Túlélő kaland

A vízesés

Mindet kivégeztük.
- Ez jól esett. Az állomáson lévő feszültség végre kijött belőlem – Vigyorgott.
- Jó lenne, ha végig ilyen könnyű lenne. – Mondtam neki, aztán elindultunk a vadászok után. Egy kis gyaloglás után megérkeztünk egy folyóhoz. De hirtelen egy gyíkszerű lény csapott ki a vízből. Három vadászt pillanatok alatt megölt.
- Mi a rosseb ez? – Mondta a társam és rögtön tüzet nyitottunk rá. Közben megpróbáltunk olyan távolságban maradni tőle, hogy biztosan ne kaphasson el. Remélem a ragadozók fel vannak készülve ilyen helyzetekre.

Kellemes jól eső érzés lett úrrá rajtam, mikor megláttam kitörni az óriás teremtményt és rögtön végzett három halálos ellenségemmel. Elszabadult a pokol ezt kihasználva a leglaposabb kúszással közeledem a harchoz, minél a látótér sarkában haladva. Az emberek fegyvereinek hangja, ugyan azt az euforikus hatást váltja ki belőlem mint mindig, de most nem én voltam a célpont. A Yautják ügyesen mozognak az emberek fedezékből fedezékbe ugrálnak, de ha nem sikerül a szörnynek bevégeznie, majd a sors megteszi azt és éreztem fajtársaim már nem lehetnek messze.

Hátráltam pár lépést aztán odafordultam az emberekhez, akik elkezdtek tüzelni az állatra. Odasiettem és számomra gyengén tarkón vágtam George-ot és a kézi plazmafegyveremmel becéloztam az állat fejét. Át állítottam kábításra és kettőt is belelőttem az állat fejébe, ami elkezdett ide-oda imbolyogni aztán visszazuhant a vízbe. Váltottam a látásmódon és körülnézve megpillantottam mögöttünk valamit, ami lassan óvatosan közeledett. Élesítettem bal kezemen lévő plazmafegyvert és becéloztam vele a lényt.
- Nézzetek szét. Szerintem van néhány kemény húsú a környéken.
Recsegem a többi vadásznak, akik elkezdték pásztázni a terepet. Kábító fokozatba állítottam az alkari plazmafegyvert és rálőttem a lényre. Odasiettem a kábult prédához és a nyakánál fogva felemeltem, hogy végezzek vele, amikor oldalról rám vetette magát egy leginkább runnerre hasonlító kemény húsú így elejtve a prédámat a földre estem. Ki eresztettem jobb kezemen lévő csuklópengémet és azt a kemény húsút, ami előbb ledöntött a lábamról és most megpróbált rám ugrani két lábbal rúgtam gyomron az nekicsapódott az első fának. Jól kivehetően hallatszott, ahogy reccsen a kitines páncél. Felkeltem és odasiettem hozzá, hogy kivégezzem. Ezt is felemeltem a nyakánál fogva aztán a tőrömmel lefejeztem.
- Az első trófea...
Recsegem, magamnak aztán elindulok segíteni a vadásztársaimnak, akik időközben szintén különféle kemény húsúakkal harcoltak.

Egy kis ideje már a fán rostokolt,bevárta a többieket.Elkezdett munkálkodni alkari paneljén hogy kideríthese mi történt az anyahajón,de ekkor egy hatalmas üvöltésre lett figyelmes...Körülnézett és látta hogy pár fajtársa egy óriási lény ellen harcol...Még nem avatkozott be,inkább figyelt. Flexys,a barátja egy szép lövéssel földre küldte a lényt.Eközben maszkja mozgásérzékelője észrevett egy Prédát amely egy vadászt próbált elkapni...Ezt nem nézhette tétlenül.Hatalmas ugrással a Préda felé ugrott.Ha idejében érkezik még lelrúghatja a lényt a társáról...

A ragadozók elkezdtek harcolni a bolygó egyik őshonos állatával, amit idővel sikerült is legyőzniük. Hangos csobbanással zuhant vissza a vízbe a szörny, kiloccsantva rengeteg vizet a partra. Nem sokára ismét nyugodt lett a víz felszín.
A föld azonban nem nyugodott, idegenek özönlöttek elő, mintha csak erre a jelre vártak volna, hogy kihasználják a meglepetés erejét. Részben sikerült. Egy-két ragadozó felhördült és kifolyt a zöld vérük, majd eldőltek. Néhány idegen igen eredményesen támadott.
Őrző és Flexysnek az egyik idegennel (Préda) kellett szembenézniük aki elszakadt a társaitól és egy magában kellett, hogy harcoljon a ragadozók ellen.
Már majdnem megkezdődött a harc, mikor a föld remegni kezdett és a két vadász arra lett figyelmes, hogy felpúpozódik a talaj és valami sebesen közeledik feléjük a föld alatt.
Talán éppen hogy félre tudtak ugrani mindhárman, a következő pillanatban föld darabok repültek szerteszéjjel és valami brutálisan nagy óriási giliszta dugta ki a fejét és hatalmas pofázmányát kitátva üvöltött egyet, majd mivel konstatálta, hogy nem lelt áldozatra, visszazuhant a föld mélyébe és ismét lehetett látni a távolodását, ami felpúpozódott talaj jelezte, hogy merre tart.
Így már az idegeneknek és ragadozóknak nem csak egymással kellett szembenézniük, hanem egy föld mélységi szörnnyel is, ami senkire sincs tekintéllyel.
George és társa szerencsére kimaradtak ebből a bajból, de ők is veszélyben vannak.

Lőttem a szörnyet és akkor a ragadozónk mellénk ugrott engem tarkón vágott aztán belelőtt kettőt a lénybe mire az visszazuhant a folyóba. Az ütés bár nem volt erős, annyira meglepett hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat. Kérdő tekintettel néztem fel rá de, ő már rohant is a lényhez hogy kivégezze, amikor egy alien ugrott rá oldalról. De mielőtt odaértem volna hogy segítsek már ki is végezte. Hirtelen elkezdtek jönni mindenhonnan a bogarak pár tapasztalatlanabb vadászt szinte rögtön kivégeztek. Kiszemeltem egyet és elkezdtem lőni. Sikerült is gyorsan kivégezni. Ekkor enyhe remegést éreztem. Odafordultam amelyik irányból a remegést éreztem és megláttam a két predátort akik velem voltak az állomáson. Mintha valami robbanás lett volna alattuk a föld szanaszét repült és egy hatalmas gilisztaszerű lény bukkant ki a földből. Már csak ez hiányzott. Tovább lőttem az alieneket de mostmár a ”gilisztára” is figyelek nehogy alattam próbáljon meg kimászni a földből.

Egy pillanatra azt hittem végem, de ekkor egy kisebb fajtársam neki rugaszkodott a ragadozónak. Úgy értem talajt mint egy krumplis zsák. Mire feleszméltem a ragadozó épp akkor fejezte le szerencsétlent. Legbelül örjöngtem a bosszútól legszivesebben mind két predátorra rávetném magam bár mi lenne a vége, am ekkor előttünk felszakad a föld. Körülöttünk repkedtek a törmelékek miközben nagy lendülettel elugrok a helyszínről, pechemre az ellenfelek is gyorsan cselekednek. Ez egy jó alkalom, hogy fedezéket keressek ha tudok, de felvagyok készülve bármire. Óvatosan kicsit hátrálok remélve, hogy a ragadozók látóhatárán kivülre estem és várok egy jobb pillanatra. A káosz leírhatatlan és érzem, hogy még több ragadozó van a környéken.

Még idejében értek be...A Préda bemenekült a dzsungelbe,de ekkor egy fenyegetőbb lénnyel kellett szembenéznie.Egy hatalmas óriásgiliszta jött elő a föld mélyéből.A maszkja kijelezte hogy a lény gyönge pontja a feje.A lény lebukott mielőtt lőni tudott volna és elindult feléje...
-Fel a fákra!-ordította.
Kettőt lőtt.Az egyik csak a földbe csapódott,de a másik becsapódása után felharsanó üvöltés nyilvánvalóvá tette hogy telitalálat volt.A többiek felsegítették a fára az embereket,de az Idegenek hada még mindig özönlött.A szörny hirtelen bukkant elő a föld alól de nem volt jó döntés mivel az Idegenek hada mászott fel rá harapdálva mindenhol...Megeresztett még egy lövést és azt kiáltotta:
-Lőjétek az Idegeneket!
Az óriásgiliszta a föld alá rejtőzött.Elindult újfent feléje...Elkezdett szembefutni a lénnyel,majdmikor egybeértek megpróbált átugrani fölötte...A lény feje kirobbant a földből,hogy elkapja Őrzőt,de nem volt sikeres.Ehelyett Őrző a lény pofáját szántotta végig az alkari pengéjével.A lény súlyos sérülést szenvedett,de viszont sikertelensége feldühítette.Az Idegenek rengetegen szaladtak feléjük a tisztás másik oldaláról...de ekkor egy csomó plazmalövedék csapódott be közéjük.Hullottak mint a legyek,de még így is sok volt belőlük.Látta Flexyst amint lelő több Prédát is...ügyes vadász egyszer majd talán megéri azt is hogy vezető lessz belőle...

Hirtelen elkezdett felpúposodni a föld és egyre közeledett felénk. Amikor már majdnem elért hozzánk sikerült félreugranunk így a hatalmas féreg nem bírt elkapni minket. Felugrottam a legközelebbi fára, ezzel egy időben kiáltotta Őrző is, hogy tegyünk így. A fa vastag ágain egyre feljebb ugráltam, de közben egy percre sem hagytam abba a kemény húsúak aprítását. Közben Őrzőnek sikerült megsebeznie a lény fejét. A fa tetején az egyik kiálló ág szélén állva Maszkom segítségével ráközelítettem a féregre, míg a földet túrta fel könnyen észrevehető kiemelkedő nyomot hagyva maga után. Élesítettem a vállágyúmat és jobb kezembe fogtam a plazmapisztolyt bal így egyszerre tudtam mind a három plazmafegyveremmel becélozni a férget. A föld kirobbant és a féreg újból kidugta hatalmas fejét a földből. Éppen tüzeltem volna, amikor egy mögém kerülő kemény húsú ismét rám vetette magát így lelökve mind a kettőnket a fáról. Zuhanás közben valahogy sikerült elkapnom a farkát és magam elé rántottam, hogy aztán kitörjem a nyakát. A préda testét elengedve mind a két kezemet a testemhez szorítottam, amikor megláttam, hogy a féreg nyitott szájjal vár alattam. A levegőben még kihúzva magam fejjel előre zuhantam bele a lény szájába, ami ezután lenyelt.

Az emberek felmenekültek a ragadozók segítségével a fára. George megkapaszkodott és behátrált, vagy behátrálhatott a fa törzséhez, hogy legyen egy biztos pontja, ahonnét nem támadják hátba. Aztán tüzet nyithatott. Smartgunos társa is így tett, bár lehet onnan fentről nem tud olyan pontosan tüzelni, de lehet igen, mindenesetre még mindig jobb, mint lentről. Lent pokoli volt a helyzet, fentről a két ember nyugodtan munkálkodhatott.
Azért is, mert az idegenek egyelőre a ragadozókra mentek rá inkább, bár elvétve néha megcélozták az embereket is.
Őrző ügyesen taktikázott és sikerült jó nagy sebet ejtenie ezen a furcsa, féreg, moslék, giliszta akármi lényen, ami eléggé undorítóan nézett ki, de hát ez van. A lény felhördült és valóban dühödten rontott neki, semmint ésszerűen és lehet ez lesz a veszte.
Flexys sajnos belezuhant a mélységi lény szájába, de az a szerencséje, hogy a fogak nem kapták el és nem aprították miszlikbe, így mondhatni, élve nyelte le a teremtmény.
Flexys megpróbálhatta magát kirobbantani a plazmafegyverrel, valószínűleg ez sikerülni fog, mert bár vastag a lény hasának a fala, mégse olyan vastag, hogy a ragadozók fegyvere ne tudjon kárt tenni. Akár belülről.
Őrző pedig megpróbálhat összefogni pár társával, akik a környező faágakon voltak és összpontosított tűzerővel végezhetnek a szörnnyel.
Ezalatt Préda valóban jól sejtette, hogy látótávolságon kívülre került és ismét rendezhette a sorait. Bizonyára így is tett és összegyűjtötte erőtartalékát, feltöltődött és körbe nézhetett hogyan tovább. Ha a földön volt, talán célszerű neki is egy fát keresnie, míg elül a baj... esetleg bevárhat oszd meg és uralkodj elven, hogy a vadászokra hagyja az őshonos lény kinyírását és miután vége, akkor támad. Bár ennek megvan az a hátulütője, hogy akkor meg minden összpontosítás ráirányul és sokkal nehezebb lesz neki. Megpróbálhat még a fán elkapni egy-két ragadozót, akik a tüzeléssel voltak elfoglalva, míg zajlik a buli.

Az órás giliszta ahogy sejtettem a túlerőre reagált és a predátorokat pécézte ki. Egy pillanat alatt eltűnök a por és törmelékek fedezékében társaimat keresem, most lehet sikerül megtörni őket ha már így szétszakadt a csapatuk. Igaz az emberek továbbra is szedik társaim életét pár predátor segítségével, de most nem talajon ütközünk meg ha nem több méter magasban. Ezt kell kihasználnom és ekkor egy társam ugrik be elém, majd mintha összebeszéltünk volna, ám nem, szinkronban átugrottunk a következő fára, majd a következőre. Azt a predátort (njk) szúrta ki, aki fajtánkat olyan előszeretettel lőtte plazmafegyverével, hogy kissé megfeledkezett a kellő figyelemről. Az emberek mondhatni némely predátortól is hidegebb vérrel kezelték a- helyzetet, akár csak most. A társam már majd nem belemart a ragadozóba, mikor a kisebb fegyvert használó ember sorozata lefordítja a fáról és a giliszta gondoskodik róla. Az embernek nincs ideje tovább fedezni a ragadozót és nekem se elég időm, hogy meglepjem. Egy faágon nézünk egymással szembe, majd halk sziszegésemmel tudatom vele én készen állok. Talán ha három méter lehet köztünk ezért nem sietem el, de én indulok meg hamarabb majd ő. Neki feszülünk egymásnak először sikerül csak a karok által harcolni, így akarom vele megszoktatni, az új terepet. Túlzottan nem zavarja a magasság de látom rajta néha néha egyensúlya beinog és ilyenkor csapok én is rajta picit. Egy nagyobb ütést próbál bevinni és érzem most jött el az időm. Falra mászási képességemnek köszönhetően az ütést elkerülve a faág alatt, amin állunk a predátor mögé kerülök mire ő visszanyeri egyensúlyát. Az irónia kedvéért farkammal elsöpröm a lábát, majd átszúrom az állát és a homlokcsont közepén jön ki a farkam vége. Belyukasztom koponyáját, majd az emberek észrevesznek és most már nagyobb figyelmet és tűzerőt szentelnek rám is, de sikerül a fa törzséhez bújnom. Most ők következnek...

Bár több nagyobb sebet ejtett az Őslényen,mégsem bízta el magát.Látta hogy a lény lenyeli Flexyst ezért nem lőtt rá újra...a vizorjainak sarkából látta hogy egy Préda elkapta az egyik társát.Nem volt ideje arra hogy elkapja a lényt,de szólt pár vadásznak hogy tartsa szem előtt.Két vadász tüzelt is rá és a Xenót meghátrálásra kényszerítette...A giliszta a fát kezdte döngetni mire Őrző megingott.Gyorsan kellett cselekedni,ezért kinyitotta a lándzsáját.Kétszer fejbelőtte a lényt majd leugrott a fáról.A lándzsájával átszúrta a giliszta fejcsontját,és valószinűleg elkaphatott valami ideggócot mert a lény félelmetesen felüvöltött.Zuhanás közben alkari pengéjével végigszántotta a lény oldalát,amiből rengeteg vér spriccelt ki.A résen némi tágítással még Flexys is kiférhet.Az Őslény még egy utolsót üvöltött és kiadta lelkét.Ekkor szisszenést hallott a háta mögül.Görnyedten megpördült és 4 Prédát látott közeledni,és egy ötödik már ugrásban volt.Kinyújtotta kezét és a torkánál kapta el a xeno-t.A földnek vágta majd lábával a nyakára taposott.Bemérte a fejét és lőtt.A lövés cafatokra tépte a lény banánszerű fejét...A többi Préda hirtelen megtorpant...Őrző kihúzta magát a maga 3méteres testével jóval a Prédák fölé emelkedett.Most már jöhet a harc,itt az ideje áldozni Payának...

Miután a szörny lenyelt maszkom segítségével még mindig kaptam levegőt. Éreztem, ahogy a féreg folyton nekimegy valaminek Kieresztettem csuklópengémet és belevágtam az oldalába, de mintha meg sem érezte volna, aztán kicsit később egy hatalmasat ordított Látásmódot váltottam hátha láthatom így azt, ami kint folyik. Megláttam, ahogy Őrző belehasít a lény oldalába így jelentősen vékonyítva a köztem és a külvilág közti húsréteget. Ugyan azon a ponton csak belülről én is belevágtam és kissé kibővítettem a rést, hogy kitudjak, mászni. A féreg vérétől szinte mindenhol kék lettem csak a maszkom alatt nem.
"Vissza fogok sietni a folyóhoz, hogy lemossam magamról a vért és a szagot."
Morgok, magamban miközben feltápászkodok. Nem sokkal előttem ott állt Őrző háttal nekem és éppen egy xeno koponyáját robbantotta apró darabokra. Előtte még három préda állt megragadtam a plazmafegyverem és becélozva a legszélsőt én is szétrobbantom, a fejét majd odalépek Őrző mellé.
- Úgy látszik, kvittek vagyunk...
Recsegem, neki előkapom a lándzsámat és támadó helyzetbe állok.
- Melyiket kéred? Bal vagy jobb?

Lőttem az idegeneket amikor egy predátor elkapott és felugrott velem egy vastag faágra ahol a giliszta nem kaphatott el.
- Kösz. – Mondtam neki. A fa törzséhez hátráltam óvatosan és onnan lőttem tovább az idegeneket. A vadász aki felhozott átugrott egy másik fára és onnan lőtte az alieneket. Közben a smartgunost is felkapták és ledobták egy fára, de elég savanyú képet vágott.
- Ó basszus.
- Mi van? – Kérdeztem tőle.
- Nem bírom túl jól a magasságot. – Elég óvatosan mozgott odafent remélem, nem esik le. Végül is egy vadász kivételével akit lent elkaptak, mindenki feljutott a fákra. Egy rövid ideig rendben mentek a dolgok, amikor is észre vettem, hogy a vadász felé aki felhozott két alien mászik fel és ő nem vette észre.
- Vigyázz! – Kiáltottam oda neki és lelőttem az egyik bogarat, de a másikra már nem maradt időm, mert fentről rám ugrott egy alien. A fegyverem lezuhant én pedig háttal ráestem a faágra. Ahogy fölém mászott kitátotta a száját, és éppen átdöfte volna a koponyámat amikor kitapintottam Őrző szertartási tőrét. Kirántottam az övemből és levágtam az idegen mellső lábát aztán teljes erőből hasba, rúgtam mire visítva lezuhant és lent vergődött.
- Hmm jó erős tőr. – morogtam az orrom alatt. Gyorsan felkeltem és elővettem a pisztolyomat odafordultam a vadászhoz. Egy idegen (PRéDA) épp akkor döfte át a fejét. Gyorsan rálőttem kétszer de beszaladt a fatörzs mögé valószínűleg nem találtam el. Hallottam egy nagy ordítást a másik oldalamról Őrző épp akkor végezte ki a lényt. Tovább lövöm az idegeneket jobb kezemben a pisztoly bal kezemben meg már készen áll a tőr, ha újabb közelharcra kerülne sor.

A két vadász a földön elosztották maguk között a megmaradt két idegent, akik sziszegve közeledtek, farkukat magasba emelve, holmi skorpióként... és ekkor az egyik váratlanul, nagy meglepetésre savat köpött a szájából, noha talán némileg pontatlanra sikerült a lövés, ez lehet a két ragadozó egyikének a szerencséje, így elkerülheti a sav. Aztán jöhet a buli, de jobb lesz ezzel számolni, úgy látszik ez a két idegen kicsit több képességgel rendelkezik, mint a többi.
George ügyesen kinyírta, vagy a természet képességeit segítségül hívva lelökte az idegent a fáról, ami ő rá támadt, eközben társa lődözgetett óvatosan, félve, hogy le ne essen. Azonban George mozdulatát észrevéve intett neki, hogy menjen oda a fatörzshöz, ha gondolja, ő pedig sorozattal fedezi. A smartgunos szilárd elhatározását bizonyítva rálőtt arra a fának a törzsére, ahol az idegen (Préda) rejtőzködött és jól le is szántotta a fa törzsének a kérgét, de mivel elég vastag volt, az idegen még egy ideig ott rejtőzködhetett.
Préda, az idegen ezt a szituációt látva könnyedén konstatálhatta, hogy sarokba került és nincs más hátra, csak előre... vagy hátra? Mivel a giliszta kipurcant, ezért megfordulhatott és sunyi módon lemászhatott a fáról, kihasználva a fatörzs nyújtotta fedezékét. Azonban arra is figyelnie kellett, hogy az Őrző által riadóztatott vadászok, szám szerint három, résen vannak és ő rá is figyelnek... mert azért nekik is dolguk van még a csatával... az idegenek száma a giliszta elpusztulása után rohamos tempóban csökkentek, de még mindig akadtak néhányan.
Ráadásul mikor Préda beiszkolt a fatörzs mögé, mázlija volt, mert egy dobókorong súrolta a kitines páncélját.

A helyzetek hirtelen felgyorsultak a nagy dög halálával mindenki nagyobb mozgás teret kapott és a ,,szövetségnek,, is sikerül úgy látszik rendezni sorait. Láttam a két ember nagyon kipécézett és a távolban három Predatort is láttam akik mondhatni ügyesen szedték a fajtámat. Szorult helyzetemben a fatörzs vastagságát kihasználva leereszkedtem, majd szemem sarkából észrevettem egy csillogó fényt és ösztönösen irányt változtattam. Késő volt, most érzem igazán a dühöt, ami szivárog ki testemből és a sebből. Nem pihenek fedezékből fedezékbe ugrálok mellettem pár golyó is elsüvít, most már fel kell zárkóznom a többiekhez, mert itt már csak a túlerő segíthet. Ahhoz a falkához igyekszem, akik a három Predatort (hol összehangolt, hol egyéni harcát) támadják. Nem nézek hátra bár lehet követnek és ekkor még egy Yautja ugrik a nyakamba. A földre dönt a hatalmas súly, de mielőtt teljesen rám tudna telepedni megpördülünk a földön többször is. Még fel sem állunk rendesen de a harc megkezdődik. Ikerpengéje centikkel az arcom mellett megy el a karmolásaim elől ő szintén elhajol. Próbálok úgy helyezkedni, hogy ő legyen háttal társainak ezzel is kis fedezéket biztosítson. Egy erős gyomros után kicsit lelassulok és látom, hogy fejbe akar térdelni, de ezt levédem és mind két karmom helyet talál a combjában. Hatalmasat ordít az ellenség és ez még jobban feltüzel, mivel így görnyedten a combját szorítva az én testtartásom alacsonyabban van, mint az övé farkammal szúrok. A reflexei nem romlottak elkapta a farkamat, de két kézzel és ez volt a cél. Az oldalát kezdem szaggatni karmaimmal, de ekkor megint lövést hallok, úgy tűnik egyre közelebb ér hozzám az ember, ami azt jelenti már nincs nagy előnyünk. Ez megint dühvel tölt el és akkorát szakítok a húsából, hogy összeesik az áldozat. Amint földet ér látom egy ragadozó megint rám emeli tekintetét, de folytatnia kell harcát. Ahelyett, hogy társaimhoz sietnék inkább jobbnak látom megbújni valahol és figyelni kire figyelnek a legkevésbé. Ha meg minden elveszett bízom fedezékemben és visszatérek egy másik úton a fészekbe jelenteni a helyzetet.

A maradék Prédák nem zavartak túl sok vizet a tengerben.Elintézte őket még idejében.Ezalatt látt hogy a többi vadász is keményen aprítja az ellent.Az egyik ügyesebb Idegen aki elintézte egy újabb fajtársát, feltüzelte...újult erővel irtotta ki a támadó Xenók utolsó darabjait a többiekkel.
-Menjetek tovább.A fészeknél csatlakozunk hozzátok-mondta többieknek.
Intett Flexysnek hogy jöjjön vele.Mindig elkél egy kis segítség.Elindultak a fák közé, míg a megmaradt Ragadozók a tisztáson keresztül indultak tovább a Fészek felé.Látta George-t amint a tőrt nézegeti.Ahogy elhaladt mellette látta hogy idegenek vére van rajta.Biccentett és oldaltáskájából előhúzott valamit.Egy csomó töltény volt az amit tanulmányozás céljából vett el az egyik emberi bölcsőtől,az állomáson.Ledobta eléjük és továbbindult a sunyi kis Xenó feltételeszhető rejtekhelye felé.Emberi lőszert bármikor szerezhet még.
-Segíts meg Paya-fohászkodott.Flexys ránézett.
-Semmi említésre méltó-mondta.
Itt az ideje tovább vadászni...

Végre úgy tűnik az idegenek is elfogynak a pisztolyom is üresen kattogott már. Újratöltöttem és faágról-faágra mászva lejutottam a földre. Beletöröltem az idegen vérét a fa törzsébe, megnéztem a tört és elégedetten láttam hogy a legkisebb sérülést sem okozta rajta a sav. Ekkor Őrző lépett oda hozzám ledobott egy halom lőszert majd elindult tovább. Elraktam a lőszert a társamnak odaadtam a smartgun lőszert. Gyorsan megkerestem az impulzus fegyveremet egy kicsi sav ráfröccsent meg nagyon össze ütődött, remélem még működik de lehet hogy inkább a pisztolyomat használom. Ekkor megláttam a bogarat, aki végzett egy predátorral. Most épp egy másikat szaggatott szét. Utána rohantam és közben folyamatosan lőttem de futás közben nehéz célozni és ő is mozgott így nem biztos hogy eltaláltam.
- George várj! – Kiáltott utánam a smartgunos de szinte meg sem hallottam dühös voltam, amiért ez a mocsok kétszer is kicselezett minket.

Őrzővel gyorsan lerendezzük a két savköpő rohadékot. Szinte teljesen szinkronban indultunk el a két préda felé és tértünk ki a köpések elől. Amikor elég közel értem hozzá lándzsámmal oldalba vágtam a jobb oldalit és a bal alkarpanelemre szerelt plazmafegyverrel rálőttem így apró cafatokra robbantva a xeno-t.Ez alatt a többiek is alaposan ritkítják őket. Miután a többiek elindulnak a fészek felé Őrzővel a fák felé vettük az irányt az egyik xeno nyomait követve. Ekkor Őrző motyogott valamit én pedig rápillantottam. De nyugtázta, hogy semmi különös így ismét a nyomok követésével foglalkoztam a nyomok egyszer csak egy éles jobb kanyart vettek és a fészek felé kezdtek el haladni.
- Úgy tűnik egy kis kerülőúttal indult a fészekhez.
Mondom Őrzőnek miközben látásmódot váltottam, hogy van-e a környéken néhány xeno. Megszaporáztam lépteimet és elindultam a fészek felé, de közben a nyomokat is figyeltem hátha megint elkanyarodik és mégsem a fészek irányába tart.

Láttam hogy Flexys erősen vizsgálódik és a Xenónak is csak nyomait találtuk.A nyomok a Fészek felé vezettek.Körülnéztem és megterveztem egy viszonylag könnyű visszavonulási útvonalat,ha esetleg annyi ellennel találkoznánk hogy nem bírnánk el velük.Pontosítottam pár konfigurációt a váll-ágyúmon és élesítettem a maszkom érzékelőit.Figyelmesen vizsgálgattam a környezetet,mígnem elértük a fészek bejáratához.Elküldtem a koordinátákat a többi Ragadozónak és ránéztem Flexysre.
-Bemegyünk?-kérdeztem, de ekkor pár idegen nézett ki a fészek bejáratából.
Nem vettek észre gyorsan lesunytunk a fák közé.Csatazaj hallatszott a távolból, a társaim jól irtották az ellenfelet.A Xenók elszaladtak a hang irányába, hirtelen szabaddá vált az út.
-Nos, bemegyünk?

MIVEL EGYIKŐTÖK SE SZÁMOLT A KÉT IDEGENNEL (Őrző, Flexys), EZÉRT A KÉSŐBBIEKBEN BÜNTETÉSSEL SZÁMOLHATTOK!!!! VAGY CSATÁBAN, VAGY PONT LEVONÁS, EZT MÉG ELDÖNTÖM.

ÉS AZT HITTÉTEK, HOGY PRÉDA MAJD A FÉSZEKHEZ VEZET TITEKET? GONDOLOM NEM OLYAN HÜLYE Ő.

NEM TI MESÉLITEK A KALANDOT, HANEM ÉN, EZT VEGYÉTEK FIGYELEMBE. JÓ A KREATÍV SZABADSÁG, AMIKOR SZÉPEN KISZÍNEZITEK A TÖRTÉNETET, DE A SZÁLAT NEM MINDEN ESETBEN VIHETITEK TOVÁBB, EZ PONT EGY ILYEN ESET VOLT.

ÉS AZ ELLENSÉGEK (NJK) SE MIND KÖNNYEN KiíRTHATÓAK!!!!

A csata hamar lezajlott a fák környékén és az egyik idegen ügyesen meglógott, miután elkapta az egyik ragadozót. Csakhogy követték. Ezzel ő is nyilván számolt, mármost két lehetőség van: így, hogy nyomában vannak, fészekhez vezeti őket, vagy inkább vállalja a kockázatot és megpróbálja elcsalni ezt a két vadászt, akiket két ember is követett (George és társa).
Bér végül is mindegy, mert a nagy ragadozó horda már elindult a fészek irányába, de még nem értek oda... a fészeknek több kisebb, nagyobb, titkosabb és jobban látható bejárata van. Préda emlékezett arra, hogy az egyik észak felé található, amit szabad szem nem láthat... a ragadozók se nagyon... és talán elsurranhat majd ügyesen, ha a bejárat előtt kellő időben felgyorsul, akkor úgy oda tudna futni... hát majd kiderül, ez is egy lehetőség.
Szóval Őrzőék még korántsem voltak a fészeknél és most a környék csendes volt, a társaik már egy másik úton haladtak nagy csapatban és csak a magányos idegent követhették.


Az anyahajón pedig végre a mellksarobbantó kitört, ha eddig nem tette meg és kifejlődött, utat tört magának a világra és elbújt, majd rövid időn belül egy Predalien lett belőle és elindult, hogy keressen magának megfelelő helyet... nem volt könnyű dolga, mert már észlelték jelenlétét a szenzorok miatt, de sikerült neki egy elég tágas és viszonylag meleg helyet találnia és elkezdett foglalkozni a fészek alapítással.

Észak felé tartok, ahogy csak az izmaim bírják kicsit nyugodtabb lettem, mert csitultak a körülmények. A messzi távolban jó pár társamat látom, akik szintén meghatározott irányban haladnak. Amerre én tartok nem látom egyikőjüket sem. Egy pillanat alatt hasít belém, mintha valami nagy hatalmú és minket xenokat összetartó erő futna át rajtam, mint mikor megszülettem. Látok pár ínyemre való prédát is,, de jó lenne most egy velem szemben védtelennel eljátszadozni,, de e helyett talán a bolygó két legveszélyesebb vadásza vagy az emberek végeznek ki. Egyedül most már tényleg kevés vagyok, remélem a fészekben sikerül pár helyen meglepnünk őket lesből. Támad is pár ötletem, miközben rohanok és ha elegen vagyunk keltetőként végzik, de még be kell jutnom a fészekbe. Minden estre a fészek közelében alaposan szemügyre veszem a terepet, szerencsére ismert környék a mi környékünk és az is marad...

Futottam utána ahogy tudtam de hamar eltűnt a szemem elől.
- Te, nehéz lenne engem megvárni!? – Lihegett mellettem a társam. Oda se figyeltem rá a földet néztem és keresgéltem. Hamarosan meg is találtam amit kerestem, nyomok.
- Hehe a nagy sietségben szép kis nyomokat hagyott. És ott a következő. – Mutattam előre. Mostmár lassabban de haladtunk előre.
- Lehet hogy csapda – Vélekedett a társam.
- Lehet… De én már nem fordulok vissza.
- Nem is azért mondtam. – Vigyorgott rám.
- Elkapjuk ezt a szemetet, aztán megkeressük a többieket. De lehet, hogy addigra ki is irtják a fészket.
- Reménykedjünk. – Ahogy haladtunk a ”préda” egyre nyugodtabb lett. A nyomok nem voltak olyan mélyek nem voltak messze egymástól magyarul lassabban haladt. Ha szerencsénk van hamar utolérhetjük.

A préda nyomai egyenesen a fészekhez vezetnek (Mint ahogy most már olvashattad Prédánál...) a fészek egy mellék bejáratához ahol néhány kíváncsi xeno majdnem észrevett minket. De szerencsére a csata zaja elterelte a figyelmüket majd őket is az "őrhelyükről" lándzsámmal a kezemben indulok, el a fészekbe szinte az első kanyar után megpillantok egy figyelmetlen xenot és egy jól irányzott dobással a shurikenemmel elválasztottam a fejét a testétől. Az ezt észrevevők viszont már nem voltak ennyire figyelmetlenek és azonnal nekünk rontottak. Hagytam, hogy elég közel érjen hozzám, és amikor már elbízta magát lándzsámat kinyitva felnyársaltam a fejét. Amint Őrző is végzett tovább indulok mind mélyebb és mélyebb a fészekben a királynő felé. A kint történő harcnak köszönhetően már kirajzottak a xenók és csak pár maradt a fészekben védeni a királynőjüket.
- Remélem, ezt a királynő trófeát most bebírjuk gyűjteni.
Recsegem oda Őrzőnek, amikor egy elágazásnál benézek mind a két járatba aztán elindulok balra.