PRéDA

Név: PRéDA
Faj: Xenomorph
Rang: Dolgozó
Kaszt: Drone
Szint: 2

Skillek: 12sp+2sp előtörténetre
Alap skillek:
Ugrás, Vetődés, Harapás, Karmok, Farok kábítás

Tanúlt skillek:
Lopakodás I: 5sp
Gyorsaság I: 2sp
Érzékelés I: 3sp
Pontosság I: 2sp
Kitartás: 2sp




Előtörténet:

Mióta az eszemet tudom a Föld nevű bolygón élek. Testvéreim földi inváziója után, nem sokkal láttam meg a napvilágot egy európai hegységrendszerben. Első hang amit meghallottam a gazdatestem halálhörgése volt, miközben kirágtam magam a mellkasából. A fészek ahol felcseperedtem bővelkedett az áldozatokban, így az átlagtól hamarabb sikerült teljesen kifejlődnöm. Eleinte csak pár kilóméteres körzetben mértem fel a terepet, zöldfülűként nem tettem nagy távokat csak a környéket derítettem fel de azt alaposan. Tökéletes volt a hely, két bejáraton lehetett megközelíteni a fészket, egy elég meredek szurdokban. Egy ragadozónak is nehézkes lett volna a bejutás, de sikerült és nem egynek. Azon a napon négy testvéremmel a gazdatestek begyűjtésén dolgoztunk egy közeli településen.
Minden simán ment már jó pár embert begyűjtöttünk de még többet akartunk. Elhomályosított a büszkeség és a bizonyítási vágy, ezért visszaindultunk a még lakott területre gazdatestekért. Már a falu közelében jártunk, mikor mindannyian megéreztük egy társunk halálát aztán még egyét és még egyét. Minden lépésünkkel egy testvérünket vesztettük el és éreztük valami hatalmas baj van a fészekben, valami ismeretlen, amit még nem éreztünk, amitől talán félelem és aggódás is költözött sötét lelkünkbe. Mindent magunk mögött hagyva a legnagyobb vetődésekkel és vágtával siettünk a fészekhez és már nem is volt túl sok hátra, amikor mind a négyen megtorpantunk. A királynőnk halott. Három társam sziszegő sírással folytotta el bánatát, én csak meredten álltam és hirtelen a teljes üresség költözött testembe, ami minden porcikámon ki akart törni. Egy kérdés izgatott igazán, vajon milyen teremtmény vagy teremtmények azok akik ki tudnak írtani egy xenomorph családot? Kérdésünkre a fészek adta a választ, ugyanis megannyi testvérünk teteme mellett egy addig még számunkra ismeretlen lény zihált élet és halál közti állapotban. Valószínüleg eltévedt a bojban, így ő vált prédává. Megmaradt három testvérem összetűzésbe is keveredett, hogy ki álljon bosszút a családunk nevében, de én csak bámultam a lényt. Robosztus felépítésű harcos jellem, igazi büszkeség sugárzott róla és miközben dúlőre jutva a legidősebb testvérünk végzett vele, egy fájdalmas hang sem hagyta el a torkát. Körülnézni sem volt időnk, mert egy éles, egyre gyorsabban ismétlődő hang, ami a lény alkarja felől hallatszott, megzavart minket. Ösztöneink érezték a mindent elsöprő veszélyt, ezért ahogy a lábunk bírta egyre csak távolodtunk a fészektől, szeretett otthonunktól. Majd hatalmas fény terített be minket és mintha repülnénk.
Magamhoz térve nem éreztem komolyabb sérülést, csak az ürességet főleg azután, hogy bebizonyosodott mindhárom testvérem elvesztettem.
A robbanás hulláma hozzájuk nem volt olyan kegyes, mint hozzám, vagy csak szerencsém volt? Mindenesetre az utolsó maradtam annak a fészeknek a neveléséből, így az első pár nap még a táplálkozás gondolatát is kiverte a fejemből. Túlélésemet egy gyanútlan vadnak köszönhetem, aki az alatt a fa alatt csemegézett a cserjékből amin én majdnem elpusztultam. Utolsó erőtartalékomat összegyűjtve tudtam, csak a landolásra kell koncentrálnom. Ha az sikeres, eltörhetem rögtön a gerincét és onnantól már nem kell sokat foglalkoznom vele. Sikerült, a vér íze megtöltött erővel, ahogy belső szájszervem mélyen a húsba hatolt. Még sosem éreztem ennyire ízletesnek egyetlen prédámat sem. Talán az élni akarás és a bosszú íze fűszerezte az ízhatást, viszont tudtam, ha egyedül maradok, kevesebb esélyem lesz a túlélésre. Családot kell találnom, egy királynőt akit szolgálhatok még nagyobb odaadással és most már még elszántabban. Egy napi járás és bujkálás után éreztem meg egy nem túl távoli fészek királynőjének a feromonját. Pedig ismerős volt a hegységnek ez a része, talán új fészek lehet, gondoltam magamban és ez egyenlő az új családdal. Amint látótérbe került a gyönyörű kúp alakú fészek az öröm és a gyűlölet egyszerre sújtott le rám. A bejárattól kétszáz méternyire egy tucatnyi fegyveres katona készült a fészek megsemmisítésére lángszórók és nehézfegyverzet társaságában. Vésztartalékként egy bomba élesítésén dolgoztak, gondoltam ez lehet a B terv. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, egyedül nekik mennem öngyilkosság, ha értesítem a királynőt, azzal meg lehetséges, hogy túl sok időt veszítenék.
Nincs időm gondolkodni, cselekednem kell - döbbentem rá. Minden perc számít és egyre közelebb és közelebb értem a csapathoz. Amikor elég közel értem, megéreztem a pusztulásra szánt fészek dolgozóit, akik a sötét lombok között lestek az emberekre. Talán ez a felállás és a meglepetés ereje elég, hogy végezzünk velük. Három embert úgy öltek meg, hogy társai észre sem vették. Ez engem is lenyűgözött. Nem volt időm csodálni, majd jött a negyedik áldozat is, csak hogy erre feleszméltek és eszeveszetten megszórták a lombokat. Majd síri csend, amit a tárcsere recsegő - ropogó hangja tört meg, de ugyanebben a pillanatban négy megtermett fajtámbeli vetette rá magát a hozzájuk legközelebbi katonára. Ezt már én sem nézhettem tétlenül, kirontottam egyenesen a tisztnek, aki a bombával foglalkozott a zűrzavarban. Karmaimat a szemébe, majd arcába vájtam és olyan messzire taszítottam a kütyütől, ami csak tőlem telt. Utána egy hatalmas ugrás és mire a gépkarabélyt célratarthatta volna ellenségem, már felnyársalva térdelt mellettem. Szövetségeseim szintén könyörtelen könnyedséggel koncolták fel a maradékot, akikből egyet kiválasztva a legnagyobb társuk a fészekbe vonszolt. A hullákat értékesen hasznosították. A fészek részeivé váltak, ami nagy megtiszteltetés számukra - gondoltam magamban. A robosztus xeno visszatért, valószínű ő lehetett a vezér és tudtomra adta a királynő szavait, hogy a magamfajtáknak mindig lesz helye ebben a fészekben. Így találtam meg az új családomat és az új királynőmet, bár tudom még közel sem lesz nyugodt a sorsunk.

Na, akkor elérkezett ez az idő is. Kezdjünk is hozzá! Menjünk sorba!

Az alap skilleket nem kell leírni, tanult skilljeid pedig még nincsenek.
Az előtörténeteben, csak pár hibát véltem felfedezni:
1. A történet jó amit írtál, tényleg mint ha egy xenomorph lennél, de a hossza sajnos nem elég. Mondjuk, hogy ha írnál egy 5-10 sort a születésedről, akkor talán meg lenne a hossz. ajánlom, hogy másold be Word-be, állítsd 12-es betűméretre és Arial-ra a betűtípust. Ezzel könnyen meg lehet állapítani a hosszát.
2. Volt egy mondat, amit mint ha félbehagytál volna. Ez eléggé lerontja a minőséget.
Utolsó erőtartalékomat összegyűjtve tudtam csak a landolásra kell koncentrálnom ha az sikeres eltörhetem rögtön a gerincét és onnantól már nem kell sokat dolgoznom az ügyön.
3. az utolsó inkább csak odafigyelés kérdése. Néhol vesszőhiányok vannak, de nem nagy hiba.

Összességében tényleg jó történet volt Ha egy kicsit még átszerkeszted, akkor szólj, és leellenőrzöm.

Látom javítottál, remek. A történet lényege, hasonlít Gyilkos előtörténetére, de mind egy, ennyi belefér.
Frappáns kis történet, mint mondtam, és ennek megfelelően próbálom pontozni.
kapsz rá 12 pontot, amivel már 2-es szintű vagy, így jár hozzá még 2 pont.
Összesen, 14 pontot van. Csináld meg a karakterlapodat (benn a szabályzatban, hogy minek kell benne lennie) és oszd szét a pontjaidat. Képességeket, innen választhatsz.


-----
majd elfelejtettem. A neved, meg a többi adataidat az előtörténet elejére biggyeszd oda. Nem tudom, hogy miért törölted ki azt is. :S

köszöntem szépen;)

jah, és kérlek, hogy az adataiddal egészítsd ki! Ezt elfelejtettem leírni. xD