Vérengző

Faj:Idegen(alien)
Név:Vérengző
Rang:Harcos
Alfaj:Praetorian



Előtörténetek:
Mint minden társam én is egy sötét és szűkös helyen ébredtem. Különösebben nem volt semmi bajom. Az a lüktető hang, ami a fejem felett hallatszót nagyon tetszett. Az a ritmus, ahogy lüktetett… csodás. De annyira kíváncsi voltam hogy, hogy néz ki meg honnan jön. Kezemet rátettem az engem körülvevő puha falra és elkezdtem kaparni. Egyre nagyobb lett a fény majd végül kijutottam. Csalódott voltam. Nem hallottam azt a hangot, amit bent hallottam. Pedig nagyon tetszett. Egy dzsungeles helyre értem. A fákon templomok álltak. Hallottam a fajtársaimat. Beleszagoltam a levegőbe. Nem bírtam el tájékozódni. Annyi feromont éreztem… Majd kiszagoltam az egyik királynő feromonját és elindultam annak irányába. Nem voltam olyan formámba hogy elinduljak egyhosszú útra. Megbújta egy kis bokorba ahol szépen lassan növekedhetek. Nyugalom és csend volt. Majd 1-2 óra múlva már kicsit nagyobb lettem. De még nem elég nagy. Így hát még mindig ott feküdtem. A csöndet egy nagy üvöltés szakította meg. Nem egy bíztató hang volt. Egy yautja volt az. Biztos egy nagyobb csapattal érkeztek a bolygóra, hogy ki irtsanak valamennyinket. Egyre közelebb és közelebb volt. Végül elért hozzám. Én csak figyeltem és meglapultam a bokorba. De nem volt biztonságos ott maradni. Így hát elindultam, hogy találjak valami fedezéket. Mikor hátra fele indultam egy ág megreccsent. A vadász felfigyelt a hangra és eldobott egy shurikent. A penge egy hosszú vágást ejtett rajtam. Én nagyot ordítottam. Ki húzta iker pengéjét egyik karjából. Hallottam, hogy a penge csiszolja a fémet. Mivel ő is közeledett felém én se várhattam ott, hogy kettévágjon. Elkezdtem futni, ahogy csak bírtam és ő követett. Egy ideig kergetőztünk majd egy szempillantás alatt eltűntem a szeme elől. Igazából gyorsan fölmáztam egy fa lombjai közé. A yautja valamit nyomkodott a karján. Majd alaposan körülnézett. Már olyan szűkösen éreztem magam hogy megnyújtottam végtagjaimat. Olyan nagy lettem hogy leszakadt az ág súlyom alatt. A vadász elé estem. Feltápászkodtam és rásziszegtem. A predator látta, hogy nem lesz engem könnyű legyőzni. Előhúzta két iker pengéjét. Majd kezét felemelte és maszkját levette, hogy tudassa velem a helyzetet. Először neki támadtam hátha elkapom és farkammal egy csapásra átszúrom koponyáját. De nem ennyi ám a harc. Az ellenfelem félreugrott majd egy vágással le akarta választani a fejemet testemről. Nyakamat elhúzva megúsztam egy karcolással. Farkamat lóbálva elkaptam és nekivágódott a fának. Ez fájhatott neki. Néhány levél le is hullott elé. Feltápászkodott és egy új rohamot indított. Váratlanul elővett egy nagnitát. Egy hangos üvöltéssel eldobta felém. Én kikerültem, de nekem jött. Együtt beestünk a bokorba. Nagyon hadonásztam össze vissza és ezzel vissza kirúgtam a bokorból. Felkeltem neki szaladtam majd neki szorítottam a fához. A számba lévő álkapcsos nyelvel ki akartam lyukasztani koponyáját. Ő persze félre hajolgatott. Egyszer megfogtam a nyelvem. Ki akarta tépni. A másik két kezemen lévő karommal egy nagy vágást ejtettem rajta. Így persze elengedte a nyelvemet. Zöld vér csöppen ki a fűre. Majd utolsó erejével belém szúrja egyik pengéjét. Nagyot ordítottam és farkas szemet néztünk. Láttam szemében a ki álhatatlan dühöt. Majd nyelvemmel kilyukasztottam fejét. Élettelen testét elengedtem és az összerogyott. Hatalmas ordítással jeleztem, hogy megöltem a betolakodót.
Testét otthagytam és elindultam volna a királynő felé. De olyan sebeket kaptam, hogy ott kellet maradnom reggelig még nem, gyógyulok fel. Az éjszaka csodás volt. Nyugodt és csöndes. Reggel az volt az első dolgom hogy eljussak a királynőhöz. Siettem, ahogy csak tudtam, hogy minél előbb ott tudjak lenni. Mikor odaértem láttam a több száz xenomorph társamat. Így hát a fészek tagja vagyok. Majd egy nyugalmas napomat megzavarták a katonák. Fajtársaim halálsikolya töltötte meg a fészket. A királynő ott volt mellettem.
Indultunk és együtt a harcba. Én afféle védelmezője voltam mellette. Elértünk a csatatérre és a királynő.
Minden xeno társat magához hívta. Majd meg rohamoztuk az ellenséget. Mindenki olyan vadul ölt, ahogy csak tudott. De ez se volt elég. A katonák mindent elárasztottak. Fegyvereik tűzereje felért a mi gyorsaságunkkal. Csak én és a királynő voltunk még. Majd a katonák közül egy fehér ruhás férfi jött elénk. S ezt parancsolta a katonáknak.
- Altassák el őket.
Én ezt nem hagytam annyiban nekik rohantam, de mielőtt ölhettem volna valami üvegfélét lőttem belém. Később derült ki hogy egy altató löveg volt. Rögtön elájultam, de közben is csak arra gondoltam, hogy meg kell védenem a királynőmet. De végül csak kidőltem és mintha egy körré változtam volna össze gömbölyödtem. A katonák felvitték alvó testemet a hajóra a királynőével együtt. Nem tudom, hogy milyen hajó lehetett, ha még a királynő is felfért. Mikor felébredtem egy világos, fehér nagyszobába ébredtem lekötözve. A fehér ruhás fickó már megint ott volt és egy hegyes dolgot akart belém nyomni. De mivel felébredtem és nem engedtem belső rágómmal átszúrtam a tenyerét. Az felordított és káromkodni kezdett.
- Fogjátok le!
- Igen is. - mondta valaki engedelmeskedve.
Megint azok a katonák voltak ott és lefogták fejemet. Össze-vissza rugdalóztam. Nem tudtam ellenkezni velük erősen fogtak. Aztán belém döfték azt a hegyes valamit, amiben valami folyékony anyag volt. Megint elaludtam, de mintha valamit hallottam volna még.
- Akkor elkezdjük a tenyésztés projectet.
- Értettem az anyagok megvannak.
Majd megint mélyálomba merültem. Mikor felébredtem egy teremben voltam egy másik társammal. De mintha nem volt volna hozzánk való olyan ellenségesnek tűnt. Ösztöneim azt súgták, hogy öljem meg. Nem bírtam uralkodni testemen és megtámadtam, de ő se hagyta annyiban. Nagy harc kerekedett. Egy karmolással indítottam és pont a fejét találtam el. De ő persze ezt visszaadta egy farok csapással. Majd elmentem mellette és farkammal elválasztottam a fejét testétől. Majd a katonák megkötöztek és bevittek egy zárka féle kabinba. Nem tudtam mit csinálni ott. De valami folytán elfogott valami nyugalom. Nem akartam kijutni. De egy nap után már hallottam valamit azok őröktől, ami felkavart. Valahogy így hangzott.
- Halottad Dr. Richard azon dolgozik, ezeket az idegeneket be lehessen tanítani.
- Ja és elvileg egy egyed van, ami már be van tanítva. Össze volt rakva egy fajtársával és megölte.
- Hát én nem csinálnék ilyet soha.
Nagyon ideges voltam. Fort bennem a düh. Ilyenkor kijózanodtam nem voltam nyugodt. Szomorú és egyben dühös voltam. Hogy ilyen alsóbb rendű faj engem hipnotizált. ~ Megvárom, míg ki eresztenek és kinyírom az egész csürhét. Aztán kiszabadítom a királynőt és visszamegyünk a bolygónk-rá.~ Fölmásztam a falra és vártam, míg nem jönnek az emberek. 3 nap múlva már kinyit ták az ajtót. De csak azt nézték, hogy nem vagyok ott. Majd mikor felnéztek rájuk ugrottam. Nem volt nehéz, hiszen ketten voltak fegyver nélkül. Azt hitték, hogy mivel az a rohadék manipulált már szelíd leszek. Azt leshetik. Majd tovább indultam, hogy kinyírjam az egész bagázst. De nem lehetnek olyan sokan, hiszen amikor megtámadták a fészket jól lecsökkent a létszámuk. Mikor már egy kabin bejáratához értem nyitva volt. Egy katona tisztogatta a fegyverét. ~Szánalmas~ Gondoltam és neki ugrottam.
Még egy mukkanást se bírt ejteni olyan hirtelen támadtam rá. Aztán megint elindultam és két katonára bukkantam egy fegyver hangárban. Nem támadhatok olyan, hamar mert a végén itt égeti majd át vérem a padlót. Nem tudom, mit csináljak először. Aztán eszembe jutott valami.
~Felmászok a plafonra és úgy megyek be az ajtón. Úgy is tettem felmásztam bementem és a plafonon tervezgettem a marine katonák halálát. Távol álltak egymástól így könnyen végezhetek velük egyesével. Az első fölé mentem és farkammal átszúrtam a koponyáját. Egy kicsit nyögött, de a végén összedőlt. Elég hangos volt az a nyögdécselés. Meg is hallotta a másik katona. Megfordult és látta, ahogy társa holtan fekszik előtte és vére lassan elönti a talpát. Majd kezébe vett egy puskát és úgy nézett szét. Valami nedves esett a fejére. Kezét fejére teszi és leveszi róla a folyadékot. Jól szemügyre veszi. Az én nyálam volt. Mikor felnéz már csak azt látja hogy a fejére esek. A padlóra esünk és miközben ő az elejtett fegyveréhez nyúl én elvágtam a torkát. Majd tovább álok. Beleszagoltam a levegőbe és éreztem három feromont. Az a doki lehet meg még két valaki lehet, hogy katona lehet, hogy szolga. Elindultam feléjük. Mikor mentem elgondolkoztam azon, hogy hol lehet a királynő. ~ Majd ha elintéztem őket, akkor megkeresem. Egy nagy terembe értem. Ott volt a doki és egy katona. Neki szaladtam a katonának és kilyukasztottam a hasát. Nagy kiáltás volt. A fehér ruhás fickó megfordult. Látta, ahogy felé megyek szép lassan. Ezt azért csináltam, hogy átjárja minden porcikáját a félelem. Rezgett, mint a nyárfalevél. ~ Hát ez történik ha kekeckednek velem.~Gondoltam s közben pedig beszélt hozzám a pasi.
- Te nem ölhetsz meg. Már betanítottalak.
~Ha tudná, hogy ez már mennyire nem így van. De az igazság néha fáj. Ez nagyon fájni fog.~
- Megparancsolom, hogy takarodj innét.
Ekkor telt be a pohár színültig. Megfogtam a fejénél fogva és felemeltem. Farkammal addig szúrtam a hasát, amíg nem esik ki a bele a szemétnek. Elengedtem és ott hagytam a brutálisan meggyilkolt testet. Elindultam, hogy megkeressem a királynőmet. Menet közben pedig azon szomorodtam el, hogy ha még kiszabadítom is, akkor hogy megyünk vissza a bolygónkra. De ezt majd kifundálom, most a királynőre összpontosítok. A többi később kell. Mikor elérkeztem arra a helyre ahol királynő volt egy nagyon erős acél állta utamat. Az úrnőm ott van, mögötte csak valahogy át kell törnöm. Majd eszembe jutott valami, ami áttör bármilyen dolgot. Egy kis darabot kiharaptam és a savat, ami a vérem-ráfröcsköltem az ajtóra. Az szép lassan elolvadt és egy szép lyuk tátongott ott bementem. Felkelt és elindultok. Mondjuk nem volt annyi ereje, mint volt. Elindultunk a pilóta fülkéhez. Kiszagoltam a pilóta feromonját így könnyen megtaláltuk. A pilótát persze kinyírtuk ösztönösen. Majd egyet kihagytunk a számításból, a hajó nagy sebességgel becsapódtunk a földbe. Hajó nagy része megsemmisült. Én nagy szerencsémre megúsztam, de a királynő nem élte túl. Nagyon ideges lettem magamra és az emberekre. De elindultam a bolygón szétnézni. Elértem a fészek bejáratához és reméltem hogy befogadnak. Szerencsémre befogadtak. Az idő múlásával elfejeltettem a régi királynőmet. Egyszer azt mondta hogy menjek el egy őrszemhelyre. Esemény nélkül telt. Majd egy fura szagot éreztem. Ezt már éreztem. Egy yautja volt az. Elrejtőztem nagyon jól hogy a meglepetés ereje legyen velem. Majd mikor előttem volt a fejére ugrottam és gyorsan átszúrtam a szívét. Majd mikor vissza értem a királynő elé hívattak. A királynő különlegesnek tartott engem hogy ilyen könnyen elbántam egy vadásszal. Így pretoriánná avatott. Így egy hét múlva már át is fejlődtem pretoriánná. S ezzel a rangal élek tovább.


/a bolygó neve Kappa Phoenicis./

Csak annyit ha mesélőnek nem kéne előtörténet akkor szóljatok.

Valóban elég rövid lett. A staffnak kb. 3 oldalnyi hosszúságú előtörténet kell. A vesszők is néhol rosz helyen vannak, amik egy-két helyen értelmetlenné teszi a mondatokat. Javíts, amint tudsz, de engedélyezem, hogy kalandokat levezényelhess, mivel kellenek a km-ek.

Na kész a 3 oldalas törim.Kérem a kedves modikat vagy admint hogy nézzék meg.