Esőerdő (Dzsungel)

Úgy gondoltam, okosabb lesz ha két, esetleg még több ellenfélre tervezem az akciót. Előszöris, megfigyeltem a lény mozgását. Nem volt túl aktív, de nagyon fürge. Egy szempillantás alatt már a másik bozótot szelte keresztül. Amikor alámtévedt, végigszaladtam a faágon, majd rávetettem magam. Ha sikeresen ráugrok, akkor lábaim karmait amennyire sak tudom belemélyesztem, majd a testét farkammal átdöföm. Ha ezekután nem múlna ki, gyorsan elugrok onnét, nehogy megsebezzen. Ha elugrottam, megpróbálom a farkammal vagy elkaszálni, vagy elkapni a lábát, ha ez emegvolt kirántom alóla, majd belső állkapcsommal szétlocsantom az agyvelejét. Ezután odarohnaok a fához, hogy megfelelően védve legyek az esetleges újabb ellenféllel szemben.

Ráugrasz a lényre, akit azonban nem ér váratlanul a támadás. A hátára estél, megsebezted, ő azonban nem esik kétségbe. Mielőtt észbe kapnál ,egy fához csapja magát, így kishíján felpaszírozódsz a törzsre. Ezután a karodba harap, mit sem törődve azzal, hogy a savas véred szétmarja a fogait és állkapcsát.

Ha egy idegen tudna nevetni, akkor most nevetnék. Megpróbáltam jobb kezemmel keresztbenyúlni az állaton, így megfogni az oldalát. Ha ez sikerül, belevájasztom a karmaim, és lerántom a hátamról. Mindeszt egy szempillantás alatt kell véghez vinnem, ha nem akarom, hogy cafatokra tépjen. Ha lerántottm a hátamról, farkamat már készenlétben tartom, és amint földetért, szitává lyuggatom a fenevad testét, majd leharapom a fejét. Ezután ujra a fatörzsre mászok, és várom a következményeket.

Lerántod a lényt, aki a savtól bénultan már nem tud védekezni, így könnyen megölöd. Ám nem úsztad meg ennyivel. A fáról egy másik, fenevad ugrik rád, hasobló az előzőhöz. csak a nyakán valami nyakörv féle van. A lény ledönt a lábadról, és a torkod fele harap, de a farkadat találja el, melyet védekezésként magad elé húzol. A fenevad testedbe mélyeszti karmaid és a farkadat cincálja.

Mivel a támadás nem ért váratlanul, volt annyi lélekjelenlétem, hogy a fejemtől távol tartsam a bestiát. Nem vártam sokat, az egyik pillanatba megpróbáltam elrántani a farkamat, így végighúzva a torkán, akkor remélhetőleg megsebzem. Amint elhúztam a farkam, belső állkapcsommal a lény fejére "koppintok". Ha valami nem jönne össze, akkor farkammal ujra védekezezek, majd lábaimat magamalá húzom, és lerugom magamról a lényt.

A lény eszelősen szorítja a farkadat, így nem tudod kiszabadítani a végtagod, ezért elrúgod magadról. Ám a fenevad még a levegőben is a farkadat harapja, így majdnem kitépődik belőled , amikor a lény már nem tud tovább repülni. Mikor leesik, végre kinyitja a száját és feléd ugrik. Sav marta pofájában megvillanak a kicsorbult fogak, ahogy a bestia igyekszik egyenesen a torkodnak ugrani.

A roham elől megpróbálok kitérni az utolsó pillanatban, majd farkamat kicsapni elé, hogy az lefejezze, míg a lendület tovább viszi. Ha mellémenne a csapás, akkor hátbatámadom, majd kivégzem. Utána azonnal egy közli fához sietek, és háttal a fatörzshöz nyomom magam, így hátba már nem tudnak támadni. Kémlelem a tájat, s néha felfele is nézek, tanulva hibáimból. Várom, hogy a csenden valami óvatlan nesz felülkerekedjen, és az áldozatot kiszemelve elintézzem azt. Ez a portya is jól kezdődik.

A terv beválik. Farkad nem vágja le a fejét, de elég mélyen belevág ahhoz, hogy a lény holtan érjen földet. Ezután egy fánál keresel menedéket. Nem érzékelsz, nem hallasz semmit, de mégis valami nem stimmel. Túl nagy csönd van. Hirtelen feromonokat érzel. Több szag jel, több irányból. Nem az előbb megölt két lénytől származnak.

A feromonok minden szempontból túlerőre mutató jeleket adtak. Mivel tömeg ellen így vaktába nincs túl sok esélyem, úgyhogy úgy döntöttem, felmászok a fa legelső ágára. Ha menekülni kell, ha leesek, nem zuhanok nagyot, megfigyelőállásnak, és lesből való támadáshoz viszont tökéletes helyet biztosít. A lények közelednek, közelednek, és közelednek. Nem túl gyorsan, de folyamatosan haladnak. Megpróbáltam összhangba kerülni a tájjal. Légzésem lelassult, mocorgás és zaj nélkül guggoltam a fa egyik vastagabb ágán. Megpróbáltam a lényekre koncentrálni. Megérzéseim méltó ellenfélről suttogtak. Minden félelmet kiküszöbölve lelapultam, majd vártam, hogy még közelebb, felismerhető állapotba kerüljenek.

//Mintha egy könyv idézete volna. Művészi post, elismerésem! //

Türelmesen vársz, tökéletes ragadozóhoz méltóan, mikor végre láthatóvá vállnak a behatolók. Vagyis csak te látod őket, a vizuális érzékelésű élőlények számára láthatatlanok. Igen, ezek Vadászok. Ketten jöttek két felől, és a két lény hulája fölött állnak tanakodva. Körbe körbe néznek, de egyenlőre még egyik sem pillant felfelé. Vállágyú nincs rajtuk, de egy -egy penge éles végű lándzsa szerű fegyver mindkettő kezében van.

Végre egy kis ízelítő! A vadászok nem rám figyeltek, de attól még mindig veszélyes lenne ha rájuk vetném magam, mert lehetséget, hogy netalántán maguk elé kapnák reflexből a lándzsát, én meg felnyársalódnék. Okosabb lesz, ha a hátukba kerülök, és úgy lepem meg őket. Mivel a meglepetés csak az egyik dögöt éri váratlanul, ezért a másikkal szemtől szembe kell végeznem. Óvatosan lekúsztam a fán, majd megálltam egy pillanatra. Vártam egy kicsit, majd a célpontok tengelye körül egy félört írtam le, majd óvatosan közelebb kúsztam hozzájuk. Amint már csak pár lépésre voltam tőlük, a földig lapultam, majd egy erőteljes, majdnem vízszintes ugrással a fenevad hátára ugrottam. Megpróbálom farkamra tűrni alulról, majd ahol érem, ott belevágni a belső számat. Túl sokat nem foglalkozhatok vele, talán csak másodperceim vannak mire a társa észbe kap. Úgyhogy megpróbálom a kímult/félholt testet farkamnál fogva magam elé tartani, majd az egyik pillanatban hozzávágni a társához. Ha ez sikerül, akkor a két tehetetlen yautját egy szendvicsként felnyársalom, amíg ki nem múlnak. Amint ezt végrehajtottam (ha még élnek is) hátraugrok egy nagyot, majd gyorsan körbepillantva lelapulok támadásra készen.

Az első ragadozót meg ölöd hamar, de a másik résen van. Félreugrik társa felé repülő holtteste elől, s a lándzsát a feje fölött megpörgetve támadó állást vesz fel. A pengeéles hegy egyenesen feléd szegeződik. A yautja elszántan morog.

Gyorsan kellett cselekednem. Mindent végiggondoltam, és úgy döntöttem elég ha kiiktatom a lándzsa sajátosságát: a döfést. Ha közel kerülök hozzá, kénytelen lesz más fegyver után nyúlni. Megvártam a megfelelő pillanatot, ekkor gyorsan elterültem a földön, majd felpattanva amennyire tudtam összekuporodtam, és elugultam a bozót felé. Zavarodottságát kihasználva amint a sűrű aljnövényzetbe értem felpattantam, és a yautja mellé vetettem magam. Egy fordulatból megpróbáltam a farkammal egy majdnem függőleges vágást lentről felfelé, így remélhetőleg vagy a lábát, vagy a kezét megsebzem. Ezután villámgyorsan mögé kerülök, de szorosan, hogy ne tudjon döfni. Majd farkammal és belső szájammal szétmarcangolom. Ha valami nem jól sülne el, B tervként a sűrűbe ugrok.

// Éjlopó kalandja //

Az egyik királynő a Földről, egy az ő szolgálatában álló embert küld űrhajóstul érted, hogy elvigyen a Földre, ahol csatlakozol a fészekhez.

// Következő hsz a Földön //

//Vicsor számára //

A yautja tehetetlen, ide oda kapkodja a fejét, ahogy végrehajtod összetett támadásodat. Sikerül vágást ejtened a mellkasán és jobb kezét kis híján levágod, majd mögé kerülsz. Ám mielőtt kivégezhetnéd, a yautja lendületet vesz, s hátra dől, maga alá gyűrve téged is. Erős, kitin szerű vázad megvéd attól, hogy agyonnyomjon, de a szó szoros értelmében szorult helyzet nem kínál túl sok elhetőséget a mozgolódásra. Jobb karod és farkad kilóg a vadász alól, de csak a kezd használható, mert a másik végtagodat a ragadozó fogja éppen maradt bal karjával.

Ebben az esetben farkamat nélkülözve, erő nélnküli megoldást is kell találnom. Először is elkezdtem erőteljesen ficánkolni, hogy egyensúlyát ne tudja teljesen fixen megtartani, majd szabadon maradt kezemet sisakjának szemürege elé helyeztem( kitapogattam ) remélve, hogy egy időre összezavarom. Majd ha ezen túl vagyok, egy villámgyors mozdulattal hátrarántom erőteljesen a fejét, és jobb karommal átfogom a torkát, végül pedig megfogom az ellentétes oldalon a vállam. Így vállamba kapaszkodva meg tudom fojtani, vaggy ha azt nem is, de lélegzetvételét minimálisra csökkentteni egy időre. Minden akaraterőmet, kitartásomat összeseszedve elkezdtem szorítani a dög nyakát, remélve, hogy kezével torkához kap, így farkam ismét szabaddá válik, amivel könnyűszerrel oldalról felnyársalhatom, és "leemelhetem" magamról a megfojott/élő predátort.

Végrehajtod terved első felét, s a taktika sikeresebb mint számítottad. Ahogy átfogod a nyakát és mocorogni kezdesz, halk reccsenést hallasz és a yautja feje furcsán ernyedten oldalra bicsaklik. Erőlködve lelököd magadról az élettelen testet és körbe nézel. Nem látsz semmi gyanúsat, mégis ösztöneid azt súgják, valami nincs rendben. A dzsungel gyanyúsan csendes, egy madár rikoltását, de még a rovarok neszezését sem hallod. A hatalmas fák némán állnak, szellő sem rezzenti levelüket. Pár tétova lépést teszel a sűrű bozótos felé, de ekkor feltámad a szél, mely egy baljós szagot fúj feléd. Oldalra fordulsz, hogy felmérhesd ellenfeledet, de mielőtt meglátnád a betolakodót, egy másik lény oldalba támad. Bár kisebb nálad, a lendülete lesodor lábadról. Egy tüskés fejú, karmos mancsú fenevad vicsorít, méretéhez képest igen nehéz, ezért egész erősen szorít a földre. Karmait a válladba mélyeszti, miközben fogakkal teli pofáját szélesre tárja, hogy egyenesen a torkodba méreszthesse megannyi borotvaéles agyarát. Társa akinek a szagát megérezted, közben oldalazva közelít, s vicsorog.

Ebben a helyzetben a tétovázás az életembe kerülhet. VIllámgyorsan egy rántással szabaddá tettem kezeimet, majd karmaimat erőteljesen odalról az állat 2. és 3. bordája közé mélyesztettem. (remélem nem túlmesélés) Remélhetőleg megugrik annyira, hogy nem figyeli, a felé villámgyorsan közeledő fejet, és belső állkapcsot. Egyenesen a szájpadlására, majd második kicsapódásnál a homlokára célozva. Ha nem jönne össze a tervem, akkor instabil "talapzatát" próbálom kihasználni, egyszóval egy összehangolt farok- kar lendtéssel egyszerűen kigurulok a dög alól, majd nyársra tűzöm a mocsodékot. Ezután következő ellenfelemmel már nehezebb dolgom lesz, mivelhogy oldalról kell megsebeznem. Amíg meg nem iramodik csak várok és figyelek, mert egy meggondolatlan mozdulat súlyos sérülésekhez vezetne ilyen "hajkorona" mellett. Ha elindul felém, az utolsópillanatig várok, majd jobbra hirtelen félrecsusszanok az állat elől, majd lendületet véve, a remélhetőleg fékező bestia odlalába vetem magam, amint elértem, karmaimat tövig mélyesztem(sarlós karmok), és farkammal is egy végzetes döfés után rostává alakítom a fenevad testét. Ezután egy közeli fát keresve magasbbra kúszok, hogy nagyobb területet szemügyre vehessek.

//Ha emberrel azt írod, célzol és lősz, az nem túl mesélés. Ez sem az, hiszen leírod mit csinálsz. A hátásáról nem döntöttél, így semmi kivetni való nic az írásodban.//

Belemélyeszted karmaid a lénybe, s belső száddal szétroncsolod a fejét, ám a dög még mindig nem akar meghalni. Egész teste véres és imbolyog, de megmaradt pofájával továbbra is vicsorog. Farkaddal rövidre akarod zárni a párbajt, ám ekkor társa oldalról neked ugrik. Pár métert gurulsz, de amint megálltál, egyből talpra ugrasz. Az éppen maradt betstia megfontolt léptekkel közelít, sebesült társa néhány méterrel mögötte biceg.

Minden másodperc kincs. Bár lenne egy kicsivel is több! Ám most ennyivel kell beérnem, ígyhát egy kis mérlegelés nélkül megtévesztően feléjük futottam, majd előttük egy pár lépéssel a sebesült vad mellé szökkentem. Amint megvetettem lábamat, farkammal próbálok jobboldalról( az állatnak szemből) döfni egyet, míg testemmel tartom a pozíciómat. Ha elsőre nem sikerül, felülről mérek rá csapásokat. Ha tervemet megpróbálná társam megakadályozni, akkor farkam penge szerű élével hasogatnám fel. Ha nem siekrül, marad a futás, majd fel a fára..

A sebesült lényt szétkaszabolod farkaddal, de mielőtt a kegyelem döfést megadhatnád neki, társa oldalba kap téged. Vagyis csak próbál, mert farkad éles vége végighasítja a dög oldalát. Érzed, hogy a farkad még a csontba is belehasít. Ám a lényt csak lelassítja a támadás, így hát a hegyes tüskék előtt egy fán keresel menedéket. Jelenleg a vérző oldalú fenevad alattad vicsorog, miközben társa halkan vinnyogva haláltusáját vívja.

Bár a helyzet nagyon csábító, mégsem kockáztathatom meg hogy egyenesen rá, egy tüskeerdőbe ugorjak. Lábaimat behajlítottam, majd amennyire csak tudtam, próbáltam minél messzebre kilőni magamat, irányként pedig a sebzett oldalú barátom mögötti részt céloztam meg. Először egy gyors pillantást vetettem hátra, nehogy valaki meglepjen, majd egyenest a fenevad felé futottam. Próbálok jól időzíteni, így amikor épp az állat előtt vagyok, a magasba ugrok, átugorva őt, így a hátába kerülök. Ha ez sikerült, hátulról a testére vetem magam, karmaimat csontig hatolóan belémélyesztem, majd szétmarcangolom. Ezután társára nézek, és egy magasról indított farok döféssel kivégzem.(természetesen ha 1.re nem siekrül többször szúrok). Ezután bebújok a bozótosba, és várom mit hoz nekem még az éjszaka.