Síkság

Csak néztem tátott szájjal azt a fejet és próbáltam nem hányni.
Barbárok!
- Tényleg nagy a gond....- vágtam oda Thomasnak. Ha akartak volna álmunkban megölnek, de nem tették és a legrosszabb, hogy ha itt voltak, akkor lehet, hogy előttünk is járnak, talán be akarnak várni minket.
Idegőrlő dolog menekülni valami elől, amit nem lát az ember, de tudja, hogy ott van, főleg öt különböző ember esetében: nem csak én kezdtem paranoiás lenni a csendre. Az ember mi mindent bele tud képzelni a világba, ha fél...
Sietős léptekkel elindultunk, de most változtattam az alakzaton: ék alakból rombuszt formáztam, elején Martinezzel, tőle jobbra és balra egy-egy ember, végül pedig mögötte egy szintén.
Tudván tudva, hogy lehetnek előttünk is előrébb haladtam mint a csoport.
Mielőtt megelőztem volna a csapatot, megosztottam velük pár apróságot:
- Ha ökölben feltartom a kezem, megállunk és mindenki fedezékbe húzódik: nem csak előre figyel, hanem hátra is! A csapat formációs kiváló erre; elég csak kifele fordulnotok és minden irányból láthatjátok őket.
Örömmel nyugtáztam, hogy mindenki megértette, de odasúgtam még valamit Thomasnak:
- Hallgatni fogom a vadászokat, talán a karattyolásukon kívül meghallhatom, hogy merre járnak; esetleg víz partján ilyesmi és elkerülhetjük őket. Igaz a tegnap óta nem pofáznak, ebből kifolyólag élek a gyanúperrel, hogy ha megkezdik, akkor számunkra melegedni fog a helyzet.
Majd elindultam előrébb a többiektől.
Siettünk amennyire csak tudtunk, ha nem ilyen körülmények között lettünk volna, akkor már rég pihenőért kiáltottam volna, de itt a pihenés felért azzal, hogy tálcán kínáltuk a fejünket: ezt a többiek is tudták. Valószínűleg efféle gondolatok nem engedték nekik, hogy megálljanak.

A rádióból mióta elindultunk nem jött semmi, elég nagy szakaszt megtettünk már, halványan reméltem, hogy békén hagynak minket.
Jó lenne, ha sikerülne találni túlélőt, vagy valami bázist, egy csomó előnyünk származhatna belőle. Akkor belém hasított egy gondolat: azoknak az embereknek kellett, hogy legyen hajójuk!
Igen! Biztosan volt, végül is mivel jöttek volna ide, ha csak ők voltak itt? Ha ez így volt, akkor még itt kell lennie, mert különben nem tűntek volna el, haza jutottak volna, és mi sem lennénk itt...
Menekülési útvonalakat kereső agyam hirtelen elfelejtette, hogy még el sem értük a hegy lábát és amíg nem jutunk el a feltételezhető menedékig, addig felesleges tévképzetekbe bocsátkoznom.
De mennyire jólesett.....

Mikor reggel fel ébredek szörnyű látvány fogad .A tábor körül emberi test részek mindenhol a szagtól és látványtól ,majdnem elhánytam magam.
Nem sokkal felkiált Reznov.-Barbárok! - Tényleg nagy a gond....-
Mondta nekem ,utána gyorsan el indulunk és új alakzatot vettünk fel .
Én megyek elől a két oldalamon egy-egy ember és még mögöttem is van egy ember.
Útközben szól nekem Reznov .- Hallgatni fogom a vadászokat, talán a karattyolásukon kívül meghallhatom, hogy merre járnak; esetleg víz partján ilyesmi és elkerülhetjük őket. Igaz a tegnap óta nem pofáznak, ebből kifolyólag élek a gyanúperrel, hogy ha megkezdik, akkor számunkra melegedni fog a helyzet.Ezután előre megy körül nézni.
Mivel én vagyok elől nagyon résen vagyok és a fegyveremet tüzelésre készen tartom.

"Hogy kerültem ide?"
Egy barlangban térek magamhoz, de nem tudom hogy jutottam oda. utolsó emlékem, hogy a telepesek oldalán harcolok társaimmal, majd egy szűk átjárónál leugrottunk a terepjáróról, hogy fedező tüzet adjunk a menekülőknek...innentől filmszakadás.
Szédülök, de semmi bajom. Körülnézek, a felszerelésem megvan, fegyvereim épek. egy kicsit üldögélek és majdnem minden részlet eszembe jut.
Hirtelen mozgást hallok. Kézbe kapom a fegyverem, és kilesek a barlangból.
Örömömre 5 embert vettem észre, a Társaság zsoldosait. megkeresem a rádióm, és leadom a Társaságnál rendszeresített segélykérő adást, remélem észreveszik, és megvárnak, vagy elindulnak felém.

Menet közben megszólal a rádió ,ami Reznovnál van.A jel még mindig gyenge ,de ez egy segély kérő jel és nem a ragadozók hangja.
Minden felé nézünk én csak sziklákat látok ,de az egyik közlegény megszólalt.-Amott- és jobbra mutatót.
Amikor oda nézek látok egy hasadékot úgy döntök ,hogy oda megyek csak szólok a többieknek .-Én most előre megyek a hasadékhoz-.Ezután elindulók.

//történet vezetés miatt töröltem, és máshova írom hozzászólásom//

A szívem mintha megállt volna, amikor a rádióm megszólalt. Még a segélykérő üzenet felfogása után is éreztem, hogy még jobban verejtékezem, mint eddig bármikor is.
Felemeltem a karom, kezem ökölbe szorítva; a menet megállt, mielőtt mindenki fedezékbe vonult volna, odakiabáltam, hogy segélykérő üzenetet kaptunk a közelből!
Alig pár másodperc elteltével az egyik közlegény jelzett, hogy jobbra egy hasadékban látott valamit. Ekkor Thomas elindult abba az irányba, amit a közlegény megjelölt. Nem volt ellenvetésem, de a biztonság kedvéért a többieknek jeleztem, hogy szóródjanak szét fedezéket keresni.
Magam is elindultam a hasadék felé, kezemben a Steyr-rel.
Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a rádiót és elkezdtem beszélni:
- Itt Reznov, a társaság mentőalakulatától, Vétel. Krrrrssss
Válasz nem érkezett, talán annyira gyenge az adás is, hogy felesleges próbálkoznom.
És mi van ha csak csapdába csalnak minket? Lehet a ragadozók is tudják, használni a frekvenciánkat...
Thomas egyre közeledett a hasadék felé, nem akartam, hogy félelmem igazolódjon, ezért megpróbáltam még egyszer, igaz már nem a hivatalos stílusban:
- Mássz elő abból a szar lyukból akárki is vagy, mert nem fogunk "gyere be a málnásomba" játékot játszani! Krsssssss
Teljesen ki voltam, a türelmem már elfogyott, betömtem a rádiót a zsebembe és gyors léptekkel indultam Martinez felé.
A rádióm hülye hangokat adott ki, mindenféle recsegést és bár nem vettem ki belőle egyenlőre semmilyen választ a hasadék felé céloztam, készen arra, hogy végezzek azzal, aki társaim életére tör.

A szívem majd' kiugrik a helyéről, annyira örülök, észrevettek, és az egyik srác (ha jól látom a géppuskás) elindul felém.
ekkor egy másik katona, valószínűleg a szakaszvezető, beleszólt a rádióba:
- Itt (krsss) társaság (krssss)...
Nagyon gyenge a vétel.
- Itt Smith, a Társaság Ryushi-i első szakaszából, ismételje meg, rossz a vétel!
Folyamatos sistergés. Miközben többször megismétlem az adást, a vezető dühödten elteszi a rádióját és elindul felém. Ráadásul a fegyverét is a búvóhelyemre céloz, gyorsan beleszólók a rádióba:
- NE lőjjenek, kijövök, ismétlem kijövök!
Elrakom a rádiómat, belebújok a fegyverem szíjába, magamhoz veszem a málhám, majd feltartott kezekkel kilépek a barlangból.
- Ne lőjjenek, ember vagyok! - kiáltom és remélem, hogy a hangom elér hozzájuk.

A hasadék felé haladva meg halom ,hogy valaki kiált ,de még nem látom.
- NE lőjjenek, kijövök, ismétlem kijövök!
Egy kis idő után újból megszólal .- Ne lőjjenek, ember vagyok! - Közben kijön a barlangból egy ember teljes felszereléssel gyorsan szólok neki.
-Nem lövünk! Gyere le ide hozzám!-Annak ellenére ,hogy tényleg ember készen állok ,mert bármikor támadhatnak a ragadozók.

A világot megváltva éreztem, mikor kijött kiabálva a barlangból az a férfi.
Martinez magához intette, úgy döntöttem csatlakozom, de előbb szóltam a többieknek, hogy jöjjenek ők is.

A szakasz végül elindul felém, és még a dühös vezér is megkönnyebbül. velem minden esetre madarat lehetne fogatni.
- Örülök nektek srácok. A társaim visszamentek a régi telepre, ahonnan elmenekültünk a xenok elől, hogy segítséget hívjanak, engem meg itt hagytak, hogy legyek az őrszem, hátha bármi elindulna a hegynek fel, és értesítsem a túlélőket. És hol a felmentő sereg többi része?
Bocsánat, be se mutatkoztam, Michael Smith vagyok, és ti?

Hihetetlen!
Közeledő lépteim közben köszöntöttem Smith-t és én is bemutatkoztam.
Az agyamra már annyi gondolat, probléma, paranoia és feltételezés nehezedett, hogy komoly kiutat jelentett Smith storyja.
Talán még sem rohadunk itt meg!




<Részemről mehet tovább, nem tudom Thomas akar e még valamit ide írni. >

Nagyjából már egyben volt a csapat; most már hatan voltunk.
Körülálltuk Smith-t, mint egy égi jelet, mely az életben maradással kecsegtet.
- Emberek, jobb lenne tovább indulni, ék alakzatban, addig is mindent megtudunk új társunktól.
Sorba rendeződtünk és nehézkesen folytattuk utunkat egyre tompuló éberséggel.
Érdeklődni kezdtem afelől, hogy van-e bázis, jármű vagy akármilyen lehetőség, hogy megússzuk ezt élve.

Én is a szakasz része vagyok. Csak nem értem, miért úgy néznek rám, mint valami prófétára. Nem érek annyit, és semmi örömhírt nem hoztam.
Vezetőnket megismertem, Reznov, szimpatikus ember, a többiek kicsit szótlanok.
Tovább haladunk a hegység irányába.
- Akkor elmondom mi történt eddig. A Társaság első katonai alakulata az első telepesekkel került ide, feladatunk az esetleges bennszülött törzsekkel szemben megvédeni a telepeseket. Egyik nap az egyik család eltűnt, 30 rynth-tel együtt. Nyomtalanul. Majd kicsit később behatolást észleltünk az egyik farm körül. A behatolók fekete, nagy bogárszerű lények voltak. könyörtelenül lemészároltak sok telepest, a bajtársaim felét. Szörnyű volt. rengeteg vér mindenütt, megcsonkított testek.
A telep vezetője elrendelte az evakuálást, a hegység túloldalán lévő dokkokhoz. míg a telepesek pár katona kíséretében elhagyták a telepet. Azok között voltam, akik a visszavonulást fedeztük.
Valami furát vettünk észre. mintha egyre kevesebben lennének a xenok. a szakasszal a telepet jártuk körbe, hogy az esetleges túlélőket kivihessük innen, mikor egy fura cirippelést hallottunk meg, majd egy sereg xeno rohant a hang felé. a mozgásdetektorunk megőrült.
Ekkor vettük észre a ragadozót. a mozgásdetektor fura jelei a predator helyét mutatták. Ennek köszönhetően ki tudtuk kerülni őket és a szakasszal majdnem kijutottunk, mikor ránk támadt 5 ragadozó. minek kapcsoltuk ki a detektorokat? észrevétlenül mögénk kerültek. 3an éltük túl a mészárlást. azóta mindig be van kapcsolva a detektorok. sajnos pontosan nem mutatja hol vannak, csak jelzik, hogy a közelben vannak.

Miután bemutatkozott Smith .Nem sokkalReznov azonnal parancsba adta ,hogy menjünk tovább.Út közben Smith elmondja mi történt veleés a csapattal amiben volt.
Nagyon szörnyű volt hallgatni remélem xenokkal nem találkozunk ép elég gondunk ragadozókkal is.
Gyorsan bemutatkozok Smithnek menet közbe.-Elfelejtettem bemutatkozni a nevem Thomas Martinez!A csapat nehéz fegyverese.-Gyorsan befejezem a bemutatkozást és most figyelek nehogy meglepjen valami engem.

Szembe fordulok mindenkivel és hátramenetben folytatom a sétálást, majd így szólok:
- Oké srácok, aki eddig még nem tette meg töltse meg a fegyverét, helyezze készenlétbe és készüljön fel mindenre! Tudom, hogy fáradtak vagytok, ahogy én is, de most ezt a részét a dolgoknak meg kell, hogy húzzuk!
Szónoklatom után visszafordultam menetiránynak megfelelően és a kezem izzadságában úszó fegyveremet szorongattam.
Ha Smith-nek sikerült túlélnie, akkor nekünk is menni kell.
Tulajdonképpen ő ismerte a legjobban a terepet, így megkértem, hogy ő vezessen minket:
- Michael, te tudod az utat oda, vezess minket, ha úgy látod, hogy jobb elkerülő úton haladnunk, akkor kérdés nélkül követünk.


< Mehet tovább az akció >

Menet közben Reznov szembe fordul velünk és mond egy szónoklatot.
- Oké srácok, aki eddig még nem tette meg töltse meg a fegyverét, helyezze készenlétbe és készüljön fel mindenre! Tudom, hogy fáradtak vagytok, ahogy én is, de most ezt a részét a dolgoknak meg kell, hogy húzzuk!
Miután befejezte megfordul és folytatja az utat .Én már újra töltöttem ,de a szöveghatására gyorsan keresztet vetek.

(Szerintem is jöjjön az akció)

//szerintem is, csapjunk a közepébe//

Fogyóban a víz. Ez rossz, nagyon rossz. Víz nélkül nem bírjuk sokáig. És még ez a rohadt nap is süt. Mi jöhet még?
Bárcsak ne kérdeztem volna. A mozgásdetektor máris három közeledő tárgyat jelez.
- Srácok, készüljetek, társaságunk lesz!
Valóban, épphogy befejezem a mondatot és máris repülő alkalmatosságok jelennek meg. 3 lebegő platform, mindegyiken 2-2 ragadozó. Gyorsan jönnek, hárman már le is ugranak és végeznek három szerencsétlennel. Szerencsétlenek. Martinez, Reznov és én maradunk talpon, mindegyikünkre egy-egy ragadozó jut. Ahogy látom engem a lándzsás szemelt ki.
hál istennek a Földön sokat használtam a fegyverem gránátvetőjét, így gyakorlott és főleg gyors mozdulattal a három ragadozó felé küldök egy gránátot.

Már rég meg kellett volna állnunk pihenni és ellenőrizni a készleteinket. Annyira oda akartam érni, hogy figyelmen kívül hagytam a legalapvetőbb elemünket itt a sivatagban: a vizet.
Még akkor sem állítottam meg a mentet, mikor szembe néztem eme ténnyel: talán már túl elvakultan akartam elérni a célunkat ahhoz, hogy megálljunk.
A szomjúságot valahogy átvészeltük volna, de a fáradtság, amivel társult veszélyes eleggyé vált.
Tulajdonképpen addigra mindegy volt már, hogy szomjan halunk-e vagy sem: a mozgásérzékelő bejelzett és nekünk reagálni kellett.
A lomhaság, amit a kimerültség és a szomjúság okozott három beosztottam halálát okozta, ami az én számlámra volt írható. Most nem tudtam elmerülni a bűntudat feneketlen gyomrában, meg kell védenem a társaimat és magamat.
A helyzet már készen ért: végzetem hatalmas pengékkel száguldott felém.
Gondolkodás nélkül célra tartottam és lőttem: igyekeztem a lábait eltalálni, testét páncél fedte, arcát maszk, felesleges lett volna ezen területek célba vennem, valószínűleg felkészültek a fegyvereinkre.
Lövéssorozataim közepette elkezdtem oldalazni, hogy behúzódjam egy szikla mögé; akkor hallottam meg, hogy gránát robbant. A levegőbe rengeteg por és törmelék szállt fel, amit taktikázás közben sikerült beszívnom és ez nem kis köhögés rohamot hozott rám.
Reméltem,hogy Thomas és Michael jobban kijött a gránátos történetből és nem olyan szerencsétlenek, mint én.

A hosszú menetelés közben észre vesszük ,hogy fogytában van víz készletünk.
Ez nem túl jó ,de a hegy már csak néhány órára van .
Út közben a mozgás érzékelők három dolgot érzékelnek rövid idő után már látjuk is őket pont olyan korongok, amikkel már találkoztam .
~Istenem segíts~Mondtam magamban, láttam ,hogy mindegyiken 2 ragadozó volt .Hárman le is ugranak és végeznek a három közlegénnyel .
Csak én ,Reznov és Smith maradtunk és mindegyikünkre egy-egy ragadozó jut.
Nekem jut váll ágyús ragadozó ,mivel fáradt vagyok és a fegyverem is nehéz ,ezért a futás szóba se jöhet .Gyorsan bekapcsolom a követő rendszert és elkezdek sorozni rá ,de ha lőne rám megpróbálok elugrani a lövés elől.