A végtelen dzsungel

A levegő hüvösebbé vált, az éjjeli rovarok visszahúzódtak menedékükbe, a hold lebukott nappali szállására, felkelt a Nap. A dzsungel közepén értetek földet. Első dolgod volt felmérni a terepet, attól a ponttól,ahol állsz. Amerre csak néztél, fák fák hátán, sűrű aljnövényzettel tarkítva. Egyes területekre még bőven árnyék borult. A hajnal első sugarai rávilágítottak a végtelen , sűrű,és áthatolhatatlan esőerdőre. Bekapcsoltad álcázódat, mivel a földi teremtmények érzékelését ez magasam meegzavarja. Az elder előre ment, majd mögötte felsorakozott a 3 vadász, köztük te is, a legvégére. -Jobb lesz, ha én zárom a sort-gondoltad magadban. Időpocsékolásra azomban nem volt idő, a vezető máris intett, hogy indulás előre, majd 2 szót még hátrabökött: -figyeljetek mindenre!- majd a szakasz elindult a dzsungel közepe felé.

Éppen pirkadt a dzsungelban, ahová érkeztünk. A levegő kellemesen párás volt, de egyenlőre még hűvös. Ezúttal egyből bekapcsoltam az álcázómat, még egyszer nem akartam óvatlanásgból életveszélybe kerülni. Maszkom vizorját hőlátásban hagytam, mert ezen a bolygón az élőlények testhőmérséklete könnyedén elárulta hollétüket. A kis csapat elindult. Jobbnak láttam hátul maradni, nem akartam hogy az ellenséges módon viselkedő eldert hátba támadják. Én akartam hátba támadni, ha úgy hozná a szükség. A vezető utasított, hogy mindenre figyeljünk. Aggasztott, hogy ennyire alábecsül. Aki ennyire lenéző, az jár pórul a végén. Menet közben lecsatoltam hátamról a tridentet, és jobb kezembe fogva, aktiválásra készen tartottam. A biztonság kedvéért időről időre a keményhúsúak érzékelésére alkalmas látásmódban is végigpásztáztam a terepet.

A vadászegység nesztelenül hatolt be a sűrű dzsungelba. Jobbkéz felől, bozótzörgésre lettélfigyelmes. Az előtted lévő felédfordult, majd csak szisszent:-hagyd, csak egy szitakötő!-."Ésha nem"-gondoltad magadban. "Talán nem halok bele ha utána járok..de a többieknek nemkéne velemtartania". Ismét zörgött ugyanaz a bokor. Majd pár másodperc mulva az előbb említett bokortól pár lépésre lévő bozót is megrázkódott. Ez nem egy szitakötő..

Csöndben lopakodva haladtunk, egyre mélyebbre hatolva a dzsungelbe. Hirtelen mozgást észleltem jobb oldalról. Odafordultam, de semelyik látásmódban nem láttam mást, csak a sűrű aljnövényzetet. Éppen megindultam volna, de az előttem haladó rám szólt, hogy nincs ott más, csak egy őshonos rovar. Én azonban nem nyugtáztam ilyen lazán. A kíváncsiság hajtott, ezért tovább figyeltem. Ismét megzördült a bokor, majd egy másik is. -Na persze, egy bogár....-gondoltam.
Az utasítást megszegve felugrottam egy fára, s ágról ágra ugrálva követtem a jelenséget. Tervemet arra alapoztam, hogy a legtöbb állat nem néz felfelé, s fentről, lesből támadva könnyű meglepni az ellenfelet, ahogy annak idején a gorilla is meglepett engem. Az újfajta izgalomtól elégedetten, de továbbra is óvatosan haladtam előre. Megkönnyebbültem, hogy végre leszakadhattam a csoporttól. Egyedül sokkal jobb. És az elder megmondta, mindenki a maga bőrét dobja oda.

Az egyre ismétlődő zajforrástól márcsak alig 15 méterre vagy. A következő fára ugrasz, de sajnálatos módon ez egy korhad faág volt. A nagy lendületből indított testsúlyod a kegyelemdöfés volt számára: az ág azonnal leszakadt. Még megpróbáltál az indák után kapni, de nem jött össze a dolog. A földre érkezve, előtted 3 lépésre megzörren a bozót. Aktiválod csuklópengédet, majd közepes sebességgel a célpont felé veszed az irányt.Körülbelül félúton megállsz egy pillanatra, ugyanis a bokád eltünt a földbe.-Francba folyós homooooooook!-. A homok szónál mintha megnyílt volna alattad a föld,és a mélybe zuhantál. Első pillantásra midnent átjár a bűz,és a fülledtség, a falakat vastagon nyálka borítja..

Ágról ágra ugrálva végül hatalmas lendületre tettem szert. Majdnem utol is értem a célpontot, amikor az egyik korhadt ág leszakadt alattam.
-C'jit- kiáltottam morcosan.Gyorsan feltápászkodtam, s folytattam volna az üldözést, de a talaj besüppedt alattam. Türelmetlenül lenéztem, s megláttam, hogy futóhomokba érkeztem. Mielőtt megmoccanhattam volna, a talaj beszakadt alattam. Egy nyálkás, nyírkos folyosón értem földet. Dühösen morogva álltam fel. Elegem votl a folytonos leesésekből. Óvatosan körülnéztem. Nem szokváyos barlang volt. Megtapogattam a falat, s nyálkát éreztem. Nem kell sok ész hozzá, hogy egy valamire való yautja rájöjjön, hol is van. Ez a keményhúsúak fészke. Na tessék- gondoltam- az önálló akciózásnak meglett a böjte. Egyenesen a sav vérűek fészkébe jutottam. Ha nem lett volna maszk rajtam, megvetően köptem volna egyet, de így idegességemben csak a maszkom belső oldalát kaparásztam agyaraimmal. Nem estem pánikba, ilyen esetben az a legroszabb. Azonnal felnyitottam az alkari komputerem tetejét, s beütöttem a kódot, mely aktiválja a vészjelzést. Ezután beállítottam az önmegsemmisítőt, hogy azonnal robbanjon, amit az életfunkcióim megszűnnek. Bár a robbanás társaimat is megöli, az ő életüknél fontosabbnak tartottam a savvérűek halálát. Végül a kettős kardot felhelyeztem a bal alkari panelemre, s rögzítettem, hogy ne forogjon, hanem párhuzamosan álljon az alkarommal. Körülnéztem, hogy nem jön-e idegen, majd megpróbáltam felugrani, hogy megkapaszkodhassak a lyuk peremén, és kimászhassak.

A peremhez érve kezed görcsösen a talajba fogódzkodott, azomban a gyenge minőségü talaj hamar leomlott, és kezeddel egyre kijjebb kellett fognod hogy ne zuhanj le. Hirtelen erős fogást éreztél a combod tájékán. Amint lenéztél, egy nyomorult savvérű volt. Körbepillantva a jobbkéz felé lévő folyosón,még további két példány is fogvicsorogva meredt rád dühös tekintettel.

Megpróbáltam felkapaszkodni, de az omladékok miatt folyton leestem. Végül sikerült megkapaszkodnom, de ekkor valami megpróbált visszarántani a lábamnál fogva. Lenézve egy idegent láttam, s nem messze tőle még kettőt. Megnyaltam a szám szélét, majd elmosolyodtam. Mégis csak megérte eljönnöm. Ez a kis csetepaté jobb mint monoton menetelni és vérszomjas élősködő rovarok ellen küzdeni. A tervem már meg is volt. Elengedem a falat, és megpróbálok úgy zuhanni, hogy az alattam lábatlankodó fenevadra essek. Ettől átmenetileg megzavarodik, így úgy csinálok, minhta könyékkel akarnám fejbe vágni, de a kardomat döföm hosszú koponyájába. Elvégre a kard előre a karom meghosszabítása, hátra fele a könyökömé. Ezzel egy időben lehetőleg a másik két idegen feje fölé, a plafona lövök vállágyúmmal, hogy a rájuk omló törmelék csapdába ejtse őket, s így két jól irányzott plazmalövéssel kivégezhessem őket. Ha nem jönne be ez a terv, bekapcsolom a kardot, hogy forogjon, s pajzsként magam elé tartom. A lények a szűk folyosó miatt nem jöhetnek közelebb, így szintén két lövéssel kényelmesen leszedhetem őket, vagy ha olyan buták, hogy nekem ugranak, a kard darálja be őket, mint vlami túlméretezett aprítógép. Csáprágómmal megkocogtattam a maszkomat, majd elengedtem a peremet.

A súly, ami az alattad lévő idegenre nehezkedett alapból lebénította. A karddal való szúrás elsőnek mellément, de másodszorra már látszódtak a füstölgő vérnyomok a földön. Eközbe próbáltál egyet lőni, de az alattad mocorgó idegen miatt az egyik lövés a falba ment, a második leomlasztotta a plafont, ami egyenesen az ottmaradt idegenre zúdult. A másik idegen feléd rohant, miközbe a másik folyosóról még feléd tartott 50 lépés távolságból még három xenomorph. A túlélő idegent bearította a "forgó penge" ám mikor a másik 3 felé fordultál, a szűk hely miatt a kard a falba kapott, a kard egyik éle elhajlott, te pedig a folyosó másik odalához csapódtál. A keményhúsúak egyre csak közelednek,és közelednek..

Tervem nem úgy alakult ahogy vártam, de megöltem ellenfeleimet. Ám hirtelen újabb három savvérű tűnt fel a hátam mögött. Megpördültem, de a kard a falba kapott és a penge meghajlott.
Pauk! Ez Dha-viath..- morogtam magamban. A drága kardom elhajlott. Szerencsére csak pár centit, így továbbra is használható volt. Felálltam, és szembe fordultam ellenségeimmel. Ezúttal ügyelve a falakra, újra bekapcsoltam a pengéket, magam elé tartottam őket, és kinyitottam a tridentet. Kezdődjék a tánc. Teljes sebességgel feléjük futottam, s közben lőttem őket a vállágyúmmal. Ha közel érek, megpróbálom a túlélőket ledarálni. Ha hátrálnak, közéjük nyújtom a karomat a karddal, így az távoltartja a többit, amíg az egyikbe beledöföm a tridentet.

Két idegent azonnal kivégzett a vállágyú, még a harmadik a folyosó kanyarulatába húzta meg magát, ővele a a trident végzett. Előtted egy újjabb idegen tünt fel, majd azon a nyíláson, ahol beestél, még további 2. Amíg az elsötted lévővel foglalatoskodtál, az egyik keményhúsú a hátadra vetette magát, és karmaival a nyakad körül karmolászott. Váll löveged a karmai közé akadt, így aszt is letépte. Eközbe a másik savvérű is a hátadra ugrott, ekkor az előtted lévő idegen esett össze a tridented által. Szóval arcal a föld felé fekszel, hátadon két idegen, és előtted a másik folyosóról, még két alien rohan feléd...

Megöltem támadóimat, s egy újonnal érekzőt is kivégeztem. De a lyukon ahol beestem, két újabb fenevad érkezett, egyikőjük a hátamra vetette magát, és letépte a vállágyúmat, és a másik is rám ugrott. Ahogy a földön hasaltam, hátamon a két idegennel, a folyosóról újabb kettő futott felém. Égtelen harag gyúlt bennem. A gyűlölet szétáradt testemben. Összeszedtem minden erőmet, s megpróbáltam felemelkdeni, hogy négykézláb térdeljek. Ha sikerül felemelkednem, oldalra eldőlök, hogy az idegenek lesodródjanak a hátamról. Ha a földön fekszenek, rájuk űrítem a trident egyik lebontó folyadékkal teli ampulláját. Ha ez megvan, akkor elkezdek futni a másik két támadó felé, amilyen gyorsan csak tudok. Menet közben a kettős kardot szétszedem, hogy két külön fegyvert alkosson. Mikor ellenfeleim már csak egy méterre vannak, hirtelen fél térde ereszkedem, a kardokat oldalra kitartom. A lendület remélhetőleg tovább viszi a lényeket, s a plazma éllel ellátott pengék kettészelik a bestiákat.

A leontó folyadék kispriccelését az idegenek halálsikolyai követték. Amint futni kezdtél, úgy tünt, a távolság túl kevés a terv megvalósításához. Amint odaértél terv szerinte letérdeltél. Az egyik idegent Félbemetszette a penge, a másik viszont épp feléd ugrott, így csak a lábfejeit szabta le a kard. Amint a földrezuhant, farkát a hátadba vágta. Mivel te még előre néztél, csak egy lökést éreztél, és egy koccanás hallatszott: a yenomorph farkától a medikai csomagod védett meg.

A lebontó folyadék elintézte a dögöket, és a kardos tervem is félig bevállt. Egyiket telibe kapta a penge, a másikat viszont csak megsántította, így a dög a hátamba vágta a farkát. A medikai felszerelésem mentett meg. Dühösen megfordultam, de nem akartam sokáig szőrözni a fenevaddal. Laza csuklómozdulattal megforgattam mindkét kardot a levegőben, majd egyszerre a bestia fejébe döftem őket. Miután kimúlt, összecsuktam a fegyvereket, és hátamon rögzítettem mindkettőt. A tridentet készenlétben tartva visszamentem a vállágyúért. Imádkoztam az ősök szelleméhez, hogy működjön a fegyver. Ha működik, ha nem, magammal viszem. Ha az ágyú megvan, az egyik idegen tetem nyálából mintát veszek, és betáplálom a folyadék elemzőbe, hogy megállapítsam, melyik irányba közlekednek gyakrabban a lények, s az ellenkező irányba idnulhassak el. A dögökre nézve elégedetten megvakartam hátsó felemet. Sokkal jobb, mint bogarászni

//A vállágyú működik, de nem tökéletesen. Csak 10 másodpercenként sül el, a hatótávolsága kisebb, és pontatlanabb a célzóberendezése is.//

A folyadékelemző kimutatta, hogy a legtöbb nyüzsgés abba a terembe történik ameikbe az a folyosó vezet, ahol beestél. Ezt tudomásul véve elindultál egyenesen, kijáratot keresvén. Hirtelen a földön dübörgés hallatszott. A fészek tetejéről föld darabok potyogtak le, a gyökerek is berezegtek. Hirtelen az előtted lévő kanyarból egy különös lény ugrott elő. Egy predalien volt. Megjelenését hatalmas üvöltés kísérte. Ugyanebben a pillanatban, a folyosó faláról leugrott egy xenomorph. Farka kifinomult, beretva éles. Igen. Ez egy praetorian volt.

//A folyosó közepén állsz, jobbra tőled a predalien, balra a praetorian. Egyik kezedbe a tridentedet tartod, másikba a váll lövegedet, hátadon a két kard.Sok sikert.//

A vállágyú sérülése miatt pontatlan lövést adott le, de ígyis telibe kapta a fenevad bal karját, ami bicepsztől lefelé leszakadt. Fájdalmas üvöltésébe belerengett a fészek. A hangos panaszkiáltásra egy ujjabb alien szaladt a helyszínre. Egy újjab praetorian..VIcsorgott egyet, majd feléd kezdett rohamozni. Előtted egy 10 méterre megállt, és várta amig felé fordulsz. Várta hogy kitérjen csapásod elől, és megbosszulja testvére sebesülését.
Ekozben a másik xeno felszökkent a folyosó odlalára amint odaértél, így a lézer pengék a falba mélyedtek.A trident ampullája egyenesen a lábát, és a testét találta. Egy utolsót csapást még mért rád a farkával:ez a bal vádlidon ejtett egy 10 centi hosszú, 1-2 centi mély sebet.

//A folyosó egyik végénél vagy. Mögötted kímult xeno, előtted a másik praetorian és a predalien. A folyosó szűke miatt egyszerre nem tudnak ketten támadni ebbe a formában.//

Megállíptottam, hogy egy igen forgalmas járatban voltam, ezért elindultam a lehetséges kijárat irányába. Hirtelen remegést éreztem, s a plafonból darabok hullottak. Az egyik kanyarból legújjabb ellenfelem tűnt fel. Nagyobb volt egy savvérűnél, színe is más volt, de legfeltűnőbb jellegzetessége a szája volt. Egy predalien, testvéremből kikelt keményhúsú volt előttem. Aktiváltam a tridentet, s felkészültem a harcra, de még egy lény feltűnt, mely legkevésbé sem hiányzott nekem. Hatalmas test, lapos széles koponya. Praetorian, a királynő őrzőinek egyike. Hatalmas csávában voltam. Külön-külön is elég kihívást jelentettek volna, így együtt viszont a fekete harcost hozták le az alagútba. Ráadásul kétfelől közeledtek. Vállágyúm már csak időszakosan működött, így arra sem számíthattam. Tudtam, egyszerre csak egye idegennel küzdhetek, így eldöntöttem, erősebb és gyorsabb ellenfelemmel szálok harcba először. Becéloztam a predalient, s rálőttem a vállágyúmmal. Lomhább egy átlag keményhúsúnál, így bíztam benne, hogy a lövés ha meg nem is öli, de feltartaj addig, míg harcképtelenné teszem másik ellenfelemet. A lövés után a praetorian felé szaladtam, szétnyitott tridenttel, s az egyik karddal. Mikor a farka hatótávolságába érek, a hátamra borulok ,s átcsúszom a lábai közt, közben egyik lábát megpróbálom levágni. Mikör mögé érek, belédöföm a tridentet, s kieresztem mindkét ampulla lebontó fojadékot. Ha ez megvan tovább gurulok ,s megpróbálok rálőni a vállágyúmmal, a nyakára vagy mellkasára célozva. Ha elpusztult eme nemes vad, foglalkozhatom fajtánk meggyalázójával, a hybriddel.

Legyőztem ellenfeleim nagy részét, de kettő még életben maradt. Látva a sebesült hibridet és a praetoriant, tarkómon bizsergés futott végig. A túlélési ösztön helyét átvette a cserkészés öröme, elmémre a vadászat örömének mámora hullott. Megráztam a fejemet, hogy a gyilkolás bódító öröme helyett tiszta gondolatok keringjenek bennem. Most még ketten vannak, ez túlerő. Majd akkor adom át magam a gyilkolás felhőtlen örömének, mikor csak egy fenevad marad talpon, Az az egy pedig a nagytestű praetorian lesz. A sérült predalienből nem származna annyi öröm, és a dicsőség is kisebb volna.
Ez a sok gondolat néhány másodperc alatt zajlot le bennem. Szerencsére a két lény nem támadott még, ehhez túl szűk volt nekik a folyosó. Szétnyitottam a tridentet és egyenesen a bestiák felé futottam. Körülbelül tíz méterrel előttük hirtelen lefékeztem, s a fegyvert a hibrid felé hajítottam, remélve, hogy átdöfi az undorító kórság nyálkás testét. A találat sikerességétől függetlenül vállágyúmmal is rálövök, a testére célozva. Félreugorni nem tud előle a helyszűke miatt, és ha lehajol is, azzal saját végzetét segíti elő, hiszen így a plazmagömb rút fejét találja el. Ha eme szenny vérű átok kímult, végre szemtől szemben küzdhetek meg a királynő testőrével egy végső, kegyetlen élet-halál harcban.

A trident egyenesen a dög mellét járta át, esélye se volt kitérni előle. Azonban azzal együtt hogy nekifutottál a dobáshoz, a praetorian kedvező alkalomnak tekintve egy ugrással a válladba kapaszkodott, és hátradöntött. A vállágyúból leadott lövések a plafonba fúródtak, törmelékesőt eredményezve. A hibrid még lélegzet, de a földre rogyott.

A trident lefegyverezte a hibridet, ám a praetorian kihasználva, hogy a dobás lekötötte a figyelmemet, egyenesen rám ugrott. A lény a földre döntött, hatalmas súlyától a lélegzetem is elállt. Csontjaim sajogtak a kemény eséstől és a rájuk nehezedő súlytól. A fenevad elég közel került hozzám ahhoz, hogy végre test- test elleni küzdelemben mérkőzhessek meg vele. Jobb karommal megragadtam a lény fejét alultól, az állkapcsa alatt, s erősen szorítottam, s közben bal kezembe vettem az egyik kardot arra az esetre, ha a bestia a farkával támadna. A terv az volt, hogy erősen tartom a fejét, hogy vállágyúmmal biztosan becélozhassam, s szétlőhessem az undok teremtményt. Ám nem akartam, hogy a csodás trófea kárba vésszen, így nem a szem nélküli fekete fejre, hanem a nyaki részre irányítottam a kereső lézert. A lövés előtti pillanatban ellököm magamtól, hogy a sav elől félre gurulhassak.

A fenevad sem tétovázott eközben. A torokszorításra a válasza egy lefelé biccentés volt, majd egy kicsapódó belső száj. A karodat nem tépte le, mivel az alkari panel páncélként szolgált, csak a hús felületét sértette meg, de ez elég volt ahoz, hogy kezedet elkapd a torkától, és egy pillanatra a kezedre pillants. Ezalatt az álnok idegen belekapaszkodott vállpáncélodba, és az alsó bordáid közé nyeste borotvaéles farkát. Nem akart megölni, épp ellenkezőleg: élve akarta a királynő elé vinni azt a betolakodót, aki a fészek nyugalmát megzavarta, nagy elismerésben lenne része. Ám a hideg véreddel nemigazán számolt, és a másik karodba a kard meglendült. A dög még épp kitért előle, de légcsöveit utólérte a penge, amiből a két felsőt levágta. A lendület azomban még tovább vitte a fegyvert, ami elég mélyen a falba fúródott. A megsebzett, feldühödött praetorian szörnyű haragja gerjedt, és farka már a levegőbe emelkedett döfésre készen. Eközben a tőled balralevő folyosón, visítás hallatszott, és ahogy balra fordítottad fejed (egy kanyarba vagy pl.: |_ ) láttad a közeléd rohanó két újabb idegent. A predalien kimúlt, a praetorian belédkapaszkodva támad, a trident távol, az egyik kard mélyen a falba, a másik tőled 3 lépésre a porban hever. Az idő szorít, közelednek az újabb fenevadak, és az alagút is finoman remegni kezd. (sebeid nem súlyosak, de kitartásod, és fölényed kezd alábbhagyni)

A támadásom nem járt sikerrel. A fenevad belső állkapcsa felsértette a karomat és farkát is belém döfte, én viszont csak a légző csápjait kurtítottam meg. A vadászat öröme kezdett haraggá válni. Ez már egy csata volt, márpedig én vadászni jöttem ide nem harcolni. A sérüléseimmel egyenlőre nem törődtem, bíztam az adrenalinban és az apámtól tanult öngyógyítási technikában. (Akarat ereje) A terv egy pillanat alatt megszületett. Először is megragadom az idegen fenyegetően ágaskodó farkát a bal kezemmel és a csuklóm köré csavarom, mint egy kötelet, hogy ne tudja kiszabadítani, csak akkor, ha kitépi vele a karomat is. Ha ez megvan, magam felé rántom a lényt, s lábaimmal átkulcsolom a nyakát, s még közelebb húzom magamhoz a bestiát. Így lehetőségem nyílik arra, hogy karmolómat alulról a lény pofájába döfjem. A döféssel felfele tolom a fejét, távoltartva ezzel fogakkal teli nyelvét.

A farkát sikeresen elkapod, a bestia nagy meglepedtségére. Megpróbálta erővel kirántani a karodat a helyéről, ám mivel magadhoz húztad, erős markoddal és bicepszeddel meg tudtad tartani a végtagot. Megpróbálta koponyádat szétloccsantani belső szájával, ám amint száját kitátotta, egy dupla penge érkezett nylíegyenesen az állkapcsába. A lény erősen megrándult, és tehetetlen helyzetbe került. Ám eközbe a két idegen odaért, majd megtorpantak előtted, aztán fenyegető testhelyzetet felvéve megrohamoztak.

Sikerült végre a lény fölé kerekednem, a bestia végzetes sebet kapott, ám így alatta továbba is szorult helyzetben voltam, s ezen a felém közeledő két másik idegen sem segített. A vérszomjas duó támadó pozíciót vett fel, s rohamra indultak. Sajnos a praetorian túl nehéz volt ahoz, hogy lerúgjam magamról, így hát szorosabbra fogtam a láb kulcsot a nyaka körül, s oldalra lendültem. A termetes fenevadat pajzsként fogom felhasználni. A két lény így a dög testébe csapódik majd, s mire átmásznak rajta, én is kikeveredek alóla, hogy üdvözölhessem a savvérű szörnyetegeket.