NightHammer

Elindulsz a csöveken haladva, a híd felé veszed az irányt, megérzed az ember feromonjait. Hamarosan megint a szellőzőben találod magad, egy rács választ el az alsó szinttől, ez úgy látszik szabvány itt. Elérsz a hídhoz, sok minden van itt, egy egész kis vezérlő központ, az egyik székben mintha ülne valaki és a szék is mozog. Nincs nehéz dolgod, nem vett észre, gyanútlannak tűnik.

Úgy gyanítja, nem sok időbe került eljutni a hídhoz. Már egy ideje érezte is az ember feromonjait az út hátralévő szakaszában. Egy szellőző, lent egy másik szint, hát úgy látszik így van berendezve a hajó, de ez őt a legkevésbé se érdekli, csak arra tud gondolni, hogy gyilkoljon és elkapja ezt az őrült fickót. Csalinak akarta meghagyni... becsalná a többit és Lékelő vérfürdőt rendezhetne. De az is igaz, hogy, ha még annyira eszénél van a fickó, hogy tudja mi az idegen, akkor elárulhatta volna nekik és nagyobb bajba kerülhetne. Ideje pontot tenni az i-re.
Elér a hídra. Minden van itt, de őt csak egy valami érdekli... és a valami egy székben ül, neki háttal és látszólag nem érzékelte az idegen jelenlétét.
Halkan, lopakodva elindul, pofájára csöpög a nyáltenger és lépésről lépésre cserkészi be áldozatát, mintha a Halál osonna. Megáll a szék mögött, teljes magasságában kiegyenesedik és karmos kezével megfordítja a széket, de már ekkor ki is tátja a pofáját és az ember esetleges rémült tekintete láthatja, hogy a belső állkapocs fenyegetően kitolódik... és csattognak a fogsorok... de még kivár Kíméletlen Lékelő, még élvezkedik egy sort, egy esetleges halál sikolyt is szívesen hall... és utána a belső állkapocs elemi erővel kilövell és áthatol a koponyán és még a szék támláján is könnyedén, majd az ember fejének túloldalán kijön a belső fogsor... és ott van az agyvelő.
Ha mindez sikerül, Kíméletlen Lékelő dühödt rikoltást hallat, majd elégedett sziszegést. Megölte azt, aki kiakart vele kezdeni, megakarta égetni, pörkölni és csapdába csalni... és lám, az idegen győzött.

Terved összejön, minden pontosan úgy történik, ahogy eltervezted, esélye se volt az embernek. Egy darabig még élvezhetted a hulla zamatát, de aztán szépen lassan, már be is dokkolt a hatalmas hajó a Gateway-re. Rögtön katonák rohamoznak be a hajóra, szerencsére egyenlőre messze tőled, nyilván gyanús volt nekik a helyzet. Amint kitekintesz meglátod, hogy van egy nagyobb cső fentebb, azon talán átjuthatsz, vagy a katonákon át.

Kicsit csámcsoghatott a hullán Kíméletlen Lékelő és utána a hajó megállt, majd úgy tűnik, társasága akadt az idegennek. Terv kell... terv, méghozzá gyorsan. Hiába egy gyilkológép az idegen, hadsereggel szemben ahol sokan vannak, nehéz elbánni... és meg is hallhat... főleg nyílt terepen, ahol egyszerre jönnek.
Amott van egy cső... az jó lesz. Ha a falon van, akkor felmászik, amúgy meg nem tudja merre található a cső, de megpróbál bejutni idejében és akkor azon keresztül igyekszik elkerülni a katonákat, hogy az állomásra jusson.

Kíméletlen lékelő a könnyebb utat választja, a cső a hajóból vezet az állomásra, kívül fut, egy ablakból látja. Hamarosan utat is keres hozzá, meg is találja, a cső belsejében mászik végig. Igazából ez egy nagy szellőző, amit most az űrállomáshoz kapcsoltak. Bent addig a többi katona szépen megtalálja a nyomaidat és már keresnek, jelentenek a feletteseiknek. Ezt te is érzékelheted, és azt is, hogy a mögötted lévő zsili bezárult. Egy zárt szellőzőben vagy, itt-ott ventilátorok. Itt az új terep, új áldozatokkal, Lékelő szinte akár merre mehet, amerre nincs ventilátor, viszont innen nem érzékeli a többi embert.

Egy szellőzőbe került, ami az állomáson kívül vezet és hallja amint a zsilipajtó szisszenve lezárul mögötte. Már megint csapdába esett! Illetve először ügyesen kikerülte a hajón, de ez most csapda, vagy legalábbis nincs kiút.
Mit tehetne, vagy mit tegyen?
Elindul felmérni a terepet, végig halad a hosszú járaton, emberek jelenlétét nem érzékeli. Reméli nem rohan bele egy veszélyes őrültbe, vagy fegyveresbe. Ellenőriz mindent, ventilátorokat is, hogy savval megbirizgálhatóak-e. A cél érdekében hajlandó megsebesíteni magát picit.

Végighaladsz a hosszú járaton, és megállapítod, hogy ez egy központi szellőző lehet. Nyilván behálózza az egész bázist. Egyik ventilátort picit megbirizgálod, látod, hogy nincs túl sok védelme igazán, majd a savaddal elmaratod egyes részeit, így már áthaladhatsz, még ha csöpög is belőled egy kis sav. A járat amiben haladsz tovább egyre szűkül, és már érzed az emberek jelenlétét, alattad, felette, melletted, olyan tíz méter távolságban.

A ventilátor át lett vágva a savval együtt és Kíméletlen Lékelő elindult felfedezni az állomást. Most már érzékelte emberek jelenlétét is, ami megnyugtató volt. Ahogy haladt, érezte, hogy minden irányban ott van a közelben, a járat pedig szűkül, ezt látta. De csak lesz egy hely, ahol kijuthat belőle és elbújhat egy járatban, hogy jobban szemügyre vegye magának a terepet.

Lékelő halad tovább, lassan már csak egy cső lesz a járatból, aminek a végén éppen kifér, és ezáltal egy folyosón találja magát, mivel lépteket hall, gyorsan keres egy helyet, pont szemeb a falban van egy üreg, néhány kicsi cső között, pont befértél, jobb oldalról egy ember közelít feléd.

A járatból végül egy cső lesz, ami egy folyosóra vezet. Kíméletlen Lékelő körbenéz és semmi se mozdul. De amint kilép, lépteket hall, tehát ember közeledik. Felméri gyorsan a terepet, szemben van egy lyuk, vagy üreg féleség, amiben pont elfér, bár valami csövek vannak benne, de nem baj. Kelletlenül, de belemászik, nem akarja egy lyukban végezni. Elbújik a sötétben amennyire lehet és csendben vár... ha úgy adódik, a farkával agyon szúrja, csapja az embert. Lehetőleg gyorsan és nesztelenül. De had menjen el, főleg, ha esetleg egy civil lesz... és talán követi. Majd ahogy a helyzet adja, úgy alakul.

Egyre közeledik az emberi lény, kiderül számodra, hogy egy nőnemű, szépen beeszed magad a csövek és a sötét közé, gyanútlanul sétál el melletted és mire észreveszi a mozgó farkadat, már túl késő, egy mozdulattal az agyáig szúrod fullánkod, a test eldől, majd hangosan koppan a földön. Úgy tűnik elég hangosan, most már bal oldalról, egy éles kanyar felől, érzed, hogy 3-4 ember közelít.

Nem akarta megölni, inkább követte volna valahova, ahol vérengzést hajthat végre, vagy több haszna lehetett volna az áldozatból. De a szerencsétlen mégis meghalt, csak hamarabb és a tüskés farka által. De a teste túl zajosan érkezett a földre. A francba is! Azon gondolkodik, hogy rövid idő alatt megoldható az, hogy szétzilálja a padlót, a keletkező résen bemászik, oda húzza a hullát... és vág egy lyukat a hasra, amin keresztül a belső fogsorával a hulla fölé hajoló embert kicsinálhatja... de túl bonyolult művelet ilyen rövid idő alatt lehetetlen megvalósítani.
Még egy lehetőség felmerül benne.
A hullát bevágja a sötét sarokba, ő maga pedig elinal... elbújik valahol... esetleg felmászik a plafonra és reméli nem lövik le, mert nem néznek fel. De ez eléggé két esélyes... 50-50%, hogy lelövik, vagy nem. Bármikor felnézhetnek oda.
És, ha ő maga bújna a sötét lyukba vissza? A minimális mozgás tér és az, hogy, ha kiugrik, egyből ledarálják, nem túl csábító lehetőség... el kéne futnia... de akár a meglepetés erejével az utolsó pillanatban, mikor befordulnak, letámadhatná mindet.
Sok lehetőség, tanácstalan, kevés idő... végül úgy dönt, a plafonra iparkodik fel és becsukja pofáját, hogy ne csöpögjön lehetőleg a nyál, majd vár.... amint felnéznek és támadni akarnak, cselekedni fog ő is. A plafonról lecsüngve figyeli mi a helyzet, megpróbál belesimulni a környezetébe. Esetleg kiver még egy fenti égőt, sötétséggel borítva el a folyosót, vagy legalábbis a hullánál való részt, de akkor meg lámpákkal néznek szét és lehet rá is.
Mindegy.

Gyorsan felmászol a plafonra és likvidálsz egy égőt. A katonák megérkeznek a kanyarhoz, rögtön megpillantják a hullát és odasietnek. Az egyik beleszól a kommunikátorba is, és jelent a parancsnokságnak.
- Behatoló van a bázison. Feltehetőleg Xenomorph.
Körbenéznek az emberek, nem találnak, majd az egyik fegyverére csöppen rólad egy kis nyálka, mind felnéznek, de csak sötétséget látnak, fegyvereiket célra tartják. Kivárnak, úgy tűnik nem látnak, de az egyiknél van egy mozgásérzékelő. A te mozgás érzékelőd, azt jelzi, hogy 30 méteres körben záródnak le az ajtók, viszont a szellőzőjáratok továbbra is szabadok.

Kíméletlen Lékelő úgy dönt, hogy összeszorítja a pofáját amennyire lehet és megpróbál nem nyáladzani, majd mozdulatlan marad. Ha eddig nem vették észre a sötétben, ezután se fogják, mert mozdulatlan. És, ha nem csöpög a nyál, akkor nem bukik le.
Hülye nyál...
Vár, hogy mi lesz és lecsap, ha kell, de inkább oszoljon fel a tömeg.

A lény szépen csöndben kivár, hogy mi is fog történni, közben lezárulnak körötte a dolgok, de igazából ő tudna mozogni a szellőzőkben, de inkább vár. Az emberek nincsenek, olyan szerencsés helyzetben mint ő, ők be vannak zárva, mint egy kalitkába. Szépen több irányba oszlanak, hogy felkutassanak téged, csupán egy marad alattad, aki a hullát vizsgálgatja éppen.

Úgy tűnik mindenki elindult a dolgára. Elkezdik keresni. Csak azzal számolnak, hogy ő itt van a hulla felett a plafonon. A nyál árulkodó jel volt... mit hittek? Hogy eső esett? Az épületben belül? Vicces. Mindenesetre megúszta, azt hitte, ha itt marad, ledarálják. Talán marha nagy szerencséje volt. Mindenesetre most már minden rendben, ennélfogva elindulhat... de egy mégis itt maradt, a hullát nézegeti... óvatosan fölé lopakodik a plafonon és farkát lefelé engedi, groteszk lasszóként csüng alá a mélységbe a farka ernyedten... ám, mint egy skorpió, úgy felemelkedik a tüskés farok és, ha az ember nincs résen, egy halk reccsenés jelzi, hogy átszúrta az illető bordáit... és kihúzza a farkát, a test eldőlése nyilván zajjal járna. Ezért amilyen sebesen tud, utána megindul a szellőző felé. Ha sikerül kinyírna a hullánál lézengőt.

A farkad szépen leengeded a mit sem sejtő alak fölé, majd átszúrod rajta, mire egy nagyot nyög, majd ki lehelli lelkét, szerencsétlenségedre, pont ekkor érkezik egyik társa és azonnal tüzet nyit rád.
- Egy mocskos bogár!
Gyorsan mozogva eljutsz a szellőzőbe, azonban a golyók továbbra is röpködnek utánad, egy smart-gunból szakítják át a lemezt és érkeznek melléd, míg végül már mindenki a szellőzőt lövi.

Úgy tűnik rossz választás volt kinyírni az embert. Az igaz, hogy hangtalanul dőlt el és nem jelentett problémát rövid szenvedése sem. De utána megjelent valaki és észrevette és kis híján kinyírta. Kíméletlen Lékelő dühödt rikoltással eliszkolt a szellőzőbe, aztán ez sem elég, mert ott is szétszaggatták a golyók a rácsokat. Az idegen eszeveszett menekülésbe kezdett, muszáj volt találnia egy kiutat a szellőzőn keresztül egy másik helyre... de le is ugorhat a padlóra arrébb, ha biztonságban van és kereshet ott is valami járatot.

Sebesen mozogsz, így menekülsz meg a halálos golyózápor és egy később érkező aknától is, szorult helyzet az egyszer biztos, de leugrasz a padlóra, onnan pedig egy padló alatti járatban vagy, pontosan alattuk vagy, rácsos elemekből áll a padló... az emberek újra szétszóródtak, de mindegyik a plafont vizslatja.

Kíméletlen Lékelő rohan, rohan az életéért, lehet rosszul döntött, de hibáiból tanul az idegen. Csak nem kéne a jövőben mindig ilyen halálian jó helyzetbe keverednie, hehe. Golyók záporoznak, egy akna is ott terem, ezen meg is lepődött, nem hitte volna, hogy ilyen nehéz fegyverzettel rendelkezik a csapat, akik az útjába álltak. Azt hitte ilyen kis nyári vakációs csúzlik és szépen egyenként elintézi őket. Nanembaj. Sikerül egy a padló alatti rácsos járatba jutnia, ahol végre szusszanhat egyet. Körbe néz... és indulna tovább, menekülne... de látja, vagyis érzékeli, hogy minden csendes, az emberek szétszóródtak és megint a plafont nézegetik.
Hehe, ostobák.
Azt hiszik ő még ott van, helyes, higgyék csak ezt.
Az idegen elindul csendben a járatban, most nincs kedve nehéz fiúkkal foglalkoznia, először inkább megnézi merre vezet ez az út... esetleg egy terembe juthat? Majd kiderül.

Lékelő halad tovább észrevétlenül az emberek lába alatt, és hamarosan kikerül a lezárt részből, máris szavad mint a madár, azt leszámítva, hogy egy űrállomáson ténykedik.

//Folytatás a Gatewayen//