Síkság

Nem lehettünk már messze, amikor a füleim új behatásokat érzékeltek: valami közeledett felénk és csaholó hangot hallatott, amit a lelkem sokkal sátánibbnak érzett.
Nem akartam hátra nézni, még volt előnyünk és ha sikerül elérni a pontot, akkor majd a többiek fedeznek minket. Viszont, ha valamiért meg kellene állnom, ott lesz a fegyverem, hogy megvédjem magam...

A sorozatom földre teríti a ragadozót ,de mielőtt meghalna valamit csinál a kezén lévő tárgyal ,utána meghal.Az egyik közlegény oda megy ,hogy ellenőrizze a ragadozót közben a ragadozó siklója elmegy valahova.
A közlegény elkezd hátrálni a hullától és én közben valami sípolást hallok a holt testtől .Ez nekem nem tetszik gyorsan szólok a többieknek.
-Mindenki gyorsan vissza vonulás kompokhoz!- Ezután elkezdek futni én is a kompokhoz.

Thomas:
Szégyen a futás, de hasznos, főleg ha egy miniatűr atomrobbanás elől kell menekülni. Alig kétszáz métert tesztek meg, mikor mögöttetek egy óriási kék gömb tűnik fel, mely tűzfelhővé alakul és felemészt mindent, amihez hozzáér. Titeket szerencsére csak a lökéshullám ér el, mely ugyan a földre lök, de nem okoz komoly sérüléseket, így megfogyva bár, de törve nem, visszatértek a leszállóhelyre. A távolba nézve látod Mikhailt és két társát, ahogy az életükért futnak. Üldözőik is felbukkannak. Körülbelül egy tucat, négy lábon szaladó, kutya szerű bestia, veszélyesen előremeredő szarvakkal.

Mikhail:
Úgy futsz társaiddal, hogy öröm nézni, s meg is látod a kompokat és Martinezt. Ám arckifejezésük nem túl biztató.

Íme az üldözők:

Mikor megláttam a kompokat és Martinezt bizakodóbb lettem a túlélési esélyeinkkel kapcsolatban. A két társam, elég közel jutott már hozzájuk és a támogatásukra apellálva megfordultam és tüzet nyitottam mindeközben lassan hátráltam.
Nem kellett noszogatni, hogy tüzeljek, hiszen ocsmányak voltak. A kutyákra emlékeztettek, de sokkal gyorsabbak és nagyobbak voltak annál.Amelyik a legközelebb volt Hozzám, sikeresen leszedtem, bár jó pár sorozattal meg kellett engednem. Ami ezt követte, az gyorsabban hullott el, mert a legtöbb a koponyáját kapta be. Ennyi mutatványozás után tovább futottam a már pár méterre lévő erősítés felé közben amennyire tudtam újra töltöttem, hátha kell még pár dögnek egy kis fém.

Jól döntöttem ,hogy vissza vonultunk ,mert egy mini atomrobbanás történt ahol harcoltunk .Szerencsénkre csak a lökéshullám kapott el minket és csak a földre lök és csak egy két karcolást szereztünk.
Nem sokkal visszatérünk a leszálló helyre .Távolban látom ,hogy Reznov és társai az életükért futnak, nem sokkal észre veszem az üldözőiket ,egy tucat kutya szerű lény üldözi őket .Gyorsan szóltam a embereimnek.-Mindenki fedező tüzet Reznovnak és a társainak!Ne hágyák ,hogy elkapják őket azok a lények!-
Ezután én is be álok és elkezdek sorozni a lényekre.

Ezek a dögök elég szívósak ,hogy ha túl élik a fej lövést .De legalább kettő meghalt a többi Reznov-tól tíz méterre megálltak és lassan közelítettek felé.
Most gyorsan rá viszem a fegyveremet Reznov-tól jobbra lévő dögre elkezdek tüzelni rá ,hogy legalább néhány dög figyelmét elvonjam Reznovról.

Kapva az alkalmon, hogy a dögök lassítottak sikerült beérnem a többieket a kompnál.
Miután sikerült kifújnom magam odaszóltam Thomasnak:
- Kösz!
Ha nem fedez a többiekkel együtt, most nem lennék itt.
Remélem sikerült valamit pénzt összeszednem, a "nézőknek" kellő látványosságot nyújtottam, bemutattam a helyi állatvilágot, ami ocsmány dögökből áll na és a helyi bennszülötteket, akik majdnem kinyírtak...ja és akinek kedve van még veheti úgy is, hogy most a "simogatóban" vagyunk.
Kerestem a tisztet a fél szememmel, közben össze szedtem magam, kezembe vettem a fegyverem és célra tartottam.

~Istenem segíts minket!~Mondom magamban .Látom ,hogy körbe vettek minket és az egyik lassan besétál és Reznov felé megy.
Úgy döntök ,hogy nekem jobbra lévő dögökre elkezdek kaszáló sorozatot
lőni közeben ezt kiáltom-Pusztuljatok!-A Fegyveremet jobbra balra mozgatom ,hogy többször eltaláljam a dögöket.

Meghúztam a ravaszt és lőttem, zömmel eltaláltam azt, aki kiszemelt magának, de mintha meg se érezné.
Menjünk már innen a *icsába! - kissé kezdtek hisztérikussá válni a gondolataim, amit tetézett, hogy ezeket valahol még követhetik azok a láthatatlan szörnyek...

Sikerült Felszállnunk a komppal ,de nem érjük el az anyahajót ,mert egy lökés hullám elkapta a hajónkat és lezuhantunk.Összesen csak öten maradtunk és most itt vagyunk a semmi közepén.
Kétségbe esésembe térdre borulók és elkezdek imádkozni Istenhez.-Kérlek uram segíts ki minket ebből a földi pokolból ,és segíts minket haza!-

Komolyan hittem, hogy ilyen könnyen megússzuk a dolgot; felszállunk, vissza megyünk az állomásra és mint aki jól végezte dolgát megkapom a pénzem.
- Fenéket! Ilyen az én formám.
Mikor visszazuhantunk kissé bevertem a fejem, nem vérzett, de eléggé fájt.
Talán agyrázkódás? Ha megtalálom a dokit ebben a fejetlenségben, majd megkérem vegyen fel előjegyzésbe.
Mire kikászálódtam a roncsból, már kinn volt Martinez, ismét erőteljesen imádkozott. Mikor elindultunk ugyancsak fohászkodott és mihez vezetett az egész? Itt állok egy nagy sziklán, ahol ki akarnak nyírni. Fenomenális!
- Héj, Thomas! Az Istened engem csak ver, kérd meg arra légy szíves Ő Méltóságát, hogy hozza rendbe ezt a *zart, amit csinált, mert nem állok jót magamért!
Mire ezt így elmondtam, már megbántam, mit tehetett ő erről....
Önsajnálatomnak véget vetett az a füst szag, amit felém fújt a szellő. Ideje felébredni.
Azok a valamik jönni fognak vagy talán már jönnek is. Valamit csinálni kell. Nem fogok céltáblaként merengeni a nagyvilágba!
- Hello Mindenki! Reznov vagyok és jobb lenne, ha elpucolnánk innen valamerre, mert úgy tűnik törölték a járatunkat! Halljátok az Istenért már tényleg??
Tovább próbálkoztam:
- Thomas! Kérlek figyelj rám, el kell innen mennünk, talán arrafelé amerre te mentél a csapatoddal, azt hiszem arra vesztek el azok az emberek, hát ha találnánk valamit!
Akkor azon a rideg síkságon úgy éreztem magamhoz beszélek és nincs ott senki, aki hallaná mit is mondok.

Reznov idegesen szól felém ,ahogy látja ,hogy imádkozok .- Héj, Thomas! Az Istened engem csak ver, kérd meg arra légy szíves Ő Méltóságát, hogy hozza rendbe ezt a *zart, amit csinált, mert nem állok jót magamért!
erre még nem figyelek óda és folytatóm az imádkozást .Nem sokkal még egyszer szól hozzám.
- Thomas! Kérlek figyelj rám, el kell innen mennünk, talán arrafelé amerre te mentél a csapatoddal, azt hiszem arra vesztek el azok az emberek, hát ha találnánk valamit!
Ezután fel állok és Reznovhoz szólók .-Ahol mi körül néztünk nem találnánk semmit ,mert amikor megöltem azt a ragadozót ami megtámadott minket bekapcsolt valami miniatűr atom bombát ,és felrobbantotta magát.Engem és csapatomat szerencsére csak a lökéshullám kapta el .-Egy kis szünetet tartók ,utána folytatóm-Szerintem ,ha elindulunk akkor valahová máshová menjünk ,és szerintem te vezess minket.-Ezzel befejezem a mondandóm és elindulok a roncshoz ,hogy felvegyem a Smart Gun-om és újra töltsem.

Roncsban kutakodni kezdek lőszer után.Nem kellet sokat keresnem mert lőszer mellet egy adó vevőt is találtam~Hála istenek~mondom magamban .Működik ,de valami zavarja a jelet.Csak sistergést és valami kattogást és morgást hallók belőle.Gyorsan kimegyek és szólok a többieknek .-Táláltam egy adó vevőt szerintem működik ,csak valami zavarja a jeleket!- Ezután oda adóm Reznovnak.

Mikor Thomas oda adta a rádiót megkönnyebbültem, van kiút.
Ezek az idegen hangok a vevőben, azt jelenti, hogy azok a Ragadozók kommunikálnak egymással és hallhatjuk őket, igaz a beszédüket nem értjük, de talán hasznunkra válhat ez még.
Csend telepedett Ránk és a tájra, de ideje volt már megtörni ezt a békésnek tűnő idillt.
- Rendben van. Úgy döntöttem elindulunk abba az irányba, amerre Martinez és a csapata haladt korábban megkeresni az eltűnteket. Jó esetben találunk valami épületet esetleg járműveket és nagy hatótávolságú kommunikációs készüléket, amivel küldhetünk segélykérést. Rosszabb esetben pedig szemtől szembe harcolunk ha kell és menekülünk.
Szedjétek össze magatokat, el kell indulnunk, nem lenne jó ha bevárnánk azokat a szemeteket.
Miközben pakoltak a többiek, magam is össze szedtem sok cuccot, olyan lehettem mint egy lomis, de inkább legyen némi felesleg.
Még intéztem néhány szót a csapathoz mielőtt elindultunk:
- Tartsátok magatoknál a fegyvereiteket és lássatok, ne csak nézzetek!
Ék alakban indultunk el, én vezettem a csoportot, jobbomon Martinez, balomon valami okos.
- Thomas, most egyenlőre rád támaszkodom: jártál már arra, van némi ismereted, igyekezzünk gyorsan haladni és amennyire lehet elkerülni a vadászokat.
Persze ő sem tudhatja végig az utat, de amíg ismeri, van némi esélyünk.

- Thomas! az a hegy a menekülésünk kulcsa lehet. Egy utat látok felfelé menni és ha minden igaz, a Ragadozók hordája mögöttünk van valahol, ha megfelelő védelmi állást készítenénk ott fenn, akkor csapdába tudnánk őket csalni. Igaz egy napi járásra van és meg kell állunk most, de a pihenő után megpróbálhatnánk.
Hátrafordultam, hogy mindenki jól hallhasson:
- Megállunk, az lenne a legjobb ha a sziklák közelébe tudnánk tábort verni, némi fedezéket nyújtana nekünk és megóvna az éjszakától.
Sikeresen tábort vertünk, mindenki megtalálta a helyét.
- Az őrséget Martinezzel kezdem, aludjanak, majd éjféltájt váltunk.
Sokáig csend honolt, de nem az a fajta volt, amiben az ember nyugalmat lel, jómagam nem merte volna álomra hajtani a fejem, tudván tudva, hogy les ránk valami.
Kis idő elteltével elkezdtünk beszélgetni, csendesen a sötétséget kémlelve.
- Neked van valakid Martinez? Azok szoktak ilyen rendszeresen fohászkodni, akiknek van vesztenivalójuk.

Tábort vertünk sziklák között és rám bízzák a őrködés első felét .
Reznovvon látom ,hogy nem tud aludni ,nem sokkal megszólít halkan.
Neked van valakid Martinez? Azok szoktak ilyen rendszeresen fohászkodni, akiknek van vesztenivalójuk.
Gyorsan válaszolók neki.-Nekem nincs senkim ,azért imádkozok ilyen sokat mert nagyon vallásos családban születtem-Kis szünetet tartók ,utána folytatóm.-Meg addig nem is akarók nőt amíg a födet megszállva tartják a xenomorphok.Azoknak a sátán teremtményeinek pusztulniuk kell ,mert megölték a családomat és a legjobb barátomat!-Ezután én kérdezek? -Te kit vesztettél el a Földön.-

- Én szinte mindenem elvesztettem, igaz nem az idegenek által, már sokkal korábban. Volt egy...lány, akit nagyon is szerettem, de túl önző voltam ahhoz, hogy a "szokásos kis egyszerű életet éljem vele".

Nem volt szokásom senkinek kiönteni az életem, de mivel csak ketten voltunk, és azt sem tudhattam meddig élek még, hát úgy gondoltam ideje.
- Mindig úgy éreztem, hogy az élet elcseszett engem ott a Földön, tudod. Akkor tájt még szó nem volt bolygóközi kalandokról meg nagyszabású űrállomásokról, de mindig erre vágytam, aztán bekerültem egy helyre ahonnan részben megkaphattam amire vágytam, de ezt hagyjuk is...
Szóval feladtam azt a csodálatos nőnemű lényt, pedig lelkem fele vágyott azokra a hétköznapokra: felkelsz, reggelizel, dolgozol,hazamész, eszel aztán élvezettel bújsz életed értelme mellé az ágyba....és talán majd gyerekeid is lesznek. Sokszor eme eszmefuttatások végén csak az jutott nekem, hogy meghalok, eltemetnek és csak kő jelzi majd, hogy éltem.
De most innen belegondolva azzal az élettel jobban jártam volna, most még kövem sem lesz.
Ezzel a monológgal mintha késsel véstem volna a saját lelkem, de egyszer mindenkinek számot kell adnia a saját életéről, bár én sosem így képzeltem.
Valójában nem féltem a halált, inkább azt ami utána van: a nagy semmi, elveszek majd, nem leszek én soha többé. A mennyországos dumákat sosem kedveltem. Én ezért menekülök, mert még sokáig akarom érezni az életet és nem hitetem el magammal azt a hazugságot, bár tény is való szép meg minden, de az univerzum bebizonyította számomra, hogy a halál az a vég.
Sikerült magamat a kétségeim közé szorítanom a halállal kapcsolatban, tulajdonképpen amit akkor nagy különbségnek éreztem, hogy ágyban fekve halok vagy harc közben, most szinte nem is különböztek annyira: a végkifejlet ugyanaz, pusztán az emberi méltóságom és emlékem szállhat el.
Nem akarom nekik a halált, semmiképp, meg fogom védeni őket, ahogy csak tudom, van mit veszteniük az életükön kívül is.

- Atya ég, legalább lenne itt valami ital! Pedig sosem ittam hallod, de most jól esne valami...ha visszaérünk, felszedhetnénk pár csajt. Mit gondolsz? /Ekkor oldalba böktem finoman, hát ha megjön a kedve/
Kicsit beljebb húzódtam egy szikla mögé, majd elővettem az éjjellátót, amit a roncsnál zsákmányoltam és úgy kémleltem a felénk vezető ösvényt, amit még korábban "bebiztosítottam" egy kis zsineggel, ha elszakad, hallani fogjuk és lesz időnk hadrendbe vergődni.


< Ha Thomas válaszolt, mehet tovább részemről az eksön >

Elég szomorú Reznov története ,de legalább nem kelet megélni azt poklot amit nekem kelet .Ettől a beszélgetéstől eszembe jut Córdoba védelme újból lefut előttem a kétségbe eset harc és Arturo Frondizi halála nem tehettem érte semmit.De gyorsan észbe kapok ,közben Reznov szól hozzám.
- Atya ég, legalább lenne itt valami ital! Pedig sosem ittam hallod, de most jól esne valami...ha visszaérünk, felszedhetnénk pár csajt. Mit gondolsz?
Kicsit gondolkodok utána válaszolók .-Ahogy korábban kifejtetem engem még nem érdekelnek a nők.Inkább foglalkozzunk a holnappal nem tudjuk ,hogy mit hozhat .
Ezután addig folytatóm az őrködést amíg el nem jő a váltás ideje.