Melburne- Földalatti kutatóközpont

Lenyomod az entert, amire egy egész kis lista siklik a szemed elé:
cd
md
cls
copy_con
del
dir
tree/f
ren
type
exit
cd..
xn

Ahogy végig nézed a listát, az utolsó parancs kitűnik a sorból ezzel még nem találkoztál, míg a többit ismered. Ahogy körbenézel a szobában minden, fel van forgatva, szekrények tárva-nyitva papírok még jobban szétdobálva, a csótány teljesen agyon taposva hever, az ajtó pedig csukva van. Ahogy elrakod a fegyvered észre veszed, hogy némileg meg van tisztítva, néma csend honol, úgy érzed mintha teljesen bekattantál volna, csak bámulod a villogó kurzort a képernyőn.

Kezdek bekattanni. Nem értek a számítógéphez. Inkább otthagyom. A szobában ki vannak nyitva a szekrények. Furcsa, mintha eddig nem lettek volna. papírok mindenütt. Felveszem az összeset és bele-bele olvasok információ után kutatva. Ha ezzel végeztem, akkor a fegyverem után kapok, ami szépen megvan tisztítva. Érdekes, eddig nem volt? Hogy kerül ide egy tartalék tár? Nincs mit tenni. Kilépek az ajtón, és átmegyek megint az 5 ajtós helyre. De előtte jól szétnézek, hogy hátha megtalálom az alient. Azután megpróbálom a másik ajtón bemenni.

Elkezded olvasni a papírokat, először semmi különöset nem találsz, ám egy jelentés szerűn megpillantasz egy nevet Dr. Simpson és ahogy tovább olvasod kiderül ő itt a felettese mindenkinek. De a többi papíron csak érthetetlen kémia egyenleteket és ábrákat találsz.
Ezután ismét a folyosóra mész, sehol nem találsz idegent, ami jó jelnek tűnhet, de az előbbi sem lóg ott ahol legutóbb... Bemész a másik folyosóra, az első ajtó még mindig nem nyílik, egyet-kettőt villódzanak a fények majd gyengébben kezdenek el világítani.

Dr. Simpson. Ki vagy te? Majd kiderítem. Kilépve a folyosóra, nem találkoztam idegennel. Amelyik a plafonon lógott, az eltűnt. Szerencsém volt, de ez csak a vihar előtti csend. Biztos itt piheni ki magukat a lények. A folyosón az ajtók zárva vannak. Valamit megpróbálok. Kinyitom az egyiket ha sikerül. Ha nem, akkor elmegyek valamerre.

// Bishop segíts kérlek. Adj pontokat, hogy mik a lehetőségek, hova mehetek, mit csinálhatok, mert így csak a folyosón össze vissza sétálok, és nem haladok semerre. //

//Nyugi fog ez menni, ez volt a nyomozós rész...//

Az egyik ajtó kinyílt, egy kis szűk folyosó volt mögötte, amin végig haladtál és egy nagy térre értél ki. Mindenhol különféle járművek, dzsipek, motorok, egy APC és még egy kisebb űrhajót is megpillantasz, viszont itt alig van fény és a vas padlózat hangosan kopog, ahogy lépkedsz rajta. Ahogy mész előre ott hever egy szét marcangolt test, mellette azonban ott van még egy M41AE-s is. Felveszed és ellenőrzöd, semmi baja azon kívül, hogy csupa vér, ekkor mintha leugrott volna valami a hátad mögött és lépéshangokat is hallasz.

Végre nyitott ajtóra találtam, ami mögött egy hosszú folyosó volt. Végig sétáltam rajta. Lépteim hangos koppanását hallottam a zord fém padlózaton. Majd egy térre érkeztem, ahol sok gép pihent. Beleszimatoltam a levegőbe. Láttam egy űrhajót is. Nagyon megtetszett. Remélem betudom indítani, vagy legalább egy vészjelzést küldeni a bázisra, hogy életjelet adjak magamról.

Egy hullánál találtam egy impulzus karabélyt. Elvettem tőle. csupa vér volt és megtisztítottam. Szegény embernek az arca meg volt dermedve. Vajon honnét jött a támadás.

Ekkor valami huppant a hátam mögött, és lépéseket tett felém. Nem tudtam mire vélni. Gyorsan oldalra bukfenceztem, azután pedig megfordultam a karabéllyal és célozni kezdtem. Ha ellenséget látok, aki támadni készül egyértelműen, akkor meghúzom az elsütőszerkezetet, és újra hallani fogom a régi ciripelő muzsikát, ami mindig minden helyzetben megnyugtatott.

Ahogy vetődsz egyet, érzed ahogy a szívizmaid ismét megfeszülnek és rosszabbul érzed magad, de nincs időd összeesni. Egészen biztos, hogy láttál valamit befutni egy sötét sarokba, majd enyhe zörgést is hallasz, a mennyezetről lelógó láncok csörögni kezdenek. Szépen kihátrálsz és a pulzusod is helyre áll. Most viszont felmerül benned a kérdés, jobb lenne az ellenségeddel foglalkozni, vagy eltűnni innen. Érzed, hogy egészségi állapotod sem a legjobb, lázasnak érzed magad.

Mintha valami elfutott volna. fejem felet a láncok megcsörrentek. puskámmal oda céloztam ,de megint nem láttam senkit. Az állapotom nem a legjobb, de túlélem. Nagyon fura érzésem támadt. A hozzám legközelebb eső járműhöz rohantam, majd fedezékbe húzódtam, ezután meg kerestem az űrhajót, és oda lopakodtam, ahogy tőlem telt. Fel megyek az űrhajóba, és lezárom, az ajtót. Minden kirekesztek. majd átfésülöm a terepe. Bármi megmoccan, azt agyon lövöm. Lámpámmal kutatok, ha nincs semmi, akkor elhúzom a csíkot, vagy küldök egy vészjelzőt a bázisra.

Szépen fedezékbe helyezed magad egy dzsip mellett, de sokáig csak a láncok csörgését hallod. Miután az is abba maradt és nem ért támadás egészen az űrhajóig mész, egy kisebb szállító hajónak tűnik, viszont csak a raktéren át tudsz bejutni, bent mindenféle doboz, látszik, hogy gyorsan akartak távozni de nem sikerült, ezt a vérnyomok is tanúsítják. De a raktérből a hídra vezető ajtó le van zárva, de ahogy dobbantasz egyet érzed, kong az alattad lévő lemez.

A dzsipnél meghúzódtam, majd az űrhajóhoz mentem. Nagyon izgultam, mivel túl nagy a csönd, és ez sosem jelent jót. Egy kisebb szállító hajó volt a gépezet. Könnyen eltudom vezetni. Mindenfelé dobozok, és vérfoltok. Az emberek sietősen távozni akartak. Hm érdekes. Ezek szerint járt itt valami. Ahogy felléptem kongott alattam a padló. Tovább lépve a hídra vezető ajtó le van zárva. Nincs más választásom. Be kell jutnom valahogy. A dobozokat megnéztem, hátha találok valami hasznosat. Majd megpróbáltam lejutni a járatba, hogy a hídra léphessek.

Szétnézel, a sok holmi között kutakodva leversz valamit, ami nagyot zörren, betölti az egész hangárt a zaj. Gyorsan lehajolsz, és felkapod, egy kézi hegesztőt markoltál meg, de a lemezhez nem kellett, egyszerűen lepattintható volt. Átkúszol a koszos, hideg járatban, alig kapsz odabent levegőt, átvergődsz a hídra. Odabent borzalmas látvány fogad, emberi testrészek mindenfelé, vér nyomok és karmolások mindenhol. Ekkor hallod meg hogy a járatból, amiből az imént te is megérkeztél, csörtető hanghallatszik.

a dobozok átkutatása közben, egy hatalmas ricsaj ijesztett meg. A szívem majd kiugrott a helyéről. Egy hegesztőpisztoly esett le, de nem tudtam elkapni. Ijedtemben megremegtem, és felállt a hátamon a szőr. Eltettem a kis eszközt, majd a járatban kúszni kezdtem, és a hídra érkeztem. Mindenütt halott emberek. A padlózat véres volt. emberi végtagok és karmolások éktelenkedtek mindenütt. Alig egy kis idő elteltével arra lettem figyelme,s hogy a járatból csörtetőhangok szűrődtek ki.

A puskámmal megfordulva a járattal néztem farkas szemet. Hátrébb léptem, olyan másfél métert, és várakoztam. Ha valami nem emberit látok, azt egyből lelövöm. Idegesen fogtam a fegyveremet, de nem remegett a kezem. Arcomon éreztem az izzadság maró hatását.
- Istenem, kérlek, csak most ne legyek rosszul.

Megfordulsz és nem kell sokat várnod, egy idegen mászik ki a járatból, kapálózik feléd, de te tüzet nyitsz. Szépen szól a kezedben a fegyver, viszont az oldalán a számláló is szépen pörög, a lényt megviselik a lövések és visszahúzódik a járatba, a sav marja a padlót, a fegyver tára félig kiürült. A nagy izgalomtól a szíved ismét megfeszült, de most nem lettél különösebben rosszul, de valamit hallasz még a járatból és mintha valami koppant volna a hajó oldalán, egyre izgatottabb vagy.

Egyre izgatottabb vagyok a várakozástól. Jól sejtettem, egy banán fejű lény akart kimászni a járatból, de csak akart. Amint megláttam, az agyamban szikra gyúlt, és egy üzenetet küldött az ujjamba, amitől az meghúzta az elsütőszerkezetet. A fegyver szépen ciripelt a kezembe, és fokozottan kezdtem megnyugodni, ahogy ringatózott a kezembe. A torkolat fénye megvilágította az arcomat. A lény kapálózni kezdet, de nem akart meghalni. Egy kicsit oldalra billentettem a fejemet, hogy lássam a kijelzőt, ami vészesen ment lefelé.
- Dögölj már meg, te szemét!- kiáltottam rá. Amint az utolsó szó is elhagyta a számat, a lény vette az üzenetet. hátrálni kezdet, majd fészkelődött a járatban.

Picit felhúzott, de ami ezután következet, az szinte kirázott a bőrömből. Hallok valamit a járatból, ami baljóslatú számomra. De ami még tetézi, hogy a hajó oldalán is koppant valami.
- Uram atyám be vagyok zárva, és ki fogyok minél előbb.

Próbáltam összeszedni magamat. Gyorsan körbe néztem a hajón. Hát ha találok fegyvereket, gránátot. Megnézem a hidat, hogy tudok e üzenetet küldeni a Gateway-re. Nem tudom hol vagyok, ezért keresek valamit, amiről betudom azonosítani a helyemet. Valami csak van írva az utazási naplóban. Közben ha lehetséges küldök egy üzenetet: ( Csernovec Iván közlegény vagyok. Ismétlem Csernovec Iván közlegény vagyok. Vészhelyzetet jelentek, újabb mutáns xenoformokat fedeztem fel. Ismétlem, vészhelyzet jelentek, újabb mutáns xenomorfokat észleltem. Egy kutatóbázison vagyok, elszabadult a pokol.)- gyorsan hebegve-habogva mondom, mert nincs időm. Visszanézek a járatba, hogy tüzelhessek.

Körül nézve ismét a véres látvány fogad, de megpillantasz valamit, ami nagyon hasznos lehet számodra, egy lángszóró, és ekkor látod, meg hogy a hajó belülről tiszta korom. Odamész és felveszed, alig lötyög már valami a tartálya alján. Ezután leülsz a pilóta helyére, mert csak ott vannak használható műszerek, viszont az alap "gyujtással" csak egy-két műszer jelez vissza, vész jelzést csak egy gombbal tudsz küldeni. Viszont hamarosan lépéseket hallasz és valami felszisszen melletted.

Mindenütt vér, és hullák, de közöttük találok valami érdekeset a számomra. Egy lángszóró, aminek a tartálya alig lötyög.
- Hát öcsém ezek sem spóroltak!- körbe nézek, amikor felveszem a lángszórót, és látom, hogy kormos itt minden. Gyorsan leülök a pilóta helyére, és megnézem az állásokat. Hát nem kecsegtető a helyzetem, csak pár fény villog.
- A francba!- kiálltok egyet hangosan, és ráütök a vészjelzőre.

Majd felszisszen valami mellettem, és pont abban az irányban van a lángszóró is. A félelem és ijedség keveréke tehette vele, de én pont az ellenkező irányba ugrottam ki, úgy, hogy közben nyomjak egy bukfencet is. Akcióm közben pedig a nyakamban lógó puskámmal lőni kezdtem a lényt, ha látom, hogy nem használ, akkor bele lövök a lángszóró tartályába, hogy megsüssem vacsorára.

Ahogy oldalra kiugrasz, nyugtázod magadba, hogy jó döntés volt, mivel éles karmok csapnak utánad. Lövöd a lényt, de mivel látod, hogy egyre közeledik és egyre jobban vicsorog, a tartályt célzod. Amint eltalálod az felrobban, lángnyelv teríti be a hajót, még szerencse, hogy majdnem üres volt, mert még így is leszakadt egy panel, egyesen melletted landolt. De sikerrel jártál, a robbanás ketté szakította a lényt és egy csomó zöld sav csapódott rád, elkezded érezni, hogy valami mar.

Szerencsémre gyorsan reagáltam, így kitudtam védeni a támadást, úgy, hogy eltűntem előle. Egy hatalmas puffanást hallottam az ülőhelyem felől. A vállszíj segítségével gyorsan megtaláltam a puskám, így célba vettem a dögöt, és tüzelni kezdtem. Újra kezdtem megnyugodni. Az eszköz szépen ringatózott a karjaimban, és próbáltam elaltatni az alient. Sajnos, ő nem akart lefeküdni, ezért megfürdettem a lángszóróval, úgy, hogy belelőttem a tartályba. Nagyrobbanás történt, amitől az egyik panel leesett, és a híd világos lett a srága fényektől. Az alien savja rám hullott, ami marni kezdet.
Ordítani kezdtem a fájdalomtól, de ez nem oldotta meg a helyzetet, így megpróbáltam a ruháimat levenni. Ha sikerrel jártam, akkor újra meg ragadom a fegyverem, és a lyuknál őrt állok, hogy a többi lény ne juthasson be. Megnézem a fegyverem kijelzőjét.

A fájdalomtól ordítva tépted le magadtól a ruhát, ami akkora már meg is gyulladt, de tested bal oldalát megmarta a sav rendesen. És most már a fegyvered is kifogyott, csupán egy 1-s világít a számlálón, de a pisztolyod még mindig nálad van, de erre most nem igazán figyelsz mivel egy kisebb kemence lett a hídból, tűzcsóvák égnek mindenhol és sav marta lyukakból sincs hiány. Ledőlsz a földre a fájdalomtól, de fél kézzel még a járatra tartod a pisztolyt, néha-néha elhomályosul a látásod, de tartod magadba a lelket. Valami azonban kongatni kezdi a hajó amúgy is sérült oldalát.

Ég a testem, közben gyorsan letépem magamról a ruhát, de még így is a sav megmarta az oldalamat. A bőröm eltorzult, de még is arcom is a kínoktól. Fájdalmamban összeesek, és a fegyverem számlálóján, csak egy db golyót jelez.
- Szép kilátás! - nyögöm a fogaim közt.
vajon van benne gránát? egyféle képen tudhatom meg. De a puskát inkább magamra akasztottam, és pisztolyomat elővéve célozni kezdtem a járat felé. Majd felálltam ,de óvatosnak kellett lennem ,mert mindenütt lángcsóvák voltak, és sav marta lyukak. A hajó oldalán valami kongott, és ez nem tetszett. A légkör büdösebb lett. Körbe nézek a hajón és keresek valami helyet, ahol kijuthatok. Megnézem a lyukakat, majd a lezárt ajtóhoz megyek, és megpróbálom kinyitni.

Feltápászkodsz a nehéz fegyverrel a nyakadban, körbe tekintesz, igazi kis poklot látsz a híd helyett. A sav marta lyukak túl kicsik és át se marták a lemezt, viszont kezdesz megpörkölődni. Gyorsan az ajtóhoz sietsz, ahol meglepetésben van részed, ahogy próbálkozol a nyitással valami megragadja a lábad és behúz a járatba. Ez olyan gyorsan történik, hogy csak arra eszmélsz fel, hogy a járatban vagy, a fejedet jól odavágtad, a lábadat éles kezek rángatják.

Nagy nehezen feltápászkodok a fegyveremmel. A levegő egyre melegebb, és égetni kezdi az orromat. A lyukak nem elég mélyek ,hogy kitudjak menni. Az ajtónál próbálkoztam, miközben valami megragadta a lábamat.
- Ó,ó!- hirtelen magam elé nézve mondtam ezt. A pupilláim ki voltak tágulva, és tudtam, hogy mi történik.
Éles karmok hasítottak belém, és lerántottak a járatba. azt hittem itt a vég, de észhez tértem, amikor a fejemet nagyon erősen bevertem. Egyik kezemmel a helyét vakargattam, a másikkal pedig pisztolyt rántottam. A karmok egyre mélyebben hatoltak a lábamba. Nem volt szerencsém.
- Áhhh, a fene egyen meg, te disznó!- felültem, és ordibálni kezdtem a banán fejű társammal. Vajon Bisur mit csinálna ilyenkor? tuti elő venné a kését, és levágná a csótány karját, de én sokkalta gonoszabb vagyok Bisurnál. A pisztolyommal a fejét kezdtem elsőnek lőni, úgy, hogy közben vigyázok a lábamra. Hol a szája nyílását céloztam, ahol a sok kis fogak sorakoztak, hol a vállát, ahogy engedhettem a lábaimtól.
- Nesze! Egyél ólmot!- vettettem elé, miközben sűrűn bele eresztettem a táramat.

Nem sok idő telik el, de te mégis úgy érzed, mintha órákba telne meghúzni a ravaszt és várni a kellő hatást. Célozni nem igen tudsz a füsttől és a sötéttől de az egyenes járatban többször is meglövöd a lényt, meglepetésedre azonban most nagy visításokat hallasz, és mintha kisebb robbanásokat is. A lény holtan esik össze, félig már kirángatott a járatból, de ő is félig jött csak ki onnan, a felső teste teljesen hiányzik. Alig kapsz már levegőt a füsttől, hallod, hogy a másik oldalról tűzropogás hallatszik.

Szerencsémre eltaláltam a lényt nagy nehezen. Rosszul is láttam a füsttől, meg persze a fejemet is eléggé erősen bevertem, ami közre játszhatott ebben a szituációban. A lény visított, és robbanásokat is hallottam. Nem tudom, hogy mi lehetett az, de a táramban lévő golyókat belerepítettem a lénybe. Nem hagytam semmit a véletlenre. Volt még egy táram, azt betöltöttem. Imádtam a pisztolyom kattanó hangját. Szerettem, ahogy a kis marokfegyver csillogott villogott. Mindig nyugalommal töltött el, hogy egy ilyen eszköz van nálam. kinéztem a járatból a pisztoly a mellkasomnál tartva. Körbe néztem, ha tiszta a terep, akkor kimászok a járatból. ha még sem lenne tiszta akkor lelövöm az alient, ha épen támadna akkor lehasalok.

Nagy nehézkedések árán, de kijutsz a járatból, körülnézel, semmilyen ellenséget nem látsz. Azonban lábad erősen vérzik és nagyon fáj, már elég sok minden történt vele. Pisztoly tárazás közben a tár szokatlanul nehéznek tűnt, lehet ki vagy merülve. De mielőtt belemerülhetnél a gondolataidba, vagy a lábaddal tudnál foglalkozni feltűnik egy hang, erős sziszegés. Megfordulsz és látod a járatból egy nagy lángnyelv üt ki, különös szag kezd el terjengeni, szíved elkezd kalapálni, mintha nyomná a puska súlya, és egyre jobban húzná.