6-os terem

Öt-hat óra alvás után arra ébredek, hogy mellettem két ember úgy három-négy méterre suttogva beszélgetnek. A halk beszélgetésből nagyjából ezt tudtam kivenni.
- Valahogy feljuthatott oda. De ez igaz? vagy csak rosszul hallottam?
- Úgy tudom hogy igaz - mély sóhaj hallatszik a katona mondata után.
~ Mi lehet ez? Mi jutott fel hova? Lényeg hogy nagy kavarodást kelthet ~ gondoltam magamban, majd felültem, és vártam, hátha történik valamit.

Basszus ez a legunalmasabb hely a galaxisban. Már régóta mást se csinálok, mint itt ülök közben pár csapatot elküldenek erre-arra. Ideje lenne már, hogy észrevegyenek. Ha holnapig se változik semmi, akkor lemegyek, aztán megnézem nem kevertek-e össze valamit. Közben elindulok az ágyam felé kezemben egy könyvvel, amit a dokitól kértem kölcsön, hogy ne pusztuljak bele az unalomba. Bár már az első két oldalnál feltűnt hogy nem a legjobb könyvet választottam ki. Ugyanis az első két oldal után elaludtam. Remélem gyorsan kapok valami küldetést…

//George kalandja//

Álmok, édes álmok, könyvvel a kezedben aludtál el, napok óta semmi küldetés, semmi érdekes, csak unalom. Éppen a legédesebb pillanatokkor kelt fel valaki, persze, mindig akkor. Egy férfit látsz, magas, izmos, őszes a haja, sebhelyes az arca, nincs rajta rangjelzés, felismered, ő Bishop admirális, ő itt a főnök, na de mit kereshet itt? Éppen a könyvedet olvasgatja, mikor kinyitod a szemed. Erőteljes hangján szól hozzád.
- Lazsálunk katona? Azt hitte elintézi az itt töltött szolgálatát olvasgatással, meg alvással, amíg a haverjai kitudja, hol akcióznak. El van kisit kényeztetve ahogy látom, ÖT perc múlva az eligazítóba legyen ám!
Ezután a könyvet vissza adja egy széles mosoly kíséretében és távozik, az ajtóból még visszaszól.
- Már késésben van.

Épp azt álmodtam, hogy egy bogár fejét lövöm szét, amikor hirtelen arra riadtam fel, hogy valaki ott áll mellettem, és a könyvemet nézegeti. Oda akartam szólni neki, hogy ne turkáljon a cuccaim között, amikor rájöttem, hogy Bishop admirális az.
- Lazsálunk katona? Azt hitte elintézi az itt töltött szolgálatát olvasgatással, meg alvással, amíg a haverjai kitudja, hol akcióznak. El van kisit kényeztetve ahogy látom, ÖT perc múlva az eligazítóba legyen ám!
Ezután a könyvet vissza adja egy széles mosoly kíséretében és távozik, az ajtóból még visszaszól.
- Már késésben van.
A meglepetéstől hirtelen szóhoz se jutottam. Jó fél percig eltartott mire magamhoz tértem. Gyorsan felráncigáltam magamra az egyenruhámat és futottam az admirális után.

1 hét telt el azóta, hogy először léptél a Gateway-re. Szállásnak, a 6-os termet osztották ki. Mióta megérkeztél, 3 ágy áll üresen, bár vannak gazdáik, azóta sem találkoztál velük.
A teremben csupán 2 személy van jelen. Egy Eric nevű fiatal srác és te.
-Már három hete itt vagyok, de még mindig nem történt semmi sem. Nem erre számítottam, amikor beléptem a seregbe! - kiált fel hírtelen Eric, aki éppen a falnak dobált egy ütött-kopott régi teniszlabdát.
Hírtelen szisszenve kinyílik az ajtó, majd belép Sara, aki a jelenlévők közül, a legrégebb óta lakja ezt a termet. (tudom, hogy kicsit furcsán hangzik, de ez van xD ) Egyenesen az ágya felé ment, lefeküdt, karjait a feje alá tette, majd nagyot sóhajtott.
-Az eszem megáll. Semmi sincs ezen a rohadt bádogdobozon, amivel el lehetne tölteni az időt.

Már egy hete végzem az őrszolgálatot a Gateway űrállomáson.A naplóm írását is abbahagytam, mi értelme lenne beleírni azt hogy "Kedves naplóm.Ma sincs semmi."? A fél fülembe épp egy régi ritmus szól a minidiscemről és belekezdenék a napi szunnyadásomba, ha az az idióta Eric nem kezdene bele.... Napok óta ugyan azt a nótát fújja.
-Jesszus Eric! Nem lehetne, hogy egyszer nem kapcsol be az unalomjelződ? Legalább az egyik nap... Tudod az unalomnál csak az a szarabb, ha monoton is!- kutatok egy cigi után a dobozban.Kiveszem az utolsó szálat és az összegyűrt dobozzal megdobom a szobatársam, hogy az elrontsa a labdázást...Legalább az a monoton dümm-dümm pattogás elhallgat.Lassan visszaszámolok 3tól magamba, mire megérkezik a másik unatkozó szobatárs.. Ki van ez számolva!
-Én még ma is készen állok egy kis bevetésre bébi!- markolom meg a lábam közt a nadrágot,jelezve a szándék valós mivoltját, amire feltehetőleg ismét egy jókora beintés lesz a válasz.Ez a hadsereg,mint egy óramű...Csak lassan ketyeg...

Egy kis zavarodott kóválygás után, végre kiismertem a helyet. A szállásokat is megtaláltam. Viszont mint mindenhol, itt is rengeteg az őr, akik nem kedvelnek engem túlságosan. Igazi megbélyegzett vagyok az emberek között.
A parancsnok utasítására megkerestem a szállásomat, ahol ezentúl, mondhatjuk "tanyázni" fogok.
A szinte frissen készült belépő kártyámat, könnyedén elfogadta a számítógép. Így belépést enged bármilyen katonai szekcióba, kivétel azok, amik szinte már államtitoknak számítanak.
Szóval a gép elfogadta a kártyát és beléphettem a szállásra. Bent egy csapat katona, mind a saját ágyánál van.
Egy két katona szinte tudomást sem vesz rólam, de a többi nagyon is felfigyelt a jelenlétemre és gyanakvó, ugyanakkor gyilkos tekintetet vetnek rám.
Engem nem nagyon foglalkoztat a dolog, inkább csak a kijelölt ágyhoz lépek és lepakolom a cuccaimat.
A ládába bepakoltam minden személyes holmimat. Ez igazán nem sok, csupán egy szimpla sakk készlet, meg egy tudományos könyv.
A fegyvereimet a szabályzat szerint a fegyverraktárban kellett hagynom. Nem panaszkodom, követem a szabályzatot. De azért annyira nekem sem tetszik, hogy elkobozzák a szabályzat miatt a személyes cuccaimat. És ebbe bizony a fegyverzetem is bele tartozik.
De akkor sem ellenkezem, mert engem kötnek bizonyos szabályok. Bár nem mind.
Na szóval....Fegyvereim a raktárban, egyedül a késem maradt nálam, személyes cuccaim a ládában, és a jelenlegi töltési szintem.......Nos....Elegendő.
Azt hiszem nincs okom a panaszra.

//Akkor Axon barátunkat is bevesszük a kalandba, ha nem gond… bár ezzel nem számoltam, de megoldjuk.//

-Számold inkább a báránykákat! – hangzott Sara válasza, majd felemelte jobb öklét és kinyújtotta a középső ujját.
Ki az új fiú? – kérdezte kicsit meglepetten, a többiektől.

Egy ideig nyugodtan feküdtem delíriumban. Nyugodtan pihentettem a rendszeremet, mert már jó ideje nem pihentem.
Aztán hirtelen felkeltem. Szemeim felvágódtak és mereven bámultak előre.
Majd lassan körbe pillantok és azt veszem észre, hogy a katonák csak egyre bámulnak. Inkább nem szóltam egy szót se, mert a hangom is éreztetné azt, amit ők ki nem állhatnak.
Csak rápillantottam a karomon lévő töltés jelzőre és azt láttam, hogy még mindig optimális, de nem árt egy kis feltöltés.
Szerencsére, akár a normál kivitelű androidok, nekem is van egy mini bio erőművem. Ezeken keresztül az emberi táplálék is energiává változik, ami aztán a telepeimre kerül.
Így rögtön utána néztem, hogy van e valahol egy étkező. Emberi nyelven mondva: "Kezdek éhes lenni!"

-Már háromszor is megszámoltam őket. Mindig végtelen...- tűnődöm és próbálok igen gyászos tekintettel nézni Sara után.Ennek örömére viszont valami erős változás lép be, eddigi igen silány ittlétembe. Egy új fiú.. "Friss hús a darálóban". Erre el is mosolyodom magamban, aztán hát.. megelőznek a kérdésben.
-Tudja a franc, biztos a legutóbbi "kopasz szállítóval" jött.- úgy beszélnek persze Axonról, mint aki ott sincs. Az "udvariasság" nem jár ki az újaknak,főleg aki nem is köszön.
-Hé, eltévedtél haver?- szólok oda neki, de az elindul kifelé máris... ezek az újak mindig futkorásznak ide-oda.

//Egyenlőre még nem fedte fel szintetikus mivoltát, legalábbis Joker még nem szúrta ki, ha a többiek sem.//

-Néha csodállom, hogy egyáltalán engedték, hogy belépjetek a tengerészgyalogságba. – sóhajt fel Eric.
-Miért? – kérdezett vissza a nő. Majd egy kisebb hatásszünet után, - Csak nem?!
-Végre felébredtél csipkerózsika. Az új barátunk egy android.

Miután végre feltöltöttem magam, vissza mentem a szállásra. Az ajtón belépve 3 ember gyanúsan bámult rám.
Vagy nem szeretik az újakat, vagy rájöttek mi a helyzet. Ez nem lesz jó. Ez hamar nagy felbolydulást fog kelteni a többi katona között.
Szerencsére még maszk fedi arcomat.

Elég barátságtalan az új figura, hisz válaszra se méltatott..Mondjuk kit érdekel. Végül fény derül az igazságra is..Enric és Sara épp az új barátunk faji hátrányait ecsetelik, nekem semmi kedvem belemenni az effajta dolgokba.Ha egy kenyérpirító az új tag, akkor az. Nem is értem mit problémáznak. Mindig van egy szintetikus a hajókon..ez protokoll.
A cigicsikket elnyomom és beledobom egy üres üdítős dobozba. Jól befüstöltem a szobába,de arra is lusta vagyok hogy kimenjek.
Az android is visszatér, látszólag jókora nemtetszés övezi.Mondjuk aki még beszélni se tud az meg is érdemli..Lehet a maszk alatt szája sincs?.. Részemről már megvolt a próbálkozás.Behunyom a szemem és pihenek inkább, hisz nemsokára az én műszakom jön.Jó kis objektum őrzés...

Axon visszatért, s látja, hogy a szemek rá merednek.
-Ismerem a legújabb szériát, de ilyet még nem láttam. Valami prototípus lehet. – suttogta halkan Eric. – A tervemhez, pont jó lesz. – tette még hozzá.
Hé katona! Mi a neve? – szólt oda az androidnak.

Miután már az ágyamhoz értem, anélkül hogy közvetlen szemkontaktusba kerültem volna bármelyik katonával, sokkal nyugodtabb voltam.
Reméltem hogy így végre ismét vissza merülhetek a nyugalmi állapot rutinjába és elővettem a könyvet, majd fellapoztam a legutolsó oldalnál, ahol félben hagytam.
- Lássuk csak!........alapvető tudományok, elektromos jelenségek. Lassacskán vissza kerestem azt a szövegrészt, ahol abbahagytam, majd folytatni kezdtem.
Vissza olvasva eszembe jutott hogy ott hagytam abba, ahol a viharos időjárás elektromos kisüléseiről van szó.
Érdeklődve folytattam az olvasmányt, amikor egy katona hangja üti meg a fülemet:
- Hé katona! Mi a neve? Kérdez felém egy közlegény, közben a nyakában lógó dögcédulát tapogatja.
Pont ezt akartam elkerülni. Semmi kedvem nem volt válaszolni senkinek, nehogy megerősítsem a már így is mélyponton lévő hírnevemet.
De mivel ez egy átlagos érdeklődő kérdés volt, így nem állt szándékomban udvariatlanul figyelmen kívül hagynom.
Lassan a közlegényre fordítottam pillantásom és válaszoltam:
- Tekintettel a közlegény rangjára, az azonosító kódomat és típus számomat nem áll jogomban közölni. Azonban a kérdésre válaszolva a személyes azonosító nevem: Axon
Hangzott fel a teremben jól hallható gépies hang, amire majdnem az összes teremben tartózkodó katona meglepődve figyelt fel.
A sok rám vetődő tekintet miatt nagy volt a csend. Én csak lassan körbe néztem, majd a katonák tekintetét kerülve, vissza fordultam a könyvhöz.

Eric, nagyon érdeklődik a szintetikus iránt.Ez persze nem talált viszonzásra.Csak félig van a fülemben a fülhallgató, így azért hallom a beszélgetést, még ha alvást is szimulálok.A nem túl érdekfeszítő társalgás,úgy tűnik csírájában halt meg.Folytatom a döglést.... Más nagyon most úgysincs terítéken.

-Hát nem könnyíted meg a helyzetemet, Axon. Én Eric vagyok, ő Sara, az ott meg aki úgy csinál mint ha aludna, Joker. – majd hozzávágott egy párnát, a heverésző katonához. Ezen Sara is elmosolyodott.
-Hallottad, hogy az Alfa szakasznak megint sikerült plecsnikkel visszatérni (a kifejezés kitüntetést jelent) ? – kérdezte Sara, a mellette ülőt.
-Már megint!? Ilyen nincs! Mindig ők mennek a legjobb bevetésekre. – hörrent fel Eric. – Mi meg itt szenvedünk. Kinek lenne kedve részt venni egy jó buliban? – kérdezte ördögi mosollyal az arcán.

- Hát nem könnyíted meg a helyzetemet, Axon. Én Eric vagyok, ő Sara, az ott meg aki úgy csinál mintha aludna, Joker.
Szólt ismét felém a katona, majd hozzávágott egy párnát az alvó kollégájához.
Én csak nyugodtan bólintottam egyet feléjük, majd folytattam az olvasást.
- Hallottad, hogy az Alfa szakasznak megint sikerült plecsnikkel visszatérni? Kérdezett ezúttal a nő az Eric nevű katona felé.
- Már megint!? Ilyen nincs! Mindig ők mennek a legjobb bevetésekre. Mi meg itt szenvedünk. Kinek lenne kedve részt venni egy jó buliban? Válaszolt Eric feldörrenve, majd aztán kérdezte baljós mosollyal.
A közlegényre néztem, majd gondolkoztam hogy válaszoljak e, de nem volt kedvem. Inkább csak megráztam a fejem és vissza bújtam a könyvem mögé.

Már épp aludnék, mikor Sara egy párnával megdob.Játékos csaj, már ha épp nem küldetés van.
-Hé! Az orvtámadás nem ér!- visszahajítom a párnát,amit a lány egy laza mozdulattal el is kap és visszatesz a helyére.Nem hiába.Jók a reflexei.Ez viszont arra adott tanúbizonyságot, hogy most nem épp az alvós időszakom jön.
-Az ember még antiszociális se lehet.Tarthatatlan.- mosolyogtam hozzá.Igaziból nem is akartam kivonni magam annyira a dolgokból.

Sara új sztorikkal áll elő, ami azért jókora felháborodást okoz mindenkinek.
-Alpha csapat. Beképzelt seggfejek. Miféle küldetést kaptak megint? Kolóniai lányok lefektetése, rutin ellenőrzés címszó alatt?- kérdem nem kis gúnnyal a hangomban. Persze tudom jól, hogy mostanság ez nem így megy.Amióta azok a rohadt bogarak mindent elleptek, már minden egyes küldetés egy személyes kis rémálom.Talán Sara tud válaszolni a kérdésemre,ő mindig jól informált.
-Nyugi emberek, mi is fontos munkát végzünk.. Hova lenne ez az űrállomás, ha nem lenne aki belakja... Nem tudnák pazarolni az adófizetők pénzét. -aztán Axion felé tekintek. Utalás képpen. -..na jó.. mégis van mire pazarolni a pénzt.- félmosoly ha a szintetikus felnéz, bár feltehetőleg humorérzéket nem programoztak belé.

Eric előrukkol még valamivel...vagyis konkrétan semmivel.
-Mármint csajokkal és piával bulit? Vagy miféle bulira gondolsz?- érdeklődöm, de aztán rájövök, hogy ez csak Eric. - Ha már megint galacsinokal akarsz kosarazni a szemetesvödörbe, mint tegnap...Akkor inkább kihagyom.- nevetek is hozzá..Ericnek csupa "jó" ötletei vannak mostanában.

-A frészt! Ez most tényleg jó, de kérdéses, hogy aki vállalkozik, az elég tökös-e.
-Akkor miért vetetted fel, ha nem is vállalhatod? – kérdezte gúnyosan Sara.
-Igaz, hogy megszegünk egy-két szabályt, de a végén mindenki örülni fog. – közölte Eric, végtelen nyugodtsággal.

A három katona közül végül az alvó katona is felébred. Tulajdonképpen nem is aludt, inkább csak színlelte.
Nyugodtan beszélgetnek arról a bizonyos alfa csapatról, akik ismét kitüntetésekkel tértek vissza.
A Joker becenevű is végül hozzászól. Nagy felháborodással fogadja ezeket a tényeket. Végül társait csillapítja azzal, hogy azt mondja az ő feladatuk is fontos.
-Nyugi emberek, mi is fontos munkát végzünk!.. Hova lenne ez az űrállomás, ha nem lenne aki belakja?... Nem tudnák pazarolni az adófizetők pénzét. Majd aztán rám tekint.
- Na jó!.. Mégis van mire pazarolni a pénzt.
Én erre rá nézek lassan, mire ő megereszt egy kis mosolyt. De sajnos nem vettem a lapot. Emberi humorérzékre nem vagyok programozva. Inkább csak ismét bólintottam egyet aztán tovább olvastam.
Én viszont nem ütöttem bele az orromat addig, amíg az Eric nevű katona elő nem ugrott egy ötletével, miszerint valami bulit nem emlegetett.
Erre már fél füllel figyeltem. Lehet nem az én dolgom, de nem szeretném ha bármilyen szabályba ütközőt csinálnának. Az veszéllyel járna.
- Mármint csajokkal és piával bulit? Vagy miféle bulira gondolsz? Kérdezi Joker.
- Ha már megint galacsinokkal akarsz kosarazni a szemetesvödörbe, mint tegnap...Akkor inkább kihagyom. Teszi hozzá.
- A frászt! Ez most tényleg jó, de kérdéses, hogy aki vállalkozik az elég tökös-e. Mondja Eric
- Akkor miért vetetted fel, ha nem is vállalhatod? Kérdezte a Sara nevű nő.
- Igaz, hogy megszegünk egy-két szabályt, de a végén mindenki örülni fog.
Erre viszont már teljességgel felfigyeltem és nem hagytam szó nélkül.
- Nem akarok közbe szólni közlegény, de ha bármilyen szabályzatba ütköző dolgot tesz, az komoly következményeket vonhat maga után. Más katonákra ez veszéllyel járhat. Vagy halál esettel. Így ez nem javasolt ötlet.

-Egyet kell értenem Axonnal.- most kiderült hogy figyeltem stikában a nevére is. -Ez a gyalogság, nem pedig a gimnázium... vagy óvoda. Amúgy még mindig nem mondtad. Miről lenne szó? - teszem hozzá, mert azért furdal a kíváncsiság.Persze valóban egyet értek a robottal, kivéve ha az újoncot akarják beszopatni..Az kell. Tűzkeresztség. De, akkor viszont elég hülyén vezette be a dolgot Eric.Amíg végre beavat minket a monumentális tervebe,addig előkeresem a másik doboz cigimet is.
~Valahol itt volt az ágyam körül...ezt a kupit..Remélem ezen a héten már nincs körletszemle.~

-Ne aggódjatok, nem kell hozzá fegyver és életveszélyről sincs szó. Csupán meghekkeljük az egyik terminált, betörünk a hadsereg adatbázisába és keresünk magunknak egy jó kis bevetést. Axon, ehhez pont te kellenél. Minél gyorsabban végzünk, annál kisebb a kockázat, hogy lebukunk. Sara, neked mi a véleményed? – kérdezte a srác.
- Én benne vagyok. Végre megmutathatnánk, hogy mire vagyunk képesek. – mondta Sara.

Eric nem kis szabálysértést akar elkövetni. Nagyon lelkes és ambiciózus ember, de ez nem helyes. Ha lebukunk, annak súlyos következménye lesz. Engem is csábítani akar, de én nem akarok ebben részt venni. Így a válasz sem marad el:
- Sajnálom közlegény. A 39C protokoll nem engedi hogy a képességeimet a szabályzat megszegésére használjam.
Azonkívül engem harci szituációkra alkottak. Nincs képesítésem az informatikai eszközök biztonsági rendszerének feltöréséhez.
Azzal becsuktam a könyvemet és elraktam a ládába. Utána a sakk készletemért nyúltam.

-Hát... - kis hatásszünet. Eric elég lelkes, talán nem is rossz ötlet, ahelyett hogy itt porosodnánk. -.. Talán ismerek erre megfelelő alanyt.- a hosszú őrszolgálatnak az előnye, hogy sokat tud pofázni az ember és ismerkedni. //Joker amúgy is hamar barátkozó tipus, biztosan van komputer zseni ismerőse.. //
-De eléggé necces a dolog. Vagy mind benne vagyunk, vagy senki.Gyerünk Axon, mutass emberséget.- nem sok esély van meggyőznünk a robotot, de muszáj lesz vagy itt fog elrozsdásodni.Észreveszem a sakkot is.... ha más nem akkor talán fogadással rákényszeríthetném... Kérdés el tudnék-e verni egy szintetikust sakkban.