Pálmaház (Gyakorló terem)

Ez egy hatalmas helyiség, mely elfoglalja a piramis teljes legfelső szintjét. Valódi növények és élő állatok vannak itt, melyeket az alaksori neveldében tenyésztenek folyamatosan. Egy hatalmas tető ablak gondoskodik a megvilágításról, a növények és állatok folyadék ellátásáról pedig egy mesterséges öntöző rendszer.

Állatok, amik megtalálhatók itt:
-Hegyi gorilla: Egy család (1 hím, 4 nőstény)
-Alimitator: Három darab.
-Salivary sac: Két darab
-Takarmány állatok: rágcsálók, kis testű növényevők, dögevők, főleg a fent említett élőlények táplálékai.


//All rights reserved//

Még az elder helyettese előtt megérkezik a gyakorló terepként szolgáló szintre. Viszonylag hamar ide talált, csak egy két tagot kellett megkérdeni. Azok pedig válaszoltak a kérdésére, habár előtte még tartottak egy kis mustrát is.
De itt egyenlőre senki sem zargatta így tanulmányozhatta a helyet és a róla készült hologrammot. Aztán a benne élő lényekre tér át, hogy tanulmányozhassa őket. Arra is rájött, hogy ez a létesítmény vadászatra szolgál. Habár a keretek korlátozottak, de akkor is jobb, mintha semmi ilyesmi lehetőség nem állna a tagok számára. Majd kisvártatva Dohe' rty is megérkezett.
Az utasítás szerint a felesleges fegyvereit levette és egy asztalra helyezte őket. Így legalább nagyobb lesz a vadászat izgalma.
- Rendben van, készen állok. – mondja miután az adatokat lementette a karipaneljáre.
Még egyet biccent a vadász felé és elindul a bejárat felé. Léptei határozottak és egyenletesek. Amint belép a területre, megnyitja a terület térképét és kiválasztja a préda fellelhetőségének a helyét. A prédája pedig Salivary sac lesz. Ezt már eldöntötte. Így amint végzett aktiválja az álcázó szerkezetet és elindul a préda irányába. Előtte még meg kell találnia, hogy becserkészhesse.

A hely egyenlőre nyugodtnak tűnik, habár a vízoron megjelenő kép jól mutatja, hogy ez a hely igencsak nyüzsög az élettől. A tisztáson nyomokat vél felfedezni, amik keresztbe járják be a terültet. Sőt néhány élőlény körvonalait is észreveszi a fák között. Mintha őt figyelnék. Minden valószínűség szerint jó szaglásuk van, vagy esetleg valami különleges módon látnak. De az is lehet, hogy épp csak véletlenül néznek erre.
De nem ér rá, hogy ezen tartósabban gondolkodjon. Inkább megnézi őket magának. Kíváncsi, hogy jelentenek rá fenyegetést. Mivel akkor érdemes velük is vigyáznia a közeli jövőben. Így hát óvatosan közeledni kezd feléjük és megpróbálja csendben becserkészni őket. A biztonság kedvéért aktiválja a csuklópengét, aminek köszönhetően az hangtalanul csúszik elő a tárolójából. Máris harcra kész.
De egyenlőre nem akar harcolni. Más prédája van. Őt akarja levadászni magának, hisz a kiírás szerint ő a nagyvadak egyike.

Miután beért a fák közé, már csupán a nyomaikat látja a földön. Öt lábujj és eléggé súlyos testtömeg. Ezek valószínűleg hegyi gorillák voltak. A nyomok alapján erre a következtetésre jut. Most gondolkodnia kell, hogy a nyomukba eredjen. Hisz azok is értékes prédák. Ekkor veszi észre a lebegő alakot a vízora szélén. Oda is felpillant azért, majd rájön, hogy az eredetileg kiszemelt préda az. Vet még egy utolsó pillantást a gorillák eltűnésének irányába, aztán határozásra jut. Felugrik az egyik ágra és elindul a lebegő lény felé. Már csak megfelelő helyet kell találnia, hogy lecsaphasson rá.
Mivel az lebeg, így előnyösebb helyzetben van, mint ő. Valahogy közel kéne csalogatnia magához, vagy megvárnia, hogy lejjebb ereszkedjen. Esetleg lezuhanjon.
Amint megfelelő pozícióba került és még nem vette észre, akkor előveszi a lándzsát, majd egy kinyitja. A lándzsa hírtelen megnő és vagy négyszer akkora lett, mint eredeti állapotában. Egy rövid ideig figyeli a mozgását, hogy kiszámíthassa a repülésének útját. Majd amikor épp egy kis ereszkedésben van, dobásra emeli a lándzsát, és egyenesen a ballont veszi célba. Ezek után el is dobja. Nagyon reméli, hogy pontosan talál.

Egy kissé meglepte ez a cselekedet a lénytől. Sajnos rá kellett jönnie, hogy lebecsülte ennek a lénynek az erejét és gyorsaságát. Komoly hiba. Hiszen a lény már el is kapta őt a hosszú karjával és már el is kezdte őt húzni a szája felé.
A többi lény is mozgásba lendült, de ez egyenlőre nem nagyon érdekelte. Egyenlőre az őt fogva tartó lénnyel kellett foglalkoznia.
Így hát miután elüldözte a zavarodottságát és feldübörgött benne a harciasság, előpattintotta a csukló pengét és az őt fogva tartó kézbe vágta. Ha nem hatna egy, akkor még párszor próbálkozik. De amint a szája közelébe kerül az egyik kezével kitámasztja magát, és beledöfi a fejébe. Legalábbis amit annak gondol.

Amikor a lába alá nézett a zuhanás után, meglepetten tapasztalta, hogy egy másik fajtársán landolt. De ő nem volt valami szerencsés, hiszen már ki tudja, hogy mióta fekszik itt. Ám erre hamarosan választ is kap, hisz jelenti a dolgot a vizsgáztatójának, Dohe’rty-nek, aki válaszol is. Úgy tűnik a tetem még csak egy napos. Gyorsan rohad a tetem hála a magas páratartalomnak. Még van ideje átkutatni a tetemet és talál is nála néhány értékes és hasznos tárgyat. Ezeket magához is veszi.
Éppen ekkor támad rá a préda ez a vadászat kezd érdekes lenni, hiszen egyre több ilyen lény tart felé és a földön lévő is támad rá. Nem adja magét könnyen. De ez így jó.
- M-di H'chak. – gondolja magában.
Eközben félre lép a támadás útjából és megpróbálja elkapni a feléje vágódó farkat. Ha nem sikerül neki, akkor igyekszik még az utolsó pillanatban félre gördülni a támadás útjából. Ha sikerül, akkor megragadja és megpróbálja maga felé rántani valószínűleg jó súlya van, így nagy erőt visz bele. Ezt követően felé rohan és a fejébe igyekszik döfni a csuklópengét.

A támadása sikerrel fejeződött be, ugyanis a lény elhalálozott a kezei által. Ám még előtte elszámolta magát és fenékre esett. Könnyebb lények ezek, mint várta. Talán ezt valamiképpen fel lehetne használni ellenük, csak még nem tudja, hogy miképpen kerülhetne erre sor.
Dohe’rty kommentárjaihoz nem fűz semmit. Lehet, hogy hibázik, de ezekből tanul az ember a legtöbbet. No persze ha ezekbe a hibákba nem hal bele idő közben.
De hamarosan lejárt a töprengés ideje. Hiszen feltűnt a másik két ilyen lény. Akik kutató tekintetetekkel figyelik a környéket. Keresik a vadászt, de egyenlőre nem találják. Ez neki jó, így óvatos lépésekkel próbál meg haladni az erdőbe. Nem szívesen bocsátkozna most küzdelembe, hisz mind a kettő így van. De azért szívesen levadászná mind a kettőt. Ám nem nagyon van lehetősége a cserkészésre, hisz hamarosan esni kezd. Ami lehetetlenné teszi az álcázását. Ez sajna pech, de nincs mit tenni.
- C'jit! – tör ki belőle.
Ezért inkább gyorsan az erdő felé veszi az irányt. Nyílt terepen sajnos ő vesztene.
Azért reméli, hogy követik őt. Így ha követik, akkor felugrik az első faágra, majd onnan még egyre. persze olyanokra igyekszik ugrani, amik elbírják a súlyát. Majd megpróbál kitámadni a sűrűből. Ezt úgy teszi meg, hogy elkapja az egyik lény farkát ugrás közben és magával rántja a földre. Ha ez sikerült, akkor amíg zavart a lény letámadja.

Sajnos a terve nem jött be teljesen. Csak az egyik lény követte a gyerekcsinálót. De úgy tűnik, hogy az is óvatosabb, mint amit elvárt tőlük. Ha még ez nem is lenne elég, még az eldar helyettese is mondja, hogy hozza el az előző lény trófeáját. De ez a szemében eléggé értelmetlennek tűnik. Egyenlőre túlerőben vannak a repülő lények, így véleménye szerint öngyilkosság lenne, ha kimerészkedne nyílt terepre. Vagy legalábbis eléggé megnehezítené a saját dolgát. És sosem volt ostoba teremtés. Nem hiszi, hogy erre lenne szüksége.
Talán ha még egyet legyőz a másik menekülőre fogja. Azt pedig nem fogja követni. Így hát ekképpen cselekszik. Mivel az egyik egészen a lombkoronáig követte és elkezd felfelé mászni. Majd amikor már megfelelő távolságban van, rábődül a lényre.
Ha az támad, akkor reméli, hogy a farkával fog és nincs más trükkje. Így már felkészülve várja. Előveszi a hurkot és az egyik kezébe fogja. Megvárja, míg a lény támad, majd a hurokkal megpróbálja megkötni a csápját és az egyik szerzett szertartási tör segítségével rögzíteni az egyik fa törzsén.

Nos legalább félig bevált a terve. De az, hogy megjelent a másik lény is egy kissé áthúzta a lány számításait. Legalább az egyiket sikerült mozgás képtelenné tennie. Ám a másik is hamarosan itt lesz, így gyorsan kell cselekednie és nem igazán van vesztegetni való ideje sem.
Majd megragadja a lény fogságba esett karját és elkezdi lefelé húzni határozott mozdulatokkal. Ha támad a másik karjával is, akkor igyekszik kitérni előle, de úgy, hogy közben ne engedje el a lényt, hogy ismét visszaszálljon a magasba.
Amint elég közel került, akkor rá veti magát és a csuklópengével szúrni kezd a szája fölötti részt. Reméli, hogy sikerül, mert így legalább már csak egy lénnyel kellene megküzdenie. Ez pedig jelentősen javítaná az esélyeit a túlélésre.

Úgy fest, hogy az utolsónak maradt lény sem adja fel. A természete egy harcosé, habár ha rajta múlik akkor már nem fogja sokáig húzni. De ebbe még sorsnak is van beleszólni valója. Ráadásul már a felszerelése is elég rendesen megcsappant, ami nem növeli az esélyeit. De hát ezzel kell beérnie és túlélni az előtte álló szituációt. Így hát egy pár ággal lejjebb ugrik, hogy ne legyen ennyire kiszolgáltatott helyzetben.
Majd arra a következtetésre jut, hogy ha már eddig eljutott, akkor nem fogja feladni egykönnyen és az utolsó prédát is levadássza. Ekkor az alsóbb ágakon megindul a lény felé, majd megpróbál mögé kerülni. Valószínűleg a mesterséges eső még mindig zuhog, így nem sok értelme van bekapcsolni az álcázót.
Amint mögé került szemügyre veszi a lény helyzetét.

Amint sikerült behatárolnia a préda tartózkodási helyét, vesz egy mély levegőt. Felkészül az utolsó ütközetre ezen a vadászaton. Már csak ez a repülő lény maradt meg utolsónak. Így valószínűleg már eléggé dühös, két társa halálának láttán. Ő legalábbis az lenne, de nem tudja, hogy a lény mennyire fejlett társadalmilag.
Ezt követően óvatosan megközelíti a lombokat túró kart. A célja az, hogy elkapja a csápját, majd a lombok közé rántja. A karja még veszélyes marad, de már nem lesz olyan mozgékony. Főleg, ha egy, két ág át is döfi a légzsákját.
Így hát amint megfogalmazódott benne a terv, el is kezdi az megvalósítani. Termetéhez képest igyekszik csendesen és könnyedén mozogni az ágak között. Amint megfelelő helyzetben van, ugrik egyet és igyekszik elkapni a csápot. Majd a gravitáció segedelmével magával rántani a szörnyet a mélybe, az ágak közé.

Amint a yautja rávetette magát, a fenevad süllyedni kezdett, de csak nagyon lassan. Az ágak nem szúrták át a légzsákját, azt azonban elérte a vadász, hogy a lény az ágak közé gabalyodjon. Karmos mancsaival össze- vissza vagdalkozott, hosszú farkával pedig dühösen csapkodott. Mindenfelé falevelek és fadarabok röpködtek, ahogy karjai cséphadaróként mozogtak.