Fegyver raktár

//Landolás//

A csapat beérkezik a raktárba, igazából csak elöl a váróban, sorba álltok és kéritek a hölgytől a fegyvereiteket. Egy mosolygós szőke, magas és karcsú nő osztja ki a fegyvereiteket, van ott minden, shotgun, pisztolyok és még egy smart gun is előkerül. Haladsz a sorral, közben azon gondolkozol, hogy a fenébe is lehet az, hogy egyeseknek olyan mázlijuk van, hogy minden gond nélkül egy kisebb arzenált kapnak, te pedig csak az alap fegyverzetet fogod kapni. Gondolataidból egy hang ver fel: Elnézést mi a neve uram?

hö ja igen San Fisher.
Sam Fisher rendben itt vannak a fegyverei.
Köszönöm.
Ezután még visszalopóztam a szobámba és elraktam a desert eaglet amit a szobámba rejtegettem.
Aztán a felszállópályára siettem ahol már csak rám vártak.
Felszálltam majd pár perccel később meg is kaptuk a felszállási engedélyt.

A parancs szerint a fegyverraktárban kellett jelentkeznem. A parancsnok azt mondta, hogy a teszt után beoszt engem a megfelelő szakaszba.
Elindultam a fegyverraktárba, ahol egy őr máris belém kötött.
Megállásra utasított és rám hívott két másik őrt, akik ismét fegyvert szegeztek nekem.
- ÁLLJ! Parancsoltak rám az őrök.
Rögtön megálltam és körbe néztem. Négy katona fogott közre, mind M41-eseket tartottak a fejemnek.
Lassan levettem a maszkomat és rosszallóan tekintettem a strázsa őrre, aki megkérdezte:
- Mi a fenét keress itt egy harci android?! Tudtommal ezek illegálisak!
Nem kellett sokat várnom és máris jött a segítség. A parancsnok lépett közbe aki odaszólt az őröknek:
- Uraim! Ne tartsák fel az új androidunkat. Én rendeltem ide. Itt a parancs!
Aztán odaadta a papírt a strázsa őrnek, aki egy ideig csodálkozva bámulta a papírost, majd azt mondta:
- De uram! Ezek.... Ezek nem illegálisak?
A parancsnok csak nyugodtan szólt:
- Nem! Ez a darab nem! És ha most lesz szíves tovább engedni minket!
Az őr száj tátva nézett minket, majd bólintott.
Belépve a lőtérre, egy teljes szakaszt láttam. Mind egy csapatba tömörülve ültek a szerte szét hagyott ládákon.
Néhányan a fegyverüket tisztították, és dohányoztak közben. Holott tilos a dohányzás itt.
Mások a közelharci mozdulatokat gyakorolták, két ember pedig a céllövöldében gyakorolt. A maradék meg csak ült a helyén beszélgettek.
Az egyikük amint meglátott engem és a parancsnokot, rögtön odabökött egy másik társának, aztán felénk mutatott.
Erre az odaszólt a többieknek:
- Hé srácok! Ezt nézzétek!
Erre mindenki felém fordult. A közelharcot gyakorlók és a céllövöldések is abba hagyták a tevékenységüket és engem bámultak.
A parancsnok odavezetett a katonákhoz, majd azt mondta:
- Jól van emberek! Örülök hogy vették a fáradtságot és megjelentek itt!
Azért kérettem magukat ide, hogy elmondjam kapnak egy új tagot!
Nyilván nem fognak örülni, sőt egész biztos hogy nem fognak örülni neki, de a 628-as androidot mától a maguk csapatába helyezem át!
Jobb lesz ha hamar megbarátkoznak vele!
Aztán néma csend következett. Senki nem szólt, csak némán forgatták a fejüket és hol egymásra, hol a parancsnokra néztek.
Aztán az egyik ládán ülő katona felemelte a kezét.
- Tessék Sykes! Mit akar?
- Uram! Tud valamit is ez az izé, vagy csak madárijesztőnek kapjuk, mert tény hogy kib*sszottul ronda.
Ismét rosszalló tekintetett vettem fel, amit most a katonára irányítottam.
Erre a parancsnok azt mondta:
- Jó kérdés közlegény! Pont ezért vagyunk itt, hogy ezt megtudjuk!
Aztán a parancsnok is rám nézett és a lőtérre mutatott.
Értve a célzást, elindultam a lőtér felé, majd elővettem az M42-esem.
Kivettem a táskámból két tárat, majd egyet benyomtam a fegyverbe. A másikat az asztalra tettem.
Akár csak az első alkalomnál, itt is letettem az asztalra a fegyvert és a táskámban kezdtem turkálni. Még elővettem gyorsan a VP70-est is, majd azt is az asztalra tettem.
Aztán már csak vártam a parancsot. Hamarosan a parancsnok megnyomta az indító gombot, majd azt mondta:
- Mehet!
Erre egy hangos sziréna felszólalt, és előjöttek a céltáblák.
Alig telt el egy kis idő, máris felkaptam a fegyvert és lőni kezdtem.
A céltáblák ide oda mozogtak, de ez aligha jelentett gondot, mindig előre kiszámítottam a mozgási irányukat és egy kicsivel eléjük lőttem, így azonnal célba találtak, halálpontosan a cél közepébe.
8 cél leterítése után új tárat nyomtam a fegyverbe. Aztán ismét lőttem, ugyanolyan pontosan.
De aztán az utolsó golyó mellé ment, mert a céltáblák ismeretlen módon elkezdtek kiszámíthatatlan irányba, mindig véletlenszerűen mozogni.
Ettől egy kicsit megzavarodtam, és alig tudtam lőni.
Egy pillanatra hátra néztem, ahol láttam a parancsnok kezében egy távirányító szerűséget, amivel folyamatosan tudja változtatni a céltáblák mozgási irányát.
A többi katona is ott állt körülötte és kajánul mosolyogva figyelték, ahogy a második lövésemet hibázom el.
Erre egy kicsit megálltam, majd ismét lőni kezdtem.
Ezúttal már eltaláltam a célt. Igaz, nem ugyanolyan pontosan a közepén, de egész jó találatokat adtam le.
Végül kifogyott a lövedék a tárból és letettem gyorsan a fegyvert az asztalra és felkaptam a pisztolyt.
Egymás után küldtem a lövedékeket a pisztolyból a célok felé és mindegyik ismét csak talált.
Miután elfogyott a lőszer, letettem a fegyvert az asztalra és megfordultam.
A parancsnok leállította a célokat és elégedetten mosolygott, a tátott szájú katonák között.
Aztán ismét megszólalt:
- És a puszta kezes harc?
- Az is megy egy kicsit. Mondtam.
Aztán beálltam az egyik katonával szembe egy üres, tiszta területen.
A katona felemelte az ökleit, majd egyszer a kezébe csapott.
- Mindig is erre vártam! Mondta.
Én meg csak álltam vele szembe.
Egy darabig álltunk egymással szembe. A katona ide oda mozgott, néha megpróbált ráijeszteni és tett egy pár lépést előre, de én csak rezzenéstelen arccal álltam előtte.
Aztán várt még egy kis ideig, aztán támadt. Egy jobb egyenessel próbálkozott, de én idejében reagáltam és alá kerülve felemeltem, majd eldobtam magam mögé.
A katona ledermedt a védekezési mozdulattól, majd felkelt a padlóról és ismét nekem rontott.
- Ilyen könnyen nem úszod meg! Mondta.
Ismét ököllel támadt, de elkaptam az öklét és hátracsavartam a kezét.
Majd ellöktem magamtól.
Aztán ő gyorsan megfordult és most cselezve egy jobb egyenessel indított, de aztán hirtelen félbe hagyta és egy bal horgot akart bevinni.
Nem lepett meg a támadási módszere, miután sejtettem hogy ez következik. Túl kiszámíthatóak a támadásai.
Ezt is könnyedén levédtem, csupán kiugrottam a támadása elől, ismételten elkaptam a karját amivel ütni próbált, majd csavartam rajta egyet, amitől a közlegény egy szaltót vágott le és ismét a padlóra került.
Ennyi úgy látszik nem volt neki elég, megint felkelt, majd támadott. Ezúttal arcra akart ütni, de megint karon fogtam majd egy fél fordulatban körbe vittem és aztán elengedtem, amitől kishíján neki esett a ládákon ülő katonáknak.
Eléggé feldühödött hogy egyszer se tudott hozzám érni, ezért rögtön kést rántott és akár a veszett, már rontott is nekem és vágott egyet.
Szerencsére elég kiszámítható támadásai voltak, ezért könnyedén elugrottam a támadások elől, majd mikor már meguntam a szórakozást, elkaptam a karját és úgy csavartam, hogy a kés nálam maradt.
Ezután megfordítottam a közlegényt és pont úgy esett hogy a kést a nyakának szegeztem.
Mindenki felfigyelt erre, egyedül a parancsnokot nem zavarta.
A közlegény rémült pillantást vetett rám, én pedig gyilkos tekintettel néztem rá.
Aztán a parancsnok hangja törte meg a csendet:
- Axon! Elég volt! Azért maradjon meg a feje! Mondta a parancsnok mosolyogva.
Én pedig elengedtem a közlegényt megfordítottam a kezemben a kést, majd vissza adtam neki.
Majd elindultam a fegyvereimért. A parancsnok odajött hozzám, majd közölte velem, hogy mostantól ezzel a csapattal fogok dolgozni.
Nem szóltam sokat, csupán bólintottam, aztán elindultam a körletekbe.
Remélem még jut nekem is egy hely.

A csapat útközben viccelődik, jó a morál, megfogadták, hogy kifüstölik a dögöket, bármibe is kerüljön ez. Te vonulsz elöl, a többiek pedig mögötted, mindenki "főnöközik" téged, néha talán kicsit gúnyosan is. Megérkeztek a fegyverraktárhoz, itt az asszisztens már vár titeket, mivel te vagy a vezető, neked kell fegyvert választani nekik. Hozzáférésed szinte korlátlan és készséggel kiszolgálnak.

Reznov késett ennek nem csak az ideges őrmester és az ordibálás volt az ára, hanem az is, hogy rohanhat a csapat után. Hamarosan megérkezik, itt vannak már nyolcan, ő a kilencedik, éppen fegyverekre várnak, a csapat vezetője pedig... egy ismerős fickó, Martinez. Itt az ideje felszerelkezni, de netán előtte bemutatkozni?

Rendesen másnapos se lehet az ember...ahelyett, hogy az ágyamban szédelegnék valami ismeretlen pipivel, a túlérzékeny dobhártyámat ingerli az őrmesterem, mert elkéstem.
Ember...ennyit igazán megengedhetek magamnak, egy elhagyott mészárszékké alakult bolygóról jöttem! - gondoltam magamban, majd elmormoltam egy elnézést.
Dejavu-m támadt az ismeretlen arcokkal kapcsolatban, mintha nem oylan rég átéltem volna már ezt, egy apró különbséggel: feltűnt Martinez! Ohho áldás ez nekem.
Ahogy sikerült kivennem ő vezeti a következő balhét.
Legalább nem leszek megint félőrült állapotban, és nem egy se**fej került az élre!
Gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd az utóbbi bevetésből megmaradt emlékek hatására széles vigyorral üdvözöltem:
- Hello Martinez! Remélem tőled nem hallok még egy áldást a késésért. A lényeg hogy itt vagyok nem?
Nevettem egy sort, aztán végig mértem a többieket.
Kemény menet lesz!

*A fegyver raktár felé tartó útközben hallóm, hogy viccelődnek a többiek és főnököznek engem és néha elég gúnyosan hangzik, de nem nagyon törődök ezzel. Mikor megérkeztünk egy asszisztens már várt minket, gyorsan elkezdtem kiosztani a fegyvereket a csapatnak. De mielőtt még elkezdeném a fegyver osztást megjelenik Reznov aki köszön nekem és kérdezi, hogy lehordóm-e azért, mert késet. Nagyon örülök, hogy látom őtt. -Jó újra látni téged Reznov, és ne aggódj nem foglak leszólni azért, mert késtél, de legközelebb ne forduljon lő. Mikor befejeztem oda fordulok a többiekhez és hozzájuk szólok. -Mindenki maga választ fegyvert magának, csak annyi kikötésem lenne, hogy senki se használjon robbanó szereket, mert egy űrállomáson vagyunk. Szóval a gránátokat felejtsék el. Fejeztem be a mondandóm majd magamhoz veszek egy nagyobb kaliberű M41AC impulzus puskát és hozzá M4A3 szolgálati fegyvert, a puskához hat tárat veszek magamhoz a pisztolyhoz 3 tárat, meg még 12 sörétes lőszert mert a puskában nem gránát vető van hanem sörétet használó szerkezet van benne. Miután betöltöttem a fegyvereimet meg vártam a többieket amíg végeznek.*

Mindenki kézhez kapja a fegyvereit, egy egész kis arzenál van nálatok, mivel a többiek általában két fegyvert és három pisztolyt vettek el, persze ennek meg van a hátránya is, nehéz lesz mozogni, de megoldható, legjobban talán Nuke nem örül annak, hogy nem robbantgathat. A felszerelés nálatok van, most az F blokkba vezet az út. Mehettek lépcsőn vagy liften is, lépcsőn több idő lesz, de legalább csendes(ebb), ha van odalent valami és lifttel mentek, az tudni fog rólatok, de gyorsabban leértek. Persze bármilyen, más út is lehetséges.

Gyorsan meg is érkezünk a fegyverraktárhoz. Én odamegyek az ügyeleteshez.
-Hello George Doyle vagyok a teljes felszerelésemet kérném.
Ha megkaptam a felszerelést félreállok és oda engedem a társaimat is majd elindulunk a dokkok felé.

Hmm...így elnézve magunkat elég nehézkes lesz a mozgásunk, főleg ha frontba kapjuk a támadást, azoktól a valakiktől.
- Halljátok, mi lenne ha leküldenénk a liftet csalinak? Mi meg a lépcsőn mennénk, és akkor elterelnénk a figyelmüket aztán szépen kicsinálnánk őket.
Nem tudtam felfogni min vigyorgom, de valamiért szórakoztatott ez az egész.

*Látom mindenki egy arzenált visz magával ez nem olyan jó, mert nagyon lelassít minket. -Mindenki hagyjon itt egy pisztolyt nincs szükség háromra, hiszen a dögök ellen a legtöbb pisztoly lőszer lepattan a kemény bőrükről. parancsoltam meg nekik, közben látom, hogy Nukenak nem tetszik, hogy nem használhat robbanó szeret. Nem sokkal Reznov felveti, hogy használjuk a liftet elterelésnek. -Nem rossz ötlet Reznov, akkor ezt csináljuk. Amikor leteszik az egyik pisztolyukat, akkor elindulunk az F blokk felé, mikor elérünk a lifthez meg parancsolom Karlnak hogy indítsa el a liftet. Mikor ez megvan tovább megyünk a lépcsőhöz. Mielőtt lemennénk a lépcsőn Rendezem a sor rendet. -Pusztító te mész legelöl, utánad én megyek, én utánam Reznov. Reznov utána Karl és Lisa, utánuk Nuke és Jacko. Szellem és Öcsi ti lesztek a hát védek. Mindenki készítse be a fegyverét, Mert most indulunk!- Ezután jelzem a kezemmel, hogy indulunk. ~Remélem bejön az elterelés!~ Mondom magamban aggódva.*

Elindultok az F részleg felé, könnyen meg is érkeztek, elő volt készítve az utatok, senki nem zavart titeket. Amikor megérkeztek, bevetitek az elterelést, Reznov terve briliánsan működik, a nagy teherliftet Karl könnyedén elindítja, ami elkezd lefelé haladni. Közben rendezitek soraitokat, a tervnek megfelelően, egy lépcsőházban haladtok, kicsit szűk így fegyverestül menni benne, de libasorban megoldható. Hamarosan a fények kékre váltanak, jelezve, hogy elértétek a lezárt szinteket, egy hatalmas csattanás hallatszik odalentről, mintha egy lemez szakadt volna le. Már csak egy kanyar és eléritek a kiszemelt szintet, egy gond van, onnan nem szűrődik felétek fény, ott nincs fény, így nem fogtok látni, ha nem kapcsoljátok be a lámpátokat, de akkor le is buktok.

*Mikor elértünk a lépcsőhöz mindenki beállt abba a sorrendbe ahogy én akartam, de egy kicsit szűkös a hely, de sikerül fenntartani a liba sort. Hamarosan kék fényeket látunk amik jelzik, hogy már közel vagyunk a célunkhoz, de nem sokkal egy csattanást halottam amitől elkezd mindenhova nézni, de nem látok semmit még. -Mindenki legyen résen és nézzétek a falakat, hát ha megbújt ott egy dög!*
*Mondtam a többieknek majd folytatta azt utat, már csak egy kanyar volt vissza, de amikor oda értünk nem volt semmi fény. ~Ezek a dögök mindig sötét helyen bújnak meg!~ Mondta magában egy kicsit aggódva, közben be kapcsolom a maszkomba épített éjjel látott. -Mindenki legyen résen most bemegyünk, keres mindenki egy fedezéket és három ember kapcsolja be a lámpát, de senki se kezdjen magán akcióba, és maradjunk együtt. Miután befejeztem a mondandóm kezemmel mutatom, hogy induljanak és én is elindulok a fegyveremet szorosan magam előtt tartottam és menet közben körbe nézek hátha észre veszek valamit. *

Hát megint megteszem.
Ahogy haladtunk sorban éreztem hogy egyre hevesebben ver a szívem az izgatottságtól. Koncentrálva az előttünk álló, sötétségben megbúvó gyilkos ellenségre, megfeledkeztem arról, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva ezen a helyen.
Kék fény!
Martinez megadta a parancsot; én fedezéket kerestem, nem kapcsoltam lámpát. Hallottam még sokáig annak az ismeretlen eredetű csattanó hangnak a kísérteties, veszélyt jelező "visszhangját" magamban.
Érzékeim kihegyeződtek de így sem sikerült jobban felmérnek a helyet: se szag, se elfogadható fénymennyiség, csak a hőmérséklet tűnt normálisnak, de még nagyon elől voltunk, majd kiderül..

Mindenki követi a parancsot, hárman lámpát kapcsolnak és mindenki felkészül, fegyvereiket előre szegezik majd... egy váratlan dolog történik, nem alakul úgy a dolog ahogy eltervezték

//Folytatás az F blokkban//