Frank Smith

Faj: ember
Név: Frank Smith
Becenév: Barbár
Születési hely, idő: Panama, 2159. augusztus 20.

Foglalkozás vagy volt foglalkozás: Katona
Kinézete: 210 cm magas és 115 kg súlyú fickó. Haja rövid és sötét színű, míg a szemei zöldek. A bőre kissé barnás, talán a sok napon töltött óra miatt. Arcszőrzete nincs, mivel ha teheti megborotválja. Igencsak erőteljes a testfelépítése, de ennek köszönhetően egy kicsit lomhább is az átlagnál.

Jelleme: Eléggé harcias. A kihívások elől sosem tér ki. Szereti a verekedéseket és az izgalmas küldetéseket. Persze meghalni még nem szeretne. A parancsokat szokása betartani. Szeret a bajtársaival iszogatni és kártyázni. Meg ha teheti rágyújt egy cigarettára, de az új cigiket nem nagyon szereti.

Felszerelés
- M4A3 szolgálati fegyver (2 tár+1 tár a fegyverben)
- M41A1 PULSE RIFLE (5 tár+1 a fegyverben)
- M40 Gránát 3 db
- M3 típusú személyi páncél+M10 sisak
- TNR lámpa
- Személyi lokátor
- Jelző fáklya 4 db
- Robbanószer 4 db + detonátor

Előtörténet

- Nos akkor ha benne van én bele is kezdenék doktor. Persze, csupán röviden.
Panama városában születtem, ami egy piszkos kis leprafészek. Máshoz nem is nagyon lehet hasonlítani. Apámra nem emlékszem, de anyám azt mondta, hogy amerikai volt. Ennél többet sosem árult el, engem meg nem is nagyon érdekelt a dolog. Talán egy turista volt, vagy egy katona, ki egy kis olcsón vett szerető érintésre vágyott. Isten tudja a választ, de ő nem nagyon fogja elárulni. Így hát anyámmal nőttem fel. Ő éjjel-nappal melózott valami nagy cégnél. Talán még le is feküdt a főnökével egy kis plusz zsetonért. Talán így volt, mert egész jól megéltünk.
No persze én, mivel anyám naphosszat tolta a robotot, hamarosan csatlakoztam egy bandához. Még eléggé kis gyerek volt ekkor. Lehettem vagy úgy 12 éves, de már stukker volt a kezemben és a haverokkal terítettük a város csóró negyedében a kokaint, a heroint, meg az összes többi agypusztító cuccot. Ám csakhamar megláttam ennek a rossz oldalát is. A barátaim hullottak körülöttem, mint a legyek. Hamarosan valami csoda folytán, már csak én voltam talpon a régi ismerőseim közül. A többiek vagy a sitten, vagy a temetőben voltak. Talán én annak köszönhettem a szerencsémet, hogy sosem nyúltam a cucchoz. Csupán a bagóra szoktam rá. De aztán csakhamar fordult a szerencse. Valaki köpött és hamarosan már a rendőrség dörömbölt az ajtón. Sikeresen el is kaptak, majd börtönbe kerültem. Ekkor 16 éves voltam.
Benn a élet csak még rosszabb volt. Hisz itt az emberek nagy része utált, míg egy kisebbik része működött velem együtt. Elhatároztam, ha kijutok innen, akkor valami mást csinálok. Valami nagyon mást. Így telt el 4 évem. Eredetileg csupán 3 év lett volna, de mivel muszáj voltam megölni valakit, így még egy évet rám sóztak. Ezen idő alatt rengeteget nőttem és nagyon meg is erősödtem. A vége felé már nagyon kevés ember mert belém kötni. Ha valaki mégis megtette, az általában törött képel, vagy lerúgott vesével távozott. A 4 év viszonylag hamar letelt, majd távozhattam is. Igaz minden cuccomat nem kaptam vissza, de hát egy fene. Legalább az ujjaim megvoltak.
Majd ígéretemhez híven, igyekeztem változtatni az életemen. Rendes kétkezi meló, meg a többi. De nem igazán jött ez be. éppen hogy csak meg tudtam belőle élni. Végső soron megláttam egy toborzó plakátot, ami arra sarkalt, hogy csatlakozzam a gyarmati tengerészgyalogsághoz. Mivel a maradásra igazán okom már nem volt – anyám meghalt - , így hát csatlakoztam.
A kiképzés kemény volt és viszonylag hosszú. Legalábbis számomra. Néha még a börtönt is vissza könyörögtem. De végül is pár év leforgása alatt sikerült a végére érnem, majd hivatalos tengerészgyalogos lettem. Végül már csak várakoznunk kellett, hogy bevessenek minket. Sokat várnunk nem is kellett, hisz csakhamar parancsot kaptunk arra, hogy kihajózzunk.
Számomra egy teljesen ismeretlen bolygóra mentünk. Mind a mai napig nem emlékszem a nevére, de annyira nem is érdekelt akkoriban. Sőt, még ma sem érdekel. Így felszálltunk a hajóra, majd hibernációs kamrába kerültünk, hosszú-hosszú időre, egészen addig, míg el nem értünk a célbolygót.
Küldetés sajnos teljes kudarccal ért véget. A feladatunk az volt, hogy az egyik bolygón adatokat szerezzünk az alienekről. Eléggé őrült egy terv volt, de információkra volt szükségünk ezekről a lényekről. A legjobb az lett volna, ha egyet életben elfogunk, habár igazán nem füllöt hozzá a fogunk. Hallottuk a történtetek erről a teremtményeket. Legszívesebben megöltük volna őket, de a parancs az parancs és ez bizony felülről jött. Így hát megtettük, amit tudtunk. Elindultunk bogárvadászatra. A küldetés rövid és véres volt. Mire visszaértünk a hajóra már csak a csapat fele volt meg. A másik fele vagy elesett az alienektől, vagy a fészekbe hurcolták őket. Választ sosem kaptunk, de inkább dobtunk egy atomot a fészekre, remélve, hogy az majd a földdel teszi egyenlővé a helyet. Nem mentünk vissza, hogy megnézzük sikerrel jártunk-e. Inkább úgy döntöttük, hogy visszatérünk. Mivel a parancsnok meghalt, így hát igazán nem volt igazán ellenvetés. Majd megint mélyálomba süllyedtünk és hazafelé vettük az irányt.
Amire hazaértünk a föld már támadás alatt állt az alienektől. Fogalmunk sem volt, hogyan is kerültek ide. Talán más csapatok több sikert értek el, mint mi. Így hát arra vettük az irányt és csakhamar megint a frontvonalban találtunk magunkat. Mivel már találkoztunk velük így lettünk mi kiválasztva. A harcok kegyetlenek voltak és folyamatos hátrálásra voltunk ítélve. Nem nyerhettük meg ezt a csatát, csupán hátráltathattuk őket. Sok jó bajtársat vesztettem el ott. Mi pedig csak harcoltunk és harcoltunk egyre hátrébb szorítva, míg végül már nem volt hova menekülnünk. Így hát felszálltunk egy hajóra és sok civilt hátrahagyva menekültünk el.
Majd a Gateway állomáson kötöttünk ki, ahol szabadságra küldtek minket. Már alig várom, hogy visszatérhessek.
Kérem, doktor, engedje, hogy ismét harcoljak.

jó lett, én engedélyezném, de mivel nem biztos, hogy van erre felhatalmazásom, még várd meg Halált, ő majd eldönti.

Tényleg jó történet, részemről is elfogadva!
Egy valamit nem értek, mégpedig az utolsó mondatot. Az alapján úgy tűnik, hogy dokinak meséled, de az elején semmi utalás nincs erre. A kerettörténet jó ötlet, csak értelem szerűen mivel keretet ad neki, elején végén is el kell térni a lineáris elbeszéléstől. Mindenesetre ha nem módosítod, az sem baj, hiszen el lett fogadva.

Dexantreal, nyugodtan pontozd le, ha Halálnak sincs ellene kifogása.

Nos igazad volt ezzel a keret dologgal, így javítottam. Remélem így már jobb lesz.

Ja, és köszönöm az ügyintézést.

helló Smith. átrágtam magam a rám vonatkozó szabályzaton és végre sikerült kibogoznom a kusza szálakat, így hát előléptettelek sikeresen tizedessé , mert a hadseregnek szüksége lesz egy jó katonára. akár majd egy osztagot is alád sózhatunk, mit szólsz?

15 spt kapsz. egyrészt a szép és megfelelő előtörténet miatt, másrészt mert ezzel a sztorival sikerült elérned a 2dik szintet és így jött ki a sok pont.

hajrá. költekezz és gyere majd a kalandra, amit indítok .

nos, annyiban módosítom, hogy nem leszel még tizedes, az egy újonc számára túl nagy falat, bizonyíts a mostani kalandban és lehet akkor megkapod. üdv közlegény a fedélzeten.

Köszönöm szépen A meghívást is a kalandra, de már van egy kaland, ahova jelentkeztem, szal már mindjárt kezdődhet is XD