolból még hallod a katonák üvöltő hangját. Már kicsit kimerültnek érzed magad és abban bízol nem sokára vége. A fák lombjai közül egyre nagyobb és több fény szűrődik be, elérted a platform szélét. Hatalmas tisztás körülötte fák, idilli látvány és számodra is megszokott de most egy nagy űrhajó is áll itt. Semmi érdekeset és senkit nem látsz az űrhajó közelében. Körbejárod kémlelődsz, majd felugrassz a fákra és akkor látod meg a pilótát a helyén. Feltehetően ideges de még nem vett észre és csak a jelre vár, hogy indíthasson. Eközben arctámadók jelennek meg a nagy tisztás szélein és ez már sejteti magával, hogy három társad sikeresen elintézte a betolakodókat. Biztos a királynőtök adott nekik parancsot az utódok mihamarabbi eljövetelére, mert ezek a katonák igen csak megtépázták soraitokat. Már csak egy maradt de nem szabad meglógnia és a hajó is elég jó kis rejtek lehetne fajtád számára. Az űrhajó ajtaja zárva valahogy be kell jutnod. A talpazatot veszed szemügyre hát ha találsz valami üreget vagy rést, amin beférsz te vagy az arctámadók. Esetleg az üvegen keresztül próbálkozhatsz egyenesen a pilóta fülkébe és ha sikerülne az ablakon savval lyukat ejteni, a menekülést elfelejtheti az ember. A pilóta még mit sem sejt és te már látod a halálát magad előtt, azt a félelemtől eltorzult arcot.

Egyedül van és még nem is sejti, hogy itt vagyunk. Ennél jobb nem is lehet a helyzet! Hogyan is juthatnák be, vagy ölhetném meg? Mit is csinálhatnék?
Ha megpróbálkoznék az üveg betörésével, esetleg fel tudnám nyársalni. De ha nem sikerül egyből, akkor könnyű célpont vagyok. Fegyvere biztosan van, így megfontoltan kell cselekednem.
Akárhogyan is filózom, csak a frontális támadás jöhet szóba. Halkan felmászok a leszállóhajó tetejére, majd megállok a pilótafülke mögötti részen. A farkamat óvatosan előrenyújtom, nehogy észrevegyen, majd amilyen erősen csak tudom, dárdaként belevágom a szélvédőbe, és talán sikerül is felnyársalnom vele.

Az űrhajón remekül tapadsz meg és pillanatok alatt fent vagy a tetején. Úgy helyezkedsz, hogy még véletlenül se lásson meg. Nem érzel a pilótán kívül senkit a közelben és farkadat használod az első támadásra és remélhetőleg az egyetlen támadásra is. Mielőtt belekezdenél még több arctámadó jelenik meg és mohón várják, hogy melyikük csaphatna le először. Közben három társad is megpillantod, akik végeztek a maradék két katonával és csak az sebesült akit még a nagy hajsza közepette lőttek meg melletted. Kellő távolban állnak és figyelnek minden mozdulatodra, talán a tisztelet miatt hagyják neked az utolsó áldozatot. A mozgó lándzsát szép lassan és precízen az általad érzékelt feromon forrás irányába állítod, majd ahogy csak bírod minden megmaradt erőddel döfsz egyet. Hallod ahogy az üveg utat enged a kemény és hegyes kitinpáncélos dárdának, majd egy üvöltő hang töri meg a csendet. Most lentebb ereszkedsz és látod az üvegen keresztül, a farkad vége odaszögezte az ember jobb kézfejét a vezérlőhöz és fájdalmába legugolt. A tökéletes percre nem is vársz többet és mind két kezeddel a meggyengült üveget betöröd. Az üvegszilánkok beterítenek mindent az ember a megmaradt egy kezével takarja az arcát a sérülésektől amit nevetségesnek találsz. Leugrassz mellé és csak ekkor húzod ki az átszúrt végtagból a ,,fullánkodat,, mire ő hátra esik és neki iramodik a hajó zárt ajtajához. Nem sieted el a dolgokat te már tudod úgy is mi vár rá ha kilép. Amint kinyitja az ajtót egy arctámadót látsz villámgyorsan berepülni és pont az arcát kapja el. A lendülettől a pilóta hátra esik és így már minden hívatlan vendéggel végeztetek. Az általad lebénított gazdatesteket már testvéreid a fészekbe vitték és neked is meg kell jelenned a királynő színe előtt.