Túlélő kaland

Csendben haladtunk előre megpróbáltunk nem túl feltűnőek lenni. De hiába próbáltuk kerülgetni a bajt az csak megtalált minket. Egyszer csak nagy visítást hallottunk.
- Ez meg mi a franc volt?
- Nemtom de nem szeretnék vele találkozni.
- Gyerünk előre gyorsan. – Szóltam hátra a többieknek. Haladtunk előre egy rövid ideig de hallottam hogy vészesen közelednek és már minden irányból lehetett hallani őket. Észrevettem egy ajtót a folyosón.
- Befelé mindenki mielőtt ideérnek. – mindenki sorban elindult befelé én és a smartgun-os fedeztük őket. Ekkor láttam hogy valami lény átszaladt az egyik folyosón szinte teljesen átlátszó volt mint a tiszta üveg de nem tudtam jobban megnézni mert már el is tűnt. Mögötte pedig egy seregnyi alien szaladt egy királynővel az élen. Reméltem hogy eléggé lefoglalja őket az a valami és nem vesznek észre minket. Közben a smartgun-os is bement az ajtón és én is gyorsan követtem. Valamiféle irodahelyiségbe mentünk be 3 hulla hevert az ajtónál kettőnek szét volt robbanva a hasa egynek pedig hiányzott az egyik karja. Volt bent pár felborított íróasztal szétvert számítógépek mindenhol szemét hevert. Becsuktam magam után az ajtót. Közben a társaim felállították a sentry-ket az ajtó felé. És ezután már csak vártunk az egyik társam ellenőrizte hogy vannak-e szellőzők amin bejuthatnak szerencsére csak egy volt és az is nagyon kicsi így csak az ajtón keresztül jöhetnek. Így nem maradt más hátra mindenki az ajtó felé fordult és csendben vártunk…

.::Predátor front::.

A ragadozó eltűnt, hála álcázó berendezésének, de a Királynő így is észlelte, csak nem volt teljesen biztos a dolgában, ám nagyjából betudta mérni helyét.
Így hát némileg vaktában, némileg tudatosan küldte utána a "hordát", ami hömpölygő áradatként dübörgött, visongott, rikoltozott tova. Rengeteg dolgozó szaladt, jó pár arctámadó ugrált, Praetorian döngött, Királynő robogott a ragadozó után.
Kicsit talán vicces jelenség, de sokkal inkább aggasztó.
Mindazonáltal a vadász akár valahogy félreslisszolhatott, ha tudott és közben a csorda akarva-akaratlanul is elérte az emberek rejtekhelyét, az ajtót.

.::George::.

George remek helyet választott, levédte a termet tökéletesen és ráadásul még fentről se érhette őt/őket kellemetlen meglepetés, például egy arctámadó a nyakba, aztán a pofájukba. A sentryk felállítva, smartgunos is helyet foglalt, többiek szintén, maga George is és néma csend.
Bent.
Kint pedig hallották a zajokat és hirtelen elemi erővel valaki, vagyis valami az ajtóra csapott. Vagy az egyik dolgozó, vagy a Praetorian... kint kis lábak kaparászása hallatszott, ahogy mozogtak a padlón, ezek voltak az arctámadók és azt a furcsa, jellegzetes hangjukat is lehetett hallani, bár ezt még kevesen hallották, ők is többnyire meghaltak már az emberek közül, persze nem George és csapata.
És a néhányadik ütésre bezúzódott az ajtó és szinte átrepült a helység túlsó végébe, két dolgozó veszekedve próbálta magát egyszerre begyömöszölni az ajtón, belső állkapcsukat kifelé csattogtatták. Az volt az emberek szerencséje, hogy összevesztek, így kissé a figyelmük elterelődött.
George nem tudta mit látott kint, ami olyan volt, mint az üveg, de talán még hasznára válhat, ha sikerül megtalálnia és szövetkeznie.
Most azonban sokkal égetőbb problémával, az ajtónál lévő sereggel kellett foglalkoznia.
A vadász ezalatt kicsit félrehúzódva állt a bajtól távol a folyosón, a Királynő a csatát felügyelte a háttérben.

Vártunk… De nem sokáig. Hamarosan hallottuk, ahogy az ajtót ostromolják és sajnos úgy tűnt, hogy az egész állatkert megállt hogy megostromoljon minket. Előkészítettem egy gránátot hogy rögtön közéjük dobhassam. A smartgun-os mellettem állt.
- George te is láttad azt a valamit, amit üldöztek?
- Igen és azt hiszem, tudom is hogy mi az. Még sosem találkoztam velük csak másoktól hallottam róluk. Egy nagyon fejlett, kegyetlen faj. Remélem hogy a dögök miatt jött az állomásra és nem miattunk.
Bumm az ajtó végre megadta magát a seregnek és átrepült a terem másik végébe. Majdnem lekaszálta a fejemet. Mindenki lőni kezdett az ajtóban felbukkanó bogarakra én gyorsan elhajítottam a gránátot és én is lőni kezdtem. Remélem, hogy ilyen kis területre koncentrálva tűzerőt már elég nagy lesz, hogy ledaráljuk őket

A szkennerek szerint az állomásnak már csak pár órája maradt mielőtt szétesik. Még egy kis hajó tűnik fel a távolban és tart egyenesen egy másik légzsilip irányába. Amint rácsatlakozott az egyikre máris vörösen kezdett izzani a zsilipajtó, hogy utána olvadt formájában a padlóra folyjon. Egy újabb vadász lépett ki a kis hajóból a holográfot figyelte, amin jól látható volt, hogy közel van az emberekhez és fajtájabeli társához. Bekapcsolta az álcázóját és futva indult el a megfelelő irányba kieresztett csuklópengével.

.::George::.

George úgy gondolta, hogy ezen a szűk területen könnyedén kezelhetik a jelenlegi súlyos helyzetet, miszerint egy pontra koncentrálják tűzerejüket, az ajtóra, mivel az idegenek csak onnan juthatnak be... egyelőre, de ne becsüljük alá őket.
És ez jó ötlet.
A két rovar, amint egymás kitines páncélját karmolta, próbált előrébb jutni és így veszekedtek, azonnal ezer apró darabra robbantak a gránátnak és a lövedékeknek köszönhetően, viszont a viszonylag szűkhelynek megvan az a sajnálatos hátránya, hogy a savas vér veszélyt jelenthet. Így is majdnem kapott George az arcába a savból, az pedig tudjuk, egyenlő a halállal... szóval vigyázni kell a jövőben és lehetőleg még az ajtón túl le kell kaszálni őket, vagy ott a küszöbnél.
Egyelőre remek a helyzet... most négy arctámadó próbált földön és levegőben (ugorva, nem repülve) közeledni, mögöttük pedig megint egy sereg idegen visongott dühösen. George tehát el van foglalva a túléléssel.

.::Flexys::.

A bátor vadász nem törődve semmivel, szinte belevetette magát a csatába. Illetve abba még nem, de elszántan futni kezdett, viszont nem volt ostoba és álcázó berendezését előrelátóan nagyon helyesen bekapcsolta. Csuklópengéit kiengedte rögvest, harcra készen.
Bár azért az embereknek is nyilván több esélyük lenne, ha lenne nekik is valami álcázóberendezésük, de a Királynő így is képes észlelni és felhívni a figyelmet népe számára.
A ragadozó csak futott és futott, mint egy maratoni bajnok, talán már kezdte is unni, amikor végre észlelni kezdte a közeli csata zaj forrásait.
Befordult arra a folyosóra és talán maga is eltátotta a száját, már, ha egy ragadozó egyáltalán tesz ilyet... ott magasodott, tornyosult minden káosz felett az idegen Királynő, még magának a Királynőnek is görnyedten kellett közlekednie némileg, hogy elférjen a számára előnytelenül alacsony folyosón.
Körülötte rengeteg... nem ötven, nem száz, hanem több száz, már-már ezer idegen visongott, rikoltott és mind egy ajtó előtt tömörültek, a falakon is másztak, a plafonon, mindenhonnan igyekeztek bejutni... talán undorító is volt a dolog, mint egy ocsmány rovar áradat, vagy akár a hangyák.
És megpillantotta társát, álcázva volt ő is, némileg félrehúzódva állt a balhétól, lehet éppen gondolkodott, mérlegelt és esélyeit latolgatta, hogyan vesse bele magát a küzdelembe, biztos a megfelelő alkalomra várt, hiszen legutóbb éppen, hogy csak megmenekült a fészekből és az embereknek köszönheti voltaképpen, hogy őfelsége figyelme elterelődött róla.
Tehát a vadásznak is meg kellett hoznia a maga döntését, hogy mit tegyen.... csatlakozik, vár, egyéb? Láthatóan a káosz hatalmas túlerővel rendelkezett, igazi pokoli sereg, vagy a pokol serege öltött rém alakot.

A gránát szerencsére telitalálat volt. Egy darabig elég jól vissza tudtuk tartani őket de a számuk szinte végtelennek tűnt. Négy arctámadó is hirtelen megindult befelé kettő rögtön meghalt a nagy golyózáporban. Az egyik ráugrott egy társamra a másik pedig felém ugrott szerencsére sikerült időben félrevetődnöm így a fejem helyett a karomra kapaszkodott fel. Elkaptam a farkát és lerángattam magamról. Többször is megpróbált visszamászni rám. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi volt rengeteg erő volt benne végül nagy nehezen sikerült elhajítanom és egy társam, aki észrevette hogy a döggel küzdök rögtön lelőtte. Indultam volna a fegyveremért de egy kevés sav ráfröccsent amikor a társam szétlőtte az arctámadót. Elővettem a pisztolyomat és odamentem ahhoz az emberhez, akinek a fejére ugrott a másik arctámadó. A földön feküdt mozdulatlanul, az arctámadó mellette hevert úgy tűnik későn értem ide. Felkaptam a földről a gépfegyverét és az ajtó felé fordultam. Lőttem tovább a befelé özönlő tömeget akik szépen lassan milliméterenként jutottak előrébb.

.::George::.

Azért a sentrykről se feledkezzünk meg, kettő még mindig működik. Az arctámadó ezek szerint így is bejutott, ez van, egy emberbe került. A mellkasrobbantó pedig nem fog percek múlva kikelni, órák kellenek, de lelehet lőni az embert és talán nem fog kijutni.
A tömeg kintről valóban egyre beljebb jutott, igaz, csak arasznyival és ugyanennyivel halad előre nagyon lassan.
A kint látott üveghez hasonló "vendégekről" egyelőre semmi hír.
Lehet megijedtek? Pedig elterelhetnék a figyelmet, vagy hasonló. Kitudja hol vannak és mit csinálnak, vagy mire várnak.
George tovább lőtte az idegeneket, csakúgy, mint a megmaradt társak és a sentryk.
És ekkor hirtelen megjelent az ajtóban a megmaradt Praetorian, hatalmas volt.
Megpróbált befurakodni, de vele egyhuzamban, a lábai között ismét előrejött pár arctámadó, hátha sikerül nekik valamit elérni.

Végül a praetorian is megjelent az ajtóban. Olyan nagy volt hogy legalább a többi alien nem tudott befurakodni mellette de pár arctámadó azért befért a lábai között. Mostmár jobban odafigyeltem rájuk és leszedtem egyet a sentry-k pedig a maradékot már csak a praetorian-t kellett valahogy elintézni.
- A LÁBÁT LŐJÉTEK – Sikerült túlordítani a csatazajt és mindenki elkezdte lőni a lábát, de ő is megindult befelé.
- MINDENKI VISSZA NE HAGYJÁTOK HOGY ELÉRJEN TITEKET. – mindenki hátrálni kezdett már majdnem a helyiség falánál álltunk. A praetorian jött felénk de a sok golyó annyira megtépázta a lábait hogy hasra esett. Így viszont szabaddá vált az út a többieknek és elkezdtek befelé rohanni és még a praetorian is utánunk kapálózott. Már bent voltak a szobában mindenki a falnál állt és az alienek gyorsan közeledtek. A két sentry-re ráugrott egy-egy bogár. Úgy tűnik vége a játéknak.

Csendben várok és figyelem, hogy az m'ber ek hogy ritkítják a kainde amedha kat. Ahhoz képest, hogy milyen primitív a technológiájuk egész jól megy nekik. Apróbb mozdulatokkal beállítom a plazmaágyút a legerősebb fokozatra és a királynő fejére célzok, aztán többször is elsütöm mind a három lövésnél más irányba célozva, hogy biztosan eltaláljam, és ha nem is ölöm meg legalább életveszélyes sebet ejtsek, rajta hogy ne tudjon sokáig üldözni. Ha sikerül elpusztítani, akkor a felém rohanó kemény húsúak felé hajítok pár shurikent és gyengébb fokozattal rájuk lövök a vállágyúval, hogy utána legyen időm elővenni a bakuubomat és a közelebb érőket azzal kezdjem el irtani. Amennyiben viszont csak életveszélyes sebet tudok ejteni a királynőn néhány shuriken elhajítása után elkezdek futni a másik irányba és eközben próbálom el találni őket a vállágyúmmal.

.::Predátor front::.

A vadász becélozta magának a Királynőt és kieszelt egy szép tervet, csak a változóval nem számolt, mert mindig minden változik, amint valaki belenyúl, belekotnyeleskedik.
Az első lövedék szépen elzúgott a Királynő feje felé is és a második is, de a harmadikra már oly hevesen és dühődten kapta el fejét őfelsége és oly velőtrázó sikolyt hallatott, hogy azt rossz volt nézni és hallgatni, ráadásul a vadász csalódottan konstatálta, hogy vajmi kevés sérülést ejtett rajta. Bár itt-ott a kitines páncél valóban megrepedt és megsérült, de közel se tűnt életveszélyesnek.
Hátborzongató rikoltás tört fel a Királynőből, majd hatalmas léptekkel, félig görnyedve, de korántsem lassan megindult a ragadozó felé.
Szinte még öt lépést sem tett és máris felére szelte a távolságot a betolakodó és közte.
Jobb lesz sietnie a ragadozónak és mintegy vezényszóra tíz kis arctámadó és ugyanennyi drone, valamint két runner rontott neki az ajtótól eltávolodva. Persze messze voltak, de könnyen utolérhetik.
Mindenesetre az újabb találatok megritkították az idegenek sorait, ez tény, szép munka volt, de így is elegendően rohantak, hogy fejfájást okozzanak a vadásznak és talán koponyasérülést okozzon a Királynő... súlyosat... véglegeset.
Jobb lesz, ha összekapja magát a vadász.

.::George::.

- Oké - válaszolta a smartgunos és elkezdte lőni a lábat, mint mindenki és a Praetorian csakhamar megroggyant, majd, mintha lábát vesztette volna, mint egy ember, úgy összeesett és immár csak kezeivel tudta vonszolni magát. Dühödten rikoltott, s mintegy vezényszóra beverekedte magát tengernyi társa.
Volt ott minden fajtából.
Drone, runner, arctámadó, meg a Praetorian, úgy, hogy buli a köbön.
A sentryket a dühödt rovarok egyből szétcsapták, majd George azon kapta magát, hogy a falon másznak és már be is vannak kerítve.
Felnézve azt láthatta, hogy onnan csimpaszkodnak le, páran még mögülük is beértek a falon és bekerítették őket, noha azért a többiek derekasan küzdöttek és lőtték az idegeneket, így néhányan el is estek... az idegenek közül, de körülbelül minden ötödikre, vagy tizedikre jutott egy kósza golyó, nagyon sokan voltak.
És ekkor félelmetes rikoltás hallatszott, mire mintegy vezényszóra a benti banda háromnegyede kisereglett, s csak kevés maradt bent.
Biztos a vadász lépett akcióba.... szegény.
De még a falon voltak, oldalt, mögöttük és a tetején és néhány arctámadó is akadt a földön.
Gyorsan tenni kellett valamit.

A Vadász mosolyogva nézte a fajtársa próbálkozását.Merész,de ügyes terv volt.De mivel nem jött össze iszonyú nagy bajba került...felmérve a terepet jobbnak látta csinálni valamit mielőtt egy újabb vadász távozik az Örök Vadászmezőkre.Rengeteg kissebb Préda látszott és ott volt a Királynő is.Valamit tenni kéne de gyorsan.A kicsik most már nemigen érdekelték,de számitott velük.Megfigyelte hogy a Királynő rendkivül forrófejű,rohan mindenki után gondolkodás nélkül.Nem lenne nehéz vcsapdába csalni.Kapcsolatba lépett a másik Ragadozóval és megadott egy nagyobb és tágabb helyet amelyet el lehetne szegetelni a folyosók felgyújtásával.Nem lenne túl nehéz,csak Paya áldása és egy kis szerencse kellene.Elindult oda egy rövidebb úton és felkészült...

Lőttük őket ahogy tudtuk de a helyzet reménytelennek tűnt. Egy társamra ráugrott egy runner sikerült szétlőnie de a sav ráfolyt és teljesen szétmarta. És akkor hatalmas rikoltás hallatszott odakintről és a körülöttünk lévő bogarak nagy része kisereglett az ajtón. De sajnos még mindig nagyon sokan voltak. Az egyik megindult felém rálőttem párat de tovább jött. Félreugrottam és egy újabb sorozatot adtam le rá ez már elég volt neki.
- KI KELL JUTNUNK A SZOBÁBÓL – ordítottam a többieknek. Elkezdtünk futni az ajtó felé közben folyamatosan lőttük az idegeneket. Az egyik társamra hátulról ráugrott egy alien lefogta őt és egy arctámadó ráugrott a fejére. Eközben a megcsonkított praetorian meglódította felém a farkát elhajoltam így éppen csak súrolta a páncélomat tovább futottunk és kiértünk a folyosóra.
- GRÁNÁTOT – A smartgun-os előkapott egy gránátot és behajította az ajtón. Gyorsan elmentünk az ajtó elől és a gránát felrobbant odabentről nagy visítás hallatszott aztán csend lett. Csak hárman maradtunk én a smartgun-os és egy másik társam. Kicsivel arrébb megint hallottuk a nagy visítást úgy tűnik most valaki mást kergetnek.
- Menjünk utánuk ők is segítettek nekünk. – Megvárom hogy mit válaszolnak a többiek aztán ha beleegyeznek akkor megyünk utánuk ha nem akkor tovább megyünk a hajó felé.

Predátor front

Lehet a Királynő forró fejű, lehet, de bizonyára tapasztalt is. Mindenesetre körülbelül úgy robogott a ragadozó felé, mint egy tank és mér picinyke karmaival hadonászott, noha még messze volt. Néha dühödten csapott egyet-egyet farkával is, ilyenkor a folyosó falait morzsolta le elemi erővel, de nem hátráltatta magát azzal, hogy belevájta farkát az oldalba... kirántotta és futott tovább, a vadásznak igencsak kapkodnia kellett a lábait.
Egyelőre nemigen akadt olyan folyosó, ami a vadász tervének megfelelt volna, de nem is futhatott sokáig, mert fogytán volt a Királynő és a közte lévő távolság.

George

Bejutottak, elkaptak pár embert és ekkor Georgenak zseniális ötlete támadt, ami talán lélekjelenlétének is köszönhető, mert nem esett pánikba. Rohanjanak ki a szobából, sikerült is. Egy gránátot dobtak be és cafatokra robbant odabent minden.
De ez a kis kaland is sok áldozatba került, hárman maradtak.
- Remélem még megtudlak hívni a piára - mondta az egyik, aki korábban elhatározta, hogy Georget meghívja piára remek meglátása miatt, mert életben maradtak.
- Menjünk - így a smartgunos.
- Nemtom... én inkább elhúznék innen, ha lehet - húzta a száját a másik csávó, aki ingyen piát ígért Georgenak. - Ne értsétek félre, nem vagyok gyáva, de néha a túl sok jóból is megárt... nem kísérthetjük a szerencsénket örökké. Az is csoda, hogy eddig életben maradtunk... - majd a társaira nézett. - De áhh... oké - legyintett. - Segítsünk... elvégre megérdemlik, tényleg részben ezt is nekik köszönhetjük, csak tudnám mik, vagy kik ők.


Ezalatt az eseményektől teljesen eltérően egy furcsa jelenség ütötte fel a fejét az állomáson. Pontosabban azon a folyosón, ahol a buli zajlott. Elől a ragadozó, mögötte dühöngve a Királynő és hordája, vagyis a többi idegen loholt nagy élvezettel és hévvel, aztán az emberek egy kis megmaradt csapata... szép látvány. Filmekben ilyenkor tesznek be egy bámészkodót, aki jót derül ezen és mondja milyen vicces.
De ettől függetlenül valami furcsaság ütötte fel fejét az állomáson. Amit végeredményben senki sem láthatott, azon egyszerű oknál fogva, mert mindenki igen roppant módon el volt foglalva egy nagyon egyszerű dologgal: mentse az életét, az irháját és eltegye láb alól a dögöket, a dögök meg mindenki mást tegyenek el láb alól.
Pofon egyszerű.
De most már nem tépem a szám, de lényeg senki nem láthatta, viszont a folyosón feltűnt a tömegben, mondhatni sunnyogva, oldalazva, osonva egy harmadik, vagy negyedik mellékszereplő is, nem tudom már hányan vannak itt és ő a későbbiekben igen fontos főszereplővé nőheti ki magát.
Az átlagosnál valamivel nagyobb volt és egy skorpió szerű farok lengedezett teste végén, kis lábacskái között pedig hártya feszült és sokkalta nagyobbnak tűnt az átlagosnál... igen, hölgyeim és uraim, ő volt a rettenetes, félelmetes és pokoli teremtménynek festő, tűnő idegen arctámadó Királynő!
És elindult az egyik hajó irányába, elmászva, eltérve a csata színhelyéről és feltett szándéka nyugisan megérkezni oda.

Rohanok a királynő és a többi lény elől mikor a másik vadász egy használható ötlettel állt elő. Futás közben gyorsan megnéztem a hologramon, hogy merre van az a folyosórész. Lövök, még párat hátra a vállágyúval aztán újból aktiválom az álcázást és a folyosó végén lévő elágazásnál elfordultam balra remélve, hogy néhány kemény húsú jobbra fordul. A még mindig engem üldöző prédák felé hajítom az összes maradék shurikent aztán kiértem a tágabb folyosóra. Kicsit növelem a tempót így majdnem olyan gyorsan rohanok előre, mint a Királynő. Futás közben hátrafordulok ügyelve, hogy ne veszítsek a sebességemből aztán a vállágyúval a királynő lábaira célozva a legerősebb fokozattal elkezdek tüzelni remélve, hogy kiesik a ritmusból és nyerek egy-két méter távolságot.

Büszkén nézte fajtársát...érti a dolgát az egyszer biztos.Követte és elintézett pár keményhusút út közben.Egy pillanatra sem vesztette szem elől a Fajtársát és látta hogy közeledik a megadott hely felé.Lerázot pár idegent útközben,s meg is ölt egypárat.Jóformán csak a Királynő maradt és egy Vezér 2 követővel.A Vezért nem lessz nehéz elintézni,de a Királynő nagyon veszélyes lehet.Amint a vadász kiért a folyosó végén lévő terembe a Királynővel a nyomában berobbantotta az alagutat.A Királynő kiszúrta hogy csapdába esett és dühébe toporzékolni kezdett.
-Vigyáznunk kell vele!-orditotta át társának miközben elhajolt egy farokcsapás elől.Megpróbált távol maradni miközben elővette lándzsáját.Kinyitotta alkari pengéjét majd tüzelési pozicióba állitotta váll-ágyúját.A társa is felkészült a harcra.Két Ragadozó egy Idegen Királynő ellen.Nagyjából kiegyenlitettek voltak az arányok.
Paya áldása kisérjen minket.

Predátor front

A két vadász nagyszerűen összedolgozott. Ennyi elég is lenne a túléléshez? Nem tudom, mindenesetre igen nagy pozitívumként kell ezt elkönyvelni és nagyban segítheti munkájukat a vadászatban.
A Királynőt sikerült csapdába csalni, de a vártnál több "vendég" maradt, mint azt a ragadozók hitték. Pontosan egy tucat, a legkülönbözőbb fajtákból, kivéve a Praetoriant, mert az elpatkolt.
De talán az emberek segítenek lerendezni a "kicsiket".
Persze ez sem lesz könnyű.
A Királynő farkasszemet nézett két ősi ellenségével és óriásit suhintott farkával, mellyel a másodikként érkező vadászt vette célba.
Az elsőnek érkező ragadozó eközben nyugodtan tüzet nyithatott vállágyújáról, ha úgy látta jónak, de azért a Királynő se adta magát könnyen, mert elhajolt, pontosabban inkább megpróbált arrébb mozogni, bár így is lehet bekapott egy-egy találatot, mivel lassan mozog.
Úgy, hogy minden adott egy jó kis harcra.

Döntöttünk. Megyünk az alienek után. Haladtunk a visítás felé de sokkal gyorsabban haladtak mint mi. A folyosók teljesen kihaltnak tűntek. végül megérkeztünk egy berobbantott folyosórészhez. A túloldalról hallottuk az alien királynő csatájának hangjait. Sajnos a folyosón lehetetlen volt bejutni.
- Másik utat kell találnunk.
Elindultunk visszafelé a folyosón hogy megpróbáljunk másik irányból bejutni. De valamire nem számítottunk... Pár xeno is ugyanezt próbálta. Megvetettük a lábunkat és lőttük őket. Szerencsére jobban foglalkoztatta őket a királynő hívása így velünk nem nagyon törődtek.

George

George és az emberek rohantak a folyosón, hogy utolérjék a többieket, de természetesen arra is ügyeltek, hogy ne csapjanak zajt. A csata zaja a fülükbe hamar eljutott, hátborzongató és félelmetes hangok szálltak tova a Királynőtől és a csapat meglepetten botlott bele egy adag idegenbe. Az egyik ember rögtön, reflexből lelőtt egy rovart, de a többi idegen már résen volt, hiába foglalkoztak a Királynő hívó szavával, ettől még immár figyelmüket az áldozatra terelték. Négyen voltak, akik lemaradtak a tucatnyi idegentől, kik a ragadozóknál lebzseltek.
Ez a négy harcra készen meresztette ki karmait és lődözgette ki belső állkapcsait.
Ketten kúszva, osonva indultak meg a földön, a másik kettő azonnal, szélsebes iramban iramodott fel a falra, balra és jobbra, hogy fentről próbálja elkapni a három embert.

A másik Ragadozó a királynővel volt elfoglalva és igy nem láthatta a mögötte landoló Vezért.Őrző hirtelen megfordult és rohanni kezdett felé.A Prédának csak annyi ideje volt hogy felnézzen...egy 3 méteres jól megtermett Ragadozó rohant felé.Őrző teljes erővel csapódott bele a vezérbe,s elsodorta.Ezalatt hallotta egy váll-ágyú hangját és a királynő üvöltését.Jóleső elégedettségell nyugtázta hogy van aki fedezi hátulról.A Préda elemi erővel csapódott a falnak és még annak nyálkás felülete sem tudta tompitani a becsapódás erejét.Szinte hallani lehetett a reccsenést amit az ütközés váltott ki.Megmarkolta a lábát és megpörditette maga körül,majd elhajitotta.Ezalatt a királynő nekiugrott...éppen volt annyi ideje hogy el tudjon ugrani egy oszlop tetejére.Úgy tünik a Királynő nagyon berágott Őrzőre de ez nem is baj mivel Ő már régóta pusztitja az alattvalóit és a tojásait...de ez nem okoz gondot mivel amig vele foglalkozik addig a fajtársa talán ejthet valamilyen komolyabb sebet a Királynőn.A Királynő éppen felnézett mikor Egy plazmalövedék végigszákázott az arcán.Elüvöltötte magát és el akart indulni,de ekkor Őrző ugrott le és felülről belevágta lándzsáját az feje tetejébe.Merész húzás volt de nagy árat fizetett érte.A Királynő levetette magáról és és egy kiálló vasdarab szebbik felére érkezett.A zuhanás ütése azonnali eszméletvesztést okozott igy csak a fajtársa védheti meg.......

A fajtársam berobbantotta mögöttünk az átjárót így csapdába ejtve a királynőt néhány másik prédával együtt. Beállítottam a váll ágyúmat így bár folyamatosan a királynőt lőtte, de jóval, kisebb tűzerővel közben próbáltam elkerülni a királynő támadásait is és a maradék prédát a bakuubomal kezdtem el aprítani. Amikor Őrző felugrott az egyik oszlop tetejére a királynő felé fordultam, feltöltöttem a plazmaágyút és rálőttem, hogy velem foglalkozzon. Aztán a fajtársam a királynő fejébe szúrta a lándzsát, de az ledobta és a zuhanás végén egy erős ütéstől eszméletét vesztette. Lándzsámmal a kezemben elkezdtem a királynő felé futni elterelés gyanánt és egy jól célzott lövéssel a szájába találtam, amikor ordított egyet. Nekem lendítette a farkát, de átugrottam, majd amikor visszafelé húzta a farkát felugrottam rá onnan és onnan elrugaszkodva, amikor a királynő feje felett jártam én is beleszúrtam a lándzsámat majd a túloldalon gurulva landoltam. A királynő keserves és a jól irányzott lövésnek köszönhetően eltorzult hanggal ordított fel. Az alkalmat kihasználva odasiettem társamhoz és bal vállamra felkapva elkezdtem hátrálni miközben erősebb lövésekkel soroztam a fejétől kezdve egészen a lábáig.

Predátor front

A közös együttműködés, a csapatmunka meghozta eredményét, bár valamelyik vadász eszméletét vesztette egy balul sikeredett akció miatt, de ő is bátran küzdött. A megmaradt vadász igyekezett megmenteni társát és nagyon jól cselekedett, döntött, ugyanis a Királynőt sikerült rendesen megsebeznie és utána még társára is maradt ideje.
Felkapta és elindult hátrafelé és lőtte a Királynőt, aki rogyadozott lépésekkel közeledett, inogva, feltett szándéka volt megleckéztetni ezt a két ostoba ragadozót.
Kinyújtotta apró karjait és még egy utolsót próbált suhintani hatalmas farkával, ami, ha a két vadász nem vigyáz, eltalálhatja őket... aztán hatalmas robajjal összedőlt a Királynő és nem mozdult többé.
Végszóra rontott be két idegen, egy runner és egy drone, a drone dühödten ugrott a társát cipelő vadászra és rögvest le is döntötte... míg a runner mocskos, aljas módon, kiélvezve minden egyes pillanatot, mint egy nagymacska, lassan kezdte becserkészni az ájultan heverő vadászt. Tudta, hogy győz, mert a másik labdába se rúghat, mivel eszméletlen.
A másik vadász eközben a földön viaskodott a droneal, aki belső állkapcsát minduntalan kilökte, megpróbálva ezzel meglékelni a vadász koponyáját.

Négy idegennel álltunk szemben elindultak felénk elkezdtünk lőni rájuk. A smartgun-os az egyiket rögtön ledarálta. Élettelenül hullott le a padlóra. de nem vele foglalkoztam, mert egy másik pont engem szemelt ki magának. Elkezdtem lőni megsérült de nem volt elég neki ekkor a smartgun-os besegített és leszedte. Sajnos a harmadik társunk már nem volt ilyen szerencsés mert a másik két idegen őt szemelte ki. Az egyiket lelőtte de addigra a másik túl közel ért és ráugrott belső állkapcsával áttörte a koponyáját. Odafordultunk és lelőttük a bogarat de a társunknak már késő volt.
- Veled se iszunk már – mondtam szomorúan. Ekkor újabb visításokat hallottunk.
- Gyerünk tovább már közel vagyunk. – Befordultunk a sarkon és megláttuk a predátorokat mindkettő a földön feküdt az egyik épp egy bogárral harcolt a másik eszméletlennek tűnt és egy runner ált mellette és már épp lecsapni készült.
- HÉ TE! – Kiáltottam oda a runnernek hogy eltereljem a figyelmét nem mertem lőni amíg túl közel volt a ragadozóhoz futni kezdtem felé ő felém fordult és felkészült. Ahogy elég közel értem felém ugrott de én pont erre számítottam és a fegyveremmel jól fejbe vágtam elesett de azért még végigkarmolta a karomat. Felé fordultam és meghúztam a ravaszt de úgy tűnik hogy a fegyver beragadt mert nem történt semmi. Szerencsére a társam aki végig a nyomomban loholt leszedte még mielőtt felkelhetett volna. Közben a predátor aki a másik aliennel viaskodott győzött. Úgy tűnik megismerem végre azt a fajt amiről olyan sokat hallottam.

George

Akárhogy is nézzük, négy idegen három emberrel szemben nem lehet száz százalékos a siker, szóval nem kéne rögtön úgy írni, hogy legyőztük őket, meg minden.
George megismerheti ezt a ragadozó fajt, de az egyik ember, aki megakarta hívni italra, mert túléli, már nem. És nem is rendelhet piát. Mert meghalt. A drone szétszedte még a folyosón és belelékelte kitolható állkapcsát, sajnos a smartgunos is szenvedett sérüléseket, de végeredményben sikerült leszedniük a négy idegent és George hősként támadt rá a runnerre.
Most pedig a két vadász és a két megmaradt ember feladata eldönteni hogyan tovább.
Ekkor az állomáson hatalmas robbanás hallatszott és úgy megremegett, hogy mindannyian, még a két vadász is elesett, egyensúlyát vesztette.
Vörös villogó fények jelezték az összes folyosón a vészhelyzetet, ha eddig nem volt még vészhelyzet az állomás rendszer programjában, aztán egy női gép hang a következő szavakat mondta.
- Figyelem, figyelem! Vészhelyzet! Az állomás tíz perc múlva megsemmisül, aki még itt tartózkodik, az kérem, haladéktalanul hagyja el! A visszaszámlálást megkezdem... 10:00... 09:59... 09:58... - lehetett hallani és folyton mondta mennyi idő van vissza, illetve néha ismételgette a veszélyt.

Elégedetten néztem, ahogy a királynő összeesik. Gyorsan elkezdtem hátrálni, amikor megpróbált még eltalálni karmaival, de szerencsére egyikünknek sem sikerült megsebeznie. Ekkor egy drone, és egy runner rontott ránk. A drone egyből rám vetette magát és a földre kényszerített. Bal kezemmel próbáltam a fejét visszatartani, hogy belső állkapcsával se tudjon elérni jobb kezemet ökölbe szorítottam és rávágtam az idegen fejére. Az emberek ebben a pillanatban rohantak be a pillanatban rohantak be a terembe és végeztek a runnerrel akinek a fajtársamra fájt a foga. Átfordultam, hogy a préda legyen alul és az egyik alkalommal, amikor el akart találni belső állkapcsával megragadtam azt és kitéptem aztán szinte azonnal belemélyesztettem a csuklópengémet a fejébe. Felálltam és odafordultam ébredező társamhoz aztán az emberekre néztem. Majd Georgenak dobtam a préda belső állkapcsát aztán odasiettem a királynőhöz, hogy visszaszerezzem a bakuubomat. Éppen amikor kirántom a királynő fejéből Hatalmas robbanás hallatszik és a többi ott lévővel együtt egyensúlyomat vesztettem és a földre estem. Újból feltápászkodtam és a holográfon megvizsgáltam az állomás térképét, hogy mely utak váltak járhatatlanná és megkeressem a leggyorsabbat a hajóm felé.
- Ezt a trófeát sajnos nem hiszem, hogy most eltehetnénk.
Szólok társamnak a nyelvünkön és rámutatok a királynőre. Visszafordulok az emberek felé és elismerően biccentek aztán elkezdek futni a kijárathoz, hogy még a robbanás előtt elérjem a hajómat és letudjak, csatlakozni.

A társam fedezett minket hátulról közben figyeltem a két predatort mindkettő felkelt. Hirtelen az egyik odadobta nekem az alien belső állkapcsát. Annyira meglepődtem, hogy a fegyvert is elejtettem és elkaptam a nyálkás ”nyelvet” és az övemre raktam az egyik kiürült gránát tartó zsebbe. Furcsa szokásaik vannak ezeknek gondoltam miközben felvettem a fegyveremet a földről. Ekkor hirtelen egy nagy robbanás ereje döntött le a lábamról majd egy hang elkezdte a visszaszámlálást.
- Ettől féltem – A predator mondott pár szót a társának amit nem értettem, biccentett felém én tisztelegtem neki és elkezdett futni. Gyorsan körbenéztem és az egyik falon meg is találtam amit kerestem. Egy térkép, ugyanis a nagy rohangászás után teljesen elvesztettem a fonalat. Gyorsan végignéztem a térképet.
- Rendben ha sietünk 3-4 perc alatt odaérhetünk. Gyerünk. – Mondtam a társamnak és futottunk a hajó felé. Közben folyamatosan ment a visszaszámlálás.
- 07:39… 07:38… 07:37…