Pályázatok

Ide másolhatják be a karakterek a vezetői posztra szánt pályázatukat. A történet fölé/ elé írjátok oda a karakter nevét (nem mintha nem volna elég egyételmű ki küldte, de akkor is). A kész történeteket a staff bírálja.
Beküldési határidő: 2010. 09.(szeptember) 14. Tehát két hét áll rendelkezésetekre.

Egy új élet

Sötét hely, valami monotonon lüktet mellettem. Be vagyok zárva valami mögé. De ez a valami törékenynek bizonyul. Harapok, harapok és harapok, közben a börtönöm elkezd mozgolódni. Még egy utolsó harapás és szét tört ez a nevetségesen gyenge ketrec. Kilépve a börtönből meglátom, hogy az nem valami cella volt, hanem egy élelemforrás. ~Megszülettem! ~ örvendezek magamban és körbenézek. Fémes szerkezetű hely, egy kijárattal, ami zárva van. Az éhség kegyetlenül kínzott, muszáj volt valami táplálék után néznem. Szerencsére ott volt az a test, amiből kimásztam. Hatalmas életkedvvel és örömmel táplálkozok belőle, majd hirtelen elálmosodtam. Bemásztam a szellőzőbe hogy egy kicsit lepihenjek… Körülbelül óránként vedlettem, mígnem egy nap alatt sikerült kifejlődnöm egy fejlettebb lénnyé. Hihetetlen erősnek éreztem magam, és vágyat éreztem az ölés iránt. Az ajtó mögül hangokat hallottam, majd apró csipogást. Ösztönből cselekedve felmásztam az ajtó fölé a falra és onnan figyeltem az eseményeket. Abban a teremben voltam, amiben megszülettem, és ahol egy humanoid lelte halálát. Az ajtón két hasonló felépítésű élőlény lépett be mint a gazdatestem volt. Egyik egy vékony, magas, nőstény, a másik egy erősebb izomzattal rendelkező hím. Alattam álltak meg, az izmosabb példány hozzálökte a falhoz a vékonyabbikat, és elkezdték nyalogatni egymást, majd vetkőzni. Nagy kíváncsisággal néztem a fejleményeket, mikor a nőstény csukott szemmel felnézett, és számomra értelmezhetetlen hangokat adott ki. Majd kinyílt a szeme, és egy számomra sokkal kellemesebb hang jött ki a torkán. Abban a pillanatban ráugrottam a hímre, mivel hogy ő sokkal nagyobb fenyegetést jelent mint ez a vézna, és karmaimat belemélyesztettem a testébe, olyan mélyen amilyen mélyen csak lehet, majd a farkammal is átszúrtam a mellkasát csak a biztonság kedvéért. Megfordultam, és a nő arcán hatalmas rémültséget észleltem. Istentelenül remegett. Közel hajoltam hozzá, kinyitottam a számat és útjára engedtem második állkapcsomat. A nőstény, mint egy rongybaba esett össze félmeztelenül. Hihetetlen élmény nyújtott ez az akció, muszáj volt találnom még prédákat. Az ajtó zárva volt, így a szellőzőt kellett használnom a közlekedéshez. Talán jobb is, mert így feltűnésmentesen tudok közlekedni ebben a helységben. Úgy egy percnyi mászás után egy nagyobb helység fölött találtam magam, amiben hat fehérben járkáló ember, és két fegyveres volt. Ők pont alattam helyezkedtek el, majd kis idő után az egyik lehajolt a lábához. Nem vártam, abban a pillanatban, aki állva maradt, a farkamat a nyaka köré tekertem, hogy ne kiabáljon és felhúztam feltűnés mentesen, fent meg könnyű szerrel intéztem el. Rövidesen a másik katona is talpra állt és míg meglepetten nézte, hogy a társa hol lehet, az időt kihasználva őt is felhúztam és megöltem. Mivel már nem volt fenyegetés lent, leugrottam és sziszegve két lábra álltam. A köpenyesek megfordultak és elkezdtek veszettül ordítozni. Feléjük rohantam majd kettőt egyből kivégeztem. A maradék négy az ajtó felé rohant, ami kinyílt és három felfegyverzett katona jött be és egyből tüzelni kezdtek. Egyből felugrottam a falra és onnan közelítettem meg őket szélsebesen. Pár töltény eltalált, némelyik kicsit belémfúródott, de nem zavartattam magam túlságosan amiatt. Amint elértem őket nem foglalkoztam velük különösebben, csak könnyedén a két karommal elvágtam kettőnek a torkát, a farkammal meg átszúrtam a harmadik koponyáját. Hirtelen hatalmas visítás, bömbölés szólt mindenhol amerre jártam. Éreztem, kikell jutnom innen, nincs mese. Teljes sebességgel rohantam a kijáratot keresve, útközben két három humanoidot öltem meg futtába, hátamról meg golyók pattantak le. Ajtó ajtó után, folyosó folyosó megállás nélkül, mintha egy helyben köröznék, majd meglátok egy ablakot. Úgy hogy ez a menekülésem egyetlen módja. Kitörtem az ablakot és kiugrottam. Hatalmas lökést kaptam hátulról, mintha valami tolt volna. megfordultam és azt vettem észre, hogy emberek szállnak utánam a sötétben. Akkor derült fény a sötét igazságra. Az űrben voltam egy hajóban. Az a hajó, amiből kijöttem útját vette egy bolygó felé, ami a közelében volt. Én meg szálltam az űrben megállás nélkül. Átjutottam a bolygó másik felére, amikor egy füstölgő űrhajó tartott a mellettem lévő planéta felé, és úgy láttam, útjaink pont keresztezik egymást. Rövidesen elértem a hajó tatját, és megkapaszkodtam rajta olyan erősen, ahogy csak tudtam. Beérve a légkörbe, nagyon rosszul esett a hideg és meleg felcserélődése. Úgy éreztem majd szétrobbanok. De kitartottam és kemény landolás után földet értem. A hajó lángokban állat, humanoidok feromonjait nem éreztem, biztos meghaltak, de éreztem egy sokkal, de sokkal erősebb késztetést éreztem. Inkább hívást. Valaki telepatikus úton szólt hozzám. Fejemben megjelent a képe. Gyönyörű kép tárul a szemem elé. Egy olyan kifejlett egyedet láttam, amilyet még sohase. Egyszerűen elragadott a látványa. Éreztem, azonnal el kell jutnom hozzá. Léptem kettőt, de elbotlottam, és valami eszeveszett fájdalom nyilallt belém. A Bal bokám teljesen maga alá fordult és eltört. Pihennem kellett, hogy rendbe jöjjek, így bemásztam a hajóba, ami akkora már egy kész roncs volt. Bent rengeteg holttest fogadott, és hatalmas káosz. Nem törődtem velük annyira, lefeküdtem az egyik sarokba, és ránéztem a lábamra. Elég rosszul festett, de tudtam, hogy nemsokára meggyógyul. Elalvás előtt hallottam pár furcsa hangot, vonyításokat, a szél fújását, majd hirtelen álomba merültem…..
Pár óra múlva bőr darabokkal mellettem keltem, és egy ép bokával. Na meg őrjítő melegségre. Közben kisütött a nap, és iszonyatosan meleg lett. Talpra álltam, és elindultam a Királynő felé. Tudtam, hogy merre kell mennem. Három órán át szeltem a sivatagot, mikor valami furcsát éreztem. Ezt a feromont most érzem először életem során, pedig már sok mindenen keresztülmentem. Nem tudtam eldönteni mi lehet ez, de mikor oldalra néztem megláttam. Humanoid, de nem ember. Magasabb volt, izmosabb és sokkal büszkébben állt mint egy puhahúsú. Látszólag rám várt, sőt, mi több, rám is támadott. Elkezdett rohanni felém hatalmas lendülettel. Amint elém ért elrugaszkodtam a földtől és felfelé ugrottam. Ellenségem bambán rohant tovább, nem értve hogy mi történt. Földet értve megfordultam, és láttam, hogy megint felém fut. Megismételtem azt amit az előbb tettem, ő meg ismét tovább futott, már szinte nevetséges. Utána viszont nem támadt nekem, hanem kézbe vett valamit, amit felém hajított. Két tárgy repült felém elég sebesen. Próbáltam kitérni előlük, de egyik megsértette a bal combomat. Megrogytam a fájdalomtól, de a következő pillanatban már félelmet nem ismerve száguldottam támadóm felé. Egyből ugrottam rá, ő viszont könnyű szerrel ellökött, és kezével megsértette a hátamat. Fájdalmasan sikítottam fel, és rájöttem hogy ez nem csak hogy izmosabb meg magasabb mint az ember, hanem vagy ezerszer erősebb is. Felé fordultam, és már ott is volt mögöttem, és kezét ütésre nyújtotta. Bevitte az ütést hatalmas erővel vitte be, egyből megszédültem, de annyi erőm még volt, hogy a farkammal átszúrjam ellenségem mellkasát. Hirtelen összerogyott, és én éreztem, eljött az én időm. Az ütéstől ugyan még mindig szédültem, de összeszedtem magam és ráugrottam. A fejét szét karmoltam, hátába is vágtam egy pár csíkot. Megállás nélkül csak üvöltözött, majd hirtelen abbahagyta és összeesett. Meghalt. Büszkén magaslottam fölé, és második állkapcsommal kilyukasztottam a koponyáját. Remek érzés volt, élveztem a dicsőséget, ám nem tartott sokáig. Megfordulva éreztem még két hasonló lény jelenlétét. Tudtam, itt nem győzhetek, de rám támadtak. Az egyik valamit kilőtt felém, az elől elugrottam, de a második már követett, és eltalált, majd savas vér festett zöldre mindent. A sav sziszegve égette el a maréknyi növénycsomókat, amik a földön voltak ebben a pocsék éghajlatban. Az egyik humanoid fölém állt, és ütésre nyújtotta a kezét, pont mint az első. Most éreztem, nincs vissza út, nincs erőm hogy a farkammal szúrjak, arra sincs hogy elugorjak. A kar feszül, és a földbe csapódik az ellenségem. Két olyan lény mint én, leteperte ellenségem, és szétmarcangolta. A másik felé néztem, rajta is két társam pihent és pásztázta a terepet. - A királynő küldött minket hogy védjük meg a fészek új lakóját! - Közölték telepatikus úton, amin én meglepődtem. ~ Máris lakó vagyok? Hiszen még bent sem voltam a fészekben ~ futottak át agyamban a gondolatok, de gyorsan lezártam a témát a fejemben. - Rendben! Mehetünk. – válaszoltam, majd öten elindultunk a fészek felé. Közelebb érve egyre jobban éreztem az Ő jelenlétét. Tudtam, már nagyon közel vagyunk hozzá, és akkor megláttam egy kúpszerű épületet. Bent a fészek lilás színű volt, és pontosan kialakított járatokon haladtunk át. Remekül kivolt építve, könnyen járható, tehát behatolás esetén gyors reakció várható a fészeklakóktól. Úgy három-négy perc járás után a Királynő elé kerültem. A látvány még szebb volt mint amit a hajónál láttam a fejemben. Hatalmas volt, és gyönyörű. Egyből magával ragadott a tekintete. Társaim figyelmeztek mielőtt beléptem, hogy el ne felejtsek meghajolni előtte, mert abból balhé lesz, így rögtön fejemet a föld felé hajtottam. - Üdvözöllek gyermekem! Örülök hogy itt vagy velünk! – és a fészekre mutat – Láttam, milyen rázós úton kerültél ide hozzánk. Boldog vagyok, hogy eljutottál közénk – nem szóltam semmit, csak fejet hajtottam megint – És most menj, szükségünk van pár új gazdatestre! – intett a kijárat felé, és én egyből rohantam kifelé. Kiérve még melegebb volt, mint amikor bejöttem, de nem érdekelt. Süvítettem mint a szél megállás nélkül, egészséges préda után kutatva…

\\Ja és az egyik osztag vezető szerepét páláyznám meg//

A helyzet az, hogy a sztori az jó. Szóismétlés van pár, azért arra figyelj. Viszont amiket nem értek: mitől pattantak le rólad a töltények? Az még elmegy, hogy nem fúródik olyan mélyre mint egy embernek, de azért simán átüti. (darakon azért kivétel, mert ő rhino alien) A másik, pedig a 3 krapek. 3 schwarzenegger esett neked puszta kézzel? A legutolsó, pedig hogy nemtudom..4 bolygót elhagyni az űrben, hajtómű nélkül..legalább vagy 200 év lenne. Azért még gyilkost is megkérdezem ezek felől, de a többi jónak bizonyul. Grat a történethez!


// A többieknek szól! példát vehetnétek Raynorról, vegyétek tiis a fáradtságot és irjatok!//

izéé. burkoltan fogalmaztam, a végén nem 3 svájcinéger volt hanem három predator:D A pattogás meg jogos, a bolygós részen meg nem gondolkoztam:D bocs alien nem az én pályám:) azért remélem oké lesz

amúg yköszi a gratulációt

wooooooow 1 nap és lejár a határidő. ezt a drámai izgalmat ecsém!XD