Túlélő kaland

Annyi minden történt egyszerre hogy az már neki is sok volt...egy humanoid mentette meg az életét.Ekkor hallotta hogy a bekapcsolt az állomás önmegsemmisitője.A fajtársa elköszönt a és az embereknek adott egy trófeadarabot.Úgy gondolta hogy megérdemelnek bátorságukért és kitartásukért valamit.Odamen a vezetőnek látszó emberhez (George) és kihúzta a szertartási tőrt.Átadta neki és biccentett.Az ember nem tudta mire vélni de elfogadta az ajándékot.Ezután sarkon fordult és odasétált a Királynőhöz.Ráérősen végighúzta a kezét a Királynő fején és kirántotta belőle a lándzsát.Ezután elkezdett a hajója felé rohanni...még elérheti időben.

Együtt

A találkozás rövid volt, de szerencsére tisztelettel teli. A vadászok megsüvegelték az emberek kitartást, valami trófea félét is adtak és az emberek a maguk módján egy tisztelgés képében hálásan megköszönték és tiszteletüket fejezték ki.
Közben ketyegett az óra és percről percre egyre jobban instabillá változott az állomás.
George és társa elég hamar odaért a saját hajójukhoz, a vadászok meg már rég eltűntek, nyilván ők is a saját hajójuk felé vették az irányt.
- Te, George... most mondhatom azt, hogy kurvára beszoptuk? - érdeklődött George társa, aztán vázolta a helyzetet. - Nemtom hogyan történhetett, nyilván amikor özönlöttek a dögök, talán ide is eltévedtek és széjjel cseszték az egész hajó rendszerét, szóval bármit csinálhatsz, bele is rúghatsz, mi ugyan nem szállunk fel. Azok a bestiák... hm... vadászok vagy mik legalább elmehetnek, de mi nem... ez az! Mi lenne, ha felkéredzkednénk a hajójukra? - csillant fel George társának a szeme és, ha George is beleegyezik, akkor nyúlcipőt fel és még időben elérhetik a felszállni készülő vadászokat.
Ráadásul minden gond nélkül tehetik ezt, mert egy élő idegen sem maradt az állomáson.
Ezalatt a vadászok úgy döntöttek, hogy egy hajón távoznak, bár nem muszáj, ha a két vadász külön hajókkal jött, így is lehet, csak lesz potyautasuk, kérdés melyik hajóra szállnak fel az emberek.
Már majdnem indultak a ragadozók, mikor valamelyikük észrevette a lélekszakadva rohanó embereket, akik egyenesen feléjük tartottak. Le is eresztették az emberek a fegyvereiket, jelezve, hogy minden ártó, vagy hátsó szándék nélkül jöttek ide. Láthatóan a hajóra szerettek volna feljutni.

Gyorsan átvizsgáltam a hajót bárminemű nem oda tartozó dolog után kutatva aztán elkezdtem ellenőrizni a rendszereket. Az emberi hang már az utolsó két percet számolta vissza, amikor lépteket hallottam. Odasétáltam a hajóm bejáratához és kinézve láttam, hogy az emberek futnak felém leeresztett fegyverekkel. Amikor elég közel érnek körbemutatok, az állomás területén aztán kezemmel megpróbálom imitálni a robbanást. Várok egy kicsit, hogy mit akarhatnak, aztán visszasietek az egyik panelhez ellenőrizni a rendszereket. Rövid gondolkozás után intek az embereknek, hogy szálljanak, be aztán bezárom mögöttük az ajtót és leülők a pilótaülésbe. Leveszem a maszkomat és a panelen lévő tartójára helyezem, aztán szinte észrevétlenül lecsatlakozok az állomásról és biztonságos távolságban leállítom a hajtóművet és az emberek felé fordulok. Karpanelembe beírok pár szót és lefuttatom, a fordítást majd megmutatom nekik.
"Koordináták Helynek ahova mentek?"
Ha megkapom, a kért információt újból lefuttatom a fordítót és betáplálom a hajó számítógépébe és automata pilótára állítom.

Odaért a hajójához időben.Figyelmesen átfutotta a hajó rendszereit és ellenőrizte hogy nem kapott-e egy potyautast.Leszakadt az állomásról és elidult a végtelen űr felé.Eközben megfigyelte a fajtársa hajóját.a vizorjai jelezték hogy az emberek felkéredzkedtek Flexys hajójára...Miután Flexys is levált az állomásról még kilőtt egy jelzőgránátot és az ugrópont felé fordult...elindul haza ha nem történik semmi érdekes.Meg volt elégedve,mivel ez a vadászat jól alakult.Remekül alakult és ezért hálás volt Payának.Egy újabb vadászaton bizonyitotta hogy érdemes a jel viselésére....

Bejövő vészjelzés

Az emberek és a vadászok szövetségre léptek, még, ha ideiglenesen is. A két ragadozó módszeresen átkutatta a saját hajóját és ellenőriztek minden zugot, ha mással nem, hát valami szenzorral, majd a rendszereket is megnézték.
George és társa az egyik vadász hajóján leltek menedéket és biztonságban tudhatták magukat. Már messze jártak, mikor óriási robbanás rázta meg az űrállomást és darabjaira hullott. Ezt a hajókon lévő kivetítő is jó mutatta.
Rövid ideig eseménytelen útjuk volt, aztán a két vadász szinte egyszerre kapta meg a vészjelzéseket az anyahajótól.
- Azonnal gyertek vissza a hajóra! Probléma adódott az egyik kísérleti bolygónkkal, ahova nemrég telepítettük le az idegeneket. Szükség van rátok. Nem érdekelnek az emberek, majd megvárják a döntést, hogy mi a sorsuk. A hajón találkozunk. És szép vadászat volt, ha így haladtok, hamarosan harcosok lehettek - a hívásnak vége szakadt, a hajók pedig irányt váltottak, függetlenül a jelenlegi úti céltól és az anyahajó felé vették az irányt.
Az emberek meg még csak nem is sejtették, hogy mi vár rájuk.
Valamint senki se gyanította, hogy itt lesz még egy kis meglepetés... egy óriási kis nagy meglepetés, ami majd megkavarja a dolgokat.


----------------------------------------------------------------------------------------

Szép volt, ezennel a kalandnak vége, folytatása majd vélhetően ebben a topikban lesz. Bocs George, hogy nem vártalak meg, de gondoltam írok egyet, hogy tovább tudjuk vinni a szálat, mindenesetre írhatsz egy befejezőt, ahogy a többi predátor is.
Emellett mindannyian kaptok tíz skill pontot, mert nagyon jól játszottatok, leszámítva azt a kellemetlenséget, hogy Őrző "haverjai" a cseten baromkodtak, aztán belerondítottak a képbe, de ez a kaland szempontjából nem számít, csak megjegyeztem. Jók voltatok és mivel ilyen sokat írtunk és ilyen szépet, ezért megváltoztattam álláspontom, ahogy mondtam és tíz skill pontot kaptatok, mert eredetileg tényleg nem akartam ezért a kalandért pontot adni. Csak bemelegítésnek szántam, az oldal fellendítése céljából. De nem lett rossz, szóval hajrá, költsétek el, írjatok egyet még ide és miután minden kész, folytatjuk.

Egy kis futás után elértük a hajónkat még gyorsabban, mint ahogy számoltam.
- Remek bőven lesz időnk elhúzni innen – mondtam a társamnak. Bemászott a gépbe de rögtön jött is kifelé.
- Te, George… most mondhatom azt, hogy kurvára beszoptuk?
- Már megint mi történt? – Kérdeztem vissza.
- Nemtom hogy történhetett, nyilván amikor özönlöttek a dögök, talán ide is eltévedtek és széjjel cseszték az egész hajó rendszerét, szóval bármit csinálhatsz, bele is rúghatsz, mi ugyan nem szállunk fel. Azok a bestiák… hm… vadászok vagy mik legalább elmehetnek de mi nem… ez az! Mi lenne, ha felkéredzkednénk a hajójukra?
- Jó ötlet siessünk mielőtt felszállnak láttam a vadász hologramos térképét mikor megkereste rajta a hajóját. Itt van kétfolyosónyira. – Rövid sprint után elértük a predátort épp a felszálláshoz készülődött. Kézzel-lábbal próbáltuk elmutogatni hogy mi a helyzet aztán felszálltunk. Mikor elég távolra értünk pötyögni kezdett a karján lévő kütyübe aztán megmutatta nekünk. Nagyon meglepődtem hogy a mi nyelvünkön írt.
”Koordináták Helynek ahova mentek?”
Gyorsan elmondtam egy közeli emberek által lakott bolygó koordinátáit ahol nyugodtan kirakhat minket és nem fogják lelőni a hajóját. A kivetítőn láttuk a nagy robbanást gyönyörű volt, de szomorú voltam a sok elvesztett társam miatt.
- Ha visszaértünk szerintem otthagyom a katonaságot – Szólt oda nekem a társam. – de a smartgunt megtartom. – mondta vigyorogva. Elővettem a tőrt amit a másik vadásztól kaptam és nézegettem. Nagyon szép és erős fegyvernek látszott beletűztem az övembe, ezt megtartom. Egy darabig eseménytelenül telt az utunk. Furcsa hosszabb ez az út mint gondoltam azt hittem ezek a hajók gyorsabbak hiszen ők a fejlettebb faj. Aztán a kimerültségtől mindketten elaludtunk. Remélem már nem vagyunk messze…



// Itt a befejezésem. Jó kis kaland volt remélem a folytatása is legalább ilyen jó lesz és köszi a pontokat megyek is vásárolni. //

Az adást követően azonnal irányt váltottam és maximum sebességgel közeledtünk az új célpont felé. Felálltam az ülésemből és előkerestem a tisztító készletemet, hogy a rászáradt savas vért eltávolítsam a maszkomról és páncélzatomról. Na meg persze a fegyvereimet sem hagyom, ki előveszem a spear gun-t és azt is megtisztogatom aztán az emberekhez hasonlóan kicsit én is lehunyom a szemem a pilótaülésben.

//Befejezőnek nem tudtam nagyon mit írni úgyhogy tisztogatok xD Ez van... Viszont a pontokból már be is vásároltam és várom a folytatást //

Második felvonás.

Predátor anyahajó.

A két vadász űrhajója hangtalanul siklott tova az űrben és semmi és senki nem akadályozta. Az emberek édesen elaludtak, mint két csecsemő, hehe, még a ragadozó is szundított egyet a maga módján. A másik vadász kitudja mit csinált.
Végül időben megérkeztek az anyahajóhoz és rácsatlakoztak. Az emberek felébredtek és követték a vadászt, történelmi eseménynek lehetnek a tanúi. Az első emberek a predátorok hajóján! Rögtön kilépve ámulatba ejtő technológia látványa fogadta őket és a dizájn se volt utolsó! Végigmentek a folyosón, a vadász csakhamar találkozott egyik hajón lévő társával. Egy veterán harcos teljesen felszerelkezve, rengeteg trófeával a derekán lépett Flexys elé. A saját nyelvükön szólította természetesen.
- Üdv a hajón, testvérem. Nagy dolgok vannak készülőben. Vidd az embereket a tanács elé, ők majd döntenek a sorsukról, te pedig csatlakozz a többiekhez. Én is csak azért jöttem, hogy szóljak. Most beszéljük meg a részleteket - azzal máris elsietett.
Az emberek ebből egy szót se értettek.

Egy kis szundítás után felébredtem és apró mozdulatokkal irányba állítottam és csatlakoztattam saját hajómat az anyahajóra. Felkeltem a székemből és gyengén tudva róla hogy az emberek nem bírják annyira a gyűrődést, mint egy vadász megrugdostam az oldalukat, hogy felébredjenek aztán intettem nekik, hogy jöjjenek utánam. Alig hogy kiléptem a hajómból egy idős vadász társam szólított meg.
- Üdv a hajón, testvérem. Nagy dolgok vannak készülőben. Vidd az embereket a tanács elé, ők majd döntenek a sorsukról, te pedig csatlakozz a többiekhez. Én is csak azért jöttem, hogy szóljak. Most beszéljük meg a részleteket - azzal máris elsietett.
Figyelmesen hallgatom fajtársamat és csak aztán válaszolok neki.
- Én is üdvözöllek testvérem. Rendben van amint a tanács elé kísértem őket csatlakozom hozzátok.
Hátrafordulok és intek az embereknek, hogy továbbra is kövessenek, gyorsítok a tempómon és a tanácshelység felé veszem az irányt.

Arra ébredtem, hogy az oldalamat rugdossák.
- Megérkeztünk? – Odamentem a társamhoz – Hé ébresztő megérkeztünk.
Felpattant ő is. Kiszálltunk a hajóból… Egy másik hajóba.
- Mi a franc? – Mondta a smartgun-os elképedve. Folyosókon mentünk végig a ”predátorunkat” követve. Mindenhol furcsa gépeket láttunk de ragadozóból nem volt olyan sok mint ahogyan hajójuk méretei alapján elképzeltem. Végül találkoztunk egy másik predátorral egy kicsit beszélgettek a furcsa nyelvükön majd intett nekünk amelyik idehozott minket és ismét elindultunk.
- Nagyon nem tetszik ez nekem. – Súgta a fülembe a társam.
- Egyenlőre nyugi de készülj fel ha baj lesz valahogy ki kell innen jutnunk – Súgtam vissza de egyáltalán nem voltam nyugodt. Vajon mit akarhatnak? Remélem csak valami baráti beszélgetés lesz.

A hajón valóban csend volt és semmi sem mozdult, mintha a föld nyelte volna el a többi ragadozót. Ez azért volt, mert nagyszabású támadásra készültek és Flexys és társa az utolsó pillanatban érkezett, a hívásnak engedelmeskedve.
A többiek már készülődtek.
A tanács meg ebben az esetben azért fontos, mert az emberek jelenléte nem igazán kívánatos a vadászok körében, de azért a vezér fülébe is eljutott, hogy mi minden történt az állomáson és mivel már eleve a hajón voltak, nem fordulhattak vissza, hát idehozták őket és majd döntenek a sorsukról.
A ragadozó a két ember előtt haladt és nem sokára egy ajtó előtt megállt, azt kinyitotta és bevezette a két "barátját" a tanácshoz.
Idősebb ragadozók, sokat látott vadászok és hasonló nagy veteránok fogadták őket. A legkülönbözőbb félék voltak. Volt aki roppant magasnak tűnt és elég izmosnak, másik átlagos, a harmadik némileg kisebb, aztán a különböző felszereléseik és még lehetne sorolni mi minden ejthette ámulatba az embereket, akik inkább azon aggódtak jelen pillanatban jogosan, hogy vajon mi lesz velük, meg élik-e a holnapot.
- Üdvözlet a hajón ismét - szólt Flexysnek a tanács feje. - A vezér tudomására jutott eme két 'mber hősies tette az állomáson. Így végeredményben nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett. Halljuk, te mit gondolsz róluk? Aztán mi is megvizsgáljuk az ügyet. Tolmácsold feléjük, hogy nem kell aggódniuk, csak azon gondolkozunk, hogy hova tegyük őket a jelenlegi helyzetben a támadás előtt. Egy esetleges tiszteletbeli beavatáson is elgondolkodtunk. Mi a véleményed?

Az ajtóhoz érve kinyitottam és besiettem az emberek előtt ahol tisztelegtem a magunk módján a tanács előtt és az emberek felé fordultam, hogy utánozzanak. Figyelmesen végighallgattam a tanácsot és a kérésüknek eleget téve lefuttattam a fordítóprogramot ismét és megmutattam Georgenak.
- M'berekhez képest elég ügyes harcosok. És mivel a segítségünkre siettek ezért gyávának sem mondhatóak. Eléggé csendesek, de ez betudható annak, hogy még nem találkoztak fajtánk bélivel. A beavatással kapcsolatban pedig bár lehet, hogy a többi vadász nem nézné jó szemmel, de a tanács biztos megtudná, győzni őket. És amennyiben túlélik, szerintem megérdemlik, hogy közénk valónak tekintsük őket. Mindenesetre szerintem legalább az életüket hagyjuk meg. Viszont ha meg bocsátotok én is felkészülnék a támadásra.
Tisztelgek, ismét majd mutatom az embereknek, hogy maradjanak itt és elsietek a többi vadászhoz hogy megtudjam a részleteket.

Emberek

George talán kissé ijedten fogadhatta a tényt, hogy eddigi vadászuk rövid magyarázás után sarkon fordult és elsietett. De látta, hogy arra kérte, maradjon itt. Na, most mi lesz? Rövid időre néma csend telepedett a helységre és néhány ragadozó kerregő hangot hallatott, de más nem történt. Csak méricskélték a két furcsa szerzetet. Persze már régóta vadásznak emberekre is, de így még nem igazán akadt dolguk velük, főleg nem ilyen ügyben. Az ő agyukban is az járhatott, mint embereknél, hogy mi lesz. Ezt a helyzetet el kell dönteni.
A tanács feje egyetértett némán Flexys véleményével, nem kell őket megölni és a vezér is erre hajlott, mielőtt engedélyt adott a tanács összehívására.
Végül a tanács főnöke előre lépett, ő volt a legnagyobb a jelenlévők közül. Maga is bekapcsolta a tolmácsoló rendszert, így az emberek mindent hallhattak a saját nyelvükön.
- Az előbb hallhattátok a tolmácsoló program által, hogy nem esik bántódásotok. Helyt áltatok az állomáson és ez a legjobb vadász becsületére válik, mert csak kevesen élhetik túl az ilyen hatalmas kemény húsú inváziót. Sajnos ez csak az egyik ilyen problémánk. Az utóbbi időben kikerült kontroll alól az egyik rezervátumunk, ahova a kemény húsúakat telepítettük, hogy rájuk vadásszunk. Most annak megtisztítására készülődünk. És az egyetlen problémánk ti vagytok - elhallgatott és kíváncsian szemlélte a két embert. Egészen furcsa a felépítésük... és még ők élték túl a kalandot? Figyelemre méltó. - Arra a döntésre jutottunk, hogy részt vehettek egy tiszteletbeli beavatáson és békével elmehettek majd tőlünk. Adni fogunk egy hajót nektek... de előtte a segítségeteket kérnénk a tisztogatásban. Mindenkire szükségünk van - és befejezte mondandóját, a többiek is csak nézték a két hívatlan vendéget.


Flexys

A ragadozó elnyargalt az üres hajón a többiek felé... kicsit keresgélt, végül az egyik teremben rálelt a társaira. Szóval itt voltak! Szinte mindenki kivétel nélkül a teremben volt, ezért üres a hajó.
Teljes felszerelésben álldogáltak és nagy volt az izgatottság, az élükön pedig maga a vezér figyelte a társait. Szóval ő is harcba száll? Meglehet.
- Eljött az idő társaim! A kemény húsúak kiszabadultak és ellepték az egyik bolygónkat, ahova idegeneket telepítettünk, hogy vadásszunk rájuk. Legyetek résen, mert rengetegen lesznek és a legkülönbözőbb fajtákból. Nincs is más hátra, hogy hajóval együtt elinduljunk és megkezdjük a támadást!

Vezetőnkkel beléptünk egy nagy terembe. Sok predátor volt látszott rajtuk hogy magas rangúak lehetnek. De idegességemben nem nagyon néztem meg őket. A kezem a pisztolyom markolatán pihent hogy gyorsan elővehessem ha szükség lesz rá. Eközben a vadász barátunk valamiféle tisztelgést mutatott be majd jelezte nekünk hogy utánozzuk. Aztán az egyik díszesebb öltözetű predátor beszélni kezdett. Bosszantott hogy semmit nem értek az egészből, pedig nem lenne nagy hátrány tudni, hogy miről diskurálnak. Végül kérésem meghallgattatott, mert predátorunk pötyögni kezdett a karján lévő kis gépbe majd megmutatta nekünk. Nagyjából az állt benne hogy ne féljünk, nem volt idejük kirakni minket, mert valami támadásra készülnek. Ettől pont hogy nem nyugodtam meg. Tovább beszéltek majd a vadászunk elindult kifelé. Már reflexből indultam volna utána mikor láttam hogy intett: maradjunk itt ettől még nyugtalanabb lettem. Így itt maradtunk egy tucat igencsak marcona kinézetű idegen lénnyel. Nem túl szép kilátások. Egy darabig néztük egymást végül az egyik vezetőnek látszó predátor felállt. Bekapcsolta a fordítót majd azt mondta, hogy a segítségünket kérik, és utána haza mehetünk. Oda fordultam a társamhoz.
- Szerintem segítsünk nekik, mert úgy előbb szabadulunk.
- Ahogy gondolod George de szerintem nekünk így is-úgy is annyi. - Előre léptem.
- Elfogadjuk az ajánlatotokat.

Nem haladt túl gyorsan,nem sietett annyira.Újrafényezte és kitisztította a páncéját,fegyvereit és felkészült a harcra.Elmondott egy imát majd a pilótafülke felé vette az irányt.Rácsatlakozott az anyahajóra és felkészült az átszálásra.Teljesen felszerelkezett majd átlépett az anyahajó fedélzetére.A tanács információi szerint a prédák elszaporodtak és átvették az irányítást a bolygó felett.Még nincs veszve minden úgyhogy itt az ideje áldozni Payának...

Még visszasiettem a hajómra a felszerelésemért, de még éppen időben értem az eligazítás azon részére, ami a számomra szükséges információkat tartalmazta. A végszóra néhány ragadozó harciasan felkiáltott és öklüket a magasba emelték. És elkezdtek kiözönleni a szobából a mellettem lévő ajtón keresztül. Mikor az utolsó is az ajtóban járt megfordultam és az addig kezemben tartott maszkomat felvettem és én is kiléptem az ajtón. Kint a tömegben megkerestem tekintetemmel Őrzőt és odamentem mellé.
- Hogy van a fejed testvérem?
Kérdezek rá az ütésre gondolva, amit a földre érkezéskor kapott. Megvárom a választ és elköszönök tőle.
- Viszont most megyek beszélnem, kell még a tanáccsal.
Azzal elindulok visszafelé azon az úton, amelyen jöttem, hogy mihamarabb a tanácsteremhez jussak és megtudjam az ítéletet az "embereimmel" kapcsolatban.

Flexys félúton járhatott, mikor összefutott az emberekkel és egy tanácsbeli taggal, aki intett, hogy előre, vissza abba az irányba, ahonnét Flexys jött.
A ragadozó úgy vélhette, hogy most már minden rendben. Már, ha egyáltalán érdekelte őt az emberek sorsa, hiszen fajtájából kiindulva kevés érzelmi szál tartozhatott az emberek felé.
Visszaértek, ahol már nagy volt a nyüzsgés és az izgatottság szintén, aztán szinte egyszerre indultak meg egy adott irányba. A kis kapszulák felé, amikkel a bolygóra küldik a ragadozókat. Mindenki besorjázott egybe és a kapszulák sorban kilőttek.
Mivel a két ember sokkal kisebb termetnek bizonyult a vadászoknál, ezért ők gond nélkül befértek egy kapszulába.
George konstatálta, hogy szűk a hely, de ők kényelmesen elférhetnek, nyilván a vadászok már nem annyira tudnak ebben mozogni. Ez csak arra jó, hogy kilőjék őket a bolygóra és gyorsan, sebesen érjenek földet. Pár szenzor villogott a kapszula belső falán, nyilván néhány mérési adat a bolygó légköréről és egyéb dolgairól, meg kitudja még mi, de ez mind a ragadozók furcsa nyelvén volt, így semmit sem érthettek belőle.
Szinte két perc se kellett és hatalmas rázkódás következtében George és társa utazása véget ért. Ugyanez vonatkozott a ragadozókra is, mert a kapszulák egy nagy mocsaras területen sorra becsapódtak magába a mocsárba és összekoszolták a kapszulák oldalát a csobbanással, némelyik oldalán rengeteg kosz réteg volt látható a mocsár miatt.
Ragadozó és ember egyaránt magába a mocsárba csobbant bele, de talán könnyedén kitudnak jutni és nem húzza le őket. Egyetlen partra tudtak kiérni, ami észak irányban volt található, ott pedig hatalmas fű tenger fogadta őket. A hatalmas az kábé akkora, hogy egy ragadozó derekáig ért, George-ék esetében pedig annál valamivel tovább, hiszen mint mondtam, ők némileg alacsonyabbak a ragadozóknál.
A vezér elindult és egy lépés után eltűnt a szem elől, természetesen azért, mert álcázóját aktiválta. A többiek sorra így tettek, kivéve a két ember, akik így magukra maradtak.
A páratartalom roppant magas volt, a levegő is olyannak tűnt, mintha a semmiből csöpögne a víz folyton és két lépés után a két ember majdnem teljesen leizzadta magát. Nehéz lesz így haladni, ilyen körülmények között. Sűrű köd volt ráadásul, vagy valami izé a bolygó sajátos, egyenlítői dzsungel klímájú légkörének köszönhetően és nem nagyon láttak előre pár lépésnél tovább. Ez a ragadozókra is igaz, bár a szenzoraik nekik megmutatták, hogy továbbra is észak irányban, piszok messze valahol a bolygó közepénél találhatóak az idegenek nagyon sokan. De egy helyen tartózkodtak, a fészekben valószínűleg. Noha a bolygó klímája nekik kedvezett, az idegeneknek, mert nekik a meleg a jó a fészek szempontjából.
Szóval most mindenki eldönthette szépen merre, George-ék esetleg megpróbálhatták megkeresni eddigi vadász társaikat, bár ők is bizonyára láthatatlanná váltak, így nehéz lesz megtalálni őket.
Több kilométeres hosszúságban terült el ez a magas fűszakasz, se balra, se jobbra nem lehetett letérni az útról és kitudja miféle veszély leselkedik rájuk. Sok fa tarkította a fűtengert.

A körülöttünk lévő predátorok közül az egyik kivezetett minket a teremből. Odakint már sokan voltak mindenki nagyon sietett. Kis kapszulákhoz kísértek minket. Mivel vadászoknak tervezték egész kényelmesen elfértem benne, de azért leülni nem tudtam volna. Beszálltam rögtön becsukódott az ajtaja és már repültem is a bolygó felé. Iszonyatosan rázkódott, de alighogy elindultunk már lent is voltunk. Kiszálltam a kapszulámból. Körülöttem rengeteg másik kapszula is volt és mindegyikből jöttek elő a predátorok de szinte rögtön el is tűntek. Ekkor tőlem kb húsz méterre a mocsár közepébe becsapódott egy másik kapszula. A társam ugrott ki belőle nagy nehezen kimászott a mocsárból és elindultunk a mellkasunkig érő fűben.
- Gyorsan ki kell jutnunk ebből a fűtengerből nem szeretném ha itt ugranának nekem. – A smartgunos bólintott majd megpróbáltunk kitalálni a fűből közben amennyire lehetett tartottuk az irányt amerre a vadászok mentek. A magas páratartalom miatt szinte semeddig sem láttunk. Felkapcsoltam a lámpámat de így se lett sokkal jobb. Pár méter után teljesen leizzadtunk. Remélem nem kell túl sokat gyalogolni a fészekig.

Beszálltam egy kapszulába hogy ki lőjenek engem is a bolygóra ahol egy mocsárba érkeztünk meg. Becsapódás után kinyílt az ajtó és beáramlott a koszos mocsárvíz a kapszulába. A többiekkel együtt észak felé vettem az irányt a fűben sikerült is belebotlanom a két emberbe. Csendben követtem őket álcázásomat pedig már a mocsárból kilépve aktiváltam. Ha az emberek rossz irányba indulnának, megállítom őket és megmutatom, nekik az irányt majd visszakapcsolom az álcázót, hogy legalább egy kis védelmet adjon habár a fűben így is jól látszódik, ahogy taposom az ösvényt. Jobb kezemen lévő csuklópengét kieresztve a balon lévő plazmafegyvert élesítve haladok egyenesen a tőlünk északra lévő fészek felé közben a terepet pásztázva hátha a szenzorok észlelik néhány préda nyomait. A fészek közelébe érve látásmódot váltottam és körbetekintve nyugtáztam magamban hogy minden vadásztársam odaért épségben és a támadásra készült. Átváltottam ismét a nézetet, hogy a prédákat mutassa. George vállára tettem a kezem hogy megállítsam jelezve, hogy vegyen fel védekező állást miután a látásmód váltása után rájöttem, hogy az idegenek elkezdtek felfelé özönleni a fészek mélyéből. Néhány vadász társam bombákat dobott le a fészekbe ezzel is megritkítva a felfelé áramló prédák létszámát.

Kissé távolabb de biztonságosabb helyen értem el a földet.Kiszáltam a kapszulából és körülnéztem.Felugrottam egy fára és leálcáztam magam.Elmorogtam magamban egy imát és ekkor a mozgásérzékelőm észrevett valamit.Egy Préda volt az.Óvatosan követtem és vigyáztam hogy ne lásson meg.
Talán elvezet egy fészekig...

Az emberek sokáig sétáltak, aztán George egy idő után látni vélte az egyik ragadozót, mintha a helyes irányt mutatná néha, egy rövid időre láthatóvá válva.
Nem sokat mentek most már, hogy a vadász segített nekik a tájékozódásban és egy csetepaté kellős közepébe csöppentek bele, amit egy ismeretlen vadász robbantott ki szó szerint. A bombájával felrobbantott pár dögöt, akik szerteszéjjel repültek és cafatokra hullottak.
De ez még nem a fészek volt, csak a fűtenger végén lévő egy kisebb előőrs. Amit úgy látszik követett egy nagyobb csapat, de innen még messze volt a fészek. A csapat létszáma száz főre rúgott legalább és akadt sok arctámadó is.
Azok ügyesen száguldoztak a csata hevében apró kis lábaikon és a terep is megnehezítette az észrevételüket, bár a ragadozók előnyben voltak.
George és Flexys apríthatnak, a smartgunossal együtt.

Ezalatt őrző kissé távolabb követni kezdett egy magányos idegent, aki a fene se tudja miért tévedt el ilyen messze a bolytól. Talán csak begyűjtésre ment, vagy felderítésre, vagy simán lökött volt és eltávolodott a biztonságos fészektől. Mindegy már... árnyékként surrant tova a fűtengerben az idegen és ügyesen mozgott, Őrzőnek minden tudását be kellett vetni, hogy tartsa vele a tempót, mert az idegen tapasztalt lehetett és bár nem tudta, hogy követik, mégis úgy mozgott, talán az ösztön miatt... hogy, ha követnék, megnehezítse a követő munkáját.
Egyelőre semmi nem történt.
Aztán egy idő után élesen elkanyarodtak jobbra, kiérve a fűtengerből és meredeken lejteni kezdett a keskeny út. A vadásznak igencsak vigyáznia kell itt, nehogy nyakát törje, mert nagyon meredek lejtő volt, az idegen is egyszer hajszálnyit hibázott, de azonnal korrigálta magát és máris sietett tovább. Lent pedig sziklás, rögös, gonosz talaj fogadta a ragadozót... eléggé lehangoló, hátborzongató környékké vált a dzsungel bolygó ezen része és alig volt itt növény. A fészeknek még nyoma se volt. Hosszú út vár Őrzőre.


Ezalatt az űrben az anyahajón a megmaradt pár vadász csendben végezte a dolgát és őrizte a hajót, navigálták és figyelték a rendszert.
Az egyik elhagyatott folyosón egy tapasztalt ragadozó álldogált, mert éppen nem akadt dolga. Úgy döntött nem csinál semmi különlegeset, kikapcsolódik, de éber volt természetesen. Azonban még se lehetett olyan éber, hogy észre vegye az osonó Halált. A Királynő arctámadó Őrző kis hajójáról érkezett az anyahajóra és eddig elbújva figyelt, majd zegzugos helyeken mászkált és most hátulról habozás nélkül ráugrott a ragadozóra, amaz egy hangot se adott ki, csak eldőlt... a Királynő arctámadó pedig elkezdte belepumpálni az új idegen életet.

Egy ideig gyalogoltunk aztán észrevettem valamit a szemem sarkából.
- Azt hiszem, van itt valami – Súgtam oda a társamnak. Erősen megmarkoltam a fegyveremet és hirtelen mindketten megfordultunk. Ekkor vettük észre a vadászt aki velünk volt az állomáson. Épp kikapcsolta az álcázását. Megmutatta, hogy merre kéne menni aztán ismét eltűnt mi pedig mentünk tovább. Végül elértünk egy ”fészekhez” elég kicsinek látszott. Valószínűleg nem ez az amihez olyan fontos a mi segítségünk mert jó nagy túlerőben vagyunk. Mikor odaértünk már elkezdték a támadást robbantak a bombák szakadtak az alienek.
- Na ezt már szeretem – Lőttük őket úgy tűnik ez nem lesz nehéz. A nagy sík területen bőven volt időnk becélozni őket, hullottak mint a legyek.

A kiáramló maradék prédát gyorsan leszedtük és indultunk tovább a fő fészekhez, hogy megtisztítsuk a bolygót. Egyenesen észak felé haladva egy eléggé meredek lejtő előtt torpantam meg és éreztem, ahogy a mögöttem jövő emberek valamelyike nekem ütközik, amin nem csodálkozok, mert ők amúgy is alig látnak, de még az álcázóm is aktiválva van így még annyi esélyük sem lehetett látni. Csuklópengémet kieresztve ugrottam egyet és két lábon megállva elkezdtem lefelé csúszni a poros és sima lejtőn aztán az aljához közelítve csuklópengémet a talajba szúrva lassítottam le magam és közben két hosszú és egyenes helyen felszántottam a földet. A lejtő végén megérkezve gyorsan körbepásztáztam a terepet hogy biztonságos-e aztán megvártam az "embereimet" és megmutatva nekik az irányt elindultam újból aktiválva az álcázást.

Nehéz volt követni az Idegent,de mivel nevelésének fontos szakasza volt az út megtalálása még a lehetetlenen keresztül is ezért valahogy csak sikerült neki.Eközben fogott némi jelet a hajója mozgásérzékelőitől de nem tudott vele foglalkozni.A holográfja segítségével rájött hogy nincs is olyan messze a többiektől,és az idegen valószinűleg a fészek védelmére vagy a zaj forrása felé vágtat.Fáról fára ugrálásai közben bekapcsolta váll-ágyúját és majd tüzelt.A lövés nem találta telibe csak hanyatt lökte.Nem tétovázott,azonnal ugrott.A lándzsáját kapta elő,mivel a használatát sznte tökélyre fejlesztette.A Prédának esélye sem volt a menekülésre.
-Íme az első zsákmány-gondolta.
Ideje hogy megkeresse a többieket...

A vadászok irtották az idegeneket, valóban csakúgy röpködtek midnenfelé. George és társa lőtték őket, a smartgunos elemében volt.
- Nesztek! Dögöljetek meg mocskos férgek! - ordította vérben forgó szemekkel egészen bevadulva és sorra robbantak szét a kitines páncélok, hogy ezer apró cafatra hulljanak szét. Visítások és rikoltások törték meg a bolygó csendjét és nem egészen egy perc múlva néma csend ereszkedett a környékre.
Hátborzongató csend.
Idegenek kifacsarodott tagokkal, mozdulatlanul, vagy darabokban hevertek szanaszét, saját savukban fürödtek, ami halk, sistergő hangot hallatott.
Idilli látvány.
A vadászok pedig tovább indultak.
- Ez jól esett - összegezte a smartgunos. - Az állomáson lévő feszültség végre kijött belőlem - vigyorgott és elindult, George pedig követhette, ha eddig nem mozdult.
Továbbra se lehetett tudni milyen messze van a fészek, nyilván még jó sokat kellett haladniuk.
Átvágtak ezen a furcsa, hátborzongató terepen és egy új területre értek.

Ezalatt a másik vadász, Őrző elejtette első zsákmányát egy ügyes lándzsa hajítással, noha az idegen tett egy meddő kísérletet arra, hogy hárítsa, vagy ellentámadást indítson, az élete kimúlott. Őrző begyűjthette a trófeát, ha akarta és tovább mehetett... sok gyaloglás után egy folyó neszeit hallotta és vízesés zúgását vélte felfedezni.
Csakúgy, mint Flexys és George és a többi ragadozó... egy nagy folyóhoz értek mindannyian, ahol jobbra egy gyönyörű, hatalmas vízesést lehetett látni.
De nem sokáig gyönyörködhettek, mert a bolygó egyik lakója úgy gondolta, hogy megtömi éhes bendőjét, ezért az eleddig békés vízből egy hatalmas, több méteres hosszú, gyíkszerű fej kígyózott fel a magasba és akkorát bömbölt, hogy abba beleremegtek a folyó partján lévő fák. Aztán hirtelen több csáp csapott ki a vízből és el is ragadott három óvatlan vadászt, akiket a levegőbe dobott és óriási pofájával bekapta mind.... csakúgy.... hammhamm.
- Mi a rossebb ez? - nézett egy nagyott a smartgunos és tüzet nyitott.


Időközben az anyahajón a Királynő arctámadó bevégezte feladatát és leesett a szerencsétlen ragadozó arcáról, majd elvonszolta magát egy sötét helyre és kilehelte lelkét. A mellkasrobbantó még nem kelt ki.