Zaraquinn előtörténete

a, faj: predator
b, Nem:férfi
c, Név:Zaraquinn
f, Születési hely:Denobola
g, Rang:
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása:Predator, örök vadász
i, Külsõ és belsõ jellem: Hát, izmos vagyok, bronz maszkot viselek, van bennem elég kitartás és mindig elöljárok.
j, Felszerelés: Ceremóniás kés, Karpenge, Páncélzat, Maszk, Medikai felszerelés, Dárda, Álcázó berendezés, Hálóvetõ, Shuriken

Elõtörténet
20 évvel ezelõtt születtem Denobolán. húsz éven át csak képeztek engem, hogy jó vadász legyek.
Ennek az eredménye meg is látszott rajtam, amikor mentem a beavatásra.

Beavatás: Mocsárvidék

Halak úszkáltak a vízben és néha, néha nekimentek a lábamnak. De azért vigyáznom kell a mocsári hüllõkre és magával a vízzel. Mert itt-ott nagyon mélyül. A fák ágainak a fele nem tud engem megtartani. Egyszer csak megpillantok egy romot, felugrok egy vastag ágra, amely reményeim szerint megtart engem. Majd úgy a vastag ágakon ugrálva megyek a romokhoz. Átváltottam vörös (azaz alient észlelõ) látásmódra. Elértem az épületet. Bementem, a víz a térdemig ért. Egyszer csak észrevettem egy alien tojást az egyik oszlopnál. Egyszer csak valami nyálkás elgáncsolt. " A francba! Itt van egy arctámadó! " mondtam magamban. Közben megpróbálok fél kezemmel felállni, míg a másik kezemet, melyen a karpenge is van, az arcom elé helyezem. Nem akarok már rögtön itt csapdába esni és gazdatestként végezni. " Baró! Nem arctámadó, hanem mocsári féreg! A fene egye meg a mocskát, hogy meg mert harapni! " mondtam magamban. Miközben érzem, hogy nagyon fáj a lábam. A féreg gyorsan közeledik a nyakamhoz, túl gyorsan. " Hát ennyi, nekem lõttek. " gondoltam. De közben már próbálom magamról levágni a férget, karpengémmel. Mikor levágtam a kukacot és elvettem tõle három méregfogat, egybõl érzem, hogy fodrozódik körülöttem a víz. Azt persze nem tudom, hogy mennyi kukac jön még. De megpróbálok felmászni egy sziklára és ellátni a sebemet, majd úgy végezni a kukacokkal…
" Kígyótestû savvérû. " mondom magamban egész nyugodtan. " Nem t'om, mikor volt dolgom ilyenekkel? Ja! Soha! De most jól jöhet nekem egy ilyen savvérû trófeája " Ezután eltettem a medikitemet és harcra készen állok a szikla tetején. Mivel a kukacok el tûntek innen, ez az egyetlen ellenségem van most. De eszembe jutott az a néhány idõ. Kiterveltem magamban, hogyan fogom elvenni a kedvét a szemétkedéstõl " Ha a dög még nincs annyira közel hozzám, hogy megöljön, megpróbálok felmászni az indán az épület tetejére. De ha nagyon közel van, akkor megpróbálom a fejét célozni a karpengémmel... " Ezt kigondolva kellett cselekednem. Vagy az elsõ terv, ami majdnem egyenlõ a visszavonulással és a szégyenné, vagy pedig a kettesszámú terv, hogy megpróbálom karmolásokkal megölni a szikla tetejérõl. De azért még benyomva hagyom az alieneket észlelõ látásmódomat, nehogy hátulról próbáljon megcsapni a farkával. Az elsõ tervet választottam. Felmásztam az indán, de az elszakadt és pont meg tudtam sebezni a savvérût. Láttam, hogy a vére folyik le a vízbe, de ez még nem olyan veszélyes, mint az, ha elvérzik és elmerül a savban... Látom azt is, hogy megpróbál lecsapni engem a farkával. - Te nyamvadt dög! Ha lecsapsz a farkaddal, akkor az egész testedet is használnod kel! HAHAHA!
Miután ráordítottam a dögre + ránevettem, suhintok egyet a feje elõtt karpengémmel. Had tudja meg, hogy engem nehéz elpusztítani. Érzem, hogy a savvérû megcsap engem és repülõk a vízen, de végül is nem sebesültem meg. Jól ki tudtam állni ezt. De látom, hogy a lény felém közeledik, lassan már utól is ér. Még jön egy métert, meg még egyet. Egyszer csak megáll és döfésre készen hajlítja hátra a farkát. A legsebezhetõbb pontomat kereste. Megpróbálok, még a farok csapás elõtt ráugrani és úgy mérni rá a halálos csapást. " Sikerülni fog! " bíztattam magamat…
Ahogy megöltem a savvérût, éreztem, hogy a savas víz csípi a lábamat. Persze ez nem könnyítette meg a dolgomat a lény trófeájának begyûjtésével kapcsolatban. Gyorsan elõveszem a ceremóniás késemet, begyûjtöm a trófeámat és gyorsan kimegyek az épületbõl, mert már látom, hogy még több sav folyik ki a fejetlen szörnyetegbõl. De azt mégiscsak tudtam, hogy akár vízben, akár szárazföldön vagyok, a tetem akkor is veszélyes. De kifelé menet már egészen más zajokra is fel figyeltem. Ahogy sejtettem. Néhány mocsári féreg/kukac jött felém. Némelyik 2-3 méteres volt. Ezek ellen persze nem tudok harcolni, mert nincs meg a kellõ fegyverzetem. Gyorsan visszamegyek a romokhoz. Még látom, hogy a fejnélküli savvérûbõl még folyik ki némi sav és az 5-6 méteres körzetben lett csak veszélyes. " Találnom kell valami biztonságos helyet! Nem akarok sem kukackaja lenni, sem öngyilkos a savvérû vérében. " mondtam magamban. Ott volt az inda, mely a savvérûvel folytatott harcban szakadt le, ott volt egy döglött kukac is. Egyszer csak gondoltam egyet " Felveszem az indát, mely leszakadt, felmegyek egy magas szikla tetejére, csinálok egy hálót és ha egy kukac van alattam, arra rádobom és úgy fogom begyûjteni a méregfogait trófeaként. " Megcsináltam a hálót, láttam, hogy a férgek elkerülik a helyet és valami ráesik a vállamra. Majd hirtelen valami kezd a nyakamra tekeredni. Egy facehugger volt az. " A francba! Rajtam van egy arctámadó! " mondtam magamban. Elkezdem lefejteni a nyakamról a farkát, de még arra is figyelek, hogy ne most kezdjen a maszkom felé közeledni a testével. De a maszk azért jól véd ellene, de kevés ideig. Lefejtettem magamról a facehuggert, de láttam, hogy felém közelít egy másik. Az elsõ, ekkor már bele kapaszkodott a karomba. De az a jó, hogy nem a fegyveresbe. Megpróbálom leszúrni a kezemrõl a lényt és ha a másik egybõl az arcomnak akar ugrani, akkor az arcom elé helyezem vagy a kést, vagy pedig a karpengét... Mikor megöltem a két arctámadót (A második telibe talált, mikor megöltem és a sav marja a maszkomat, persze a páncélomat is javában megcsapta a sav és ezt a bõrömön is érzem). De látom azt is, hogy két féreg közeledik felém kitartóan. Megfogom a hálómat (persze erre is került egy kis sav) és megpróbálom a férgek felé dobni. Közben átváltok embert érzékelõ látásra… Nem tudom mire vélni ezt a jelenséget. De megállapítottam, hogy a kukac szétrágta a hálómat és ezután pedig valami lelök engem a szikláról. De térdig érõ vízben vagyok, ezért látnom kéne azt a valamit. Nem sokkal késõbb két kar fogja le a bal kezemet, kettõ pedig a nyakamat célozza és négy szem bámul engemet. Jobb kezemmel megpróbálom elõvenni a kést és levágni a két kart, amely a nyakamat célozza. De azért reménykedek benne, hogy ne valami polipszerû mocsári szörnyet fogjak ki. Mert ez ellen nem vagyok annyira jól kiképezve. " Maradtam volna otthon és edzettem volna, mert nem lennék ilyen nagy bajban, mint most. " mondtam magamban. Közben jobb kezemmel megpróbálom elõhalászni a kést és lecsapni vele. Levágtam a lény két karját melyek a nyakamra akartak volna menni. Eközben kiemelkedik még egy kar és becélozza az egyik karomat " Hogy fogom én ezt meg csinálni. HM? " Figyelem a lény fejét is. A lény már mutatja 30 centis szarufogait. A bõrömön pedig viszketõ hólyagok jelennek meg. A levágott karokból pedig nagyon büdös kék lötty jön ki, majd mindkettõ elmerül és a víz is azon a helyen kékszínû lesz. Gyorsan kitérek az ötödik kar támadásából és megpróbálom a lényt a savvérû teteme felé dobni. Odadobtam a lényt a savvérû teteméhez és láttam, hogy feloldódik a vízben. Majd két csáp marad csak ott a helyén. Odamegyek és felszedem a trófeámat, majd kimegyek az épületbõl... Amikor kimentem a romok közül, nem vettem észre, hogy van rajtam egy pióca. Azután látom, hogy kis zöld színû skorpiók másznak rám és még több jön felém. Megpróbálok felugrani egy vastag ágra és leszedni magamról a bogarakat. Közben körbevizsgálom a terepet, hátha van valamilyen trófeának nekem szánt lény, vagy éppenséggel egy gyógynövény, mellyel elmulaszthatom a viszketést egy rövid ideig… Amikor észrevettem, hogy már egy nagyobb kígyószerû lény közelít felém, felkészülök a harcra. A pióca segítségével néhány csalánszõr helyén lévõ daganatot kiszívatom, majd a többit is. Egy kis idõ múlva már majdnem elém ért a lény, de találékonyabb voltam nála. Bekapcsoltam az álcázómat, majd felugrok egy felettem lévõ vékony de erõs ágra és várom, hogy a szörny alattam legyen és így megpróbálom a fejére mérni a halálos csapást...
A lény elkezdte karmolászni a fát és még két arcmászó is jön fel, hogy lelökjenek engem a fáról a farkukkal. Már látom az egyiknek az elsõ ujjait. Gyorsan odavágok, hogy a dögje döglötten essen le, közben a másik már fel is jutott a fára. Annak gyorsan elkapom a farkát, ha tudom és megpróbálom addig visszatartani az arcomtól, amíg a másikat le nem vágtam a fáról... Sikerült megölnöm az egyik arcmászót, de közben kiment a kép a maszkomból és a másik arcmászó pedig el tünt vagy éppenséggel elbújt. De hallottam a fa reccsenését. Nemsokára kidõl. Gyorsan levettem a maszkomat és a fát ostromló szörnyet támadom meg a láthatatlan móddal. De igyekszek úgy ugrani, hogy a fejét kapjam telibe. Elõször jól szétnéztem a fán, arcmászónak semmi nyoma. Felkészülök és a lény fejét célozva leugrok a fáról. De a maszkot elteszem, hogy otthon meg tudjam javítani... Leugrottam a fáról, belerúgtam a lénybe és beleestem a vízbe. Kikapcsolt az álcázóm. De a legnagyobb baj az az, hogy a lény elõttem áll és rám morog, farkát persze nem látom. A maszkom persze a trófeatartómban van a savvérû koponyája, a féreg három méregfogával és a polip két csápjával egyetemben. Persze nincs se dárdám, se energiatöltõm. Tehát akkor meg kell várnom a vihart és a villámlást. De mindegy, amúgy sem lesz mostanában vihar. Fogom magam és karpengémmel a lény nyakát célozva megrohamozom a dögjét… A szörny a karomat fogja, csak a lábam van szabadon. Látom, hogy felém közeledik az arcmászó. Gyorsan bele rúgok kettõt-hármat a szörnybe, hogy elengedjen. Közben az arcmászóra is figyelek. A lény hátratántorodik, én felülök és látom, hogy az arctámadó felém ugrik. Persze idejében döfök arrafelé, amerre látom a dögöt. Ha meghalt, akkor minden jó lesz és végre megölhetem a lényt. De ha a facehugger nem halt meg, akkor persze nekem annyi lesz...
Az arcmászót megöltem egy szúrással. A facehugger halott, de a kígyótestû nem. Farkával egyenesen felém csap. De azt ki tudtam kerülni. " Akkor adjunk neki! " mondtam magamban. Ezután elüvöltöm magam - Gyerünk, csináljuk! - A lény még egyszer megakart csapni. De sikerült kivédenem a második támadását, majd felugrok és megpróbálom lecsapni a fejét... A lény ellökött magától, de szerencsére egy fa megállított engem a repülésben. Felálltam és észrevettem, hogy a víz a derekamig ér, a lény pedig gyorsan felém közeledik. " A rohadt savvérûek csak abból élnek, hogy uralják az univerzumot. " gondoltam. Gyorsan támadópózba helyezkedtem és vártam, hogy a lény itt álljon elõttem. Akkor aztán adok neki. A lényt megöltem és így lettem beavatott.

Az elsõ vadászat
Pár nappal késõbb mentem is az elsõ rutinvadászatomra.
//Predator ûrhajó, a Sirius bolygó légtere//
A hajó lassan belépett a légtérbe, én éreztem egy kis rázkódást. A hajó leszállt. Kiszálltam a hajóból...
//Sirius bolygó//
Ahogy kiszálltam a hajóból, egybõl megláttam az elsõ áldozatot. Egy bikaszerû, növényevõ élõlényt. Az csak legelészett.
Gyorsan oda osontam és egy halálos csapást mértem a fejére.
A lény azonnal meghalt.
De nem vágtam le a fejét, hanem tovább mentem. Elõttem egy barlang volt. Bementem. Egy troll szerû támadt rám, de a karpengémmel sikerült megölnöm. Ennek már leszedtem a fejét és tovább mentem a barlangban. Találtam egy utat, amelynek az útbaigazító táblájára ez volt írva: Kutató laboratórium 3 km.
Elindultam a laboratórium irányába.
Amikor már két kilométerre voltam a célomtól, beszakadt alattam az út és egybõl egy barlangi tóban találtam magam. Tudtam hogy még pár percre elég a levegõm, ezért gyorsan felúsztam a felszínre.
Kimásztam a partra.
Ahogy felálltam máris nekem rontott egy runner. A dög visítva futott felém, de sikerült eltalálnom a fejét, ami nyomban le is szakadt. Felszedtem a fejét és tovább mentem. Nem sokkal késõbb észrevettem két társamat a földön, mindkettõnek egy tátongó luk volt a mellkasán, a fegyvereik mellettük a földön hevertek. Megalázkodtam mindkét halott társamnak.
Ez úttal vége is lett az elsõ vadászatomnak: kimentem a barlangból, felszálltam a hajóra és vissza is tértem a bázisra.

Újra a bázison
Amikor visszaértem a bázisra, beszámoltam az öregeknek a vadászatról és a két halott társamról. Késõbb visszamentem a szobámba pihenni, azután az edzõterem felé vettem az irányt. Egy rövid gyakorlás után elhagytam a bázist és bementem az erdõbe leölni pár xenomorhpot.


Xeno vadászat otthon
Amikor kiértem az erdõbe, még nem történt velem semmi. Egyszer csak nekem ugrott egy runner.
A lény pontosan a nyakamnak ugrott, ekkor elõvettem a dárdámat és pofán döftem a lényt, az összeesett és meghalt. Levágtam a fejét és tovább mentem.
Egyszer csak hátulról nekem rontott egy dron.
A lény pont eltalált engem a karmával, de sikerült azért agyoncsapnom a dárdával és leszednem a fejét.
Ezután visszatértem a bázisra pihenni?

Második vadászat itthon
- Látszik rajta, hogy nem harcol olyan jól, mint mondják. - szólalt meg egy preda a távolban. - Hát tényleg. De ezért én még a beavatásomat és az elsõ két vadászatomat is túléltem már. - mondom oda neki.
A preda hozzám jön.
- Lehet, hogy igaza van. - vigyorodik el. - Na menjünk és teljesítsük ezt a vadászatot is.
Ahogy elindultunk, egybõl beleütköztünk egy különös lénybe. Éppen rám vicsorgott és ömlött a szájából a nyál. Fogom a dárdámat és nekivágom a lénynek, amely elugrik és egybõl eltünik a szemünk elöl.
- Gyerünk vadász! Keressük meg a lényt és vigyük haza trófeának!
Eközben a társamra ráesett egy xeno. De a társam egy-kettõre megölte egy dárdacsapással. Majd levette a dög fejét és azt eltette.
- Jól vagy? - kérdezem tõle miközben segítek neki.
- Jól vagyok vadász! - felelte.
- Na! Akkor menjünk!
Pár méter után már észre is vettem a lényt. Megpróbáltam leszedni a vállöveggel, de az csak súrólta a dögöt, nem megölte. A lény felém ugrott, de legalább bele tudtam küldeni egyet a hálóvetõvel, aztán a foglyomat le is szúrtam a dárdámmal. Majd elteszem a fegyvert és elõveszem a ceremóniás késemet és levágom a lény fejét. - Na! Ezzel meg is volnánk! - mondtam a társamnak - Gyere Murlak, menjünk és tegyük ki trófeáinkat.
Majd megfordúltunk és mentünk is haza...

Elfogadva

Terjedelemre egész jó előtörténet. Komolyabb tartalmi hibák nincsenek is benne, formai és nyelvhelyességi viszont annál több. Kezdjük ott, hogy felváltva használod a múlt és jelen időt. Ez elég zavaró, néhol érthetetlenné teszi a történetet. Szerintem végig múlt idő kéne, mivel hogy előtörténet, tehát az események a múltban történtek. Az első és második beavatásról szóló résznek nem sok értelmét látom. Például hogy kerül a barlangba troll, alien, fajtársaid hullái, és hogyan tudod elolvasni az emberek írását, sőt hogy kerülnek oda egyáltalán emberek kutatólaborral. A második vadászatról szóló rész is sántít itt- ott, de az már elfogadhatóbb. Ezek fejében a 15 pontból 6 pontot adok és a bővítményre is adok 1-et. Összesen tehát 7 ponttal indulsz.
Jaj és mielőtt elfelejtem. Húsz év szerintem túl fiatal egy predatornak. Tekintve, hogy 500 évig is élnek, írhatnál valamivel nagyobb életkort is neki. Idősebb predator =több tapasztalat, amivel már hitelesebb volna a rengeteg megölt savvérű.