Síkság

A szerencse csak remélhettem, hogy még mindig mellettünk áll; a homokviharban meg is fulladhatunk, ha nem vigyázunk.
Martinez már elment fedezéket keresni, de azért amennyire lehetett jeleztem nekik, húzzanak az arcuk elé valamit, ha van gázmaszkjuk az is jó, mert megölheti őket a por. Hogy hallotta-e valaki? Nem tudom, mert lehet, hogy ez már csak a fejemben történt meg.
Volt egy kisebb üregféle, oda behúzódtam, a shemagom az arcomra húztam, és reménykedtem a legjobbakban.

Megmenekültünk a predatorok támadásától, és mentünk tovább a hegy teteje felé.
A vizünk azonban elfogyott. Ez a kisebb gond. A nagyobb Ryushi "barátságos" időjárása: hatalmas homokvihar közeledik felénk. Tudom milyen alattomos a por. Dönthettem: vagy a porban megfulladok, vagy megsülök a maszkomban. Az utóbbit választom. Felveszem a maszkom és igyekszem a többiekkel együtt haladni.
Reznov hirtelen eltűnik, egy lyukba bújik. Utána megyek, és remélem beférek.

Mikor már úton voltam megláttam az egyik társamat, aki egy savvérű fejét emeli a magasba. Odamegyek hozzá, de látom rajta, hogy fiatal még és csak most esik át a beavatásán és tőlem kér útmutatást. Eközben a két lény ismét feltűnik a horizonton.
Leszállok a társam mellett és oda megyek hozzá.
- Ketten meg tudjuk ölni ezt a két szörnyeteget! Egyet már magam intéztem el, ez lesz a második. Ha van vállöveged, akkor használd, mert ezek igencsak szívós dögök.
Majd harcra készen vártuk, hogy ezek a dögök ide érjenek, mivel ketten igencsak jól meg tudjuk úszni a támadást.

//Kérésre innen átveszem a kalandot, mivel a Staff részlegben nem volt pontos leírás, így innentől az én és a ti alkotásunk lesz. Színt a félreértés elkerülése végett nem váltok//

Reznovnak és Smithnek sikerül valahogy bepréselniük magukat abba az egy üregbe, amiről kiderült nem is olyan kicsi. Viszont Martinez döntése nem volt túl célszerű, eléri ugyan a hegy tetejét, de ekkor kapja el a homokvihar és a nagy szél és kavics ár, megindítja lefele a lejtőn, gurulás közben, elejti a fegyvereit és egy sziklának csapódik. Szerencsére túl nagy sérülést nem szenvedett, de egy kavics megrepesztette a maszkot.
Eközben az üreg megtelt homokkal és sötétség lett odabent, mint egy lavina után, egymásnak nyomódtok, a levegő fogytán van.

*El értem a hegy tetejét, de ez egy rossz döntés volt. Elkapott a szélvihar és lelökött a lejtőn és neki gurultam egy sziklának. -Áhhh, a fenébe! Ordítottam fel fájdalmamban majd fel tápászkodok, de észre veszem, hogy megsérült a maszkom. Gyorsan a jobb kezemet a repedésre rakom és elkezdek keresni valami fedezéket. *

Bár semmit nem láttam, azt éreztem, hogy szorul a hurok a nyakunk körül: a homok egyre jobban behatolt az üregünkbe, ami nem is volt olyan kicsi, mint amennyire gondoltuk; megfogtam Smith karját, ha egyáltalán a karja volt az és beljebb rángattam, talán találunk valami félreeső járatot és nem fulladunk meg..

// Michael Smith, innetől mesélői NJK-ként vezs részt a kalandban, hogy haladjunk is. Természetesen akármikor bekapcsolódhat, addig vigyázok rá //


Reznov megragadja Micheal karját és lejjebb hatolnak a járatban, öt méter mélységben el is érik annak az alját, alig van fény és csontok hevernek a földön. Egy idő utána szél őrült süvítése is megszűnik, majd beáll a néma csend, amit csak a csontok ropogása tör néha meg. Levegő még van, de úgy tűnik elfogyott az út.
Martinez a résre tapasztja a kezét és botorkálva egy szikla mögé húzódik, de amilyen gyorsan jött, úgy ment el a homokvihar, testét jó néhány kő eltalálta, de súlyosabb baja nem lett. Viszont most nem látja sehol társait, és egy igen nagy kiáltást hall, nem embertől származik, ragadozótól!

*Szerencsémre találtam egy sziklát ami mögé elbújók, de igen hamar elmegy a homokvihar. Néhány kő eltalált, de nem szenvedtem súlyos sérülést. Sehol se látom a többieket és kezdek aggódni és aggodalmam nagyobb lett amikor meghalók egy kiáltást ami nem embertől származott. ~Istene segíts rajtam, ezek vissza jöttek.~ Mondtam magamban és elkezdek futni egy egyenes úton, mert nincs fegyverem csak a késem, de azzal nincs esélyem ellenük. ~Hol lehetnek a többiek.~ Mondtam magamban futás közben.*

Smith elájult, behúztam a járat közepére, majd meggyújtottam egy jelzőfáklyát, legalább ez biztosított nekünk valamennyi fényt.
Fülem a falaknak tapasztottam, és mintha víz csobogását hallottam volna..
Ez a csend ami ránk telepedett maga volt a paradicsom. Egyenlőre nem tűnt úgy hogy bárki bejöhetne, mint ahogy mi sem mehettünk ki. Ez jó.
Elég őrült dolog volt ez az egész...
Martinez vajon még él?
Nem számított, mint ahogy az sem, ha itt fulladunk meg. Ha Smith felébred megvizsgálom vele a kijutási lehetőségeinket, de addig az lesz a legjobb, ha erőt gyűjtök: elővettem kis csomagjaim közül némi ételt és talán utolsó vacsora gyanánt merengő gondolataim között rágcsálni kezdtem.
Néztem magam elé, mereven, így elég sok idő volt, mire felfogtam mik hevernek körülöttünk: csontok!
CSONTOK!
- *rvaéletbe!
Még itt is! Gyorsan betömtem a számba a maradékot, majd a kezembe vettem a koponyát...olyan fura volt. Vajon rám is ez vár?

*Mikor fel értem a hegy tetőre észre vettem egy ajtót ami félig ki volt félig nyitva. ~Köszönöm istenem~ Mondta magamban izgatottan, de nem örültem sokáig, mert eszembe jutott, hogy üldözik. Oda megyek az ajtóhoz és megpróbálom tejesen kinyitni és bemenni, ha sikerül akkor megpróbálom becsukni az ajtót és utána körbenézek bent. De közben elő vesszem a késemet szükség esetére.*

//Bocsi, hogy nem írtam, nem tudtam eldönteni, hogy végülis mi történt velem//

Először Reznov mozgásának hangját veszem észre, majd lassan a látásom is kitisztul.
Reznov egy jelzőfáklyával csinált némi fényt. Milyen békés ez a barlang a kinit világhoz képest
Miközben körbenézek a teremben, észreveszem, hogy felfelé vezet egy járat:
- Reznov! Találtam egy lehetséges tovább jutási lehetőséget, valószínűleg a hegy tetejére visz... Mi a baj haver? - Reznov elképedt arcát nézve követem pillantását. Mi a ...? Csontok!?

- Üdv újra a valóságban Csipkerózsika!
Szemem továbbra sem vettem le a maradványokról miközben köszöntöttem Smith-t.
- Tovább jutási lehetőség? Hova barátom?.....
De legyen, ha nem gond én nem szeretnék felfelé menni, a falakban mintha víz csobogását hallanám, talán van barlangi tó is, ott feltölthetnénk a készleteinket. Ha arra nem találunk kiutat, akkor megyünk felfelé, de addig tartalékoljunk.
Nem hiszem hogy Marti még él, kinn nem vár már ránk senki, csak azok a mocskok. A küldetést be kell fejezzük, legalább annyira, hogy kijussunk innen.
Felálltam, a fáklya már elaludt, nem pazarlok többet.
Felvettem az éjjellátóm, ne legyünk vakok.
Magam elé tartottam megviselt fegyverem és elindultam a járatban, miközben lépteim alatt csontok ropogtak.

Hosszas tanakodás után az oldalsó járaton indulunk el. Szerencsémre, mert ha az én kívánságomnak megfelelően felfele indulunk el, egy barlangomlás maga alá temet minket.
Ahogy haladunk előre észreveszünk egy sínpárt.
-Bányászcsillék? - kérdezem Reznovtól.
-Val'szeg.
-Akkor keressük meg a kapcsoló táblát, amiről indíthatók ezek az izék. Szerintem a barlangomlás előbb-utóbb ide is eljut, és nem szeretnék alatta lenni.
Miközben keresünk Reznov hirtelen megragadja a vállam, nem kis ijedséget okozva nekem.
-Mi a...?
-Psszt! Ott mozog valami.
Nem kellett több. Lekapom a táskámat a hátamról, és előbányászom belőle a mozgásdetektorom. Hál' Istennek működik. Gyorsan köszönetet mondok a tervezőknek, majd élesre állítom a készüléket.

Nem kis por kavarodott fel a levegőben az omlás miatt, ez sikeresen összekeveredett az izgalom hatása miatt rám tört izzadsággal.
Ez már nem embernek való.
Bár a hely is veszélyeztette az életünket, további aggodalomra adott okot a néha fel-felbukkanó mozgás.
Arról a lehetőségről letettem, hogy vadász lenne, azok nem kertelnek ennyit. Idegen? Az is már rég végzett volna velünk. Talán. Majd kiderül.
Smith mozgásérzékelője legalább esélyt ad a váratlan támadás kivédésére.
- Ha ez egy bánya, akkor jobb, ha a megerősített részén közlekedünk, a sínek mentén. Kell lennie valami kijáratnak, ha beképzelem felvonónak, elég mélyen vagyunk. Talán megtaláljuk azokat az embereket, akik miatt jöttünk, hátha elbújtak itt lenn....és nem zabálta meg őket senki.
Szép komótosan haladtunk előre, miközben a mozgásérzékelő be-bejelzett.

*Sikerült bejutnom az épületbe és sikerült becsuknom az ajtót, bent nagyon sötét van alig látok valamit, de van egy kis pislákoló fény. Ezért elindulok arra felé egy kicsit meg nyugodtam, mert sikerült leráznom az üldözőimet, de kést még mindig a kezembe tartom szükség esetén. Hamarosan elérek egy lépcsőt észre veszek fönt egy mozgást. Egy kicsit elbizonytalanodok, mert nem tudom, hogy mi az ott. ~Lehet, hogy egy xenomorph, de ez nem biztos.~ Mondja magában és felszólt. -Van ott valaki, ha igen válaszoljon! Miután felszólaltam megnéztem, hogy működik-e a maszkomba beépített éjjel látó berendezés.*

*Nem érkezett válasz a felszólalásomra, helyette valami madár hangot hallok, de nem biztos. Még az éjjel látóval se láttok semmit se lent, se fent. Az adrenalin kezd túl tengni benne. Elindulok felfelé és a késemet a kezembe tartom, hogy felkészüljek egy esetleges támadásra. ~Istenem segíts rajtam!~ Mondtam magamban és lassan felfelé megyek.~Vajon mi lehet a többiekkel?~ Kérdezem magamtól.*

Ha nincs éjjellátóm, már rég elvesztettem volna a tűrőképességem és megöletem magam egy kirohanással.
Biztonságos (?) részen haladtunk, legalább a hirtelen omlás miatt nem kellett aggódnunk. A levegő sokkal hűvösebb volt, mint odakint, már néha túlságosan is hideg. De emlékeim szerint, ez még mindig istenesebb, mint az a kazán ott kinnt.
Az idő ennek ellenére megint csak sürgetett minket.
- Smith, most megpróbálkozom a felettese lenni, de a döntés közös. A lépcsőn menjünk, nem bízom a felvonóban. Mielőtt elindulunk felfele eldobunk pár füstgránátot, ne jöjjenek utánunk.
Ahogy közeledünk a lépcsőhöz egy pillantást vetettem a hozzám közelebb lévő csillére: értékes fémeket hozott ki. Valahol lennie kell akkor egy olyan helynek is ami elhelyezi ezekbe az anyagot...és egy irányítóterem. Ezt igyekszem majd észben tartani.
Elővettem megmaradt készleteimből egy füstgránátot, leginkább a csipogás motivált ebben, ami jelezte társaságunk lesz.
- Smith, maga halad elől, én fedezem, ha egyetért!
Fogtam, eldobtam, a gránát füstölni kezdett.

Viszonylagos biztonságban (egy bányában ha nem tud az ember fejére omlani a plafon az már biztonság) haladunk tovább, mígnem elérünk egy állomást, ahonnan egy futószalag és egy lépcső megy tovább.
- Smith, most megpróbálkozom a felettese lenni, de a döntés közös. A lépcsőn menjünk, nem bízom a felvonóban. Mielőtt elindulunk felfele eldobunk pár füstgránátot, ne jöjjenek utánunk.
Remek, ennek itt az agyára ment a bezártság, felesleges parancsolgatni. Épp akartam szólni, hogy én is jónak látom a lépcsőt, mikor a mozgásjelző elkezd csipogni, majd Reznov egy füstgránátot dob a mozgások irányába. Így nem szólok semmit csak annyit:
- Igenis!
A karabélyt, amit még kint zsákmányoltam az egyik elesett közlegénytől, kibiztosítom, majd intek Reznovnak, hogy indulhatunk. Kézbe véve a mozgásjelzőt elindulok a lépcsőn lefelé.

*Már egy ideje felfelé haladok, amikor érzem, hogy a lépcső remeg és valami neki csapódik, és valami jön felfelé és még füst szagot is érzek. -Ezek már itt vannak! Mondom és elkezdek futni felfelé, a kést erősen szorítom, kezdek nagyon ideges lenni . ~Engem nem kaptok el.~
Mondom magamban. Amikor fel érek akkor körbenézek hát, ha találok valamilyen lő fegyvert,ha nem találok akkor keresek valami búvó helyet.*

Elindulunk a lépcsőn lefelé, én elől a mozgásérzékelővel, Reznov hátul fedezve a hátsóm. A füstgránát ekkor lép működésbe, jó sok füsttel elárasztva a lépcső tetejét.
-Reznov, ez a füstgtánát jó ötlet volt, bármi is jön utánunk, nem veszi észre a lépcsőt, és lezúg, remélem nem kerülünk alá.
Ki se mondom ezt a mondatot, mikor valami jóval mögöttünk elkezdtett köhögni (vagy legalábbis olyan hangot adott ki), majd nem sokkal később később mintha egy egy kövér ember gurulna le a lépcsőn.
-Haver, valami megindult mögöttünk, figyelj, nehogy ránk essen!

< Ehhez nincs mit írnom, menjünk tovább, a konkrét történetet Bishop te határozod meg, én a szándékot, de most már a lépcsőn felhaladás megkezdődött, több szándékom nincs , adj szitut és én reagálok >