Egy idegen, elszakadva társaitól, elindult a sziklák felé. A Nap már elhagyta uralkodói székét, indult lefele a lépcsőn, hogy a Hold foglalhassa el helyét a trónon. A fák hajladoztak uralkodóik előtt, hátulról a Szél hajtotta őket.
A fenevad megállt egy szikla tetején, majd kiválasztotta útvonalát és a sűrűbe vetette magát. Nem rohant, figyelte a környezetét. Néhol meg-meg állt egy-egy fa tövében, bokrok előtt, leendő áldozatait kutatva. De nem, még nem jött el az idő. Még legalább 1 órája volt szürkületig. Úgy döntött itt megvárja az éjszakát, így hát bekuporodott egy vaskos, kidőlt fa oldalához. Valamikor hatalmas, életerős fa lehetett, de a Szél fölött, neki sem volt hatalma. Az idő lassan telt. Az égen megjelentek a szürke felhők, néha kivillant egy-egy csillag mögülük. A nap narancsos fénye halványodott, eljött a xenomorph ideje. Megindult egy élőlény taposta ösvényen, hátha az út végére érve találkozik alkotójával. Lábai alatt gyorsan szaladt a föld, penge éles, hosszú karmai barázdákat vájtak néhol a földbe. Farkát jókedvűen "húzta maga után", ide-oda csapkodott vele. A végén lévő "penge", macheta módjára szelte a növényzetet, leveleket.