Andrew Harrison

Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: Andrew Harrison
Becenév: Andy
Születési dátum: 2163. augusztus 10.
Születési hely: Denver
Rang:
Foglalkozás vagy volt foglalkozása:katona
Külső és belső jellem: Hát? Izmos vagyok, tűröm a fájdalmat, jó a látásom, messzire ellátok...
Felszerelés: BDU, M10-es páncélsisak, TNR LÁMPA,
Személyi rádióadó, Mozgásérzékelő, M49 Hacker, Alap fegyverzet:
M240A1 FLAMETHROWER +1 Napalm tartály, M41A1 PULSE RIFLE +4 tár és 3 gránát, M4A3 szolgálati fegyver +2 tár maximum.

Előtöri:
2163 augusztus 10-én születtem Denverben. Apám meg az anyám katonák voltak. Az evakuálás napján vesztettem el őket, azóta csak a bosszúnak élek...

A KIKÉPZÉS
Miután megérkeztem a kiképzőbázisra, meg is kaptam az eligazítás arról, hogy milyen is lesz a kiképzés. Később beosztottak a 16-os barakkba, ahol megismerkedtem pár újonccal, akik nemsokkal ezelőtt jöttek ide.
Másnap már egyből kihívtak minket a lőtérre, ahol a kiképzőtiszt megtartotta a beszámolóját.
- Újoncok! Ma megtanulnak bánni a közelharci és távharci fegyverekkel, elsajátítják a megfelelő célzási és ütési technikákat.
Miután a beszámoló végére ért, minket gyorsan elküldött a fegyverekért. Először egy pisztolyt kapott mindenki, a kiképzőtiszt beszélt a fegyverről.
Miután végzett, kezdődött is a lövészkiképzés, majdnem mindenki pontosan telibe találta a céltáblát.
Ezután megkaptuk az M41A gépkarabélyt, melyhez még három gránátot is kaptunk. A kiképzőtiszt erről a fegyverről is hosszasan beszélt, majd miután elhallgatott kezdődött megint a céllövészet. A lövészet után a kiképzőhelyen gumiabroncsokból készült tornyokat állítottak fel a gránátok kipróbálásához. Mindenki becsületesen végezte a dolgát és meg is kapták a jutalmukat.
Miután elhagytuk a lőteret, egyből kezdődött az igazi rémálom. Majdnem harminc fekvőtámasz, 20 kör futás a lakószárny körül, közelharci kiképzés.
Ez ment minden nap.
A kiképzés utáni harmadik napon kezdődött az evakuáció, melynek áldozatai a szüleim lettek. Sajnos ezt a hírt már a Gateway Űrállomáson kaptam meg.

AZ ELSŐ KÜLDETÉS
Nemsokkal az evakuálás után fogtak egy segélykérő jelzést az LV-2000-ről, a küldetésre engem és a 16-os barakk embereit jelöltek ki, hogy tudjuk meg mi történt a kolónián.
Pár hónappal később a USS VICTORY fedélzetén kaptam meg az új eligazítás, hogy nekem mi is lesz a feladatom. Miután beértünk a bolygó légterébe, beszálltunk a szállítóhajóba és el is indultunk a kolónia leszállója felé.
Miután megérkeztünk engem és két társamat előre küldtek, hogy keressük meg a kolónia irányítóépületét és derítsük ki, hogy mi történt itt.
- Szerintem ez a parancsnok eléggé őrült ahhoz, hogy minket küldjön előre. Miért nem inkább azt az öt koreai barmot küldi az irányító központba, miért éppen minket?
- Azért haver, mert nem szívleli a fehéreket.
Később megérkeztünk az irányítóterembe, ahol már egyből találtunk egy hullát. A hulla mellkasa ki volt robbanva, lehet, hogy van itt valami, aminek nem lenne szabad itt lennie. A hulla mellett egy döglött pókszerű lény volt.
A szoba jobb oldalt eléggé megváltozott, mert a jobb oldali falat valami nyálka borította.
- A jó büdös francba! Ezek a dögök befészkelték magukat ide!
- Ja, és mi vagyunk a legnagyobb veszélyben. Emlékszel arra az esetre a Tarinton? Minket küldtek be a reaktorokhoz és ott bele is botlottunk egy egész fészekbe.
- Befognátok végre! - mondtam a két katonának.
Eközben valami hang hallatszott az ajtón kívülről. Valami mégis közeledett felénk, de olyan gyorsan, hogy a mozgásérzékelőn alig lehetett látni.
Aztán egyszer csak eltűnt a jel. Kiderült, hogy a szellőzőben volt valami, amitől jelezni kezdett a mozgásérzékelő.
Odamentem az egyik asztali kompjúterhez és megnéztem a térképet.
[img] [/img]
- Srácok! A telepesek meg az őrök mind ott vannak a központi épületben. - mondtam nekik.
- Akkor mégiscsak el tudták magukat barikádozni a dögök elöl.
- Nem, ezek a dögök még a barikádokon is át tudnak törni.
- A kommunikációs antennánál és az innen nyíló két folyosón is vannak telepesek. - mondtam.
Ekkor megjött a parancsnok és gyorsan a térkép felé ment, hogy megnézze. De ekkor észrevette a hullát és azt mondta, hogy néhány ember menjen megkeresni a túlélőket.
Mikor kinyitottuk az egyik ajtót, már be is hatoltunk a fészekbe. A falon négy ember volt benyálkázva. Mind a négy ember mellkasán egy hasadás éktelenkedett.
A főépület bejárata szét volt hasítva, mint egy kidöntött fa. Ez azt jelentette, hogy több dögre számíthatunk odabent. De még nem jött semmi sem.
- Mocskos dögök, hogy rohadnának meg, ahol vannak.
- A térkép szerint az egész kolónia alatt egy reaktorkamra van. A hősugárzó berendezéseknél lehet a fészek szíve. - mondtam a többieknek.
A főépületben már több volt a benyálkázott holttest, mi pont a lift felé mentünk ami az épület túlsó végén volt. Mindenki csöndben volt és csak a parancsnok kiáltása törte meg a csendet.
- Csapda! - kiáltotta el magát az egyik koreai katona.
- A francba! Ezek a dögök elkapták a parancsnokot! Vissza kell mennünk érte!
- Nem! - mondtam az egyik katonánk. - A parancsnok már halott. Ha visszamegyünk a hajóhoz, akkor az már nincs is ott, mert a pilóta nem mer egy ilyen területen leszállni. Megyünk és kifüstöljük ezeket a mocskos dögöket.
Ekkor hangos elkezdett csipogni a mozgásérzékelő.
- Mozgás minden irányból, 20 méterre! - mondta az egyik katona. A lángszórósok és a nehéztüzérség felkészülten várta a lények támadását.
- 19 méter! 18 méter! 17 méter!
- A fenébe főnök, ezek nagyon sokan vannak.
- 16 méter! 15 méter! 14 méter!
Már hallottuk is a lényeket, amint visítva és morogva közelednek. Nem tudtam, hogy ekkor mit csináljak, mert nem volt mesterlövész képzésem.
- 13 méter!
- Mindenki zárkózzon fel! - adtam ki a parancsot.
- 12 méter! 11 méter! 10 méter! 9 méter!
- Ezek a dögök a nyakunkon vannak! - mondta Fox, az egyik haverom.
- 8 méter! 7 méter! 6 méter!
Már látszottak is a lények, de még nem tüzelt senki sem.
- 5 méter! 4 méter!
- Tűz! - kiáltottam el magam. Az egész osztag tüzet nyitott a 20-25 létszámú dögre.
Én is vagy három idegent leszedtem. Az egyiket a gépfegyveremmel, a másik kettőt meg a gépfegyverem gránátvetőjével. Az osztag 9 embert vesztett, de már tudtam, hogy mit kell csinálnom.
- Vissza! - üvöltöttem.
A csapat néhány tagja visszament a leszállóba, a gép már ott várt ránk. Mikor felszálltunk a géppel, a gép már le is dobta az atomot a kolóniára.
Így menekült meg az osztag egy kicsiny kolóniáról.

A Weyland-Yutani Vállalat LV-2000-en lévő kolóniáját megfertőzték az idegenek. A kolónia elpusztult, Harrison közlegényt kitüntették Bronz Csillaggal. A kolónián életüket vesztett katonák Ezüst Csillag kitüntetésben részesülnek.

C. C. Andersen!
WY Különleges Csoport!



Miután visszatértem a Gateway Állomásra elismerésben és kitüntetésben részesültem. A többiek, akik életüket áldozták az akcióban, Ezüst Csillagot kaptak. Nekem Bronz Csillagot adtak, mert sikerült az osztagból megmentenem néhány katonát és sikerült elpusztítani a fészket.
Miután megkaptam a kitüntetésemet, boldogan tértem vissza a kabinomba, ahol lezuhanyoztam és végül a TV-t bekapcsolva befeküdtem az ágyamba.
De ez a boldog egyedüllét hamar elmúlt, mert egy tiszt jött be a kabinba.
Gyorsan azt tettem, amit minden rendes katona ilyenkor szokott: felkeltem, vigyázzba vágtam magam és tisztelegtem. Ezután egy rövid beszélgetés következett, mejd a tiszt kiment a kabinból.

Szóval a tények: az még csak hadján hogy sasszemed van. De azért a 199-es IQ..kicsit soknak találtam egy katonához képest. Az előtörit tekintve: szerintem a szüleidről,és a gyerekkorodról kicsit többet irhattál volna. " Ott volt Gáspár Sándor tizedes: úgy nézet ki mind Győzike " ez nem egy létfontosságú adat. Sokkal jobb volna, ha az ilyen megjegyzéseket mellőznéd. Az evakuálást nézve, kicsit túl supermanas lett a dolog. Közelharcba se ekrültél velük,azonnal szétlőtted őket. Pedig ha irsz egy kis szeméyles közelharcot, vagy valamit, akkor sokkal érdekesbb az előtörténet. A tárgyalást nézve. Egy sikeres akció után, hogy jön a képbe egy iskolai zsarolás? max kapsz egy feketepontot az ofőtől, asztán annyi . Másrészről, nemjár érte fegyház. És ha egy közlegényt, a katonai bíróság fegyházra ítél, az nem szabadul 8 hónap mulva, és többet már nem lehet katona.. Szóval annyit mondok, hogy ird ujra. A tárgyalós részt vedd ki belőle, a gyerekkorodról többet irj, meg az evakuációs harcokról is. Merem ajánlani Amadeus Osborn előtörijét, jót tenne neked. Szóval tényleg, ha kalandokat szeretnél emg midnen, akkor a fegyházas részt hagyd ki,különben nem lehetsz katona!

Már most javítom ki, de néha el kell mentenem, hogy megnézzem, hány sor kell még a megfelelő hosszúsághoz.