Melburne- Földalatti kutatóközpont

Melburne környékén található kutatóközpont.A város romjai alatt helyezkedik el.A kutatóközpont egy cég kezében van ami régen a Wayland társaság, támogatott cége volt.A város pusztulása óta viszont titkosan működnek a háttérben...A tevékenység szigorúan titkos.

-Elveszítjük?- hallom a hangját, de ki is ez? Olyan érdekes, mintha Coopman őrmester lenne.
-A szer..Most megy ki...Leáll a szív.- mondja valaki, majd eltűnik minden körülöttem és elsüllyedek a sötétségben. Hahó! Hall engem valaki? Senki sem válaszol. Egyedül vagyok, és félek. Nem látok és nem érzek semmit. Elveszett mindenem, de hallom a hangomat. Micsoda? Ezek szerint még van lelkem? Miért van ennyire sötét?

// Előzmény: Űr/Destiny csempészhajó //

*Erős fájdalom hasít Ivánba ami rögtön kipattintja a szemét.Semmire nem emlékszik szinte..Beugrik a saját neve..Küldetések...Előzmények..De hol a francban van és hogy került ide..A szeme nehezen nyílik,és bár ki se nyílt volna.
Egy orvosi teremben van,egy száll pendelyben.Karjából kisebb csövek és infúziók lógnak ki.Nem érzi a járást,nagyon instabil.A terem üres csak a gépek vannak körülötte.Csak az ő ágya van és semmi bútor.Egy plexi üveg fut végig a fal mentén,akár egy kihallgató terem.
Mikor a kép tisztul,felfedez egy ajtót és egy konzolt is.

Képtelen felfogni mi történt,és mióta lehet itt...és hol..Képek jönnek be,Bisurról a dögökről,a predalienről,a Skullz gyalogosairól...
Kétségbeesett,de még mindig katona.Cselekadni kell.*

-Áhhh- felkiáltok fájdalmamban. Szememet gyorsan kipattintom és körbe nézek. Ez a hely nem ismerős. Bezártak valahova.
- A nevem Csernovec Iván közlegény. Szibéria.- Szibéria, ahogy ezt aszót ki mondom elöntenek az emlékek. Hideg és a hó. Nagyapa és a barátok. Szegénység és nyomor. Apu és anyu.Amerika és a lehetőségek. Egy francokat, mondtam annak idején. Iskola és sok hülye osztálytárs. A Royal diszkó, sok alkoholista és balhés emberek késsel. Az egyiket éppen ki dobom. Arca a vízben, majd fel kell és azt mondja "-Te rohadék, ezért megdöglesz" kést ránt és felém jön. Viperát kicsapom és elkenem a száján. Balhék és balhék, csak a probléma van. Katonaság. Életem legjobb és legborzalmasabb döntése. "- Nem hagyunk hátra senkit" " Megcsináljuk, ha bele döglünk is" futnak agyamban a képsorok. A kiképző ordít. felülés és fekvőtámasz. " Hogy dobja maga azt a gránátot? Mindjárt kitekerem a karját. Nézze. " majd eldobja a gránátot és robban egyet. Bumm.
Hirtelen egy robbanás képe jön be. Űrhajó, vagy valami más? Emberek a földön. Egyiknek a lába, másiknak a karja. Mi folyik itt?
Újabb sorok. Egy őrhelyen állok. Valami Jack nevű pasassal. Épp hozzá beszélek, de ki ő? Barát? Az hisz emlékszem, hogy sokat voltunk kint. Majd egy űrhajón távozok. Alienek mindenütt. Hol van Jack? Hallom, ahogy kiáltok. Ezek szerint fontos volt. Majd egy űrállomás és ott üldözünk megint xenomorfokat. Szellőzők és a meleg. Utálom a szűk helyeket. Bisur. egy 40 év körüli fószer shotgunnal.
Újabb emberek. Skullz. a koponyák. Coopman a kemény őrmester. Aim Shepard, a fekete néger, aki sors társam, hisz más nemzetbeli. Freez a számítógép zseni okostojás. Mike, a hontársam. Tex, az izomagyú, és Doki, az angyal.
Egy küldetésnek indult.

Majd megint a robbanás és mindent világos lett.
- Uram atyám! Hol vagyok?- kiáltok fel félelmembe. Végig nézek a termen. Csövek lógnak ki belőlem. Vér _ újabb kép jön be. Tex hullája cafatokban._
Lelépek a fekhelyemről. Érzem, hogy nehézkes a járás. Egy plexit látok. Hideg a talaj. Alig van rajtam valami. Egy gatya?
Látok egy konzolt. Oda megyek és kinyitom. használom az infúziós tűket. Egy vér hullik le a tűről. _ Alienek mindenütt. Fut végig a gondolat bennem és valóssá válik. Magam elé kapom a kezem, hogy védekezzek._ kinyitom a szeme és az ajtót látom. Csak játszik velem az agyam.

*Az ajtóhoz támolyog Iván.A lábai lassan ismét,felveszik a ritmust,agya helyre áll.A Destiny-n úgy vélte annál elcseszettebb napja nem is lehetne.Tévedett.
A tűk hosszan vezetnek a bőre alá ahogy kiszedi őket,fejéről letépi a tappancsokat.Ekkor simít végig a koponyán.Tar.Valaki megnyírta.A konzol üzemképtelennek tűnik elsőre.A panel fedelét lerúgja, majd a tűkkel babrál.Szerencsére műszaki képesítése megvan hozzá, így az ajtó kattan és résnyire tárul.Ez nem fotocellás ajtó,sima kilincses.

Mihelyt kinyitja valami fémes tárgyba ütközik.Némi erőlködés árán azért képes lesz odébb tolni annyira hogy kiférjen.Ismét érzi az izmait,jó jel.Ami eltorlaszolta az egy felborult hordágy,aminek az aljába be van telepítve a defibrillátor és egyéb orvosi eszközök.
A folyosó amire érkezik viszont üres és kihalt.Hatalmas a kupi.A fény neon hatású,eléggé bántja a szemét még,de lassan megszokja.A folyosó bő 30 méter aminek a közepén áll.A jobb irányba T elágazás,balra csak egy irány van.nem messze jobbra egy kisebb ajtó is látható,míg szemben egy ugyan ilyen ajtó mint amiből kijött.
Ezt leszámítva csak a rendetlenség.Leszakadt polcok,papírok és szemét.*

Az ajtónál erőlködtem. A lábaim újra felvették régi ütemüket. Furcsa volt ez az egész, sehol senki. Hülye Destiny, sokan megsérültek. Vajon a többiek jól vannak? A panelt muszáj lerúgnom, mert nem tudom másként megoldani. A tűket kihúzva a vér szaga megcsap. A saját vérem és megint Tex hulláját látom. Fejemből valamik kilógnak. Leszedem és látom, hogy valami orvosi eszköz. De miért volt a fejemen? Mit érzékelhetett? Nem volt időm így kinyitottam az ajtót. Beleütköztem egy hordágyba. Félre toltam. Egy folyosó közepén álltam. Körülöttem mindenütt rendetlenség. papírok hordágyak és számos kórházi kellék, de sehol senki. A folyosó két irányba vezet. Az egyik egy T elágazáshoz, a másik egy irányba kanyarodik le. előttem van egy ugyan ilyen ajtó, mint amiből most jöttem ki. Gyorsan megpróbálom kinyitni, hát ha találok egy embert, akivel beszélgethetek az itt folyó eseményekről. Fejemben sok minden megfordult. Kicsit féltem, hogy mi vár a túloldalon. Hisz fegyverem sincs, hogy meg védjem magamat. Ezért felállítottam a hordágyat. Megigazítottam rajta a terítőjét, avagy lepedőt. A velem szembe lévő ajtót meg próbálom kinyitni. 3 tű van nálam, hogy ha az egyik eltörne, ott legyen a másik is. Amikor kinyílik az ajtó, a hordágyat megpróbálom belökni. Várok 5 másodpercet, hogy mi történik. Az ajtó mellett állva, majd benézek. Érdekel, hogy mik vannak bent. Akár tárgyak, akár szemét. Hát ha találok valami érdekeset.

*A kocsi nyikorogva begurul majd hallod amint koccan.A kongás egy pillanat csupán aztán minden csendes lesz.
Óvatosan bekémlelsz,de ami fogad az ugyan az mint amit már az előző szobában is találtál.Üres,középen egy ággyal.Az ágy mellett egy gurítható asztal is van rajta egy géppel.A gépből egy cső lóg ki ami egy maszkban végződik.Ami érdekes még, hogy az ágyon vérfoltok vannak.Nem épp egy koncolásra emlékeztet,inkább műtét nyomait látod.
Az infúziók és tappancsok tehetetlenül lifegnek a koccanástól.
A látványtól hangok hasítanak az elmédbe.*
~....Na hogy van a kicsikénk?..~ lépked a hang körülötted.
~..Hé Bill, hogy van az asszony?..~
~...Jól..jó távol...~ torz nevetések
~..Bedobhatnánk valami kaját...~
*A hangokhoz kép nem társul,de mintha közvetlen fölötte beszélnének.

Bent semmi hasznosat nem találhatsz,ha volt is valami altatógáz vagy oxigén a gépben az már kifogyott.A padló igen hideg így mezítláb,és az öltözéked is igen hiányos.Lassan ideje valami ruhát keresned.
Ha visszatérsz a folyosóra ismét válaszút előtt állsz.
Két kisebb ajtó (egyik Iván terme mellett másik pedig a jelenlegi terem mellett),a "műtők" mellett.Iván látott már kórházakat és talán megfigyelő szobákat is,így a két kis ajtó vagy egy öltöző/fertőtlenítő,vagy valami megfigyelőterem.
A folyosó ezen kívül jobbra egy T elágazás felé vezet,míg a másik irányba látszólag csak egyfelé lehet kanyarodni.

Az emlékek vadul süvítenek Iván fejében.A küldetése véget ért egyáltalán? Beugrik a váll sérülése is.Ha megnézi akkor láthatja, hogy csupán egy forradás van a helyén...Vajon mennyi ideje lehet már itt?*

Semmi nem volt bent, csak az üresség. Ugyan az a szoba volt, amiből kijöttem. De ebben lifegtek a tappancskák. Ezek szerint van még egy túlélő, aki épp most távozhatott. Közelebb léptem és láttam, hogy az ágy véres. (megnézem, hogy még friss a vér, vagy sem)
Hangok szállnak a fejembe és kezdek megkergülni.
~....Na hogy van a kicsikénk?..~ lépked a hang körülötted.
~..Hé Bill, hogy van az asszony?..~
~...Jól..jó távol...~ torz nevetések
~..Bedobhatnánk valami kaját...~

Milyen hangok ezek? Ismerem őket? Vagy valami drog hatása.
Érzem, hogy hideg a padló a mezítelen talpam alatt. Jobban szétnézek a testemen és látom, hogy a vállamon egy heg van. Ezek szerint meggyógyultam és rég itt lehetek. ( megnézem jobban a testemet, hogy változott- e valamit azóta. Vékonyabb lettem, vagy izmosabb, esetleg megnőtt a hajam, vagy a szakállam. A hosszukat is megnézem.)
Kilépek a teremből és azon az ajtón amin legelőször kijöttem, az mellett van egy másik is. Lehet, hogy valami takarító féleség, vagy egy megfigyelő terem. Be lépek és szét nézek ott. Ruhát, papírt, vagy valami eszközt keresek és jól megfigyelek minden apró részletet, hogy kitudjam venni mi történhetett. Ha van videó, vagy bármiféle anyag, azokat megnézem, meghallgatom, vagy elolvasom. Sőt képeket is keresek. Majd ezután bemegyek ezen a folyosón egy másik szobába. Ott is keresek. Amikor végeztem a folyosó közepén állok. Egyik oldalt T elágazás, a másik oldal csak egy irányba vezet és én pont arra megyek, hogy felderítsem a terepet.

Lassan lépkedem és nem sietek.

A Iván járása már elég stabil,de a fagyos padló mégis egyre kellemetlenebb.Úgy tűnik a hely legalább 18 órája nincs felfűtve.Ezt érzi abban a kis pendelyben is, amiben épp mászkálsz.
Az ajtóhoz lépve feltűnik hogy az itteni konzol egy kártyaleolvasóval működhet.Sajnos a tűvel képtelen elég mélyre piszkálni hogy zárlatot okozhass.Ha tovább szemléli a zárrendszert,rájöhet Iván, hogy úgymond integrálva készült az ajtóval együtt...A zár bele van építve és a panelt is igen erős acél védi.
Kénytelen kelletlen a másik ajtóhoz kell venni az irányt,ami nem Iván "kórtermével" volt szemközt.Ugyanaz a zár, ugyanaz a rendszer.Dühödten csap is egyet az ajtóra a gyalogos...mire az megmozdul.Úgy tűnik az ajtó hibás volt.A nyelv nem a megfelelő pillanatban zárt.
Belépve az ajtón, egy amolyan megfigyelő helyiségbe érkezik.
Nincs világítás de azt láthatja, hogy igen kis szoba,akár egy előadó.Négy darab szék van egymás mellett,és pont az üvegre néznek amin keresztül a kórteremre látnak.Az üveg innenső fele előtt egy asztal helyezkedik el.Három monitorral és egy vezérlőpulttal.

A vezérlőpulton nincs felirat.Egy áramjeles gomb van, egy hangszórós,különböző számok,piros zöld kék fekete gombok egymás mellett.
Természetesen egy normál billentyűzet is csatlakozik a vezérlőbe.
Úgy tűnik a gép nincs áram alatt.

Ha kutakodnál a teremben akkor se találsz többet, mint a széket fegyverként...vagy a villanykapcsolót,ami látszólag nem üzemel.A kapcsoló sértetlen,de valahonnan nem kap energiát.

//Kaland mostmár aktívan folytatódik //

Az egyik ajtón nem tudtam belépni, mert kártyaolvasóval működik. Szétnézek a folyosón, de sehol nincs egy kártya kéznél. Belépek egy másik ajtón, amit jól megütöttem, hogy ne akadályozzon a feladatomban. Láttam pár széket és egy asztalt, amin számítógépek monitorai sorakoztak az üres szobában. Bent teljesen rá lehetett látni a kórteremre.
- Aha szóval egy megfigyelő terem.- vakarom az államat.
Oda megyek a gépekhez és kutakodok. Sajnos áram nincs. Mivel értek az ilyen dolgokhoz ( hisz mérnök és mechanikus skillem van a tökéletességig fejlesztve), meg nézem a vezetékeket, hogy merre vezetnek. Majd követem arra amerre vezet. hidegek a kövek és eléggé lengén vagyok öltözve. A vállamat jobban megnézem, hogy milyen rajta a heg.

// Ohh yeah. Alig várom már.//

Megnézed a vezetékeket de úgy tűnik nincs bajuk.Látszólag szimplán nincs bekapcsolva a gép.A vezérlőt lesed vajon melyik gomb lehet a megfelelő.Persze ahány vezérlő annyi szokás.
Követve a vezetéket annak egy része a falban halad tovább,feltehetőleg a másik terembe.A maradék közül egy a falon keresztül a villanykapcsoló felé,míg a többi szétágazik és kivezet a folyosó irányába is.Bizonnyal össze van kötve a hálózat.
Miközben ezen töprengsz hirtelen nagy csörömpölés hallatszik a folyosóról.Valami fémtál eshetett le.
Ha kitekintesz rájössz hogy nem egy fémtál hanem az egyik kórházi hordágy dőlt fel.A kiesett darabkák még mindig gurulnak ide oda,de a tettesnek nyoma sincs.
Kissé nyugtalanító a dolog...

...persze ott van még a computer is ami adatokat tartalmazhat,viszont hacsak nem valami véletlen történt,akkor nem vagy egyedül.

Megnéztem a vezetékeket, de rájöttem ,hogy csak egyszerűen kivan kapcsolva a a számítógép. Megnyomom a zöld gombot és közben valamit hallok kintről. A folyosón egy hordágy dölt fel. ezek szerint vagy a gravitáció, vagy valami más.
- Hello van ott valaki?! . ordítok reménykedve, hogy nem egyedül vagyok ezen az idegen helyen. Várok 5 másodpercet, ha nem történik semmi, akkor visszamegyek a géphez, de előtte bezárom az ajtót. majd megpróbálok kutakodni, hát ha találok valami információt.

Iván kiáltása némi visszhangot generál a kongó folyosókon,de ezt leszámítva semmi reakció.Bármi is csörömpölt annak nyoma veszett.Elég ijesztő,bár Iván nem épp a félős fajta.
Az ajtót bezárni nem lehet csak behajtani,mert a retesz ami automatikusan zárja kint lifeg még mindig.Valószínűleg ennek a kis elektronikai malőrnek köszönhette hogy ő is bejutott.Amúgy ha sikerülne bezárni akkor kétségessé válna a kijutása is a megfelelő biztonsági szinttel rendelkező, személyzeti kártya nélkül.
Így hát kénytelen nyitott ajtónál dolgozni.A zöld gomb megnyomása eredménytelen,de ezt megtapasztalva rájön hogy akkor sok mindent nem ronthat el azzal ha végigzongorázza mindet.
Rátalálva a gombra ami fölött egy villámra hasonlító jel van, végül életet lehel a gépbe.

....Rendszer bootolás....
....Adatok lekérése....
....Kérem üsse be a jelszót:****** ***** .....

A jelszó egy szövegdobozba kerül bele és a hátteret pedig egy közismert cég logója biztosítja, amit a GrandCorpként ismertek.A nagy logó alatt pedig a Neo-Pharm felirat olvasható.
Sajnos az egyetlen amit a műszerek nélkül (és még ez is mondhatni elég jó teljesítmény) az csak az hogy a jelszó két szóból áll.
Az első 6 betűs a második 5 betűs.....Iván kénytelen lesz kisilabizálni a kódot felelevenítve minden ismeretét ezekről a cégekről,hogy bejusson a rendszerbe.

Technikai ismeretének köszönhetően sikerül egy háttérkonzolt behoznia amivel a próbálkozási lehetősségek számát képes végteleníteni,így a rendszer nem fogja kizárni akár hányszor is fut neki.
//A reagba több lehetősséget is beírhatsz //

Közbe persze elkezdhet agyalni hisz a Grand Corp vállalat egy ideje már evakuált a földről.Vajon mi lehet az összefüggés a Destiny legénysége,a vállalat és az ő jelenlegi állapota között?

Nem tudtam becsukni az ajtót, és egyre jobban izgatott, hogy mi okozhatta ezt a zörejt. Lehet, hogy csak az idegeim játszadoztak velem, de nem vagyok benne biztos.
A számítógépnél ülve egy logo jelenik meg. Neo.Pharm. Nem ismerem a céget. Sőt jelszót is kér. Első hat betű. A második 6. Sajnos nem tudom mi lehet a jelszó, pedig érdekel, hogy mi a fenét keresek itt.
Sebaj a gépet ott hagyom és kimegyek. A T elágazás környékén körül nézek. A talpam alatt hideg a talaj. Csak egy tógám van, ami takarja a férfiasságomat. Párszor kiropogtatom a nyakamat, majd csinálok pár kar körzést, hogy vér pumpálódjon.

//Innentől megbeszélés alapján átveszem a kalandot//

Ott hagyod hát a gépeket, kimész és elkezded az edzést. Mintha valami fura hangot hallanál a hátad mögül. Gyanús lesz a szíved hevesebben kezd el verni, egy árnyat látsz a folyosónál, de a lámpa mögötted van. Idegesítő érzés tölt el, sziszegő hangot hallasz, megfordulsz, arcodba csapódik valami fekete cső szerű, hátra esel. Ekkor látod, meg hogy a fali panel szakadt le. A másik szobából csipogás hallatszik, és egy kis fény villódzás is. A T elágazás felől viszont semmi mozgás.

Ahogy megcsináltam a karkörzéseket, egy furcsa érzés fogott el. Valami megmozdult a folyosó végén.Hangokat hallottam a hátam mögött. A szívem majd kiugrott. Éreztem, hogy elönt az adrenalin. Régi cimborám jutott eszembe. Banán feje van, fekete mint a hangya, és gyorsan fut, mint a gyalog kakukk. Összeszedem magam. Mindez 2 másodpercet vett igénybe, ahogy lejátszódott ez a folyamat bennem. De olyan volt, mintha 1 órát álltam volna.
Hirtelen hátra fordulok, és riadtan nézek a semmibe.
- Huh a francba, de megijedtem.- törlöm meg a homlokomat az alkarommal, mert kivert a víz.
De eközben valami megtámadott, és a földre terített.
- Áhhh- Riadtan kapok az arcomhoz, hogy leszedjem az arctámadót, de nem az volt, sőt nincs már semmi ott, mert elestem. Amint jobban körülnéztem, láttam ,hogy a fali panel esett ki.
- Uhh de kurvára megijedtem!- szorítom ökölbe a kezemet, hogy ne remegjek. Egész testem fázott a hideg padlón. meztelen voltam és esetlen ezen a terepen. Sehol senki. Nincs ruhám. Sőt, nem tudom hol vagyok, és egyre csak parázok. Miért kerültem ide? Hol vannak a társaim? Hol van Bisur a hülye gránátjával? Mi történhetett vele?
A folyosó tiszta volt, már mint úgy, hogy nem volt mozgás, de még mindig minden szerte szét hevert. A szomszédos szobából fény áramlott ki, és valami csipogó hang szűrődött ki.
Feltápászkodtam és a kiakartam nyitni az ajtót. Már untam, hogy egyedül kell lennem ezen a helyen. Magányosan és senki sem fedezi a hátamat, és én sem a másét. Mintha egy új paradicsomban születtem volna újjá, és én lennék Ádám, de hol az Évám?

Kicsit odafagytál a padlóhoz és az elméd tele van félelemmel. A szemed sarkából újra megpillantasz egy árnyat, de hogy a képzeleted szüleménye, vagy valami más azt nem tudni. Belépsz, enyhe kék fény pislákol át egy félig nyitott ajtó mögül, a gép még mindig a jelszót várja, ki tudja meddig. És ekkor mintha máshová kerültél volna, egy hangot hallasz, egy nő hangot.
- Gyere ne félj, gyere szépen, itt vagyok, segítek!

A félelemtől összezavarodtam volna? Vagy csak valamilyen gyógyszer hatása alatt állok? Árnyékokat látok cikázni. A félig nyitott ajtón át pedig kék fények szűrődnek ki, amik magukhoz vonzanak. Egy nő-i hangot hallok, ami hívogatni kezd. Segíteni akar? Segítség? Ez jó, nagyon jó.
- Ki az, ki van odabent? - majd jobban kinyitottam az ajtót, és beléptem. Kicsit terpeszben voltam, hogy akár mikor ugrásra készen legyek. Körbe néztem a szobában.

Bizonytalanul de belépsz, odabent kék monitorok, mindegyiken ugyan az a kép:
Egy ismerős nő áll egy szobában, Doki az, elmondja a szöveget majd egy nagy fekete idegen lép felé ekkor újra indul kép.
A földön mindenhol cuccok hevernek felborogatott asztalok, papírok, a szemed valami csillogón akad meg. Majd valami feltűnik, biztosan megmozdult valami mögötted. Érzed az ereidben, nagy levegőt veszel és a monitort bámulod, kicsit zavarban vagy. Egy biztos, érzed nem vagy egyedül...

A szobában sötét volt, csak a kék monitorok világítottak. Egy nőt láttam a monitoron keresztül.
- De ismerős az arca. De hisz ez a Doki.- döbbenten állok a monitor előtt, amikor látom, hogy egy kedves ismerősömet láthatom. ami megborzongatott, az az, hogy a doki nő közelébe lép egy hatalmas idegen. Jó nagy dög.
Valami megmozdult, és csillogott. nah neh, nah neh. Ez ez nem lehet igaz. A testem remegni kezdett.
- Áhhhh!- kiáltottam félelmemben, és nyomtam egy bukfencet, majd megnéztem, hogy mi van mögöttem. Csak remélni tudtam ,hogy idejében elgurultam onnét. Ha valami meg mozdul, akkor félre ugrok, és kifutok az ajtón, amit majd befogok csukni. De vajon mi volt az a csillogó valami?

Kiráz a hideg verejték, izmaid feszesek, ki tudja mit nyomtak itt beléd. Amikor megindulsz a szíved dobban egyet, és inkább csak elesel. A monitoron újra és újra ismétlődik a kép, és megpillantod a kezednél heverő fegyvert, egy szolgálati pisztoly, szép fényes. Viszont nincs időd neki örülni, hörgést hallasz a hátad mögül, felnézel és a monitor elsötétül, valami felszisszen.

Annyira pánikba estem, hogy nem tudtam ugrani, hanem inkább elestem. Ennyire szerencsétlen lennék. De mint mindig. a rosszban is van valami jó. Mert találtam egy szolgálati pisztolyt. A monitor elsötétült, és sziszegést hallottam. A hideg is kirázott, szinte már annyira féltem. Belese mertem gondolni, hogy megvan töltve a pisztoly, helyette inkább kipróbáltam, és lövöldözni kezdtem a sziszegés irányába, és próbáltam kivenni az alakját, a torkolati tűzben. Fekvőhelyzetben maradtam, de ha valami rám ugrana, akkor a pisztollyal meg lövöm.

Reszketnek a belső szerveid, az agyadban átvette a halál félelem az uralmat, megfordulsz, remegő kézzel célzol a hang irányába, viszont a pisztoly csak kattan és kattan és kattan. Majd újra világítani kezd a monitor. Szemed elé tárul ellenfeled.
Fekete kemény páncél, banán alakú fej, mindenhol nyálkás, szája kinyúlik. Csak a méretével van baj, óriási, de mégis kicsi. Az egész akkora mint egy patkány, de egy normál csótányhoz képest ez egy óriási darab. A gusztusos sváb bogár szisszen még egyet majd eltűnik. Valami fura hangra leszel figyelmes, a szíved ver mint egy dob, de meglátsz valamit a háttérben, egy papírlapot, rajta hat karakter:
OZT 453

Üres a tár? Nincs lőszer! A pisztolykattanása betöltötte a szobát. Az idő megszűnt létezni, minden lefagyott. Majd a monitor fénye újra megvilágította a termet. Kezemben a pisztoly egyre nehezedet.
- Egy bogár?- nézz értetlenül, a szörny szülöttre. - Hát a magad nemében szörny vagy, de nem az amire számítottam. Huh - megkönnyebbülve veszek levegőt, és feltápászkodok. Észre veszek egy cetlit, amin számok és betűk vannak.
- OZT 453? - nézek rá gondolkodva - Hány karakter is volt a jelszó a gépnél? 5?7? 6? igen 6. Ez a kód lesz.
Nem sietem el a dolgot, hanem keresek egy tárat a fegyverhez. ezek után megyek a számítógéphez, és feltöröm, minden adatott megnézek, amit csak lehet, és mindent elolvasok. Megnézem, hogy jelenleg hol vagyok, és milyen az épület terv rajza, hát ha megtalálom a kijáratot, és egyéb helyiséget.

Felállsz, és kisétálsz, elég hideg van de már megszokhattad. Szédülni kezdesz, de végül eltántorogsz a gépig. De rosszak az emlékeid, a kódnak két része van egy 6 és egy 5 karakteres, az első hat már megvan, ezzel csak korlátolt hozzáférést kaphatsz. Töltés közbe ellenőrzöd a fegyvert, csak fel kellet húznod és láthattad is bepattanni a golyót a helyére. Hirtelen bejön egy üdvözlő panel, különféle információs panelek, és mellette egy hosszú lista, ráismersz hogy ez egy fájl kezelő és néhány disc is hever ott. Viszont amikor nyitogatod a fájlokat csak számokat látsz, nem vagy képes megtekinteni a tartalmat.
Hirtelen csípést érzel a bokádon, lenézel és az előbb látott csótány majszolja a lábad, lerúgod magadról, majd sok szisszenés mindenhonnan, hirtelen a résekből rengeteg csótány gyűlik köréd.