Idegen kolónia Európában

Az Idegenek hamar átvették az irányítást Európa felett. Gyorsan elszaporodtak. Így mára már az olyan városok, mint Párizs, Róma, Milánó, Amszterdam, Berlin, London, Madrid, fertőzöttek. Még élnek emberek mindegyik városban, de nem sok. Éheznek, egyik napról a másikra élnek és csak idő kérdése, mikor ragadja magához őket a Halál.
Akadnak olyanok is, akik az Idegeneknek dolgoznak, felkutatják a túlélésért harcoló embereket és némi védelem és élelemért cserébe a bestiák elé vetik társaikat, hogy azok bele petézhessék utódjaikat.
A kis városokban már semmi élet nem akad.

//Darakon kalandja//

Nagyban élted megszokott életedet, amikor egyszercsak egy feljebbvaló praetorian feromonjait érezted. Volt egy küldetése a számodra, mégpedig az, hogy a hegy lábánál lévő mocsaras területet deritsd fel, akad-e ott gazdatest az új dolgozók számára, akik arcmászó testben várják a gazdaszervezeteket. Nyomban elis indultál, a mocsár körülbelül 10-15 perc "járásra" van tőled.

A fészek bűzös és párás levegője minden pólust betelített. Nos, azt hiszem kevesen kívánhatnának maguknak ennél nyugodtabb életet. Egész nap csak henyélni és figyelni, néha elkapni pár kisebb-nagyobb lényt, amint az véletlenül keveredett a fészek közelébe. De a nyugodt napoknak most egy időre vége. Éreztem, hogy az egyik felsőbb akarat feladatot szánt nekem. Nagy testemet lassan megmozdítom, amelyről itt-ott pattognak le a már elhasználódott bőr darabjai. Komótosan elindulok a külvilág felé. Hamarosan már a tiszta levegőt érzem. Kihaltság mindenütt. A lejtőn lefelé haladva kissé megiramodok, hogy gyorsabban elérjem a célpontomat. A mocsárba beérve a levegő ismét fullasztóbb lesz, de ezt szinte meg sem érzem. Megállok egy kisebb tisztásnál és feltartom orromat, hátha megérzek pár olyan fermomont, ami ideális gazdatesttől eredhet.

A mocsár közelében senki sincs biztonságban. Minden lépésre figyelni kell, rengeteg veszedelmet tartogat a betolakodó életformáknak ez a csúf vidék.
Egyszerre csak tompa dörömbölésre leszel figyelmes. Ujra figyelsz,de a zaj elhallgatott. Hirtelen, a föld remegni kezd, néhol fel is törik a kéreg. -Vajon mi lehet ez?-jár az agyadban. De a gondolkodásra nem sok időd van, csak az ellenfeled kilétén jár az eszed..

A hirtelen földrengés meglepett. Hátrálni kezdtem, közben kémleltem a tájat, hátha megtalálom azt ami a dübörgést műveli.
~Lehet hogy csak sima földrengés, vagy talán valami lény okozza? Na és mivan ha az a valami a föld alatt közlekedik?~
Zavarodottságomban felkapaszkodok egy jókora kidőlt fára. Egyszerűen nem fér a fejembe mi lehet ez.

A föld még mindig remeg. Érzed, hogy a rengés egyre erősebbé, és erősebbé válik. Hirtelen a kidőlt fa alatt a föld felpúposodik, majd előtted alig pár méterrel kidugja a fejét egy ocsmány teremtmény. Igen, ez egy óriás mocsári féreg. Ránézésre vagy másfélszer nagyobb mint te, és még nem láttad az egész szörnyeteget. Üvölt egy hatalmasat, jelezvén hogy ez itt az ő területe, majd fölédtornyosul, és támadó pozícióba "áll".

Mikor alábbhagy a földrengés, és előkerül az okozója, két lábra állok és pár lépést hátrálok, hogy nagyobb lendületet tudjak venni. A menekülés most kivan zárva. Ahogy a féreg fölém magasodott, az izmaim megfeszültek és hatalmas ordítás közepette tiszta erőből nekirontottam.
Ha sikerül nekirontani, akkor biztos hogy pár porcikáját összezúzom a sújommal, majd átkarolom a kígyószerű testét és fogaimmal feltépem a húsát, hogy a beleket és a porcokat kitépve rendezzek egy kis vérfürdőt.

A féreg fölényt érezve, nem számított támadásra. Próbált a hátadba harapni, de a lendület nem engedte, így a terve meghíúsult. Még mielőtt kivégezhetted volna, ujjabb remgegés kezdődött, és egy újabb mocsári fenevad ütötte fel a fejét a hátad mögött. Rádórdít, majd teljes dühéből feléd harap.

A hátam közepére se kívántam még egy ellenfelet. Még gyorsan letéptem ellenfelem állkapcsát, de akkor már a másik felém száguldott. Összeszedtem az erőmet,és a haldokló férget a támadó felé fordítottam, hogy az abba harapjon bele, és ne belém.
Ha ez sikerült hátrálok pár lépést és megpróbálom lerohanni a másik férget is, hogy aztán széttéphessem.
De ha netán mégis sikerült belém marnia az átkozottnak, akkor igyekszem kezemmel pépesre verni a fejét, vagy ha nemérem el, akkor kirángatom a földből és nekipréselem egy fának.

A féreg, társába vályasztotta agyarait. Pár kamolásnyom lett ugyan a válladon, de ezt te megse érezted. Fajtársa tetemét látva egy panaszosat nyögött, majd visszabujt járatába, hogy bosszút áljon testvérén és végezzen veled.

Mikor a féreg a társával volt elfoglalva, kihasználtam az alkalmat ás rájuk rontottam. Szinte hajszál híján, de a féreg még időben visszabújt a járatba. Dühödten ordítottam egyet, aztán megálltam és figyeltem. Síri csend lett urrá. Egyetlen egy nesz sem hallatszott, és még csak földmozgás sem volt. Legalábbis pár másodpercre. Éreztem ahogy az ellenfél egyszercsak megindul felém a föld alatt. Tudtam hogy most nála a kezdeményezés, mivel nemtudom pontosan megállapítani honnan bukkan elő. Elfutni nemakarok, nemvagyok gyáva. Viszont a komolyabb sérülés gondolata sem boldogított el. Mindenesetre visszamásztam a kidőlt fára, ahol az első ellenfelemet letámadtam. Itt várom be a támadását.
Figyelek mindenfelé, és ha még időben észreveszem hogy honnan támad rám, elkapom, és cafatokra tépem a fejét, majd a testét széttrancsírozom a fán.

Az undorvány feléd haladva, úgy döntött, megsemmiíti a "relyteked" és pont alattad tört fel, de csak annyira, hogy a faágat kettéharapta.Te a földre huppansz, a farönköt elnyeli a végtelen mocsár. A féreg ismét visszacsusszan járatába, és a kivégzésed tervezgeti.

Tudhattam volna, hogy ez fog történni. Nagy hangal cuppantam bele az egyik kisebb pocsojába. Mire sikerült kikecmeregnem a lény sehol nemvolt. Dühödten ordítottam egyet, és elindultam a lénnyel ellenkező irányba. Éreztem hogy már üldözőbe is vett. Tudtam, ha eljátszom a menekülő áldozatot, felbátorodik. A föld mögöttem szépen felpúposodott, jelezvén hogy a dög mindjárt kiugrik belőle. Hirtelen megálltam és fordulatból rávetettem magam a kipúposodásra. Kezemet belenyomtam a földbe. Éreztem hogy sikerült valami nyálkás dolgot megfogni. Tiszta erőmből húzni kezdtem. Nem hinném hogy letudná harapni a karomat, ahhoz túl nagy rajta a páncélréteg.
Ha sikerült elkapnom a férget, akkor kirángatom a földből, és azzal a lendülettel szétloccsantom a fejét egy közeli kövön, majd hogy biztosra mennyek lábammal rálépek és kinyomok belőle mindent, amit aznap evett.
Ha valami baki ütne közbe, akkor hátrálok pár lépést, és várom hogy a féreg kezdeményezzen.

Ahogy eltervezted, a féreg nyomban üldözőbe vett. A fogást érezvén, még lejjebb ásott az üregébe, hogy ne érd el, viszont a hátából egy jelentős darab a kardmaid közt maradt. A lény a fájdolomtól egy nagyot ordított, amibe belevizhangzott az egész alagútrendszer. Érezte a szörny, hogy a végét járja, hát feltört ismét a felszínre, az orrod előtt pár centire. Farkasszemett nézett veled, majd a fejed felé kapott hatalmas állkapcsával.

Amint hallottam a lény sikolyát, tudtam hogy jelentős kárt okoztam neki. A karomat próbálom kihúzni, de első erőfeszítésre csak félig sikerült. A vizes talaj szinte magába szívta. Ekkor megjelent előttem ellenségem. Most nincs idő gondolkodni. Egy használható karom van, amit máris lendítek a féreg felé, hogy elkapjam.
Ha még időben sikerült megragadnom a féreg grabancát, a földnek nyomom és kiharapok a fejéből egy darabot.
De ha mégis sikerült belém marnia, akkor kihúzom a kezemet és megpróbálom leszedni magamról, és ha pont a fejemet kapta be, akkor a belső állkapcsommal ráadásul jukat ütök a testébe, szétszaggatva mindent, ami odabent van.

A szörnyeteg a szabadon lévő kezedet találta a legveszedelmesebbnek, így hát azután kapott. Karod könyékig a lény szájba volt. Ráharapott, majd próbálta letépni de nem jött össze. Megkísérelte belevájni az ocsmány fogait a karodba, de szerencsédre a vastag bőrpáncélzat megvédett. Így hát tovább ráncigálta a karodat, félvén, hogy ez volt az utolsó húzása.

Kihúztam a karomat és elkezdtem vele húzni a féreg farkát. A kampós alakú fogai beleakadtak a karomba, de nem voltak olyan élesek hogy különösebb kárt okozzanak, ráadásul így a kis dög el sem bírta engedni a karomat, a húzó erő pedig egyre nagyobb lett. Végül kínszenvedések közepette a féreg izmai engedni kezdtek, és kettétéptem ott, ahol a legvastagabb volt. Miután végeztem vele a fejét még leszedtem magamról és a pár fogdarabot, ami a karomban maradt.

A bestia teste összecsuklott, majd a végtelen mocsárba veszett. Ezt a harcos ép bőrrel megúsztad, sérülésed nemvészes pár fognyom okozta zúzódás. Tapasztalataiddal együtt visszatértél a fészekhez. Feljebbvalóiddal közölted észrevételeidet. A királynő mostsem csalódott benned. A kalandod véget ért.

A hozzászólásaid hossza elég volt, tartalmuk kiváló, bár mondjuk párszor óvatlan voltál arra azért máskor figyelj. Ezt összegezve a jutalmad 4 sp.

// Árny Vadász kalandja //

A Nap már felhúzta fekete köpönyegét, és a hold váltotta fel az őrséget. A csillagok némán meredeztek a föld felé, egy felhő sem zavarta meg a gyönyörű kilátást az ég irányába..
Mivel semmi tennivalód nem akadt, felkerestél egy feljebbvalót, egy kis kaland, "szolgálatteljesítés" céljából. A praetorian elengedett, így a fészektől 200 méterre kell elhelyezkedned mint őrszem. Feladatod, hogy bármi gyanúsat észlelsz jelzed, és nyitva tartod a szemed! Helyeselted, majd megköszönted engedelmességét, és pár hátráló mozdulat után nekiiramodtál a cél felé.

Miközben sietősen mentem az őrhelyre felnéztem az égre. Nagyon szép este.Ilyen éjszakánként megnő a harci kedvem.Szinte vágyakoztam a harc után.Nem lenne jó ha unalmasan peregne az idő.Gyorsan haladtam. Egy kicsit felgyorsítottam lépéseimet.Majd mikor elértem a helyet kerestem valami olyan helyet ahol nem vagyok nagyon feltűnő.Nem lenne jó könnyű célpontnak lennem és közben vártam hogy jöjjön egy ellenfél.

Lépteidet megszaporázva meg is érkeztél. Figyelmesen betájoltad magad, majd miután megbizonyosodtál róla hogy ez az a hely, felkúsztál az egyik kis halomra, minek a tetején egy szikla tövébe nőtt nagyobb bozótos volt. Begultál a bokorba, majd onnan vártad az eseményeket. Hirtelen feromonokat éreztél szemből, ám egy pillanattal később egy fa reccsent a hátad mögött..

Amikor meghallottam a hangot reflexből megfordultam és nagyot karmoltam a levegőbe.De nem volt senki ott. Lehet hogy ráléptem valami ágra.A szagokat nem ismertem fel.Nem hittem nagyon benne hogy a fészekből jött valaki segíteni.Nem tudtam mi lehet az.Talán egy yautja vagy egy ismeretlen lény.Olyan izgatott voltam hogy már alig fértem a bőrömbe.Kicsit megnyújtottam végtagjaimat hogy támadásra készen legyek.Majd egy kicsit kidugtam a fejem a bozótosból,készen mindenre.

Újabb recsegéseket hallottál, ám ezúttal jóval messzebb, tőled kb. 40 lábra egy sötét alakot véltél elsuhanni. Feromonjai zavart keltettek benned, egészen tanácstalan voltál. Job lenne kideríteni, hogy miaz? vagy esetleg okosabb lenne várni? Midnenesetre a lény egyre közelebb ólálkodik, és fejét fenyegetően a magasba emelgeti néha..

Már nem bírtam idegekkel a recsegő hangot. De ez a lény már érdekfeszítő volt. Gondoltam ellenség és elkezdtem utána menni legalábbis oda ahol ő volt.Vagyis ahol láttam a fejét.Majd mikor elég közel jött ráugrottam.Erősen rugdalózott,kalimpált.Majd levetett magáról és vissza ment néhány lépésre.Végre egy izgalmas harc.Már csak azt kellet kideríteni hogy erős vagy röhejesen gyenge.Közelebb megyek és egy farok csapással próbálom támadni a fejét hátha elkábul tőle.Minden esetre még nem tudok semmit róla úgy hogy vigyázok mert könnyen pórul járhatok.

// Túlmeséléssel vigyázz! pl írhatod, hogy megpróbálsz ráugrani, de a következményét, hogy ráugrasz, vagy mellé, azt a mesélő dönti el. Csak ennyi, amúgy jól tolod:D //

A fenevad reflexből hanyatdobott, így megfutamodott. Farok csapásod a levegőbe sujt, majd egy ellenséges fészek szülötte ugrik a hátadra. A földre csuklasz, kezeidet magad alá temetve.