Síkság

Amikor a shurikent eldobtam, a lény félreugrott, így a fegyverem célt tévesztve lekaszált egy kaktusz szerű növényt és visszatér a kezembe.
Eközben a lény a platformom alá fut. Asszem eléggé ravasz ez a lény ahhoz, hogy ilyen egyszerűen öljem meg. Megpróbálok arrébb repülni a platformommal, de a lény a platform árnyékában maradva követ engem. Nincs más választásom. Le kell szállnom valahol és a lándzsámat kell használnom, hogy meg tudjam ölni a lényt.

Elkezdesz óvatosan ereszkedni, de a lény végig követ. Végül, mikor már csak pár méterre vagy a talajtól, a lény óvatosságból pár métert hátrál. A platform halk huppanással talajt fog, te pedig lándzsával a kezedben szállsz ki. Előtted körübelül öt méterre ott vicsorog ellenfeled is. Összehúzott szemekkel figyel, karmait a talajdba vájja s halkan, de folyamatosan morog. Hirtelen szél támad és egy ördögszekér bucskázik el köztetek.

//Ha már minden áron váltogatni akarod a jelen és a múlt időt az elbeszélésedben, akkor légyszíves az elején használd a múlt időt, amikor saját szemszögedből írod le a mesélő reagját, és a támadási szándékot/ tervet írd jelen időbe.//

//Rendben!//

A lény még mindig követett engem, amikor kezdtem lefelé ereszkedni. Amikor kiszálltam, lándzsával a kezemben figyeltem az ellenfelemet, mert az öt méterre előttem megállt és szemeit összehúzva, karmait a földbe vájva figyelt engem. Hallottam, ahogy halkan és folyamatosan morog. Ekkor hirtelen szél támadt és egy ördögszekér bucskázik el köztem és a lény közt. A támadási tervemet gyorsan ki is gondoltam és aszerint lándzsámat előre szegezve kezdtem el futni a lény felé, hogy be tudjak neki vinni egy jól irányzott, halálos vágást.

//Sokkal esztétikusabb és érthetőbb így a hsz )

Megrohamozod a bestiát, ám az kitér előled, de nem támad hátba. Ismét szembe fordulsz vele, de a lény még mindig csak áll. Ismét hallatszik jellegzetes morgása, de ezúttal a hang egyre erősödik, míg végül fülsüketítő visításba vált át. Végül a lény hirtelen elhallgat, incselkedően fúj egyet, melynek hatására felkavarodik alatta a por, majd elkezd lassan körözni körülötted. Méltóságteljes járása láthatóvá teszi hullámzó izmait. Egy pillantra nem is egy nyálkás fenevadat, hanem egy tiszteletre méltó csúcsragadozót látsz magad előtt. Farkát ide- oda lengeti, szemeit egy pillanatra sem veszi le rólad.

//Bocseszka, hogy nem voltam ilyen sokáig. Több dolgom is volt a Gyűrűk Urán kívül: házi, segíteni kellett fát pakolni, ilyesmik. Most már tényleg aktiválni fogom magam.//

A bestia kitér előlem, amikor megrohamoztam, de nem támadott engem hátba. Szembe fordulok vele, de a bestia csak ott állt. Ismét hallottam, ahogy morog, de ezúttal a hangja egyre erősödött, míg végül fülsüketítő visításba váltott át.
Majd a bestia elhallgat, incselkedően fújt egyet, melynek hatására, és az én szemem láttára, felkavarodik alatta a por, majd elkezdett lassan körözni körülöttem. Méltóságteljesen járt, láttam hullámzó izmait. De ekkor már nem is egy nyálkás fenevadat, hanem egy tiszteletre méltó csúcsragadozót látok magam előtt. Farkát ide-oda lengette és szemeit egy pillanatra sem vette le rólam.
Ez ellen váll löveg kell, mert már majdnem minden támadásomból kitért. Ebből a szörnyetegből remek trófea válik, csak valahogy meg kell ölnöm. A járásából és a pillantásából nézve, hamarosan támadni fog, ha csak itt állok egy helyben.
A lény még mindig köröz körülöttem és nem veszi le rólam a szemét. Lándzsámat célra tartom és a cél felé dobom, ha ez elől is kitár, akkor már csak a shurikenre és a karpengére bízhatom az életemet.

Elhajítod a lándzsát, mely el is találja a fenevadat. Mélyen a mellkasába fúródik, ám a lény még cseppet sem akar meghalni. Szájával megragadja és letöri a fegyver kiálló végét, majd mérgesen rád vicsorít, s cikk- cakk futásban elindul feléd. Mikor elég közel ér, a legegőbe ugrik. Éles karmain megcsillan a napfény.

A lándzsám telibe találta a fenevadat, pont a mellkasába fúródott, ami jó jel. De a lény nem halt meg, hanem szájával elkapja és letöri a fegyverem kiálló részét. Egyenesen rám vicsorít, mérgesen, és cikk-cakk futásban indul el felém. Mikor a közelembe ért, a levegőbe ugrott és éles karmain megcsillant a napfény.
Megpróbálok kitérni előle úgy, hogy ne rám ugorjon. Ha ez megvolt, akkor fejbe találom a shurikenemmel és ,,remélhetőleg" megdöglik ettől.

//Felhívnám szíves figyelmedet arra, hogy a játék nem abból áll, hogy szinte szóról szóra elismétled a mesélő hsz-ét. Továbbá ismét felmerült a jelen és múlt idő keveredéséből fakadó esztétikai probléma.//

Félreugrasz a lény elől, aki nagy pufannással ér földet melletted. Karmai végigszántják a kavicsos talajt. Elhajítod a shurikent, melyet a bestia szájjal próbál elkapni, ám a csillag a torkán akad, s rövd úton ki is múlik.
De korai volna még örülni. A látóhatár szélén egy kis porfelhőt látsz, melyből rövidesen előtűnik a megölt bestiához hasonló két másik lény. Sebesen futnak feléd, az a másfél kilométernyi távolság, mely köztetek van, hamar elfogy, ha ilyen tempóban jönnek feléd.

//Jó! Megpróbálom nem így írni. Akkor a többi dolgot: jelen és múlt idő, megpróbálok keveset írni, hogy nem mennyen fel a vérnyomásod.//

A taktikám sikeres volt, a lény egy puffanással födet ér mellettem, elhajítottam a shurikent, a shuriken nyakon találta a lényt (Ami a szájával próbálta meg elkapni, de a fegyver elég gyorsan meg is ölte.)
Oda megyek hozzá, és már majdnem kezdtem kivenni a dögből a fegyveremet, meg persze a fejét is. De ekkor a láthatár szélén meglátok egy kis porfelhőt, melyből arra következtettem, hogy még két ilyen lény jön felém.
,,A francba! Lehet, hogy ezek megölték két társaimat és most én vagyok a listájukon. De várjunk csak! Van egy ötletem! Megpróbálok a platformommal eljutni az egyik társamhoz, aki már lehet, hogy még keres egy ilyen bestiát, és közös erővel megöljük ezt a kettőt. Így legalább több esélyem lesz, mint egyedül."
Miután kigondoltam a tervet, gyorsan kiszedtem a fegyveremet a lény nyakából, beszálltam a platformomba és gyorsan megyek az egyik társamhoz, hogy közös erővel tudjuk megölni ezeket. (Majd visszajövök és ennek a dögnek begyűjtöm a trófeáját.)

Amint felemelkedsz a siklóval, meg is látod egyik bajtársadat, nem messze tőled. Mikor közelebb lebegsz, büszkén emeli magasba a lándzsára tűzött savvérű fejet. Ám öröme alább hagy, mikor megtudja mik közelednek. Fiatalabb nálad, éppen csak túl van a beavatásán, ezért tőled vár útmutatást. A két bestia időközben ismét feltűnik a horizonton.

Nem sokat kellet várnunk egy ajtó kinyílik és nem sokkal ,meg érkezik egy tiszt és a fedélzetre küld minket .Bent gyorsan helyett foglalok látom ,hogy
rajtam kívül nyolcan vannak köztük ott van Reznov.Úgy látom legtöbben közlegények ,de van egy felcser és egy robbantás specialista.
Mielőtt bárkivel beszélnék elkezdek imádkozni Istenhez ,hogy segítsen rajtunk ezen a küldetésen és adjon erőt ,ha a xenomorph-ok ellen kell harcolnunk.

Nem akartam akadékoskodni senkivel, de még alá se írtam a munkaszerződést és már is repülünk!
Martinez erőteljesen imádkozott, jómagam mélyen vettem a levegőt, ilyet még sosem éreztem; mint, akit egyre jobban belepasszíroznak egy székbe és közben mindenféle csiklandozós érzések futnak végig a testemben.
Komolyan elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy együtt imádkozom Martinezzel, de végül elvetettem az ötletet, hiszen én nem is vagyok vallásos...
Mire kijutottunk az nyílt űrbe mindenki jobban érezte magát: a közlegények áradoztak az alkalmi barátnőikkel töltött pásztorórákról, a robbantás specialista a készleteket ellenőrizte miközben érces megjegyzéseket fűzött a leendő ellenfeleinknek, előrebocsájtva, hogy, ha ő kezelésbe veszi a terepet, akkor kő kövön nem marad. Sokan bekapcsolódtak ebbe a játékba, még a szanitéc is, aki engem vizsgált, mert elég szörnyű ábrázatom lehetett.
De hát most mit mondjak? Ez volt az első felszállásom.
Thomas nekem kissé átlósan ült, így nem akartam a többiek füle hallatára kiabálni, hogy meséljen már nekem arról, hogy mihez kell ennyi fegyver?
Nem olyan rég ébredtem fel hibernált álmomból, kissé megváltozhatott a világ.
Miközben ezen tanakodtam, a kedélyes hangulat alábbhagyott; megjelent a tiszt, akin látszott, hogy sok mindent fog mondani és elég súlyosakat ahhoz, hogy ne foglalkozzak holmi papírmunkával.

A hajó nem sokára megérkezik a céljához a tiszt végig néz az emberek közt és ezt mondja.:
Szárazföldi patkányok.Bezzeg az én időmben...
Nem sokkal a hajó beáll Ryushi körüli pályára.Ezután egy kompokba küldenek minket ,de nem látom Reznovot biztos a másik komppal megy .
Mikor a behatolunk a légkörbe ,már látjuk a talajt ,de valami furcsa dologra lettem figyelmes ott lent .
Egy olyan dolgot láttam ami nem illik a terephez nem sokkal meghallom ,hogy a tiszt a ragadozókról mesél és azt mondta ,hogy biztos hogy az ő hajójuk .
Mikor leszáll a hajónk felveszem a maszkkal ellátót sisakomat .Mikor ezzel megvagyok gyorsan leellenőrzőm ,hogy megvan a késem és a M4A3 pisztolyom szerencsére megvolt és a három tár is hozzá.Ezután magamra erősítem testhevederes állvánnyal ellátott M56A2 SMART GUN-t .
Ezután oda megyek a tiszthez kérdezek tőle .-Uram megkérdezném ,hogy tényleg egy ragadozó hajó ,volt amit látunk leszállás közben?
Mert én eddig nem találkoztam ragadozókkal csak hallottam róluk egy két szóbeszédet.-

Na innen sincs kiút. Úgy tűnik nem véletlen volt ez a gyors pénzkereseti lehetőség, legközelebb majd igyekszem észben tartani, hogy az efféle munkákat olyan balekoknak találták ki, akik naivan azt feltételezik, hogy könnyű munkával megfelelő mennyiségű pénzt tudnak összekaparni. Francokat. Teljesítménybér? Jól van. Majd én megmutatom, hogy kell dolgozni a pénzért 'eggfej.
Valószínűleg az arckifejezésem vissza adta a gondolataimat, de leplezni sem állt szándékomban a dolgot...
Aláírtam, és otthagyott.
A felszerelésemet harcra késszé tettem, a Molle zsebeimbe elhelyeztem a Steyrhez szükséges cserecsöveket:a 508 mm, a 621 mm,a 407 mm és a 350 mm-eseket. Kezdetnek megteszi a karabély (407 mm), aztán ha valami történik és rá kell kapcsolni, majd felrakom a 621-t. Kedvenc univerzális fegyverem soha nem nyert volna szépségversenyt, de ami a praktikusságát illeti, hát...a csöveket gyakorlottan cseréltem, ebből soha nem volt még gondom. Ha kell mesterlövész puska, ha kell golyószóró égi áldás.
Mindenki felkészült.
Jobban megfigyelve a tájat eléggé siralmas volt, kopár, élettelen. Ki az az ember fia, aki itt akar eltűnni? Egyáltalán kinek jut eszébe keresni?
A tiszt csapatokra osztott fel minket, szerencsémre Martinezzel egy rajba tartoztunk. Mi megyünk majd a jobb szárnyon. Mint megtudtam ő lesz a felettesem is, mivel nekem még nem volt ilyenben élményem.
Megkaptuk az eligazítást, bizonyos idegen vadászoknak kell szétrúgni a seggét. Menni fog. Nekem az mindig ment.
Halvány vigyor ült ki az arcomon, arra gondolva, hogy Teljesítménybér kontra Segg Szétrúgás. Király! Mennyi pénz lesz ebből!
A csapat megindult egyenesen egy völgynek, ahol hatalmas csend uralkodott, túl nagy csend.
Segélykérően néztem Thomasra, de ő is ugyanígy nézett vissza rám, annak ellenére, hogy neki volt alkalma kérdezni a tiszttől küldetésünk mivoltáról.

Kicsit megijedtem mikor Mr.D. mesélt a ragadozókról.Főleg attól a résztől,hogy mi is a prédáik közé tartózunk ,de hamar túl tettem rajta .
Halottam ,hogy Mr.D. Reznovot és még három embert a ragadozó hajóhoz küld ,hogy vannak-e ott ragadózok és hányan és vannak-e emberi trófeáik.Én és a többiek az ellentétes irányba megyünk nyomokat keresni .-Uram igen uram!Azonnal indulunk és két óra múlva vissza jövünk .-
-Oké csapat indulás mindenki legyen résen és keressünk nyomokat.-Befejezem a mondandóm és elindulunk célunk felé.

Oké srácok, indulás!
Egyre távolabb kerültünk a találkozóponttól és egyre jobban éreztem, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva ennek a bolygónak.
A biztonság kedvéért, az egyikünket mögénk osztottam be, nem messze, de nem is túl közel, ha valami történne velünk, valaki legalább vigye hírünket.
Ketten haladtunk elől, 10 méretes távolságban. A terep kissé emelkedett, út közben elvétve találtunk pár furcsa zöld színű cseppet, bár ezek elenyészőek voltak a vöröshöz képest. Jeleztem a tőlem balra lévő társamnak, hogy jelentse Mr. D-nek.
Az adrenalin szintem kezdett növekedni, közeledtünk a hajó pozíciójához, ezért lassabbra vettük a tempót: jobb félni, mint megijedni, ahogy tartja a mondás.
Szerencsénkre idekint sok fedezék volt, találó név lett volna a planétának a "Sziklabolygó" elnevezés.
Megálltunk. Mindannyian fedezéket kerestünk egy kőtömb mögött, majd a mögöttünk tartózkodó katona jelezte, hogy a mozgásérzékelője 150 méteren belül mozgásokat észlel.
Úgy határoztam, hogy előre haladok, ők keressenek fedezéket, max. 50 méteren belül ha feljebb mászok már láthatok valamit. Így is történt. A hajó távol volt, így a távcsövemet kellett használnom: A hajó közelében senki nem volt. Különös. Rádión szóltam a többieknek:
- Itt Reznov. Srácok, én nem látok senkit a hajónál, biztos hogy van ott célpont?
Krssss
- Uram, igen van, még minidig ott vannak. Krsss
- Vettem, jelentsék Mr.D-nek, hogy a feltételezhetően embertől származó vért találtunk utunk során, és indulunk vissza a találkozópontra.Vége, Reznov kiszáll.
Hiába figyeltem a hajót, nem láttam senkit, talán rossz a mozgásdetektor. Amíg a terület figyelésével voltam elfoglalva, véletlenül megcsúszott a lábam, és leestem a magaslatomról, melyről pompásan ráláttam a hajóra. Több sziklának is nekiverődtem, éreztem, ahogy az élük vágásokat ejtenek az öltözetem szövet részein.
Nagyot estem, reméltem nem csaptam túl nagy zajt, de a reményem hiábavalónak bizonyult, mert a két társam őrült módon jelezni kezdett: jobb, ha pucolunk innen!

//Innentől jelen időben írok, mert kezdődnek az akciók. Ti továbbra is folytassátok az eddigi stílustokban. Ne feledjétek, csak a szándékot írjátok le, a hatást én döntöm el//

Mikhail:
Mikor feltápászkodsz, a vér is elhűl benned a látványtól. A hajó felől, melyet üresnek hittetek, alakok közelednek. Hárman vannak. Teljesen láthatóak, látod izmos testüket fedő vértjüket és baljós maszkjaikat. Mindhárom fejfedőn piros fény gyúl. Látod ahogy a talajon három lézerpötty egyenesen feléd közelít.

Thomas:
Ahogy haladtok előre, egyszer csak a semmiből lábnyomok tűnnek elő. Csak egy húsz méter sugarú körben látszódnak. Nem embertől származnak, nagyok és karom nyomok is látszódnak. Hirtelen árnyék vetül rátok. Egy kerek tárgy lebeg a csapatod felett. Nem látszik ki, vagy mi van rajta. Ám mikor egy felhő eltakarja a napot, végre láthatóvá válik a korlátot támasztó ragadozó. Egy pillanattal később egy kék sugár tör elő a lény bal válla fölül, mely szétrobbantja az egyik közlegény fejét.

-Mindenki fedezékbe !-Kiáltom a többiek ,utána elkezdek futni egy közeli nagy kőhöz,hogy a mögé bújjak .~Istenem nem számítottam erre szegény flótás.~mondom magamban.Futás közben szólók Mr.D.-nek rádión.-Mr.D. megtámadtak minket egy közlegényt már is elvesztettünk !Mit tegyünk?-
Ha elérek a kőhöz ,akkor háttal neki támaszkodom a fegyveremet tüzelésre készítem.

Ha nem látom meg azokat a piros pöttyöket a talajon, valószínűleg ott dermedek meg ijedtemben. Felocsúdva a meglepettségemből, kibiztosítottam egy gránátot menekülés közben és amennyire csak tudtam üldözőim felé hajítottam, hogy elértem-e vele a kívánt hatást azt már nem láttam.
Fedezéket találtam egy szikla mögött, és előkaptam a hátamról a Steyr-t, kibiztosítottam, majd felkészültem a harcra társaimmal együtt.
Mindeközben egyikünk jelentést próbált tenni rémületében Mr. D-nek.

-Harcoljanak ez nem kétséges! De amint tudnak, vonuljanak vissza!
Ezt a választ kaptam a tiszttől .
Úgy döntök ,hogy meg öljük ezt a ragadozót és vissza vonulunk.De amíg ezen a gondolkodtam ,hogy mikor támadjak ,akkor a ragadozó leugrót a siklóról nem is törődik azzal ,hogy lőnek rá .
Gyorsan megöl még egy katonát egy lándzsával ,de most láttam alkalmasnak azt ,hogy lőjek rá gyorsan bekapcsolóm a követő rendszert a smart gun-on ráfordulók és elkezdek sorozni rá ,közben ezt kiáltom .-Pusztulj te mocsadék!-

Gyorsan kellett dönteni: maradunk a fedezék védelmében és onnan tartjuk az állást, vagy a kis előnyünket kihasználva menekülésbe kezdünk.
Mivel valószínűtlennek tűnt, hogy hárman meg tudjuk ölni őket, azután, hogy egy gránát csak relaxációs állapotba küldte őket, így a menekülés mellett döntöttem. Taktikai visszavonulás...
- Katonák! Visszavonulás! Amilyen gyorsan csak tudnak, fussanak és ne álljanak meg!
Azt hiszem, már előbb elkezdtek futni, minthogy én holmi parancsot osztottam volna, ámbár ez egy cseppet sem zavart, én magam is minden energiámat a menekülésre összpontotsítottam.
Futás közben a Steyr a kezemben volt, harcra készen, ha elém kerülnének, de addig, amíg nem kell használnom, futok az életemért.

Mikhail:
Futsz, ahogy csak bírsz, s örömmel nyugtázod, hogy a ragadozók nem követnek. Viszont rövidesen hangokat hallasz a hátad mögül. Nem predatorok kattognak. A zaj csaholásra emlékeztet, de sokkal élesebb, sátánibb annál.

Thomas:
A smart gun erőteljes lövései kicsipkézik a yautját, aki elterül. A földön fekve megnyom még pár gombot az alkari paneljén, majd nem mozdul többé. Abban a pillanatban, hogy a lény meghal, a korong alakú sikló szélsebesen visszarepül az űrhajó fele. Közben az egyik közlegény közelebb lép a tetemhez, majd falfehér arccal hátrálni kezd. Az alkari panelen vörös fények villognak, s sípolása egyre hangosabb.