Fegyver raktár

Itt tárolják a hadsereg fegyvereit, innen tudják a katonák kivenni a cuccokat engedéllyel. Állandó ügyeletes strázsál és, ha nincs engedélyed, úgy seggbe rúg, hogy megemlegeted, valamint büntető munkára ítélhet. Engedély a rend fenntartás miatt kell, hogy tudják mi a helyzet.

\\folyosók//
Belépve az ajtón egy strázsáló katona lép előre a pulthoz és nyújtja a kezét. Egyből átadom a táskámat benne minden cuccommal, kivéve a késem meg a jelzőfáklyák.
- Név? - kérdezi unottan a katona
- James Raynor közlegény.
- Itt írja alá!...... Meg is volnánk, köszönöm, üdvözlöm a bázison! - mondta már kicsit jobb hangnemben.
- Köszönöm, viszlát! - és elindultam a barakk felé.

\\folyosók//
A gyengélkedőröl éppen a fegyverraktárba mentem mert észrevettem, hogy azt a különleges kést nem adták le amíg gyógyultam. Egyik kezembe a cókmókom ami egy szimpla táskába van, másikban a tőr. Odalépek az aszisztenshez, egy fiatal fekete hajú karcsú nő, nem éppen az esetem de azért tetszik. Meg is szólítom.
- Elnézést.
- Igen, miben segíthetek?
- Andrew Art vagyok és egy fegyverem szeretném leadni.
- Nincs ilyen fiók, sajnálom.
- Nézze meg Bisur néven, hátha...
- Igen meg is van.
- Ezt a tőrt szeretném leadni.
- Itt egy különleges kód, nem kell leadnia a fegyvert, magánál tarthatja.
- Rendben köszönöm.
Elindulok a kabinom felé, közben gondolkodom. Ez furcsa, teljesen szabályellenes, hogy itt fegyver legyen nálam, valamint az is hogy a becenevemen legyen a fiók. Talán az a gyerek aki még túlélte a párbajt, akit megmentettem az elvérzéstől, lehet valami nagyon magasrangú ember aki titokban velünk utazott, nehogy megmerényeljék. Na mindegy.

A folyosóról lihegve értünk be. Az ügyeletes is hallotta a riadó készültséget. Tudta, hogy ilyen esetekben a katonákat feltétlen fel kell fegyverezni. Gyorsan oda baktattam az asztalához.

- Üdvözlöm uram! Csernovec Iván közlegény vagyok. Én és társaim xenomorpra utaló jeleket fedeztünk fel a bázison. Nincs papírunk, de a xxxx@yxyxc paragrafusú törvény pontjában riadó készültség esetén kötelessége a katonákat felfegyverezni. - Gyorsan, hadarva mondtam el. Biztos látta arcomon az idegességet- Kérem az M4A3 szolgálati pisztolyomat, M41AE modellt, ami alacsony tűzerejű. - ne hogy megsérüljön valamilyen berendezés az űrállomáson, ezzel is minimalizálva a kárt. – Engedelmével kérem még az m32 gránátvetőt 2darab emp és 2 darab spider gránáttal. Ezenfelül m-10-es páncélt sisakot és m3 személyi páncélt és egy váll lámpát. Ha van akkor kommunikációs headsettet is.

( ha lehetséges hogy kiadja ilyenkor az ügyeletes, én ezeket kérném. )

Csipkerózsika átvette a vezetést és dirigál... nem értem minek szórakozik, látszik ideges is. Na mindegy én nem vagyok jó főnök. Most viszont az a baj, hogy a szellőzőben közlekednek. Na én nem maradok fegyvernélkül.
Oda megyek teljesen nyugodtan a pulthoz ahol csipkerózsika iván mondja az asszisztensnek a 789es törvény 55paragrafusából a 14-16os bekezdést
köteles felfegyverezni de ha esetleg nem:
Ha egy férfi az asszisztens akkor a szokásos nyugodt pózomból együtéssel leütöm.
Ha egy nő akkor eltolom, nem ütöm meg utána bejelentem:
- Szabad a vásár!

\\Folyosók//

Belépve látok két katonát, az egyik éppen lihegve dumál valamit a csajszinak, aki mellesleg nagyon ismerős, de most nem érek rá ezen gondolkozni, a másik meg készül arrébb lökni a fegyverpultnál álldogáló szintén ideges nőt.
- Hé te! Mit a f*szt csinál? Xenok árasztották el ezt a szálló gólyafost amin éppen állsz. Ne egymást támadjuk b*sszameg. - ordítom rá mielőtt még bármi rosszat csinálna, majd én lököm őt arrébb, és odaállok a nőhöz.
- Hello édes, James Raynor közlegény, teljes felszerelésemet kérem! - félig odanézek a kötekedő pofára, mutatva hogy így is lehet csinálni. A nő kiadja a fegyvereimet. Az enfit kézbe veszem, a pisztolyt zsebre rakom a jelzőfáklyákat meg a mellkasomban lévő helyekre csúsztatom be, mind az ötöt.
- Te! Olyan ismerős vagy. Nem láttalak valahol? - kérdezek rá a másik ideges srácra, közben kinézek az ajtón hogy mi a helyzet.

Amint elmondtam hadarva a szövegemet, a sebhelyes arcú mellettem állt, készen bármire, hogy a fegyvereket megszerezze. Röstellem az emberi fajt, de itt mutatkozik meg az emberi civilizáció sokszínűsége. Én is ideges voltam és ezt röstelltem, de meg próbáltam lelkierőmet összeszedni és nyugodt maradni.

Az események hirtelen meg változnak. Egy katona lép be az ajtón. Félre löki a mellettem lévő alakot, ezzel meggátolva, hogy bármi meggondolatlan dolgot tegyen. A terem hangulata megváltozott. A katona érces és erőteljes hangja visszarántott minket a valóságba, legfőbbképpen engem. Katonás tisztelet teljesen álltam, ahogy a kiképzésen tanultam, gondoltam biztos egy magas rangú tiszt.
- Hé, te! Mit a f*szt csinál? Xenok árasztották el ezt a szálló gólyafost, amin éppen állsz. Ne egymást támadjuk b*sszameg.
Ezután a tiszt, visszavett a hangjából és kedvesen meggyőzőn a pultoshoz szólt, aki mellesleg egy nő volt.
- Hello édes, James Raynor közlegény, teljes felszerelésemet kérem!

Meg is kapta a fegyvereit! A szeme tágra nyílt és tátva maradt a szám pár másodperce. Hát nekem is mehetne így, nah de vissza a valóságba. Megint megszólalt és felém nézett.
- Te! Olyan ismerős vagy. Nem láttalak valahol?
Meggyőződéssel kérdezte. Én pedig jobban szemügyre vettem az arcát. Valahonnét nekem is ismerős volt. Gondolkodtam, gondolkodtam és bevillan egy kép. Sötétség, riasztó hang, piros fények, félelem, nah és az ő arca. Igen. Tudom, már
- Igen, emlékszem!- arcomat mosolyra húztam a megdöbbenéstől- Még a kilövő bázison futólag találkoztunk. Én is tagja voltam azoknak, akik az utat biztosították, önöknek. Csak arra nem emlékszem, hogy hányan szálltak fel. – és hirtelen eszembe jutott Jake. A szomorúságtól az arcon is megváltozott és a föld felé néztem. De most nincs idő szomorkodni az idő sürgetett, úgy ahogy a szirána hangja is.- Elnézést, hogy az etikettet kihagyom- kicsit hátrébb léptem, hogy mindkét katonát lássam. – A nevem Csernovec Iván, közlegény. Önöket hogy hívják? Kaptunk valami parancsot?

Hirtelen egy fickó a semmiből félre lökött. Ez nem esett túl jól de legalább kicsit jobban figyelmes lettem... Ez itt még nem az a rész ahol az van amit akarsz, ez még az a rész ahol engedelmeskedni kell. Egyik fickó megszólalt:
- Hello édes, James Raynor közlegény, teljes felszerelésemet kérem!
Meg is van barátunk beceneve -gondoltam- szoknyavadász.
Csipkerózsika meg Szoknya vadász barátunk már ismerték egymást, szoknyavadászunk valami fontos fickó lehet vagy valami dirigálós főnök típus akiket nem igazán tisztelek de most ez van. Erre csipkerózsika eljátsza a protokolát... na majd ha kicsit melegebb lesz a helyzet nem lesz ilyen hülyeség...
A nevem Csernovec Iván, közlegény. Önöket hogy hívják? Kaptunk valami parancsot?
Pfff naná kifüstölni azokat a szarokat innen - gondoltam.
Kicsit hátrébb lépek, elrakom a tőrt majd én is megszólalok:
- Akkor most mégis mi a terv?
Szokásos nyugodt stílusomban vagyok, nem nagyon érdekel hogy fellökött...
ez van, előbb utóbb meg mindenkit elkap az egyik fekete barátom...

//bocs, a kimaradásomért, remélem nem vártatok sokat.//

- Csönd legyen már! Rosszabbak, mint az anyósom. - förmed rá a vitázókra a hátérben eddig megbúvó ezredes. – Osszák ki mindenkinek az alapfelszerelést (sisak, mellvért, lábszárvédő, lámpa, pisztoly, fáklyák, hegesztő, no és persze lőszer) és egy maguk választott fegyvert.
- Igen is uram!
- Adjon még plusz 3 mozgásérzékelőt.
- Értettem!

Nah a jó fej ezredes úgy döntött, olyat ad a kezembe amit nem kéne, mozgás érzékelő, hm... legjobb barát lesz. Szűk hely, ide combat shotgun kell.
- Én a fiókomban lévő fegyvereimet kérem csak, meg ha megoldható egy jófajta kézigránátot.
Mindígis könnyű fegyverzetes voltam, de ez a csipkerózsika nekem nagyon nehézfiúnak tűnik, csak remélem nem lesz olyan hülye, hogy smartgunt kér, azzal itt semmire nem megy valami plazma cucc jobb lenne a légaknákban. Nah meg még meg is van a jó régi smiles karabíner a gránátra. Mennyi szép emlék a régi akciókrol... Szoknyavadász barátunk remélem valami szuper hacker, mérnök mindenhez értő akárki.

Társalgásomat hírtelen megzavarta egy mély hang a háttérből.
- Csönd legyen már! Rosszabbak, mint az anyósom. - förmed rá a vitázókra a hátérben eddig megbúvó ezredes. – Osszák ki mindenkinek az alapfelszerelést (sisak, mellvért, lábszárvédő, lámpa, pisztoly, fáklyák, hegesztő, no és persze lőszer) és egy maguk választott fegyvert.

Egy ezredes teljes életnagyságban, és megkaphattunk bármilyen fegyvert. Az arcomra hirtelen ördögi mosoly ült. Magunk választhatunk fegyvert. Éljen, hurrá! Végre használhatom a nehézfegyvertudásomat. Nem hiába vizsgáztam le. Minden fajta nehézségi fegyverhez értettem. Szét tudom szerelni, összerakni. Értem a felépítésüket.
Nah de vajon mit is válasszak.
- Kérnék egy M41AE2M és a szolgálati pisztolyomat M4A3. természetesen a késemre is szükség lesz. – vészhelyzet esetére- M26 gránátvetőt, minden gránát fajtából 3-at.
Nos, ezek után bármi jöhet.

- Csönd legyen már! Rosszabbak, mint az anyósom. Osszák ki mindenkinek az alapfelszerelést (sisak, mellvért, lábszárvédő, lámpa, pisztoly, fáklyák, hegesztő, no és persze lőszer) és egy maguk választott fegyvert.
- Igen is uram!
- Adjon még plusz 3 mozgásérzékelőt.
- Értettem!

Zajlik le a rendtétel az ezredes által, és rájövök, hogy nem sűrűn nekem kéne játszanom a vezető szerepet, hiszen rangunk azonos.
- Értettem, és elnézést kérek Uram! - szólok hozzá tisztelegve és én is kikérem fegyvereimet.
- Akkor amit az ezredes mondott, és plusz a saját Enfield-emet - Rámosolygok, majd visszanézek a többiekre és az ezredesre.
- Várjuk a parancsát Uram!

-Mit művelnek!? Azt mondtam, hogy egy fegyvert, az alapon kívül. És gránát? Mit akarnak maguk azzal? Lyukat akarnak robbantani az állomás testén? Az űrben vagyunk a szentségit! Inkább magukat ölnék meg, nem pedig azokat a rohadt dögöket! –Ordított rá az ezredes, a tudatlan és öngyilkos hajlamú „zsenikre”.
Fogjanak, valami normális fegyvert és induljanak már, különben elintézem, hogy a további éveiket, valami fagyos, és elhagyatott bázison töltsék, a bogarak társaságában!

-Mit művelnek!? Azt mondtam, hogy egy fegyvert, az alapon kívül. És gránát? Mit akarnak maguk azzal? Lyukat akarnak robbantani az állomás testén? Az űrben vagyunk a szentségit! Inkább magukat ölnék meg, nem pedig azokat a rohadt dögöket!
Az őrmester jól leordibált minket, bár ennyi erővel azt is mondhatta volna hogy ne is öljük meg őket, mert akkor a sav szétszedi a bázist, helyette untassuk őket halálra.
-Fogjanak, valami normális fegyvert és induljanak már, különben elintézem, hogy a további éveiket, valami fagyos, és elhagyatott bázison töltsék, a bogarak társaságában!
Na az kéne nekem, jó hely, mindegy teszem amit mond.
- Igenis uram! Szolgálatára, egy shotgunt kérnék. Várom további parancsait.
Miután megkapom az alapfelszerelést és a fegyverem rögtön indulok is.

Az ezredes nagyon pipa lett a többiekre. Igaza van. Érthetően elmondta hogy mit kaphatunk, erre ezek meg kértek mindenféle gránátot is... Hihetetlen hogy mennyire értetlenek manapság az emberek. Én nem vettem magamra az ezredes mondókáját, azt hiszem én csak azt kértem amit szabadott. Kézbe kaptam még egy érzékelőt is, amely csipogásával és pöttyeivel jelezte hogy működik.
~ Remek, akkor mehetünk ~ gondoltam magamban és akkor a sebhelyes barom kimennt a teremből ~ Mekkora állat! De ha hősködni akar, akkor hajrá!
- Gyere Iván. Szedd össze magad és maradjunk együtt. Nem volna jó ha akármelyikünk is egyedül maradna azzal a döggel - biccentek Iván felé, és várom hogy elinduljon. Amint készen van, kimegyek a teremből a mozgásérzékelőt figyelve és kezemben az Enfivel, remélve hogy Iván velem tart.

//Landolás//

A csapat beérkezik a raktárba, igazából csak elöl a váróban, sorba álltok és kéritek a hölgytől a fegyvereiteket. Egy mosolygós szőke, magas és karcsú nő osztja ki a fegyvereiteket, van ott minden, shotgun, pisztolyok és még egy smart gun is előkerül. Haladsz a sorral, közben azon gondolkozol, hogy a fenébe is lehet az, hogy egyeseknek olyan mázlijuk van, hogy minden gond nélkül egy kisebb arzenált kapnak, te pedig csak az alap fegyverzetet fogod kapni. Gondolataidból egy hang ver fel: Elnézést mi a neve uram?

hö ja igen San Fisher.
Sam Fisher rendben itt vannak a fegyverei.
Köszönöm.
Ezután még visszalopóztam a szobámba és elraktam a desert eaglet amit a szobámba rejtegettem.
Aztán a felszállópályára siettem ahol már csak rám vártak.
Felszálltam majd pár perccel később meg is kaptuk a felszállási engedélyt.

A parancs szerint a fegyverraktárban kellett jelentkeznem. A parancsnok azt mondta, hogy a teszt után beoszt engem a megfelelő szakaszba.
Elindultam a fegyverraktárba, ahol egy őr máris belém kötött.
Megállásra utasított és rám hívott két másik őrt, akik ismét fegyvert szegeztek nekem.
- ÁLLJ! Parancsoltak rám az őrök.
Rögtön megálltam és körbe néztem. Négy katona fogott közre, mind M41-eseket tartottak a fejemnek.
Lassan levettem a maszkomat és rosszallóan tekintettem a strázsa őrre, aki megkérdezte:
- Mi a fenét keress itt egy harci android?! Tudtommal ezek illegálisak!
Nem kellett sokat várnom és máris jött a segítség. A parancsnok lépett közbe aki odaszólt az őröknek:
- Uraim! Ne tartsák fel az új androidunkat. Én rendeltem ide. Itt a parancs!
Aztán odaadta a papírt a strázsa őrnek, aki egy ideig csodálkozva bámulta a papírost, majd azt mondta:
- De uram! Ezek.... Ezek nem illegálisak?
A parancsnok csak nyugodtan szólt:
- Nem! Ez a darab nem! És ha most lesz szíves tovább engedni minket!
Az őr száj tátva nézett minket, majd bólintott.
Belépve a lőtérre, egy teljes szakaszt láttam. Mind egy csapatba tömörülve ültek a szerte szét hagyott ládákon.
Néhányan a fegyverüket tisztították, és dohányoztak közben. Holott tilos a dohányzás itt.
Mások a közelharci mozdulatokat gyakorolták, két ember pedig a céllövöldében gyakorolt. A maradék meg csak ült a helyén beszélgettek.
Az egyikük amint meglátott engem és a parancsnokot, rögtön odabökött egy másik társának, aztán felénk mutatott.
Erre az odaszólt a többieknek:
- Hé srácok! Ezt nézzétek!
Erre mindenki felém fordult. A közelharcot gyakorlók és a céllövöldések is abba hagyták a tevékenységüket és engem bámultak.
A parancsnok odavezetett a katonákhoz, majd azt mondta:
- Jól van emberek! Örülök hogy vették a fáradtságot és megjelentek itt!
Azért kérettem magukat ide, hogy elmondjam kapnak egy új tagot!
Nyilván nem fognak örülni, sőt egész biztos hogy nem fognak örülni neki, de a 628-as androidot mától a maguk csapatába helyezem át!
Jobb lesz ha hamar megbarátkoznak vele!
Aztán néma csend következett. Senki nem szólt, csak némán forgatták a fejüket és hol egymásra, hol a parancsnokra néztek.
Aztán az egyik ládán ülő katona felemelte a kezét.
- Tessék Sykes! Mit akar?
- Uram! Tud valamit is ez az izé, vagy csak madárijesztőnek kapjuk, mert tény hogy kib*sszottul ronda.
Ismét rosszalló tekintetett vettem fel, amit most a katonára irányítottam.
Erre a parancsnok azt mondta:
- Jó kérdés közlegény! Pont ezért vagyunk itt, hogy ezt megtudjuk!
Aztán a parancsnok is rám nézett és a lőtérre mutatott.
Értve a célzást, elindultam a lőtér felé, majd elővettem az M42-esem.
Kivettem a táskámból két tárat, majd egyet benyomtam a fegyverbe. A másikat az asztalra tettem.
Akár csak az első alkalomnál, itt is letettem az asztalra a fegyvert és a táskámban kezdtem turkálni. Még elővettem gyorsan a VP70-est is, majd azt is az asztalra tettem.
Aztán már csak vártam a parancsot. Hamarosan a parancsnok megnyomta az indító gombot, majd azt mondta:
- Mehet!
Erre egy hangos sziréna felszólalt, és előjöttek a céltáblák.
Alig telt el egy kis idő, máris felkaptam a fegyvert és lőni kezdtem.
A céltáblák ide oda mozogtak, de ez aligha jelentett gondot, mindig előre kiszámítottam a mozgási irányukat és egy kicsivel eléjük lőttem, így azonnal célba találtak, halálpontosan a cél közepébe.
8 cél leterítése után új tárat nyomtam a fegyverbe. Aztán ismét lőttem, ugyanolyan pontosan.
De aztán az utolsó golyó mellé ment, mert a céltáblák ismeretlen módon elkezdtek kiszámíthatatlan irányba, mindig véletlenszerűen mozogni.
Ettől egy kicsit megzavarodtam, és alig tudtam lőni.
Egy pillanatra hátra néztem, ahol láttam a parancsnok kezében egy távirányító szerűséget, amivel folyamatosan tudja változtatni a céltáblák mozgási irányát.
A többi katona is ott állt körülötte és kajánul mosolyogva figyelték, ahogy a második lövésemet hibázom el.
Erre egy kicsit megálltam, majd ismét lőni kezdtem.
Ezúttal már eltaláltam a célt. Igaz, nem ugyanolyan pontosan a közepén, de egész jó találatokat adtam le.
Végül kifogyott a lövedék a tárból és letettem gyorsan a fegyvert az asztalra és felkaptam a pisztolyt.
Egymás után küldtem a lövedékeket a pisztolyból a célok felé és mindegyik ismét csak talált.
Miután elfogyott a lőszer, letettem a fegyvert az asztalra és megfordultam.
A parancsnok leállította a célokat és elégedetten mosolygott, a tátott szájú katonák között.
Aztán ismét megszólalt:
- És a puszta kezes harc?
- Az is megy egy kicsit. Mondtam.
Aztán beálltam az egyik katonával szembe egy üres, tiszta területen.
A katona felemelte az ökleit, majd egyszer a kezébe csapott.
- Mindig is erre vártam! Mondta.
Én meg csak álltam vele szembe.
Egy darabig álltunk egymással szembe. A katona ide oda mozgott, néha megpróbált ráijeszteni és tett egy pár lépést előre, de én csak rezzenéstelen arccal álltam előtte.
Aztán várt még egy kis ideig, aztán támadt. Egy jobb egyenessel próbálkozott, de én idejében reagáltam és alá kerülve felemeltem, majd eldobtam magam mögé.
A katona ledermedt a védekezési mozdulattól, majd felkelt a padlóról és ismét nekem rontott.
- Ilyen könnyen nem úszod meg! Mondta.
Ismét ököllel támadt, de elkaptam az öklét és hátracsavartam a kezét.
Majd ellöktem magamtól.
Aztán ő gyorsan megfordult és most cselezve egy jobb egyenessel indított, de aztán hirtelen félbe hagyta és egy bal horgot akart bevinni.
Nem lepett meg a támadási módszere, miután sejtettem hogy ez következik. Túl kiszámíthatóak a támadásai.
Ezt is könnyedén levédtem, csupán kiugrottam a támadása elől, ismételten elkaptam a karját amivel ütni próbált, majd csavartam rajta egyet, amitől a közlegény egy szaltót vágott le és ismét a padlóra került.
Ennyi úgy látszik nem volt neki elég, megint felkelt, majd támadott. Ezúttal arcra akart ütni, de megint karon fogtam majd egy fél fordulatban körbe vittem és aztán elengedtem, amitől kishíján neki esett a ládákon ülő katonáknak.
Eléggé feldühödött hogy egyszer se tudott hozzám érni, ezért rögtön kést rántott és akár a veszett, már rontott is nekem és vágott egyet.
Szerencsére elég kiszámítható támadásai voltak, ezért könnyedén elugrottam a támadások elől, majd mikor már meguntam a szórakozást, elkaptam a karját és úgy csavartam, hogy a kés nálam maradt.
Ezután megfordítottam a közlegényt és pont úgy esett hogy a kést a nyakának szegeztem.
Mindenki felfigyelt erre, egyedül a parancsnokot nem zavarta.
A közlegény rémült pillantást vetett rám, én pedig gyilkos tekintettel néztem rá.
Aztán a parancsnok hangja törte meg a csendet:
- Axon! Elég volt! Azért maradjon meg a feje! Mondta a parancsnok mosolyogva.
Én pedig elengedtem a közlegényt megfordítottam a kezemben a kést, majd vissza adtam neki.
Majd elindultam a fegyvereimért. A parancsnok odajött hozzám, majd közölte velem, hogy mostantól ezzel a csapattal fogok dolgozni.
Nem szóltam sokat, csupán bólintottam, aztán elindultam a körletekbe.
Remélem még jut nekem is egy hely.

A csapat útközben viccelődik, jó a morál, megfogadták, hogy kifüstölik a dögöket, bármibe is kerüljön ez. Te vonulsz elöl, a többiek pedig mögötted, mindenki "főnöközik" téged, néha talán kicsit gúnyosan is. Megérkeztek a fegyverraktárhoz, itt az asszisztens már vár titeket, mivel te vagy a vezető, neked kell fegyvert választani nekik. Hozzáférésed szinte korlátlan és készséggel kiszolgálnak.

Reznov késett ennek nem csak az ideges őrmester és az ordibálás volt az ára, hanem az is, hogy rohanhat a csapat után. Hamarosan megérkezik, itt vannak már nyolcan, ő a kilencedik, éppen fegyverekre várnak, a csapat vezetője pedig... egy ismerős fickó, Martinez. Itt az ideje felszerelkezni, de netán előtte bemutatkozni?

Rendesen másnapos se lehet az ember...ahelyett, hogy az ágyamban szédelegnék valami ismeretlen pipivel, a túlérzékeny dobhártyámat ingerli az őrmesterem, mert elkéstem.
Ember...ennyit igazán megengedhetek magamnak, egy elhagyott mészárszékké alakult bolygóról jöttem! - gondoltam magamban, majd elmormoltam egy elnézést.
Dejavu-m támadt az ismeretlen arcokkal kapcsolatban, mintha nem oylan rég átéltem volna már ezt, egy apró különbséggel: feltűnt Martinez! Ohho áldás ez nekem.
Ahogy sikerült kivennem ő vezeti a következő balhét.
Legalább nem leszek megint félőrült állapotban, és nem egy se**fej került az élre!
Gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd az utóbbi bevetésből megmaradt emlékek hatására széles vigyorral üdvözöltem:
- Hello Martinez! Remélem tőled nem hallok még egy áldást a késésért. A lényeg hogy itt vagyok nem?
Nevettem egy sort, aztán végig mértem a többieket.
Kemény menet lesz!

*A fegyver raktár felé tartó útközben hallóm, hogy viccelődnek a többiek és főnököznek engem és néha elég gúnyosan hangzik, de nem nagyon törődök ezzel. Mikor megérkeztünk egy asszisztens már várt minket, gyorsan elkezdtem kiosztani a fegyvereket a csapatnak. De mielőtt még elkezdeném a fegyver osztást megjelenik Reznov aki köszön nekem és kérdezi, hogy lehordóm-e azért, mert késet. Nagyon örülök, hogy látom őtt. -Jó újra látni téged Reznov, és ne aggódj nem foglak leszólni azért, mert késtél, de legközelebb ne forduljon lő. Mikor befejeztem oda fordulok a többiekhez és hozzájuk szólok. -Mindenki maga választ fegyvert magának, csak annyi kikötésem lenne, hogy senki se használjon robbanó szereket, mert egy űrállomáson vagyunk. Szóval a gránátokat felejtsék el. Fejeztem be a mondandóm majd magamhoz veszek egy nagyobb kaliberű M41AC impulzus puskát és hozzá M4A3 szolgálati fegyvert, a puskához hat tárat veszek magamhoz a pisztolyhoz 3 tárat, meg még 12 sörétes lőszert mert a puskában nem gránát vető van hanem sörétet használó szerkezet van benne. Miután betöltöttem a fegyvereimet meg vártam a többieket amíg végeznek.*

Mindenki kézhez kapja a fegyvereit, egy egész kis arzenál van nálatok, mivel a többiek általában két fegyvert és három pisztolyt vettek el, persze ennek meg van a hátránya is, nehéz lesz mozogni, de megoldható, legjobban talán Nuke nem örül annak, hogy nem robbantgathat. A felszerelés nálatok van, most az F blokkba vezet az út. Mehettek lépcsőn vagy liften is, lépcsőn több idő lesz, de legalább csendes(ebb), ha van odalent valami és lifttel mentek, az tudni fog rólatok, de gyorsabban leértek. Persze bármilyen, más út is lehetséges.

Gyorsan meg is érkezünk a fegyverraktárhoz. Én odamegyek az ügyeleteshez.
-Hello George Doyle vagyok a teljes felszerelésemet kérném.
Ha megkaptam a felszerelést félreállok és oda engedem a társaimat is majd elindulunk a dokkok felé.

Hmm...így elnézve magunkat elég nehézkes lesz a mozgásunk, főleg ha frontba kapjuk a támadást, azoktól a valakiktől.
- Halljátok, mi lenne ha leküldenénk a liftet csalinak? Mi meg a lépcsőn mennénk, és akkor elterelnénk a figyelmüket aztán szépen kicsinálnánk őket.
Nem tudtam felfogni min vigyorgom, de valamiért szórakoztatott ez az egész.

*Látom mindenki egy arzenált visz magával ez nem olyan jó, mert nagyon lelassít minket. -Mindenki hagyjon itt egy pisztolyt nincs szükség háromra, hiszen a dögök ellen a legtöbb pisztoly lőszer lepattan a kemény bőrükről. parancsoltam meg nekik, közben látom, hogy Nukenak nem tetszik, hogy nem használhat robbanó szeret. Nem sokkal Reznov felveti, hogy használjuk a liftet elterelésnek. -Nem rossz ötlet Reznov, akkor ezt csináljuk. Amikor leteszik az egyik pisztolyukat, akkor elindulunk az F blokk felé, mikor elérünk a lifthez meg parancsolom Karlnak hogy indítsa el a liftet. Mikor ez megvan tovább megyünk a lépcsőhöz. Mielőtt lemennénk a lépcsőn Rendezem a sor rendet. -Pusztító te mész legelöl, utánad én megyek, én utánam Reznov. Reznov utána Karl és Lisa, utánuk Nuke és Jacko. Szellem és Öcsi ti lesztek a hát védek. Mindenki készítse be a fegyverét, Mert most indulunk!- Ezután jelzem a kezemmel, hogy indulunk. ~Remélem bejön az elterelés!~ Mondom magamban aggódva.*