Őserdő /Kaland helyszín/

Egy kupacot találtam, amiről közelebb érve megállapítottam anyagát, hát elég szar volt. Vizorom segítségével megállapítottam, hogy még friss. Azonnal leguggoltam, majd körbenéztem. Remélhetőleg találok itt pár méteres körzetben még pár kupacot, ami azt jelenti, hogy rátaláltam egy állat „törzshelyére”. Mivel naponta ürítenek, ezért muszály lesz megállapítanom valamit. Letörök egy kisebb piszkabotot, majd a kupac felszínét (ha kell beljebb túrok) kezdem kapirgálni. Két lehetőség van: vagy magokat, megemésztetlen levéldarabokat találok, vagy csontokat és porcokat. Ha az utóbbit találom, akkor várok, vagy lábnyomok találása esetén követem azokat, ám fülemet időközönként a földre tapasztom, nem e dübörög egy kicsit a fenevad léptei alatt. Ha nem találok semmit, akkor keresek egy magas, robosztus fát, felkapaszkodok rá, majd körbenézek, és figyelek. Ha ez se jár sikerrel, akkor a lombkoronákon ugrálva közlekedek, végig fülelek, és figyelek.

~ Semmi zaj, semmi jel... otthon vannak, vigyázni kell. Jobb lesz ha óvatos leszek, vagy nem.
Ellenőrzöm a gránátokat és a többi felszerelésem, pont ekkor látom meg a lényt, ahogy engem vizsgálgat. Én kihívóan üvöltök majd a sűrűbe ugrok. Odalent dárdával a kezembe lassan körbe forogva várom a támadásokat. Remélem gyors reflexem miatt van esélyem több ellen is, meglepetés esetén a dupla karmolókat használom. Ha nem ér támadás lassan haladok előre, fejemet forgatom, vizorom hő látásmódban. Néha erősebben szórítom dárdám, ahogy meghallok egy-egy zajt.
~ Eszelős egy lények, annyi szent.

A lábnyomok jó helyre vezettek. A hatalmas üvöltést visszhang szerűen követte egy másik, ám kis mértékben eltérőek voltak. A két irányt gyorsan bemértem, majd elmém átállt vadászati üzemmódban. Maszkomat gondolkodás nélkül elhajítom (kicsit messzebb, nehogy eltapossa/sák), majd kihúzom magam, hátranyúlok lándzsámért, kinyitom, fejem fölött egyszer körbeforgatom, majd a jobb hónom alatt fejezem be a második körét a fegyvernek, ezzel jelezve a fenevadaknak hogy harcra készen állok. A két frontos támadás buktával szokott végződni, ezért megpróbálok a két állat vonalának felezővonalával együtt hátrálok egy kicsit (bocsi a bonyolult fogalmazásért), így a két állatnak egyszerre kell felém fordulnia, hogy támadni tudjon. Amint a megfelelő helyre értem, megállok, majd tüdőmet átszellőztetem, majd érzékeimet a célpontra koncentrálom.

Szépen haladok tovább a bozótban, néha egy-egy hőjel felvillan...
~ Okosak ezek, méricskélnek engem.
Újra egy tollast fejet látok meg ami már kiáltást is ad és feltehetőleg körbe fognak venni. Előre rohanok, hogy szembe találhassam az egyikkel magam és a lándzsámmal átrohamozhassak rajtam. Gondolom gyűrűben fognak körül venni ezért a hátamra is figyelek. Meglepetés esetére ott vannak a dupla karmolóim is.
~ Nah gyertek, csatázzunk!
Majd hatalmasat kiálltok futás közben.

A rengeteg fenevad szörnyű sebességgel rohant. Amelyik felém futott, elég termetes jószág volt, hatalmas csőrrel vicces pofáján. Hanyatdöntött, majd lábával kezdett taposni. Jobb kezemet megpróbálom hátrahajlítani, majd csuklópengémet aktiválva két gyors mozdulatot végrehajtani: először is a jobb lábát levágni, ám ezután villámgyorsan egy felfelé irányuló döfést is ejteni az állaton alúlról. Ha ezt elszalasztom, az állat rámdőlhet, vagy csőével támadhat továbbra is. Ha nem jön össze, primitíven addig szurkálom amíg mozog. Utána felpattanok, és eltéve fegyvereimet várom a következő áldozatot.

//Bivro jelentem még játszani szeretne//

Megiramodok előre, a lény csak nyugodtan áll, mintha pont azt akarná, hogy kivégezzem. Mielőtt elérném két oldalról, két raptor támad rám, az egyiket sikerül felnyársalnom.
~ Igen okosak... számolnom kellett volna ezzel.
A másik raptor a hátamon köt ki, szerencsére páncélom megvéd a sarlós karmától, egy kis ideig. Ha tudok, hátra nyúlok, dárdámat eldobva, és megpróbálom megragadni és a földre dobni az állatot, ha ez megvolt akkor karmolóm egyik pengéjét a nyakába/szívébe/fejébe próbálom lőni. Ha közben egy másik raptor támadna meg akkor arra is próbálok egy pengét kilőni vagy kitérni előle. Ha ezzel megvagyok és van elég időm, felkapom a lándzsám és azzal védekezek, ha nincs sok időm, akkor az ostorom kapom elő és elkezdem magam felett pörgetni, hogy, ha támad valamelyik, elkaphassam vele a nyakát.

A hátamon lévőt könnyen elintéztem, majd a domináns alfahím támadt nekem, őt is sikerült leszerelnem, ennek igazán örültem, nyerésre álltam. Ezután a másik kettő felé fordultam, látszik gondolkodnak.
~ Nem tetszik ez nekem. Igazán nem, nagyon okosak ezek a lények, valamit terveznek.
Majd amint meghallom a hangot, egy borzongató érzés fog el, gyorsan ha tudom nyaka köré tekerem az ostort, és megpróbálom lefejezni a lényt, közben a másikra is figyelek, ha kell egy pengét küldök felé, vagy karmolok ha kell. Ha ezzel megvagyok, gyorsan felkapom a dárdámat, körbe fordulok és várom a támadást. Ezúttal felkészülve.

~ Szép, ejtettem még egy remek trófeát. De persze ez nem jelenti, azt, hogy nyerésre állok, ezek a lények nagyon okosak.
Közben a másik raptor nem menekül, ez jelzi számomra, hogy nincs egyedül, hiszen akkor inkább menekülne, ő is csalétek. Miután hallom a többi raptor közeledtét, máris tudom, mit kell tennem. Ahogy csak tudok odapattanok a földön heverő dárdámhoz, aktiválom amint lehet, és figyelek a neszekre, kivárok, félig guggoló helyzetben vagyok, majd amint az egyik támad, rögtön felpattanok és belé próbálom döfni a dárdámat.
Közben ha meglepetés érne, vagy valami mégse sikerülne a terv szerint akkor a karmolómmal próbálok védekezni, maszkom hőlátó módban van.