Halkrath'kherite

"Halkrath'kherite" az "Árnyék hajó". Guan'twhei hajója.


//Wah’nagini kalandja//


Egész úton az elder szavain tűnődtél:”mindenki a maga bőrét dobja oda a fenevadaknak”. -Mire gondolhatott? Hisz beavatásom során is több savasvérűt küldtem a másvilágra. Minegy, ráérek még ezen filózni-. Magadbamélyedésedet, a hajó rázkódása zavarta meg. A pilóta fülkéből egy határozott hang jutott el a fülkédig: A Föld légkörébe értünk! Kapaszkodjatok!
A bal kezedre eső korlátot megmarkoltad, majd ujra visszaültél. A hajó érezhetően lelassult, majd egy finom rúgózással földetért az alkotmány. A központi bejárat kinyílt, majd egy rámpa ereszkedett le egészen a talajig. Az egyik fiatal vadász jött le elsőként. Guan’twhei biztatására követted őt, utánad pedig a többiek. Miután az elder is elhagyta a hajót, hátranézett, valamit pötyögött az alkari paneljáán, mire a hajó ajtaja becsuódott, a rámpa visszahúzódott, a hajó leállt.

Az űrutazás alatt eltöprengtem a vezér szavain. Nem értettem miért mondott effélét, mikor már avatatlan fejjel elpusztítottam egy állomásra való savvérű fenevadat. Végül más irányba tereltem a gondolataimat. Azon gondolkodtam, vajon a Föld melyik részén szállunk majd le. Igencsak érdekes bolygó volt a puhahúsúak őshazája, mivel a különböző éghajlati övek alatt igen változatos táj húzódott, milliónyi érdekesnél érdekesebb fajjal, élükön a kiváló prédákkal, az m'berekkel. Kíváncsi voltam mennyi maradt ebből a változatosságból , miután a kemény húsúak beszennyezték a planétát.
Időközben a hajó megérkezett a célhoz. Enyhe rázkódással hatoltunk be a légkörbe, felsőbb utasításra még meg is kellett kapaszkodnunk. Mikor végül leszálltunk, érdeklődve körül kémleltem. Az oxigén és nitrogén keverékéből álló levegő nem volt éppen a kedvenc gáz összetételem, de ez is hozzájárult a cserkészés izgalmához. A tájat kémlelve próbáltam meghatározni, hogy a sárgömb melyik részén is vagyunk.

// A következő hozzászólásokat a Földnél találod //